Orvosi Hetilap, 1877. szeptember (21. évfolyam, 35-39. szám)

1877-09-16 / 37. szám

37. sz. Budapest, 1877. Előfizetési ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­sitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. ,September 16. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségné nádor-utcza 12. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza I­rasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. l'IONI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. I I. Tartalom : Dolling­er Gy. tr. Tanulmányok Kovács J. t­r. I. sebészeti korodájáról. A nyelv gombaforma szemölcseinek túltengése és tömlős elfa­julása. II. A térdkalács előtti nyaktömlő szemölcsdagja. — Lumniczer S. t­r. Sebészi tapasztalatok. A budapesti sz. Rókuskórház II. sebészi osztályán 1875. 1876. évben. VII. A vizelőszervek bántalmai. A­ lobos bántalmak és következményei. — Liebmann M. tr. Kézmárszky t­r. szülészeti kórodájából a budapesti kir. egyetemen. A fogóműtét javalatai és feltételeinek kérdéséhez. (Folyt.) — Babesiu V. Belső éhbél-beszorulás vándorlép miatt. — Könyvismertetés. Grundriss d. Geburtshülfe von Dr. L. Kleinwächter. — Ueber die Ernährung u. Körperwägungen . Neugebornen v. Dr. L. Fleischmann. — Lapszemle. Új módszer a gyomor fekvésének kimutatására. — Cotokéreg és annak ható­anyagai. Tárcza : Laufenauer K. tr. Úti levele. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet : Kőnyomatú tábla Dollinger Gy. tr. czikkéhez. Tanulmányok Kovács József tanár sebészeti ko­rodájáról. Dollinger Gyula tr. tanársegédtől. I. A nyelv gombaforma szemölcseinek túltengése és tömlős elfajulása. Csizmadia János, 21 éves, erőteljes földmíves, 1877 fe­bruár havában azért kereste fel a sebészi kórodát, hogy az állka­pocs alatt éktelenkedő galambtojásnál valamivel nagyobb, később egyszerű edénydagnak bizonyult daganattól megszabaduljon. Egyéb netaláni bajai iránt megkérdeztetvén, azt felelte, hogy ő különben teljesen egészséges; a­midőn azonban az állkapocs alatti daganatnak a szájalapi részletekkel való összefüggése a szájon át megvizsgáltatott, a nyelv alatt látható egynéhány fénylő kiemelkedés magára vonta a figyelmet. A nyelvnek vizsgálata azt derítette ki, hogy az a rendes­nél valamivel szélesebb és vastagabb, nyakhártyája a domború felületen a csúcstól egészen a középig tömötten egymás mellett álló, a közép hosszvonal mentében egész 5 mm., a szélek felé csak 3 mm. hosszú, mákszem­, egész kölesnyi felületű, vékony nyélen lógó szemölcsökkel van fedve. Néhol több apróbb, csak csekély barázdák által egymástól elválasztott szemölcs lóg egy közös kocsányon. A legtöbb szemölcs felületén egy nagyobb, néha egész mákszemnyi, vagy több apró fénylő pont látható, melyek meg­­szúratván, vékonyfalú, áttetsző nedvvel telt üregeknek bizonyulnak. Legjobban láthatók e tömlők a nyelv középvonala mentén levő nagyobb szemölcsökön, a nyelv szélei felé gyérülnek, míg a szé­leken levő, a rendesnél alig valamivel nagyobb szemölcsök szabad szemmel rendeseknek látszanak. Hasonló egynéhány fénylő tömlő találtatik a nyelvcsúcs alsó felületén is a nyakhártyában. A nyelv közép­hosszvonalában a leghosszabb szemölcsök közt egy 5 mm. mély barázda fut le. A nyelvfék, mely beteg állítása szerint 2 éves korában orvos által nyelvoldási czélból vágatott út hiányzik. Beteg nyelvét különben egészen jól használja, beszéde tiszta még akkor