Orvosi Hetilap, 1877. december (21. évfolyam, 48-52. szám)
1877-12-02 / 48. szám
IOO, 1006 A bal karély 18 cntm. széles, 14 cntm. magas; a jobb karély 14 cntm. széles, 12 cntm. magas. A bal karély mellső szélén a ligamentum suspensorium mellett és a porta hepatis előtt egy-egy tyúktojásnyi, ruganyos, savószerű folyadékkal telt gamócztömlő. A bal karély bal szélének szomszédságában és a lobus Spigelii előtt egy-egy kis diónyi, a felülettől kiemelkedő anyagamnócztömlő, mely összeesett fehér tömlőkkel telt. Egy ellipticus, 5 1/2 cm. hosszú, 2 cm. széles ganócztömlő a rekesz hashártyája alatt a bal karély felett. A jobb májkarélyban egy férfiökölnyi, tekealakú zsák, melynek falzata jobb felében és hátsó részében a vastagúti májburok és szenyes-zöldes heggé átalakult májszövetből áll és csak 1/2 cm. vastag, míg bal mellső falzata 2 cm. vastag, s a mindjárt említendő kibéleléstől eltekintve, ép májszövetből áll. A zsák egy szürkészöldes, reczés, porhanyó, hártyavapír-vastagságú, itt-ott részben szétbomló, sarjadzásokkal fedett, kötszöveti hártyával kibélelt. A zsák alsó hátsó falzatán egy a hüvelyk számára átjárható, gömbölyded, elég sima szélű lik által átfuratott. Ezen tik a májtól majdnem a jobb csípcsont talajáig terjedő barlanghoz vezet, mely körülbelül gyermekejnyi és hasonló szürkés-zöldes, reczés hártyától körülfogott, milyen a májzsákot kibélelte. A barlang ezen hártyája részint a mellső és jobboldali hasfalat, részint a belek hashártyáját mint álhártya fedi. A májzsákjában és a hasür ezen barlangjában részint gáz, részint zavaros, narancssárga folyadék és néhány, mogyorónyi, tőkealakú, áttetsző gamócz. A barlang, de még inkább a májzsák belfelületén itt-ott főzött fehérnyéhez hasonló, könyen leválasztható, rétegzett hártya maradványok tapadnak, melyek szabad felületükön élénk narancssárgák. A hasár-barlang felső belső végén egy ferde sipoly, mely a haránt remese középső részét disznóbabnyi tikkal átfúrja. A sipoly és a béllik szélei szürkések, hegesek. Az epehólyagban sok híg, sárga epe. Az epevezetékek átjárhatók. A lép kicsiny, szívós, halványvörös, a szomszédsággal összenőtt , domború felületén, mindjárt a burok alatt, felső végén egy mogyorónyi, alsó végén két mogyorónyi és egy diónyi gamócz-tömlő, melyek összeesett kaucsukhártyákhoz hasonló fióktömlőkkel teltek. A gyomor a hasi barlang által bal felé, a máj bal karélya alá tolva, úgy mint a belek erősen összehúzódott nyákhártyája halvány. A belek összehúzódottak. A bélűrben, melynek nyákhártyája szintén halvány, barnás pépes bélsár. A fodorban egy pár mogyorónyi, a vékony belek hashártyája alatt egypár kocsányozott köles, egész borsónyi, többnyire elhalt fióktömlőkkel telt gamóczhólyag. A vesék vérszegények, halványvörösek, mérsékelten tömöttek. A húgyhólyag összehúzódott, nyakhártyája kissé belövelt, űrében kevés tiszta húgy. A hashártya mögötti kötszövetben a bal vese alatt egy a hasűrbe beemelkedő lúdtojásnyi és egy pár diónyi áttetsző, mint látszik, fiók-tömlők nélküli gamócz-tömlő. Megfelelőleg a Douglas-féle űrnek a retroperitonealis kötszövetben körülbelül 45° nagyrészt cseresznyemekkoraságú, kisebb részt diónyn áttetsző fióktömlők nélküli ganóczhólyag, s azok között nagyobb ránczos, szémálló diumhártyák és tejsavószerű folyadék. Ezáltal a hashártya ahelyett, hogy a húgyhólyag és a végbél között egy kitüremkedést képezne, egy majdnem gyermekejnyi tömlő alakjában egészen a köldökig van felfelé tolva, míg a retroperitonealis kötszövet a gamóczok körül egy kibélelő sima hártyát képez. Az eset egy valóban borzadályt gerjesztő fokát mutatja az emberi test bárkony által történt elárasztásának a bárkonytömlők összes