Orvosi Hetilap, 1878. május (22. évfolyam, 18-21. szám)
1878-05-05 / 18. szám
362 központi figurák tojásdaddá alakulnak át, természetesen első esetben függélyes, másodikban harántfekvésű nagyobb átmérővel. 3) Pontosan megfigyelendő a húgycsőnek nyákhártyája. A nyákhártya színezete rendes állapotban rózsaszínű, vagy halavány sárgásvörös, de sohasem egyforma belterja a húgycső különböző átmetszeteiben, így pl. a külső nyílásnál halvány fehéres, azontúl a menyfüggesztő szalagáig élénk rózsaszínű, innen a hagymás részig újból halvány, azontúl mindinkább élénkülő rózsaszín . Ezen leletek megfelelnek hullákon tett észleleteimmel is. A nyákhártya színezete azonban a húgycsőnek még ugyanazon átmetszetében sem teljesen egyforma. A kutasz széleinek megfelelőleg halvány gyűrűt észlelünk, mely épen a széleknek nyomása folytán jön létre. Ezen keskeny, halavány gyűrűn belül a nyákhártya egyenletesen rózsaszínű, sima és kissé emelkedett, különösen nyomásra úgy tűnik fel, mintha be akarna tolakodni a műszer űrébe. A nyakhártya ezenkívül hosszanti redőket mutat és pedig 3—4 mélyebbet és számos sekélyebbeket, melyek mind a központi figurában vesznek el. Edények különösen kitágult viszerek nem ritkán láthatók az ép nyakhártyán. Grünfeld az edények láthatása szempontjából ajánlja, hogy a kutaszt egyik vagy másik falra kell rányomni, amely fogás segélyével Grünfeld, mint állítja, képes az ütereket megkülönböztetni a viszerektől. Nekem ily finom részleteket nem volt alkalmam látni. Többször észleltem azonban ép nyakhártyarészleteknek megfelelőleg, kisebb-nagyobb terjedelmű vérömlenyeket, a merevencsés részben. Különösen egy fiatal embernél volt alkalmam egy tekintélyes nagyságú vérömlenyt észlelni a csüngő résznek felső falán, melynek hosszátmérője 1 ka , haránt átmérője 3/a cm-re volt tehető. Azon kérdésemre, hogy váljon nem érte e tagját valamely külerőszak, azon feleletet kaptam, hogy nem, hanem pár nap előtt igen nehéz közösülést végzett. E körülmény megmagyarázata a vérömleny létrejöttét. Mint tudjuk, a húgycső nyakhártyáján szabad szemmel is jól kivehető bemélyedések, ú. n. Alorgagn-féle gödröcsök vannak elhelyezve és pedig legszámosabban a felső, gyérebben az oldal-, s leggyérebben az alsó falon. Ezen gödröcsök hullán tükör segélyével igen jól kivehetők, s mint sötét foltok tűnnek fel a húgycső halvány nyákhártyáján; élőben azonban ezen gödröcsök a pirosas nyákhártyán nem tűnnek fel, úgy hogy a legtöbb vizsgáló, vagy egyátalán nem említi azokat, vagy kimondja, hogy nem látta. Grünfeld ezen gödröcsök felismerésére egy fogást ajánl, melyet a porczhártya felületes fekélyeinek felismerésénél is foganatba szoktunk venni, t. i. a világosságsugarak irányának gyors változtatását, midőn a gödrök szélei élénkebb reflexet mutatnak, míg fenekük sötét marad. Én ezen fogás alkalmazása mellett sem mondhatom el, hogy tisztán láttam volna a Alergagni-féle gödröcsöket élén. Hullán mint már említem, igen jól lehet látni azokat, sőt hullán a Cooper-féle mirigyek kivezető csöveinek szájadékai is kivehetők a hagymás résznek hátsó részletében. (Folytatás következik). 