Orvosi Hetilap, 1878. április (22. évfolyam, 14-17. szám)
1878-04-07 / 14. szám
1 — 271 — — — dán el is távolíttatott. Míg itt a sérelem begyógyultat várta, december 27-dikén, a folyosón járkálva jobb arczát légvonat csapta meg. A következő nap azt vette észre, hogy orra ferde irányú, s a szájába vett víz a jobb szájzugon kicsurog. Erre december 30-án kórodánkra vetette fel magát a következő tünetekkel: A jól táplált középtermetű férfi bőrszíne barnás; izom- és csontrendszere jól fejlett. A jobb arczfélen a szokott redők elsimultak. Az arczfél egészben megnyúlt, lelógó. Az orrcsúcs balfelé áll. A jobb orrnyílás szűkebb; a jobb orrszárny és szájzug lejebb áll, mint a bal.. A felső ajk jobb fele duzzadtabb, s az alsónak ezen fele erősebben látszik a szájba betüremleni. A jobb arcfélen az izmok akaratlagos mozgatása teljesen kivihetlen. A nyelv egyenes kiöltésnél kissé jobbra tér el, különben minden mozgása szabatos. A jobb ingvitorla szélesebb és lejebb áll, mint a bal s hangoztatásnál önálló mozgással sem bír. A nyelcsap a középvonaltól balra tért s hangoztatásnál csúcsa balra irányul. A bal szem (kiízelési műtét által lévén eltávolítva) hiányzik. A jobb szemből sok köny csurog le az arczon. A jobb fülben időnkint zúgást hall a beteg. Az ételek ízét biztosan meghatározni — ha azok a nyelv jobb felére jutnak — beteg nem képes. A jobb fogsorok és por közé jutott ételek csak újjal távolítottnak el. A bal arczfél izmaiban a bevezetési áram iránti ingerlékenység nagy mérvben lefokozott, úgy hogy bennük igen erős és már nagy fájdalmat okozó áramok képesek csak rángást kiváltani; ellenben az állandó áram iránti ingerlékenység fokozott: 16 elemű áramnak zárásánál már rángás áll be, míg az ellenoldalon csak 20—24-nél. Érzékenységi eltérés sehol sincs. Mell- és hasszervekben semmi rendellenesség sem mutatkozik. Egy hóig tartó, s naponkint kivitt galvánárammal való kezelés után (leszálló mozgatott áram, a szükséglet szerint 14—24 elem használásával) javulás kezdett beállani. Az akaratlagos mozgás ámbár igen korlátoltan — talán a szemhéj körizmának kivételével — kivitetik , az izmoknak bevezetési áram iránti ingerlékenysége némit javult. Ezen időtől a javulás, bár lassan, folyton előbbre haladt. A kezelésben azon változás történt, hogy az állandó áram mellett a bevezetést is alkalmazásba vétetett. S midőn a beteg 1875. február 16-dikén elhagyta a kórodat, valamennyi izmát erélyesebben mozgatta, s szemét 2—3 mm-nyi széles résig képes volt bezárni; evési nedélyei elmúltak, sőt száját fütyülésre is képes volt összehúzni. 1875. mártius 20. körül a beteg jobb arczfelében naponkint növekvő fájdalmat kapott, mely rohamokban, 5—6 órai időközben, rendkívüli hevességre fokozódott s vele egyidejűleg valamennyi jobb oldali arczizmában — most már a rágizmot is beleértve — majd állandó, majd szakaszos görcsös összehúzódás állott be , úgy hogy — kivált evés közben — a pofa nyakhártyája a fogsorok közé vonatván, ismételten megsebeztetett. Ezen, körülmény folytán a beteg 1875. ápril hó 6-dikán újabban korodánkat kereste fel. A változás ekkor a következő volt: Az arczizmok akaratlagos mozgatása mindkét oldalt elég eréllyel és szabatossággal történik ; csakhogy a jobb arczféli izmok bármelyikének szándékolt önálló mozgatását más izmok együttmozgása követi, így homlokredítésnél a szemzár és orrajkizmok összehúzódása is beáll stb. Nyugodt tartás mellett a jobb arczféli redők — úgyszólván — kifejezettebbek, mint a baloldaliak. Az orrcsúcs kissé inkább jobbfelé húzott. A nyelv mozgásában semmi eltérő sincs. A nyelcsap középhelyet foglal el. A vitorlaíveken eltérés szintén nincs. A jobb pofa nyakhártyája a fogsoroknak megfelelőleg több helyen felsebzett. A jobb arcfélen a beteg időnkint és rohamokban fellépő fájdalmakat érez, melyek alatt a már említett görcsös összehúzódás áll be az ez oldali arczizmokban. A rángás rendesen a jobb szájzug levonó izmában kezdődik; ezt követi sorban a szemkör-, újkori szárny-emelő, járom-, Santorin-féle nevető, por- és homlokizmok rángása, midőn a fájdalom tetőfokát éri el, s a bal arczfél is jobboldalra látszik