száma megközelítette az ezeret, maga a végbél és hólyag között fejlődött anyatömlő több mint négyszáz fióktömlőt tartalmazott. Ezenkívül a máj szövetében hat különálló, a lépben négy, a bélfodrokban és hashártya megötti kötszövetben 15—20 anyatömlő volt beágyazva. Ezen óriási elterjedése a burkonytömlőknek szinte kétessé teszi, váljon a burkonyébrények a petehéjakból kiszabadúlva, tehát egymástól elváltan jutottak e be a szervezetbe, s nem-e talán az őket nemző galandecz maga,— taenia canina, — vagy annak egy petéket tartalmazó íze jutott a gyomorba, hol a savanyú gyomornedv a petekérget feloldhatja és az ébrényeket kiszabadíthatja ? hogy a cisticercus cellulosára vonatkozólag ilynemű folyamat beállhat, e mellett sok adat szól, s ma a helmintológok meglehetős egyérteműséggel emelik ki azon körülmény veszélyes voltát, ha a galandféreg elhajtási kísérlete alatt hányás áll be, s az ellenhányos körmozgás alatt galandféregízek tolatnak a gyomorba, hol a peték héjai feloldhatók. A taenia echinococcusra nézve Küchenmeister oda nyilatkozik, hogy annak egyik faja, mely szerinte az echinococcus altricipariens nemzője, az ember vékonybelében is előfordul.*) Még más nevezetes körülmények is fordultak elő a jelen esetben. Az életben észlelés alá került dagok egyike, a májbárkony, elevesedése közben terjedelmes hashártyalobot idézett elő, úgy látszik azonban, hogy april elején az evar még a bárkony tömlő határain túl nem terjedett. Valószínűnek látszik előttem, hogy az űr áttörése akkor kezdődött meg, midőn april 13-kán a dag környékén szercsegés lépett föl, azt hiszem, az által előidézve, hogy a kezdetben szűk nyíláson mindenek előtt a gázok hatoltak át az összenövési szövetbe, s csak későbben ömlött az ev is át az eltákolt hashártyaüregbe, s talán az ev ezen átömlésének, valamint az üreg most már szabálytalan, nagy és mélyedésekkel ellátott voltának lehet tulajdonítani, hogy ápril 17-től az érczes locscsanás többé észlelhető nem volt. Nem kevésbé figyelemre méltó a Douglas-űrből kiemelkedő roppant termékenységű bárkony úgy helyiségére, mint a beteg életének utolsó napjaiban észlelt szerfelett gyors növekedésére nézve, mely utóbbi kétségtelenül épen a nagyszámú fióktömlőknek egyen kint kis mértékben, de összeségükben tömeges növésére vihető vissza. Végre egy fontos körülményt képez a haematoidinjegeczek megjelenése előbb a kiszivattyúzott folyadékban, később a bélürülékekben. A májburkony-folyadékban Davaine mutatta ki először ezen jegeczek jelenlétét (Habran, these de Paris 1869.); azonban nincs tudomásom róla, hogy ezen jegeczeknek a székürülékekben való megjelenése májburkonynál valaki által észleltetett volna. Pia tekintetbe vétetik, hogy igen sok esetben fekszik a burkony a májnak oly tájékán, melyen a vizsgálatnak hozzáférhetlen, s így kórismerhetlen : bizonyos körülmények között a haematoidin-regeczek épen úgy világosíthatják meg a concret esetet, mint azt néha a bélsárban talált burkonyhorgok teszik. Sebészeti tapasztalatok. A budapesti szt. Rókus kórház II. sebészi osztályán 1875 és 1876-ks évben gyűjtötte és közli Lumniczer Sándor tr., ny. rk. tanár, a nevezett osztály főnöke. Elhanyagolt régi czombcsonttörés. 3 eset (2 f. nő). Buchner János, 30 éves. A szenvedett sértés után több héttel oly hiedelemben vetette fel magát az osztályra, hogy bal I) Küchenmeister kétféle bárkonyt különböztet meg, a. m. echinococcus scolicipariens, melyben az anyatömlő falából fejlődnek ki a dajkák — scolex —; és e. altricipariens, melyben az anyatömlő csak fiók és unokatömlőket nemz, a dajkák pedig ez utóbbiaktól származnak. K. szerint a két echinococcusfajnak különböző galandférgeik vannak. 48*