Orvosi Hetilap, 1876. november (20. évfolyam, 45-48. szám)
1876-11-19 / 47. szám
4S7. zsors* Előfizetési ár: helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelenünklen vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kórhavárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos ír. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Budapest, 1876. November 19. ■ ■ Krr oly Tartalom: Laufenauer K. tr. Az elmebetegek istérdagos edény-elfajulásának easuisticájához. — Kelemen M. tr. Korányi Fr. egyetemi korodájából. A deliriumról. — Árköry J. tr. Adatok a dentin fejlődéséhez. (Vége). — Könyvismertetés. Die Wasserbehandlung der typhösen Fieber. Von Dr. E. Brand. — Lapszemle. Halál bárányvér átöntése folytán. — Idült nyirkmirigygenyedén a külső fejér megmarásával. — Az ezüst gyógytani hatásáról. — Fájdalom-csilapító suppositorium. Tárcza : A nemzetközi egészségügyi és életmentési összejövetel (congrés international d’hygiéne et de sauvetage) Bruxelles-ben. (Folyt.) — A kolozsvári orvos-természettudományi társulat negyedik orvosi szakülése 1876. május 19-kén. (Vége). — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. — Pályázatok. Az elmebetegek istértlagos edény-elfajulásainak easuisticájához.1) Laufenauer Károly tr.-tól Bécsben. Tisztelt egylet! Az „Archiv für Psychiatrie und Nervenkrankheiten“ Yl-dik kötetének 1-ső füzetében Meyer L. tanár következő dolgozatot tesz közzé: „lieber aneurysmatische Veränderungen der Carotis interna Geisteskranker.“ Említett szerző fennti munkájának alapját ama leletek képezték, melyeket ő 30 elmebeteg bonczolatánál talált. A carotis interna ugyanis legnagyobb részt arterio-sclerosis-, idült endarteritis-ben szenvedett, melynek következtében az edénycsövön részletes és körülírt tágulat, sőt 8 esetben valóságos zsákszerű ütérdag jött létre azon helyen, hol az ütér a közös fejütérből eredetét veszi. Meyer igen érdekes megjegyzéseket és magyarázatot csatol azon esetekhez, melyeknél a carotis interna zsákszerű ütértágulata nincs már előzetesen feltételezve aggkor, általános endarteritis vagy szívbántalmak által. Fel kell azonban tennem, hogy a t. egylet annak idején Meyer közleményét kellőleg méltányolta, s így azonnal áttérhetek tulajdonképem tárgyam előadására. Engedjék meg azonban, hogy az említett közlemény egy részét itt röviden érintsem. Szerző dolgozatának végén így szól: „abbeli kísérleteim, hogy a carotis interna említett elváltozásait még életben levő egyénnél megállapíthassam, eddig nem vezettek említésre méltó eredményre. Mindazonáltal azt hiszem, hogy azon esetekben, melyeknél a gőg magaslatán egy állandó és inkább zúgó mint fúvó systolicus zörejt találtam, ezen zörej inkább a carotis interna említett bántalmára vezetendő vissza, mintsem a nyakedények zörejeinek egyéb okaira.“ * * * A következő alább közlendő eset, véleményem szerint, azon ritkább esetek csoportjába tartozik, melyeknél még élő egyénben, a carotis interna-nak a közös fejüzér elágazási helye feletti ütérdagos elfajulását, igen nagy valószínűséggel nemcsak felvenni, de kórismézni is lehet. A lehetőleg rövidre vont kórtörténet a következő: K. T. asszony, 68 éves, özvegy, budapesti születésű, Schwartzer F. m. tanár, kir. tanácsos budapesti elmegyógyintézetébe f. é. ápril havában vétetett fel a következő kórelőzményekkel. Beteg két gyermeknek anyja. Családjában elmekórokra való hajlamosítás nem található. Egész 1859-ig zavartalan egészségnek örvendett. Ezen évben könyv buboros rohama volt, melyből azonban családja körében meggyógyult. 1870-ben a jobboldali közös fejüléren egy ütérdag keletkezett, mely azonban neki semmiféle kellemetlenséget sem okozott. Ez idő óta rajta lassan kint fokozódó, s az ütérdag igen lassú növekvésével egyenlő lépést tartó lehangoltság és aggódás vétetett észre; elmebajának rohamosabb kitörése azonban, férjének 6 hó előtti halála alkalmával történt, s betegsége nagyobb fokú nyugtalanságban, izgatottságban, önvádolásban és életuntságban nyilvánult. Környezetét azzal vádolta, hogy egy és más holmija ellopatott, s midőn az illető tárgyat előmutatták, akkor sem hitte el, hanem azt állította, hogy az ellopott tárgy hamarjában mással pótoltatott. Néha félelmi érzet lepte meg, s ilyenkor az ágy alá bújt. Éjjel nyugtalan volt, gyakran felkelt az ágyból és ágyneműjét a padlóra dobálta. Hallérzéki csalódásokról ő maga nem panaszkodott. Lassankint azonban ismét nyugodtabb lett, s még egy újabbi félelmi roham ismétlődésével otthontartása lehetetlenné válván, fenntemlített magán elmegyógyintézetben helyeztetett el. Jelen állapot: Beteg igen alacsony termetű, roszul táplált, vérszegény, az izomzat fonyadt, bőrszíne szenyes, fehéressárga. A gerince igen erős elhajlást szenved, mell- és hátgörnyét (lordosis és cyphosis) képez, az egész mellkas megrövidült, idomtalan. A bőrviszerek a mellkason kitágultak. A fej átmérői nem rendellenesek. A bal szem látképessége teljesen megszűnt, a cornea-t régi heges folyamat össze-vissza roncsolta. A jobb szem látereje csökkent, a körzeti látás aláfelé teljesen megszűnt. Szemtükörreli vizsgálatnál a reczeg kevéssé vérbő, a lencse alsó részletében előrehaladó homály (cataracta incipiens). Beteg ugyanezen szemén égető érzetről panaszkodik, mely némely napokon teljesen szünetel is. A nyak hosszú, vékony, a nyakviszerek mérsékelten telvek, az izmok contourjai előtűnnek. A jobb kulcscsont feletti árokban kis diómekkoraságú, élénken lüktető ütérdag; alakja orsóképű, kissé ellentálló, ruganyos tapintatú. Maga az ütérdag a közös fejütér elágazási helyén alul ül, mert ha a pajzsporcz felső szélétől a sternocleidomastoideusra egy függélyest húzunk, ezen függélyes vége az ütérdagnak még megvékonyult felső részét sem érinti. Úgy látszik, hogy az ütérdagos kitágulásba a közös fejütérnek elágazási helye is belevonatott, mivel ezen az oldalon lüktetése erősebb, s tapintva, ugyancsak szélesebbnek is találjuk. 47 x) Előadatott a bécsi elmekórtani és törvényszéki lélektani társulat 1876. october 24-kén tartott gyűlésén.