363 Közlemény Korányi Frigyes tr. kir. tanácsos korodájából. Az 187415 tanévben a kórodán kezelt idegbetegek kórleírása. Takács Endre tr. tanársegédtől. XVII. Chorea minora eset: N. J. iy éves színésznő felvétetett május hó 12-dikén 1875. Beteg, gyermekkorában egészséges volt. Havi tisztulását 12 éves korában kapta meg, rendetlenül jelentkezett, igen vérszegény, azonban majdnem 8 napi tartamú volt. Két ízben tisztulása idején megfürödvén, erős gyomor- és hasfájdalmak állottak be nála. 7 évvel ezelőtt egy évig tartó mindennapos hideglelése volt. Három évvel ezelőtt a mostanihoz hasonló, azonban állítása szerint enyhébb lefolyású baja volt, mely 3 hétig tartott. Ugyanez év telén erős vérhányási rohamok érték, melyek után néhány hétig gyengélkedett. Mintegy 3 hó előtt a színi előadás alkalmával erősen meghűlvén, toroklábja támadt, melynek jellegét roncsolónak mondja. Ebből kigyógyulván, állítása szerint igen idegessé lön , folyton sirt. 6 héttel ezelőtt először arczfintoritással, gyakori nevetési ingerrel, majd felső és alsó végtagokon fellépő váltógörcsökkel, olykor jelentkező hát- és nyakfájdalmakkal, folytonos nyugtalanság és álmatlansággal kezdődött jelen baja. Jelen állapot: A kis termetű, gyengén táplált nőbeteg bőrszíne halaványbarnás, a köthártyák belöveltek, duzzadtak. A szemek kidülledvek, igen nyugtalanok. A száj nyakhártyája halavány. Nyelés szabad. Étvágy gyenge. Székürülések rendesek. A nyak hosszú. A kulcs fölötti, s alatti tájak erősen bemélyedtek. A has kissé behúzódott, puha. A beteg testének érintésénél, kontatásánál, hagasabb beszédnél, a kórodai betegek panaszainál rohamosan fellépő sivítás és sírásra fakad. A beteg többnyire nyugtalan. A felső és alsó végtagokon az arcz és nyelven rendellenes váltógörcsös mozgásokat veszünk észre, melyek a felső végtagokra nézve abban állanak, hogy beteg keze, ha valamely tárgy után nyúl, a mozgás első pillanatában a megfelelő irányt veszi, de csakhamar mellék-, czéltalan mozgások lépnek fel, melyeknek következtében a tárgyat bizonytalant éri el. A kezek nyugtalanok, hajlítás és borintás folyton váltakoznak. A járás bizonytalan, mert az izmok czélellenes mozgásokat visznek végbe. Az arczizmok folyton mozgásban vannak. A nyelv kinyújtatván, reszket. A jobb kulcs fölötti tájon a kontatási hang sokkal hangzatosabb, mint különben baloldali; a tüdő felett mindenütt teljes éles és nem-dobos. A szívtompulat rendes. A tüdők felett hallgatódzva, baloldalt mind mellül mind hátul, határozatlan be és kinyúlt kilégzést hallunk. A szívcsúcs felett az első hang fátyolozott, a második tiszta. A nagy edények hangjai tiszták és eléggé ékeltek. A vizelet 24 órai mennyisége rendkívül kevés (300—800 cm.), fajsúlya 1028, vegyhatása savas. Górcsői vizsgálatnál phosphorsavas mész jegeczek találhatók. Május 13. A beteg rendkívül nyugtalan, s a leírt váltó rángómozgások melletti szellemi tehetségei is hiányosaknak látszanak, így emlékezete csak a legközelebbi múltig terjed ki: könyen, s gyakran minden ok nélkül sír ; különféle borzasztó dolgokat lát és hall maga körül; néha a sírásból rögtön nevetésbe csap át, mi néha egy, sőt két óráig is eltart. Ilyenkor aztán kimerül, rendkívül izgatott lesz, s aludni nem képes. A naponta alkalmazott langyos fürdők és villanyozásnak kissé megnyugtató hatásuk volt az első napokban , de már május 18-dikán az izgatottság és görcsöcs rángás oly fokúvá lettek, hogy ha a betegnek néhány órai nyugalmat akartunk szerezni, sőt később 4 gmnyi chloralhydratot kelle nyújtanunk. Ezután a chloralhydratnak nyújtása, meg a fürdő és villanyozásnak naponkinti alkalmazására ámbár lassan, de javulás kezdett beállani. És a beteg jún. 6-án a váltómozgásoktól egészen menten távozott a kórodáról. * * * Jelen esetben a mozgások jellege nem hagyott a felett kétséget, hogy kis viztánccal — chorea minor — 18*