Orvosi Hetilap, 1877. május (21. évfolyam, 18-21. szám)
1877-05-06 / 18. szám
261 --— úgy be kell vallanunk, hogy a vérnyomási elmélet a fehérnye megjelenésének magyarázatára nem elegendő. Ezen kórodai megfigyeléseken kívül a nagyobbodott vérnyomási elméletnek határozottan ellene szól még a kísérleti kórtan. Zimmerbergi exact kísérletei szerint, melyek egyáltalán zsinórmértékül szolgálnak, alohol bekebelezése után az állati szervezetbe a vérnyomás a bal szívben kezdetbeli kis emelkedés után határozottan alászáll, s alászáll még a hőmérsék és az érvelések száma is. (Utóbbi alól azonban van számos kivétel is). (Vége következik.) Közlemény gyógyszer-kísérletek eredményeirőla). Takács Endre tr., II. belkórodai segédtől Budapesten. I. Pirocarpinum muriaticum. A laborandilevelek sósavas aljára Bardenhewer-nek a „Berliner kiin. Wochenschrift“-ben a pirocarpinum muriaticum-ról szóló czikke által lettem figyelmessé. A készítményt egyenesen Merk-től, Darmstadtból kaptuk 1 grmos adagokban, üvegcsékben jól elzárva; tömegben szürkésfehéres, jegeczes por alakú, vízben igen jól oldódik ; oldata egészen tiszta, színtelen. A laborandi hatása és alkalmazása a múlt évi „Orvosi Hetilap“ hasábjain Purjesz Zsigmond magántanár közleményéből eléggé ismert a t. orvosegylet előtt, miért is arról itt szólani szükségtelennek tartom, csak azt bátorkodom megjegyezni, hogy a laborandi alkalmazásának elsőbbségi joga szintén a II. belgyógykórodát illeti, mint ez Korányi tanár úrnak jóval Purjesz magántanár közleménye előtt megjelent előleges közleményéből eléggé kitűnik. A kísérletek eredményének közlése egy részről azok befejezetlen volta, másrészről azért maradt el, mert a kísérletek sorozatában lényegileg Purjesz m. tanárral teljesen megegyező eredményekre jutottunk. A pirocarpinum muriaticum-ot Bardenhewer 20 ,0-os oldatban használta bőr alá fecskendésre. Az általunk használt oldat szintén 2 00-os volt és belőle három betegnél összesen 8-szor egy-egy fecskendővel (kb. 1 grm.-nyi oldatban 2 cgrm.-ot) használtunk el. Az eredmény — mondhatnám az utolsó pontig — mind a három betegnél ugyanaz volt. A betegek közül kettő szöveteti veselobban, míg egy a jobb Willis-féle járulékos ideg körében elterjedő görcsökben szenvedett. A befecskendés mindig a hátsó hónaljvonalban, a 7.—10. borda táján történt. A befecskendés helyén a betegek rögtön égő fájdalmat éreztek, mi néhány percz alatt megszűnt ugyan, de nyomásra az illető hely még három nap múlva is érzékeny volt, s egy galambtojásnyi körülírt keményedés maradt vissza 5—6 napig. A befecskendés után 2 percz múlva érezték már a betegek, hogy a nyál ömleni kezd szájukba; három percz eltelte után a nyálköpés erősen megindult, a hónalban és az arezon az izzadtság első cseppjei jelentek meg, s a szemek könyezni kezdettek. A nyálfolyás, izzadás és könyezés két óráig fokozódott, ezentúl csökkent és egészben mintegy 5 óráig tartott. A lázák a befecskendés után kissé megszűkültek, később ismét tágabbakká lettek, de fénybehatásra mindig visszahatottak. A hőmérsék nem változott. Az érverés 10—15-tel szaporodott perczenkint. Csekély kábuláson és fejfájáson kívül — mi azonban a befecskendés után 2 órával már megszűnt — semmi kellemetlen tünet nem jelentkezett. A pirocarpinum muriaticum-nak tehát kiválóan nyál és veríték elválasztó hatása van, mint a laborandinak, de hiányzik nála mindazon kellemetlen melléktünet, — mint a gyomorfájás, émelygés, esetenkint hányás, fejfájás, — mely az utóbbinál többnyire beköszönt. E szer tehát kiválóan javultnak látszik lenni izzadmányok és átizzadások eseteiben; pozitív javalattal azonban — ez idő szerint — még nem léphetek fel, miután — mint méltóztattak is hallani — a szert csak három betegnél volt alkalmunk használhatni, és ezeknél sem érhettünk el valamely fontosabb eredményt. II. A higanyhólyag bőr alá fecskendése. A higanyszereknek — különösen a higanychloridnak — bőr alá fecskendése majdnem oly régi, mint maga a bőr alá fecskendős; azonban