Orvosi Hetilap, 1878. december (22. évfolyam, 48-52. szám)
1878-12-01 / 48. szám
december 1. BUDAPEST, 1878. 48. sz. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche féle házban. ORVOSI HETILAP, pIONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartatom. — Puky A. tr. A sebkezelésről különös tekintettel Lister módszerére. 3) Nyílt sebkezelés. 4) Var alatti gyógyulás. Amiró J. tr. Ferdén szűk medencze, műleges koraszülés. — Hegyes E. tr. Közlemények a kolozsvári kir. egy. át. kór- és gyógyszertani intézetéből. Jegyzetek a jodoform élettani hatásáról és szervezetbeli átváltozásairól. (Folyt.) — Könyvismertetés: Dr. A. Alesso. Die Diagnostik des Pulsus in Bezug auf die localen Veränderungen desselben. Bókai Árpádtól. — Lapszemle. Laparo-hysterotomia több éves rostdag miatt- Tárcza : Rózsahegyi A. tr. Hadseregünk betegszállító vasúti vonatai. I. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet : A .,Közegészségügy és törvényszéki orvostan 1* 6. száma. Előfizetési Ár : helyben és vidéken egész évre 16 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. HUSZONKETTEDIK ÉVFOLYAM. A sebkezelésről különös tekintettel Lister módszerére. Kidolgozva Puky Ákos tr. által. 3) Nyilt sebkezelés. (Német sebkezelés.) Vezin Herrmann Jr., osnabrücki törv. orvos „Ueber die Behandlung der Amputationsstümpfe“ czímű értekezésében (Deutsche Klinik 6. 7. 1856.) közli ama körülményt, mely őt idősebb Bartscher, osnabrücki törv. sebészszel együtt arra indította, hogy fris csonksebeket nyílt sebkezelésnek vessenek alá. Tudatja ,miszerint Bartscher senior mintegy 30. év előtt az ő, t. i. Vezin segédlete mellett combcsontítást végezve, közvetlen a műtét után ragtapaszcsík- és gyolcspólyakötést alkalmazott. Ezt követő éjjel Vezin a kötést utóvérzés miatt eltávolító, mire a vérzés azonnal megszűnt; fecskendő véredény sehol sem volt látható, s Vezin azon meggyőződésben élt, hogy gyurmás vérzéssel van dolga, mely részint a kötés által eszközölt nyomás, de főleg az ez által akadályozott vérforgás hiányossága folytán állott be. Vezin ezután elhagyva a nyomkötést, a csonksebnek csakis bőrszéleit igyekezett ragtapaszcsíkok segélyével kissé öszszébb húzni. Ezt követő reggelre azonban a lefolyó sebváladék a ragtapaszcsíkokat nagy részben feloldva, a csonkseb ismét ép úgy tátongott, mint közvetlen a műtét után. Mit volt mit tenni ? Bartschernek ez volt első czombcsonkítása; először alkalmazott kötése cserben hagyta, sőt utóvérzésre is okot adott, mint gondola; a ragtapaszcsikok sem teljesítették kötelességüket; az ifjú műtő aggódva nézett a gyógyfolyamat elé, hogy ily hiányos kötés mellett végre is miként fog a sebgyógyúlás bekövetkezni És ez még is bekövetkezett, az ifjú műtő fáradozásaival, amint látszik, mit sem törődve“. Bartschersen és Vezin ezen egy eset által indíttatva, ez időtől kezdve, 21. éven át az osnabrücki városi kórházban előjövő fris csonksebeket — az eddigi kötésmódokkal ellentétben — nyíltan vagy is mindennemű kötés nélkül kezelték. „A fecskendő véredények lekötése, s a csonksebre tapadó véralvadékoknak szivacscsal és hideg vízzel való lemosása, s azon teljes megnyugvás után, hogy a vérzés végleg el van állítva: a csonkolt beteg, kinek mindenkor két egymáshoz közel álló ágy állott rendelkezésére, ezek egyikébe jön fektetve, a csonk nyomfolttal fedett szecskapárnán elhelyezve, s a lég befolyásának szabadon hagyott nyílt sebfelületre egy gyolcskendő lazán feltéve, mely azt a legyektől őrizte, végre a csonk felébe alkalmazott kosáron vagy rájon a takaró elterítve“. „Beteglátogatás alkalmával az orvos egyik kezét a a csonk alá csúsztatja, azt kissé felemeli, a sebváladék által szenyezett nyomfolt helyébe tisztát alkalmaz, s a csonkot óvatosan ismét a párnára helyezi viszsza anélkül, hogy a sebfelület érintve, vagy tisztogatva lett volna. Az ágy tisztogatása alkalmával ápoló a beteget a már készen álló másik ágyba viszi, mialatt az orvos a csonkot, tenyerén nyugtatva, őrzi“. „Első két hét alatt alig mutatkozik gyógyhajlam ; a sebfelületet beszáradt váladék fedi, melynek repedésein át csekély savós geny szivárog. A beszáradt váladék pörkjei lassan kint leválnak, s előtérbe lép a sima, kerekded sebfelület, melyen eleinte gyorsan vonul a hámképződés egész a csont széléig, ahol aztán a bőredzés csak lassan halad, de mégis annyira, hogy a betegek nagy részét műtét után 8 héttel gyógyult csonkkal bocsáthattuk el“. Az 50- és 60-as években nem csak Bartscher senior, később Bartscher junior és Vezin, de sőt Burows is pártfogásába vette a nyílt sebkezelést. Az általuk felmutatott sikert, úgyszintén a zürichi egyetem sebészi osztályán Billroth és Rose által nyíltan kezelt sebek gyógyeredményét R. U. Krönlein (23) állította egybe, sőt Volkmannal (26) azóta is élénk polémiát folytatott Krönlein (25, 27) a nyílt sebkezelés érdekében, úgy, hogy az említett szerzők neveihez van jelenleg e sebkezelés 48