Orvosi Hetilap, 1877. szeptember (21. évfolyam, 35-39. szám)

1877-09-02 / 35. szám

722— 7­2­1 — húgycső rövid és relative tág, s ily műtéti projectum tel­jes alappal foganatosítható. Nemcsak különféle eszközök­nek számos sorát, de mint azt különösen néhai neidel­­bergi sebésztanár, Simon a húgycsövet tágítólag mű­velte, ujjunkat vezethetjük be a hólyagba, s általa ide­gen testeket abból ki. Ezen művelet azért is előnyös, mert ujjunk által az idegen testnek minőségét, nagyságát, fekvési helyzetét inkább bírálhatjuk meg. Esetünkben a tollúszárnak fekvése a haránt irány volt, s kivétele lithotriptorral történt, még pedig oly módon, hogy azzal a tollat közepe táján rögzítettem és a húgycső felé húztam. Igen természetes, hogy ezen rögzítés mellett csak bizonyos feltétel alapján lehetett azt a húgycsöven át kivezetni, ha t. i. a 61/2 cm. hosz­­szú tollúszár közepén meghajlítva, hajlított részei egy­más mellé helyeztettek. Ez igen könyen sikerült azáltal, hogy ujjamat a hüvelybe vezetvén be, onnan a hólyag­falra, s így a tollúszárra gyakorolhattam azon nyomást, mely azt meghajlítani bírta, mire — a lithotriptorral tett húzásra — teljes könyüséggel a húgycsövön kicsúszott. Ily kezelés folytán nyerte a tollaszár a fennt említett infractiot. 4-szer. Itt van egy 4 1/9 cm. hosszú bárzsingtolasz vége, mely a cardiahoz közel fekvő bárzsinggordélyba jutott, ott haránt irányban feküdt, a honnan bárzsinghorog segélyével kihúztam azt. Ezen eset az „Orvosi Hetilap“ 1870-ik év ?9-dik számában már közölve lett, azért itt csak felemlítem, megjegyezvén, hogy e bárzsingtolasz-vég hét napig hevert a bárzsingban, káros befolyás nélkül. Bécsben Schuh tanár korodáján, ha jól emlékszem 1864- ben, bárzsingszer kezelése alkalmával újjnyi vastag kaucsukszálacs törvén el a bárzingban, körülbelül 15—20 cm. hosszú darab a gyomorba jutott, hol több hétig hevert, míg a beteg más beteg­ségben elhalt. Hasonló eseteket, melyekben idegen testek szervi üregekbe jutottak, s ott több ideig hátrány nélkül maradtak, nagy szám­ban találunk feljegyezve : Langenbeck’s Archiv I. kötetében, Cen­­tralblatt für Chirurgie 1874-, 1875- és 1876-iki évfolyamaiban, s a sebészi szaklapok és könyvekben. (Folytatás következik.) Sebészeti tapasztalatok. A budapesti szt. Rókus kórház II. sebészi osztályán 1875 és 1876-ks évben gyűjtötte és közli Lumniczer Sándor tr.. ny. rk. tanár, a nevezett osz­­tály főnöke. VI. Hasfal és hasür. A. Sértések. 62 eset (57 férfi, 5 nő) Zúzódás. hasfalon 6 eset (3 f. 3 nő.) gyógyúltak. Hasürbe ható sebzés. 1) Hasürbe ható égetett és szúrt seb, cseplesziszam. (gyógyulás). Pintér János, 14 éves lakatos inas. (1948/75). Egy más társa veszekedés közben félig izzó, tompán hegyes vassal neki ment, s hason megszúrta. Felvételkor (Január 25-én) a köldök és fanizület közti középtájon, s a fehér vonaltól kissé jobbra eső, i’/1 cm. hosszú, harántirányú, kevéssé vérző, beható sebzésen olasz gesztenye mekkoraságú csepleszrészlet kiiszamodva találta­tott. A cseplesz visszahelyeztetvén, az ezen műveletet végző ujj­a szabad hasűrbe jutott. A hasfal a sértés körül igen fájdalmas, kissé feszült; csuklás és hányás többször jelenkezett. A hasfal sebének megfelelő helyen az öltözéken keresztül hatolt csillag­alakú folytonosságmegszakasztás szélei sárgásbarna szinű­eknek — pörkölteknek — találtattak. A cseplesz visszahelyezése után a seb, a hashártyát is befoglalva, csomós varrattal egyesíttetett. A has körül —, úgy mint ovariotomiák után — flanellöv, illesz­­tetett. Harmadnapon a varratok eltávolíttattak. A sebszélek a mélyben gyors hegedés útján egyesültek, csak a bőr­színen kö­vetkezett csekély genyedés. Február 27-én (27 nap) az egyén már gyógyultan távozott. 