a higanychloridnak ily alakban való alkalmazása azon hátránynyal járt, hogy a legnagyobb körültekintéssel kivitt bőr alá fecskendősek is igen gyakran tályogképződést okoztak, miért míg egyrészről a higanynak ilynemű alkalmazása mind kisebb térre szorult vissza, addig másrészről élénken foglalkoztatta a búvárokat azon eszme : a higanychloridnak oly alakot adni, melyben az fehérnyealvasztó — tehát ebből folyó tályogképző — hatását elveszítve, a bujakór ellen ily módon is használhatóvá váljék. E téren mozogva, már 1870. évben Stern, 1872-ben Próféta Olaszhonban a higanychlorid-oldatba chlomatriumot adtak. Miután azonban oldatuk igen híg — 2—2 1/t pro milse — volt, kedvező eredményt alig értek el vele, s az orvosi közönség e kísérletekről — úgyszólván — egészen megfeledkezett. Majd Staub Németországban, s tőle egészen függetlenül Bamberger tanár Bécsben, a t. orvosegylet előtt ismert higanyalbummaltis tettek a múlt évben kísérletet. Az eredményt Bamberger tr. a „Wiener med. Wochenschrift“ múlt évi 11. számában oly kedvezőnek testi, hogy a kísérletek — mondhatnám — lázas buzgalommal indultak meg. A nevezett közlemény megjelenése után a m. k. t. egyetem II. belgyógykórodáján a higany-albummal szintén meg lett kísértve , azonban a készítmény nagy állandótlansága mellett még azon hátrány is mutatkozik, — bár gyérebben, mint a tiszta higany-chlorid-oldatnál, — hogy a befecskendés után nagy fájdalom, csaknem rendesen nagyobb területű beszüremkedés, sőt egy esetben tályogképződés lépett fel. Ezen hátrányokon segítendő, Kratschmer Jr. ajánlatára Gschirhackl tr. (1. „Wiener medic. Wochenschrift“ 1877. 10. 12.) a higanyalbuminatot glycerinnel keverte. Ez által a higanyalbuminat állandóbb lett ugyan, de utána a fájdalom, a kötszövet beszüremkedése, bár kisebb mérvben, mégis bekövetkezett. Gschirhackl, Kratschmer által támogatva, tovább ment és megkezdette kísérleteit a higanychloridnak konyhasós oldatával. Az általa elért kedvező eredmények arra indítottak, hogy ez oldattal a kísérletet mi is megindítsuk. Az oldatot G. ajánlata szerint a következő módon készítem: vegyileg tiszta higany-chloridot, párolt vízzel forrásig főzve, kihűlni hagytam. A kihűlés alatt az oldatból a fölös higany jegeczekben levált, s a tiszta, telített oldatot leszűrlöztem. Majd telített konyhasó-oldatot készítettem. Miután a két tiszta, telített oldat megvolt, mindenikből 10 kcm.-t vettem s hozzá 4275 kcm. párolt vizet adtam. Az így nyert elegy 1 ° C tiszta higany-chloridot tartalmaz; egészen tiszta, s a mi nagy jelentőségű, állandó. A befecskendéseket ez oldattal legelőször egy jól táplált, erőteljes, 17 éves leánynál kisérlettük meg, ki folyó év február hó 5-én történt felvétele előtt hat hóval egy fekélyt szerzett a bal kis és nagy szeméremajkon. Ezen fekélylyel annak teljes begyógyulásáig két hóig kezeltetett a Sz. Rókus kórházban, honnan gyógyulva bocsájtatott ki. Folyó év január hó 23-án előbb gyenge rázó hideget kapott, majd forróság lepte meg, s másnap a test legkülönbözőbb helyein a felvételnél talált, lencseegész borsónyi, barnáspiros, a bőrszíne fölé nem emelkedő, ujjnyomásra barnáskékes foltot hagyó kütegek léptek fel. A kütegek legszámosabbak a háton, azonban a test minden részén, az arezon, mellen és végtagokon el vannak szórva, s semmi kellemetlenséget vagy viszketést nem okoznak. E kütegen kívül az egész testen a bőr alatti mirigyek, olvasószerűen elrendezve, megnagyobbodottak; a garat erősen belövelt, a jobb garatíven egy krajczárnyi, a balon két lencsényi, kicsipkézett szélű, szenyes szalonnásalapú fekély ül. Ezek alapján a bujasenyv (syphilis) kórisméje kétségtelen lett. A befecskendéssel azonban várni voltunk kénytelenek egészen február 14-ig, mert a betegnél még egy könyebb méh körüli láb is folyt le. A február 14-kén délután megejtett első befecskendés után 186 1) Zimmerberg Inaug. Dissert Dorpat. 1869. 2) Előadatott a budapesti kir. orvosegylet f. é. ápril 19-kén tartott rendes ülésén. 202