Orvosi Hetilap, 1878. március (22. évfolyam, 9-13. szám)

1878-03-03 / 9. szám

jebb nyomulásával a húgycső felső részlete kiegyene­sedve, a fanízülethez szoríttatik, míg alsó részlete ledom­borítva, kisebb sugarú félkörnek felel meg, mint szü­lés előtt. Ezáltal a húgycső lefolyásában csaknem de­rékszögű megtörést szenved, s ilyenkor csupán ruganyos húgycsappal, mely e megtörésnek megfelelőleg alkalmaz­kodik, végezhetünk csapolást. A gyermekágy első napjaiban a húgycső lefolyása a hólyag teltségi állapota szerint változtatja meghajtási irányát, név szerint üres hólyag mellett, midőn a méh is nehézkedésénél fogva valamivel mélyebben sülyed a medenczeűrbe le, a húgycső csaknem egyenes irányú mint nem terhes nőnél; telt hólyag mellett úgy ez, mint a méh is a medenczeűrben nem férvén el, a medencze­­bemenet felé emelkednek, úgy hogy ilyenkor nem rit­kán a hólyagot a köldök, a méhfeneket pedig — több­nyire jobb oldalt — csaknem a bordák magasságában tapinthatjuk. A húgycső ily esetben körszeletszerű meg­hajlást mutat, hasonlót ahhoz, mint a­milyenben a ter­hesség vége felé találtuk azt. A­kinek alkalma van gyermekágyasoknál húgycsapo­­lást végezni, az könyen meggyőződhetik, hogy üres hó­lyagnál a csapot csaknem egyenes irányban kell bevezetni, míg telt hólyagnál a csap végével félkört írva le, juthatunk a hólyagba, így tehát a húgycső megtöréséről, vagy oly meghajlásáról, mely a vizeletet át nem bocsátaná, nem lehet szó; s ha léteznék ily meg­törés, akkor minden gyermekágyas vizeletrekedésben szenvedne, főleg pedig minden többször szülő, mivel ezeknél a méhnek medenczeűrbe való lesülyedése kifejezet­tebb, rögzítő készülékei nagyobb lazultsága folytán, s így a húgycső megtörése nagyobb fokú lenne. A húgycső a szülés második időszaka alatt össze­­nyomatásnak van kitéve. E nyomatás főleg a hólyag belső zárizmánál a legnagyobb, mert alsó része a fanív alatt a fancsontok felhágó ágai által némileg óvatik az előlfekvő magzatrész túlságos nyomásától, s a nyomás is, mit szenvednie kell, többnyire rövid ideig tartó. Nem lehet tehát felvenni, hogy ezen nyomatás a vizeletreke­­dés oka lehessen, mert a hólyag zárizmának nyomatása annak inkább hüdéses állapotát, s ebből következő vi­­zelettarthatlanságot eredményezne. A húgycső nyakhártyája a terhesség alatt — midőn a szomszéd ivarszervekben is megnagyobbodott anyagfor­galom van jelen — fellazulást és kis fokban túltengést mutat; e fellazulás szülés alatt, az előbb említett nyomás következtében korlátolt anyagforgalom folytán, még na­­gyobb fokú lehet, de oly fokot nem ér el, hogy ezáltal a húgycső ártére annyira szűkíttetnék, miszerint a vizelet kiürülése nem akadályozva, de még csak korlátolva is lenne. Az érintett okokban nem találhatjuk a vizeletreke­­dés okának kellő megfejtését; tett észleleteim tehát a va­lódi ok felderítésére irányultak. Kórodánk­on ha gyermekágyasnál telt hólyagot ta­lálunk, felszólítjuk őt vizelésre, s ha ennek megkísérlése után magát arra képtelennek nyilvánítja, akkor vesszük csak a húgycsapot igénybe. Az észlelt 1325 gyermek­ágyas közül 600 először, 725 többször szülő volt. Az először szültek közül 212-nél, tehát több mint azok­n­­­dánál kellett a gyermekágy első napjain vizelet­­rekedés miatt húgycsapolást végeznünk, míg a 725 több­ször szültnél csak 64 esetben, tehát az esetek 8°/%-ában. Az először és többször szültek közt létező feltűnő aránytalanságot a vizeletrekedés gyakoriságára nézve oly körülményben kell keresnünk, mely először szültek­­nél gyakrabban van jelen. Tudjuk, hogy ami először szülőknél a szülést hos­­­szabbá teszi, az a szülutak előkészülése, kitágulása a születő magzat átnyomulására. A szeméremzés is — a lágy szülutak külső határa a szülés alatt nagy fokú kitágulást szenved, s ennek következtében nyakhártyájának berepedései, lehorzsolá­­sai a legtöbb először szülőnél létrejönnek, még­pedig leg­inkább ott, hol a feszülésnek kevésbé ellenálló szöve­tek vannak, mint a gáton és a fanív alatt, a húgycső­­szomszédságában. Ily sérülések kiinduló pontjai kisebb lábfolyama­toknak, melyek közvetlen csak a környezetre terjednek ki, s a sarjadzás felléptével megszűnnek, vagy pedig — kedvezőtlen körülmények közt — fertőzöttekké válván, nehezebb gyermekágyi megbetegedésekre vezethetnek. A lobos izgatottság a környi szövetekre kiterjedve, körébe vonja a húgycsövet is, s ennek következtében annak zárizmai kisebb, vagy nagyobb fokú túlműködési állapotba — zsongos összehúzódásba — hozatnak. A hó­lyag izmai működésével kiváltott ingerek a zárizmok zsongos összehúzódása által legyőzetvén, a vizelet kiürü­lése nem történhetik, vizeletrekedés jön létre és pedig a gyermekágy első napjaiban, midőn a jelzett sérülések­ben a heveny lábfolyamat még székel, mely a sarjadzás beálltával szűnik, vagy oly mértékben kisebbedik, hogy a szomszédos képletekre — s így a húgycsőre — el­veszti befolyását. Ha a sérülés fekélylyé változik, meg­szűnik heveny lobos jelentősége, s a hólyag izomzatá­­nak működése ekkor képes lesz legyőzni a zárizmok el­lenállási képességét és rendes vizelés következik be. Hogy a szeméremrésen történt sérülésekre lehet az első napokban tapasztalt vizeletrekedés okát közvetve visszavinni, mutatja azon lelet, hogy az előszörszülteknél a vizeletrekedés 212 esetében 28-nál a húgycső mellett, 3-szor magán a húgycsövön — bulbus urethrae,— 16-nál a húgycső mellett és a gáton sérülés és 103 esetben gátre­pedés volt jelen, 10-nél pedig függölyök és bujakóros fe­kélyek találtattak, melyek a szülés alatt horzsolást szenved­tek, s csak 22-nél nem lehetett a szeméremrésen, — illetőleg a hüvelybemenetnél látható sérülést találni; ezen leletek szerint a vizeletrekedésnek sérülésekkel való okozati összefüggése az eseteknek csaknem 90% -ban kimutat­ható volt. E tény ellen szólana talán az, hogy habár az elő­­ször szülők legnagyobb részénél jönnek létre sérülések, még­sem következik be mindeniknél vizeletrekedés, azonban számításba kell vennünk, miszerint minden sérü­lés jelentőségére nézve az egyéni érzékenység a maga befolyását érvényesíti. Lássuk most a vizeletrekedés okait többször szültek­­­nél, hol a szeméremrésen és hüvelybemenetnél sérülések oly ritkán fordulnak elő, kiknél gátrepedés is az eseteknek csak mintegy 40/%-ában történik.

Next