Orvosi Hetilap, 1879. február (23. évfolyam, 5-8. szám)

1879-02-02 / 5. szám

87 88 A hűdéses butáknak sok vitára alkalmat szolgáltató kőrérzékenysége rendesen az alvégtagokban fordul elő és itt hasonló értéke van a hátsó kötegek idült sclerosisánál fellépő egyéb tünetekkel. Edény mozgatási zavarok. Ezek közül a sympathicus bántalma féloldali hő­­mérsékemelkedés, s nagyobb izzadás és nyálelválasztással csak ritkábban fordul elő. Hogy azonban a hűdéses butaságnál az összes edény mozgató idegrendszer hüdve vagyon, arról meggyőznek bennünket ama sphygmographiai vizsgálatok, melyeket Wolf és mások, s magam is hűdéses butáknál eszkö­zöltem. Egyáltalán ismeretes, hogy a physiologicus pulsus képe a tricrotus jelleggel bír; a hűdéses butaság fo­lyamában ezen tricrot pulsus a tardus jelleget nyeri, mely abban áll, hogy a katacrot szár az anakrot szárral nem egy hegyes szöget, hanem egy kúpot, vagy egy lapot képez. Az edényhüdés előrehaladó erélyének megfelelő­­leg a tricrotus pulsus később dicrotussá, végül mono­­crotussá válik. A dicrot pulsus ismét lehet dicrotus tardus planus és dicrotus rotundo tardus. A monocrotus ismét, vagy monocrotus planus, vagy monocrotus rotundus lehet. Az idegrendszer hűdéses állapotára utalnak még az elterjedt felpirok, orbánczok és övsömörök. Táplálkozási zavarok. A táplálkozási zavarok közül tekintetbe jönnek, a hűdéses buták hajának szárazsága, gorombasága, a bőr elbarnulása (bronced skin) a csontok nagyfokú törékeny­sége, a porezok táplálkozási zavarai mint vérdagok. Hűdéses rohamok. A hűdéses az úgynevezett apopleckti és epilepti­form rohamok majd azonnal a bántalom kitörésekor, majd csak a későbbi szakban szoktak előfordulni. Ezen rohamok három alakját különböztethetjük meg. 1) Egy­szerű ájulások hatalmas congestiók kíséretében leginkább a hűdéses butaság elején. 2) Inkább apoplexia alakúak öntudatvesztés és múlékony féloldali hüdések kíséretében és 3) epilepti alakúak, öntudatvesztés, lánggörcsök, fej és szemek deviatiója, fogcsíkorgatás, néha manége és a testnek tengely körüli járása által kísérve. A két utóbbi a beteg életét direkt veszélyezteti. Ezen rohamok ren­desen hőemelkedés, gyorsabb árverés és a vizeletben fehérnye kiválasztása által jellegeztetnek. A hűdéses ro­hamok néha teljesen hiányzanak, máskor azonban he­­tenként, két hetenként sokszor egy nap 8—10-szer jelent­keznek. Ha azonban megjelentek, rendesen */a — 1 év le­folyása után ha a beteg még életben maradt többé már nem jelentkeznek. Szellemi tünetek. A szellemi tünetekre vonatkozólag, mindenek előtt a betegek megtámadott értelmi tehetségei jönnek tekin­tetbe. Már a bántalom kezdeti szakában a fogyatkozott emlékező tehetség, a helyzet fel nem ismerése, a hiányos számolás, év, hónap, nap, kor és más fontos társadalmi momentumok teljesen az öntudatból való kiesése az el­megyengeségnek előtérbe lépését jelzi. E ponttól kezdve a gyakorlat arra tanít, hogy a hűdéses butáknál két fő alakot különböztethetünk meg. Egyet maniacus és furi­bundus izgalommal és egyet anélkül. A maniacus izgalommal kísért hűdéses butáknál emelkedett önérzetet, a legkülönfélébb hallucinatiók­u­s illusiókat és ennek alapján a leggroteskebb nagysági rögeszmékkel találkozunk. Ily betegek ezer és ezer mil­liók urai: királyok, császárok, istenek. 