vonatni. A láp-, hő-, nyom- és villamos bőrérzékenység mindkét arczfélen meg van , azonban a jobb arczfélen a jelzések mégis pontossabbaknak látszanak, s itt csak kissé erélyesebb behatás is már fájdalmat okoz. A jobb oldali háromosztott ideg arczra lépő ágainak valamenyiére gyakorolt legkisebb nyomás nagy fájdalmat okoz, s ha a nyomás erősebb volt, az említett görcsrohamot idézte elő. A jobboldali fogakban állandóan, de rohamokkal fokozódó fájdalom székel, s a betegnek azon érzete van, mintha ezen fogai lógnának. A jobb oldali arczizmokban bevezetési áramra (egyenlő erő mellett) még kisebb belterű összehúzódások állnak be ugyan mint a baloldaliakban, de létrejönnek. Állandó áram iránt a két oldal közt jelentékeny különbség nincs. Ekkor — különösen — a három osztott ideg galvanizálása tűzetett ki czélul, mi naponta 5—10 perczig tartó ülésekben felszálló, többnyire nyugvó árammal vitetett ki. Azonkívül naponta 4—5 gm. haranyaüreget fogyasztott el. E kezelés mellett folyton javult a beteg, s már ápril 23. körül a fájdalmi és görcsrohamok naponként alig jelentek meg egyszer, legfelebb kétszer. A fogfájás egészen elmúlt. Május 12-dikén az arczon fájdalom csak akkor van, ha a három osztott ideg ágainak arcára való kilépési helyeire nyomást gyakorlunk. S e fájdalom sokkal kisebb, mint előbb volt és görcsrohamokba át nem megy. A jobb arczfél izmai általában nagyobb zsongos összehúzódásban vannak mint a bal arczfélé, s ennek megfelelőleg ez oldali arczredők kifejezettebbek; az orrcsúcs inkább jobbra áll. Ez oldali izmok akaratlagos összehúzódása azonban még mindig kissebb belterű, mint az ellenoldaliaké ; a bevezetési áram iránti ingerlékenység is csekélyebb bennük ; ellenben galvánáramra az ellenoldaliakkal egyenlő erélylyel hatnak vissza. A jobb pofa nyakhártyájának felsebbzett helyei begyógyultak. A beteg a javulás ezen fokával megelégedve távozott a kórházból. * * 5$: Hogy jelen esetben a beteg első felvételénél a jobb arczideg önálló büdösével volt dolgunk, a kórképből világosan kitűnik. Kitűnik továbbá az is, hogy a hüdés az arczideg valamennyi ágaira kiterjedt — beleértve a dobhúrt is; és hogy — részben már e miatt — de főleg, hogy a visszahajlás egészen hiányzott, s hogy az illető izmok bevezetési áram iránti ingerlékenysége le volt fokozva , nem lehet más, mint környi hűdésre gondolnunk. A hűdés helye épen az összes ágak bántalmazottsága (chorda tympani, n. stapedius, n. petrosus superficialis majoris) folytán kétségtelenül a térdes dúcz környéke és az alatta levő részeken volt. A bántalom oka egy részről a kórelőzményből tisztán áll előttünk, mennyiben a baj rögtön meghűlés után állott be; más részről a kórkép és lefolyás szintén világosan szól a rheumaticus eredet mellett. A kórjóslat, ha egészen rész nem is volt, a gyógyulás idejére hosszas gyógyeljárást helyezett kilátásba, mi a kórlefolyás által igazoltatott is. A villamos gyógykezelést úgy intéztük, hogy addig, míg a bevezetési árammal az illető izmokban rángást kiváltani nem sikerült csak, állandó áramot alkalmaztunk. A betegnek a korodára történt második felvételénél, míg egy részről a jobb arcideg akaratlagos beidegzése még mindig némileg hátrányosan történt, más részről az általa ellátott izmok állandóan erősebb összehúzódásban voltak mint az ellenoldaliak, sőt időnként heves szakaszos (cronicus) rángásba jöttek, főleg akkor, ha az arcot beidegző érzőideg — három osztott ideg — területén az időszakos fájdalom lépett fel. Ezek alapján míg egy részről — a környiküdéseknél oly gyakran előforduló— zsugor jelenléte mondatott ki, más részről a jobb oldali három osztott ideg zsábájáról, a fent leírt tünetek alapján, kétségünk nem lehetett. Hogy e zsába oka, — vagyis a három osztott ideg izgatott helye — az agy alapján volt, ott, hol a három főág még együtt van, abból lehet következtetni, hogy a fájdalom és túlérzékenység mind a három ág területére elterjedt, és hogy a rángásban a rágizom is részt vett. Ha a kór végakára kívánunk kitérni, úgy vissza kell térnünk oda, midőn kimondottuk azt, hogy az arczideg hüdésének rheumaticus sob volt az oka. És 14* 270