is, ha gyors, az ízlés tökéletes, még azon he­lyeken is, hol a szemölcsök leghosszabbak és legnagyobb töm­lős elfajulást tüntetnek fel. A különböző ízingerek nemcsak hogy helyesen, de oly gyorsan is jutnak tudomására, mint egészséges nyelvű embernél. Miután az irodalomnak általam megszerezhető részében ha­sonló esetet nem találtam, elhatároztam azt, a­mennyire a beteg iránti kímélet engedi, szövettani vizsgálat tárgyává tenni. E czélra a nyelv hátáról különböző külemű szemölcsöket kocsányostól lecsíptem, s azokat részint hevenyen, részint előleges keményí­tés után górcsövileg megvizsgáltam. A mellékelt ábrák a górcsövi készítményeknek 500-szoros nagyítását mutatják. A vizsgálatot azon szemölcsökön kezdtem, melyek a tömlős elfajulás legmaga­sabb fokait mutatják. Egy ily szemölcs hosszátmetszetét mu­tatja a mellékelt 1-es számú ábra. E szemölcsön már szabad szemmel is egy majdnem gombostűfejnyi fénylő pont volt látható. Górcső alatt a szemölcs egy kisebb és egy nagyobb töm­lőt tüntetett fel. A nagyobb tömlőnek a szájár felé tekintő fal­­zatát vékony szaruréteg képezi, melyet a tömlő üre felé egyné­hány rétegben fekvő, fogazott, lapos hám bélel. A kisebb tömlő falzata hasonló, csakhogy a lapos hámsej­teken belül még egy réteg hengerhám létezik. Az egész szemölcs szaruréteggel és hámmal borított nyél által állott a nyelvvel össze­köttetésben, mely nyél egymással lazán összeforrt kötszöveti kö­­tegekből állott. A tömlőkben, különösen a nagyobbikban a falzathoz ta­padva nagyon finoman szemcsés bennék találtatik, melybe egyné­hány, részint a fehér vértestnél csak valamivel kisebb, részint fél akkora, kerek, finoman szemcsézett sejt van ágyazva. Hasonló bennékük van a nagyobb tömlő falában látható apróbb tömlők­nek is. Az imént elemzett készítmény, barlangban keményítve met­szetett, kimosatott, carminba tétetett és azután ismét kimosva jutott csak a tárgyüvegre, s ezen többszörös mosásnak tulajdo­nítható valószínűleg az, hogy a tömlő kernékének egy része kie­sett. Ha a nagyobb tömlők egyikét egész hevenyen felszúrtuk, abból egy kis csepp áttetsző folyadék volt kinyomható, mely górcső alatt számtalan finom szemcsét és sok, a fentebb leírtak­hoz hasonló sejtet mutatott. A heveny metszeteken a tömlők hasonló, néha pókhálószerű fonalakban, vagy foszlányokban meg­alvadt bennekkel egészen ki vannak töltve. Egészen felületesen fekvő apró tömlőkben egynéhány pi­­c­iny, czitromsárga, nagyobbára kerek, a világosságot átbocsátó rög is találtatott, mindenek szerint besűrűdött tömlőbennéknél nem egyéb. A nagyobb tömlők legnagyobb része hasonlít az i­ső ábrán lerajzolthoz, csakhogy soknál a szemölcs kocsányának köt­­szövete a hengersejtes hámrétegen belül az egész tömlőt kibéleli. (II. ábra, a szemölcsben c-nél). Mindez azonban, amit az eddig leírottakból megtudunk, az előttünk levő köralak keletkezésére fényt nem derít és azért oly kevésbé megnagyobbodott szemölcsöket vettünk vizsgálat alá, melyeken a tömlős elfajulás szabad szemmel még nem volt lát­ható. Egy ily szemölcscsoport egyik felének hosszátmetszete a 2-dik rajzon látható. Ezen csoportnak a-val jelölt szemölcse ki­sebb mint az i-ső ábrán vázolt, hámrétege vastagabb, s a rostos kötszöveti bélés (c) jobban látható, de különben lényegesen at­tól el nem tér. Kifejlődés tekintetében különös figyelmet érde­mel a csoportnak a szemölcse. Ennek felületéről több hengeres

Next