10—20 nyelvet beszélnek, kitűnő opera énekesek, jeles tánczosok stb. A furibundus alakok erős izgalmi kitörésekben va­lóságos dühös rohamokban szenvednek, melyben a beteg ijesztő üldöztetési hallucinatiók és illusiók által gyötör­­tetve, esetleg gyilkol, tör és zúz ami útjába kerül. Főleg tapintatlan bánás­mód, kényszer eszközök ósdi alkalmazása ily scenák előidézője és fokozója. A mania és furibundia nélküli alakoknál ismét vagy a hypochondria és a bokor, vagy az izgalom nélkül gyorsan beálló butaság szerepel. Vannak paralysisek, melyek tisztán melancholia és pedig az úgynevezett panphobia — a félelem érzet alak­jában folynak le; más alakoknál ismét mint említem az izgalmak teljesen hiányzanak és mint mondani szoktuk a beteg — az úgynevezetett csendes butaságban szenved. A paralysis valamennyi alakjai azonban végleg buta­ságba mennek át, az esetleges remissiók nem soká tar­tanak, a végletegik terjedő lesoványodás, decubitus, a légző és vérkeringzési szervek teljes hüdése, 1 hótól 3 évig terjedőleg zárja be a szomorú lefolyást. Kórboncztan. Hűdéses buták bonczolatánál a koponya alkatán, s magokon a csontokon e bántalomra nézve jellemző el­változásokat nem igen találunk. A kemény agyburok azonban annál állandóbb és jellemző elváltozásokat mutat. Küllapján leggyakoribb a pachimingitis externa ossificans, mely az agy­buroknak megvastagodása, elszínesedése és a koponya boltozathoz való odanövésében nyilvánul. Bellapján igen gyakran vérbőséget, a nagy sarló nyusjtványon csontlerakodásokat és a bellapon gyakran az egész domborulatra kiterjedő haematomákat találunk. A lágyagykéren sokszor csontlerakodásokat, egyál­talán a lágyagyburoknak idült lábját, az arachnitis chro­nica profunda-t (Virchov) találjuk. A lágyagyburok lege­rősebb megvastagodását a syphilisnél találjuk. Meynert az idült lágyagyburokláb két alakját különbözteti meg, a domborulati elhomályosodást és az agyalapit. A domboru­­lati elhomályosodás legerősebb a homloklebeny­en, kivéve legmellső gyrusait, a fali lebenyen már enyhébb, míg­ a halántéki lebenyen alig fordul elő. Az agyalapi elho­mályosodás már idült basalis meningitisre mutat. A lágy­agyburok elhomályosodásán kívül leginkább szemünkbe őrlik az agy gyrusainak atrophiája, mely a hűdéses buta­ság kezdeti szakában még igen kis fokú lehet. A külső agyvízkór, valamint az agy állományának vizenyője ren­desen együtt járnak. A lágy agyburok, az agy állományát főleg a köz­ponti tekervények táján és egyáltalán a homlok­lebe­nyen magával ragadja. A kéregállomány helyén kint sárga foltokat, heges helyeket mutat ezek circumscript enkephaliticus góczok nyomai. Rendes leletek még : belső agyvízkór, a gyomrocsok falzatának bőrszerű kemény­sége és megvastagodása, a hátsó szarvak összenövése és kiöblösödése; granulatiók a stria cornean és a 4-dik gyomrocs kalamus scriptoriusán. A kéregállomány megkeskenyedett atrophizált, szé­lei élesek, bőrszerű tapintatúak, néha az egész agyállo­mány maga feltűnően kemény tapintatú. A velőállomány különféle lehet. A nagy ganglionokban gyakran apop­­lecticus cystákat, mint a hűdéses rohamok residuumait találjuk. A plexus choroideusok vérszegények, sötét ve­resek, tömlős elfajulással. Agy­súly mérések. Mielőtt a hűdéses butaság kórszövettanára áttér­nénk, okvetlen meg kell még emlékeznünk ama agy­­súlymérési vizsgálatokról, melyeket a hűdéses butaságra vonatkozólag Meynert vitt véghez, s melyek eredményei a következők: 1) Az összes általa mért agyak közül legkisebb súlyúak a hűdéses butákéi voltak. 2) Az agy­köpeny, súlyából valamennyi elmekór formák közül a hűdéses butaságnál vesztett legtöbbet és 3) a hűdéses

Next