2) Hasürbe ható szúrt seb bélkocsiszámmal és bölcső-sértésse. (Gyors gyógyulás). Nyitray Zsuzsanna, 33 éves, napszámos (7349/75). Május 5-én késsel a következő sértéseket szenvedte: 1) A bal lágyék­­tájon, a mellső felső csiptövistől 5 cm-nyire, a /W/bar/-szalagnak megfelelő, s vele párhuzamos 2 l/a cm. hosszú, éles szélű sebzés,, melyen át a seb a hasűrbe ható voltának bizonyítékául mintegy 20—25 cm. hosszú vékony-bélkacs tenyér-kiterjedésű bélfodor­­részlettel és ugyanannyi csepletzel van kiiszamodva, melyek a feszült és aránylag szűk nyíláson leszorítva erősen belövelt, s vizenyősen beivódott minőségűek voltak. A kiiszamodott bélrész­let két helyen van áthatólag sértve. A bélnek egyik éles szélű folytonossághiánya a bélfodor oldalán haránt irányú, s oly nagy, hogy a mutató új, rajta könyen befér, s a bélfodornak a béllel ha­táros részére is átterjed. A bélfodornak itt egy átmetszett üze­­recskéje levelve vérzik. A másik bélsértés ettől mintegy 8 cm­­nyire szintén haránt irányú, a bélfodorral ellenkező domborulaton is­.( cm. hosszú, s. szintén a bélcsőbe ható. 2. A jobb kéz 2., 3., 4., és 5-ik újjai középső perczének hajlító oldalán az inig, sőt a 3. és 4-ik újján a hajlító felszínes inon is átható éles szélű élénken vérző sebzés. A sértés május 5-én esti 8 órakor történt, s az előtoluló belet nemcsak a szomszédság, hanem az egyént bekísérő rendőr is, képzelhetni mily kíméletlenül, de szerencsére sikertelenül ki­­sérte meg visszatolni. Éjfél utáni­­­a 1 órakor szállíttatott a sérült a korosztályra. Ekkor valódi sh­ock tüneményeit nyilvánító ; csen­des, minden iránt részvétlen, sápadt, végtagjai kékesek, hűvösek; kétszer hányt, gyomortartalommal vegyes folyadékot; az érlökés gyenge, alig érezhető, hőmérséke 37.o°C. Első feladat volt a beszenyezett bélrészlet tisztítása, ami — a catgut fánál elszakadván — a vérző üteren chinai selyem­mel történt. Mielőtt a bélsebek egyesítéséhez fogtunk volna, mu­tató újjal a nagyobb bélseb előtt, s szélein belül fekvő bélsár el- és kitakarittatott. A nagyobb seb 6 csomós varrattal és a legvékonyab­b­ számú catguttal Jobert de Lemballe modorában egyesittetett úgy, hogy ezek közül 3 a bélfodortól innen és 3 ezen túl alkalmaztatott, míg egy a bélfodor folytonossághiányát egyesítette. Még három varrattal hasonló módon történt a másik kisebb seb egyesítése. Ez után a kiiszamodott képletek carbol­­oldattal megmosatván, a hasfal sebe haránt irányban véresen tá­­gíttatott, a­mire előbb a bélcső, azután a cseplet visszatétele sikerült. Különféle helyen két beható sértés lévén a bélcsövön, nem gondolhattunk arra, hogy mind a kettő a bélfal sértésének aránylag szűk sértési helyéhez rögzíttetnék, azért a varrat fonalai mind rövidre vágatván, a visszahelyezésnél csak arra fordíttatott gond, hogy legalább a gyors egyesülésre kevesebb kilátást nyújtó nagyobb sértés helye maradjon az egyesítendő hasfali seb közelében. A hasfal sebe 6, a hashártya sebszéleit is magába foglaló selyem csomós varrattal egyesíttetett, reá vattagomoly és e fölé — úgy, mint ovariotomiák után — flanellev illesz­­tetett. Szigorú nyugalom ajánltatván, 3 óránkint mákonynak 0,02 grammos adagjai rendeltettek. A beteg, kit talán már reggelre elveszettnek véltünk, más­nap csekély haspuffadtsággal, a sebhely körül csekély érzékeny­séget leszámítva, jól érezte magát. Hőmérséke 38-4°C, érvelése 100, erősbödött és zavartalan volt. Láza ugyanezen fokon csak 4 napig tartott. Ötöd napon a hasfali varratok eltávolíttattak, s a seb akkor egyesültnek találtatott, belső zugát kivéve, a­hol csekélyszerű szétválás történt. A 8-ad napig adagolt mákony a bélműködést megakasztotta — csak 9-ed napon következett be cső­rére székkiürítés. 20-án (ib-od napon), midőn a hasfal sebének belső zuga is be volt hegedve, az egyént felülni engedtük. 21-én bélfájdalom miatt (colica) ismét két 0.02 grmos mákonyada­­got, s a hasra langyos borogatásokat rendeltünk Június 6-án (43-ad napra) az egyén gyógyulva távozott oly utasítással, hogy a hasfal hegére illesztendő sérvkötőt viseljen. Egy hó eltelté­ve 35*

Next