Orvosi Hetilap, 1877. december (21. évfolyam, 48-52. szám)

1877-12-02 / 48. szám

IOO­, 1006 A bal karély 18 cntm. széles, 14 cntm. magas; a jobb karély 14 cntm. széles, 12 cntm. magas. A bal karély mellső szélén a ligamentum suspensorium mellett és a porta hepatis előtt egy-egy tyúktojásnyi, ruganyos, savószerű folyadékkal telt gamócztömlő. A bal karély bal szélének szomszédságában és a lobus Spigelii előtt egy-egy kis diónyi, a felülettől kiemelkedő anyagamnócztömlő, mely összeesett fehér tömlőkkel telt. Egy ellipticus, 5 1/2 cm. hosszú, 2 cm. széles ganócz­tömlő a rekesz hashártyája alatt a bal karély felett. A jobb májkarélyban egy férfiökölnyi, tekealakú zsák, melynek fal­­zata jobb felében és hátsó részében a vastagúti májburok és sze­­nyes-zöldes heggé átalakult májszövetből áll és csak 1/2 cm. vastag, míg bal mellső falzata 2 cm. vastag, s a mindjárt említendő kibé­leléstől eltekintve, ép májszövetből áll. A zsák egy szürkészöldes, reczés, porhanyó, hártyavapír-vastagságú, itt-ott részben szétbomló, sarjadzásokkal fedett, kötszöveti hártyával kibélelt. A zsák alsó hátsó falzatán egy a hüvelyk számára átjárható, gömbölyded, elég sima szélű lik által átfuratott. Ezen tik a májtól majdnem a jobb csíp­­csont talajáig terjedő barlanghoz vezet, mely körülbelül gyermek­ej­­nyi és hasonló szürkés-zöldes, reczés hártyától körülfogott, milyen a májzsákot kibélelte. A barlang ezen hártyája részint a mellső és jobboldali hasfalat, részint a belek hashártyáját mint álhártya fedi. A máj­zsákjában és a hasür ezen barlangjában részint gáz, részint zavaros, narancssárga folyadék és néhány, mogyorónyi, tőke­alakú, áttetsző gamócz. A barlang, de még inkább a májzsák belfe­­lületén itt-ott főzött fehérnyéhez hasonló, könyen leválasztható, ré­tegzett hártya maradványok tapadnak, melyek szabad felületükön élénk narancssárgák. A hasár-barlang felső belső végén egy ferde sipoly, mely a haránt remese középső részét disznóbabnyi tikkal át­fúrja. A sipoly és a béllik szélei szürkések, hegesek. Az epehólyag­ban sok híg, sárga epe. Az epevezetékek átjárhatók. A lép kicsiny, szívós, halványvörös, a szomszédsággal össze­nőtt , domború felületén, mindjárt a burok alatt, felső végén egy mogyorónyi, alsó végén két mogyorónyi és egy diónyi gamócz-tömlő, melyek összeesett kaucsukhártyákhoz hasonló fióktömlőkkel teltek. A gyomor a hasi barlang által bal felé, a máj bal karélya alá tolva, úgy mint a belek erősen összehúzódott nyákhártyája halvány. A belek összeh­úzódottak. A bélűrben, melynek nyákhár­tyája szintén halvány, barnás pépes bélsár. A fodorban egy pár mogyorónyi, a vékony belek hashártyája alatt egypár kocsányozott köles, egész borsónyi, többnyire elhalt fióktömlőkkel telt gamóczhólyag. A vesék vérszegények, halványvörösek, mérsékelten tömöt­tek. A húgyhólyag összehúzódott, nyakhártyája kissé belövelt, űrében kevés tiszta húgy. A hashártya mögötti kötszövetben a bal vese alatt egy a hasűrbe beemelkedő lúdtojásnyi és egy pár diónyi áttetsző, mint látszik, fiók-tömlők nélküli gamócz-tömlő. Megfelelőleg a Douglas-f­éle űrnek a retroperitonealis kötszövetben körülbelül 45°­ nagyrészt cseresznyemekkoraságú, kisebb részt diónyn áttetsző fiók­tömlők nélküli ganóczhólyag, s azok között nagyobb ránczos, szé­málló diu­mhártyák és tejsavószerű folyadék. Ezáltal a hashártya a­he­lyett, hogy a húgyhólyag és a végbél között egy kitüremkedést ké­pezne, egy majdnem gyermek­ejnyi tömlő alakjában egészen a köldö­kig van felfelé tolva, míg a retroperitonealis kötszövet a gamóczok körül egy kibélelő sima hártyát képez. Az eset egy valóban borzadályt gerjesztő fokát mutatja az emberi test bárkony által történt elárasztá­sának­­ a bárkonytömlők összes