Orvosi Hetilap, 1878. december (22. évfolyam, 48-52. szám)

1878-12-01 / 48. szám

december 1. BUDAPEST, 1878. 48. sz. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche­ féle házban. ORVOSI HETILAP, pIONI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartatom. — Puky A. tr. A sebkezelésről különös tekintettel Lister módszerére. 3) Nyílt sebkezelés. 4) Var alatti gyógyulás. Amiró J. t­r. Ferdén szűk medencze, műleges koraszülés. — Hegyes E. t­r. Közlemények a kolozsvári kir. egy. át. kór- és gyógyszertani intézetéből. Jegyzetek a jodoform élettani hatásáról és szervezetbeli átváltozásairól. (Folyt.) — Könyvismertetés: Dr. A. Alesso. Die Diagnostik des Pulsus in Bezug auf die localen Veränderungen desselben. Bókai Árpádtól. — Lapszemle. Laparo-hysterotomia több éves ros­tdag miatt- T­árcza : Rózsahegyi A. tr. Hadseregünk betegszállító vasúti vonatai. I. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet : A .,Közegészségügy és törvényszéki orvostan 1* 6. száma. Előfizetési Ár : helyben és vidéken egész évre 16 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­sitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. HUSZONKETTEDIK ÉVFOLYAM. A sebkezelésről különös tekintettel Lister mód­szerére. Kidolgozva Puky Ákos tr. által. 3) Nyilt sebkezelés. (Német sebkezelés.) Vezin Herrmann Jr., osnabrücki törv. orvos „Ueber die Behandlung der Amputationsstümpfe“ czímű érteke­zésében (Deutsche Klinik 6. 7. 1856.) közli ama körül­­ményt, mely őt idősebb Bartscher, osnabrücki törv. se­bészszel együtt arra indította, hogy fris csonksebeket nyílt sebkezelésnek vessenek alá. Tudatja ,miszerint Bartscher senior mintegy 30. év előtt az ő, t. i. Vezin segédlete mellett c­ombcsontítást végezve, közvetlen a műtét után ragtapaszcsík- és gyolcspólyakötést alkalma­zott. Ezt követő éjjel Vezin a kötést utóvérzés miatt el­­távolító, mire a vérzés azonnal megszűnt; fecskendő vér­edény sehol sem volt látható, s Vezin azon meggyőző­désben élt, hogy gyurmás vérzéssel van dolga, mely ré­szint a kötés által eszközölt nyomás, de főleg az ez ál­tal akadályozott vérforgás hiányossága folytán állott be. Vezin ezután elhagyva a nyomkötést, a csonksebnek csak­is bőrszéleit igyekezett ragtapaszcsíkok segélyével kissé öszszébb húzni. Ezt követő reggelre azonban a le­folyó sebváladék a ragtapaszcsíkokat nagy részben fel­oldva, a csonkseb ismét ép úgy tátongott, mint közvet­len a műtét után. Mit volt mit tenni ? Bartscher­nek ez volt első czombcsonkítása; először alkalmazott kötése cserben hagyta, sőt utóvérzésre is okot adott, mint gon­dola; a ragtapaszcsikok sem teljesítették kötelességüket; az ifjú műtő aggódva nézett a gyógyfolyamat elé, hogy ily hiányos kötés mellett végre is miként fog a seb­­gyógyúlás bekövetkezni És ez még is bekövetkezett, az ifjú műtő fáradozásaival, a­mint látszik, mit sem törődve“. Bart­scher­sen­ és Vezin ezen egy eset által indít­tatva, ez időtől kezdve, 21. éven át az osnabrücki városi kórházban előjövő fris csonksebeket — az eddigi kötés­módokkal ellentétben — nyíltan vagy is mindennemű kötés nélkül kezelték. „A fecskendő véredények lekötése, s a csonksebre tapadó véralvadékoknak szivacscsal és hideg vízzel való lemosása, s azon teljes megnyugvás után, hogy a vérzés végleg el van állítva: a csonkolt beteg, kinek mindenkor két egymáshoz közel álló ágy állott rendelkezésére, ezek egyikébe jön fektetve, a csonk nyomfolttal fedett szecskapárnán elhelyezve, s a lég befolyásának szabadon hagyott nyílt sebfelületre egy gyolcskendő lazán feltéve, mely azt a legyektől őrizte, végre a csonk felébe alkalmazott kosáron vagy rájon a takaró elterítve“. „Beteglátogatás alkalmával az orvos egyik kezét a a csonk alá csúsztatja, azt kissé felemeli, a sebváladék által szenyezett nyomfolt helyébe tisztát alkalmaz, s a csonkot óvatosan ismét a párnára helyezi viszsza a­nél­kül, hogy a sebfelület érintve, vagy tisztogatva lett volna. Az ágy tisztogatása alkalmával ápoló a beteget a már készen álló másik ágyba viszi, mialatt az orvos a csonkot, tenyerén nyugtatva, őrzi“. „Első két hét alatt alig mutatkozik gyógyhajlam ; a sebfelületet beszáradt váladék fedi, melynek repedé­sein át csekély savós geny szivárog. A beszáradt vála­dék pörkjei lassan kint leválnak, s előtérbe lép a sima, kerekded sebfelület, melyen eleinte gyorsan vonul a hámképződés egész a csont széléig, a­hol aztán a bőred­­zés csak lassan halad, de még­is annyira, hogy a bete­gek nagy részét műtét után 8 héttel gyógyult csonkkal bocsáthattuk el“. Az 50- és 60-as években nem csak Bartscher senior, később Bartscher junior és Vezin, de sőt Burows is párt­fogásába vette a nyílt sebkezelést. Az általuk felmuta­tott sikert, úgyszintén a zürichi egyetem sebészi osztá­lyán Billroth és Rose által nyíltan kezelt sebek gyógy­­eredményét R. U. Krönlein (23) állította egybe, sőt Volkmann­al (26) azóta is élénk polémiát folytatott Krönlein (25, 27) a nyílt sebkezelés érdekében, úgy, hogy az említett szerzők neveihez van jelenleg e sebkezelés 48

Next