száma megközelítette az ezeret, maga a végbél és hólyag között fejlődött anyatömlő több mint négyszáz fióktömlőt tartalmazott. Ezenkívül a máj szövetében hat különálló, a lépben négy, a bélfodrokban és hashártya megötti kötszövetben 15—20 anyatömlő volt beágyazva. Ezen óriási elterjedése a burkonytömlőknek szinte kétessé teszi, váljon a bur­­konyébrények a petehéjakból kiszabadúlva, tehát egy­mástól elváltan jutottak e be a szervezetbe, s nem-e talán az őket nemző galandecz maga,­­— taenia canina, — vagy annak egy petéket tartalmazó íze jutott a gyo­morba, hol a savanyú gyomornedv a petekérget fel­oldhatja és az ébrényeket kiszabadíthatja ? hogy a cisticercus cellulosá­ra vonatkozólag ilynemű folyamat beállhat, e mellett sok adat szól, s ma a helmintológok meglehetős egyérteműséggel emelik ki azon körülmény veszélyes voltát, ha a galandféreg elhajtási kísérlete alatt hányás áll be, s az ellenh­ányos körmozgás alatt galandféregízek tolatnak a gyomorba, hol a peték hé­jai feloldhatók. A taenia echinococcusra nézve Küchen­meister oda nyilatkozik, hogy annak egyik faja, mely szerinte az echinococcus altricipariens nemzője, az ember vékonybelében is előfordul.*) Még más nevezetes körülmények is fordultak elő a jelen esetben. Az életben észlelés alá került dagok egyike, a máj­­bárkony, elevesedése közben terjedelmes hashártyalobot idézett elő, úgy látszik azonban, hogy april elején az evar még a bárkony tömlő határain túl nem terjedett. Valószínűnek látszik előttem, hogy az űr áttörése akkor kezdődött meg, midőn april 13-kán a dag környékén szercsegés lépett föl, azt hiszem, az által előidézve, hogy a kezdetben szűk nyíláson mindenek előtt a gázok hatol­tak át az összenövési szövetbe, s csak későbben ömlött az ev is át az eltákolt hashártyaüregbe, s talán az ev ezen átömlésének, valamint az üreg most már szabály­talan, nagy és mélyedésekkel ellátott voltának lehet tulajdonítani, hogy ápril 17-től az érczes locscsanás többé észlelhető nem volt. Nem kevésbé figyelemre méltó a Douglas-űrből kiemelkedő roppant termékenységű bárkony úgy he­lyiségére, mint a beteg életének utolsó napjaiban észlelt szerfelett gyors növekedésére nézve, mely utóbbi kétségtelenül épen a nagyszámú fióktömlőknek egyen kint kis mértékben, de összeségükben tömeges növésére vihető vissza. Végre egy fontos körülményt képez a haematoidin­­jegeczek megjelenése előbb a kiszivattyúzott folyadékban, később a bélürülékekben. A májburkony-folyadékban Da­­vaine mutatta ki először ezen jegeczek jelenlétét (Hab­­ran, these de Paris 1869.); azonban nincs tudomásom róla, hogy ezen jegeczeknek a székürülékekben való megjelenése májburkonynál valaki által észleltetett volna. Pia tekintetbe vétetik, hogy igen sok esetben fekszik a burkony a májnak oly tájékán, melyen a vizsgálatnak hozzáférhetlen, s így kórismerhetlen : bizonyos körülmé­nyek között a haematoidin-regeczek épen úgy világosít­hatják meg a concret esetet, mint azt néha a bélsárban talált burkonyhorgok teszik. Sebészeti tapasztalatok. A budapesti szt. Rókus kórház II. sebészi osztályán 1875 és 1876-ks évben gyűjtötte és közli Lumniczer Sándor tr., ny. rk. tanár, a nevezett osz­tály főnöke. Elhanyagolt régi czombcsonttörés. 3 eset (2 f.­­ nő). Buchner János, 30 éves. A­ szenvedett sértés után több héttel oly hiedelemben vetette fel magát az osztályra, hogy bal I) Küchenmeister kétféle bárkonyt különböztet meg, a. m. echinococcus scolicipariens, melyben az anyatömlő falából fejlődnek ki a dajkák — sco­­lex —; és e. altricipariens, melyben az anyatömlő csak fiók és unoka­­tömlőket nemz, a dajkák pedig ez utóbbiaktól származnak. K. szerint a két echinococcusfajnak különböző galandférgeik vannak. 48*

Next