Orvosi Hetilap, 1879. február (23. évfolyam, 5-8. szám)
1879-02-02 / 5. szám
87 88 A hűdéses butáknak sok vitára alkalmat szolgáltató kőrérzékenysége rendesen az alvégtagokban fordul elő és itt hasonló értéke van a hátsó kötegek idült sclerosisánál fellépő egyéb tünetekkel. Edény mozgatási zavarok. Ezek közül a sympathicus bántalma féloldali hőmérsékemelkedés, s nagyobb izzadás és nyálelválasztással csak ritkábban fordul elő. Hogy azonban a hűdéses butaságnál az összes edény mozgató idegrendszer hüdve vagyon, arról meggyőznek bennünket ama sphygmographiai vizsgálatok, melyeket Wolf és mások, s magam is hűdéses butáknál eszközöltem. Egyáltalán ismeretes, hogy a physiologicus pulsus képe a tricrotus jelleggel bír; a hűdéses butaság folyamában ezen tricrot pulsus a tardus jelleget nyeri, mely abban áll, hogy a katacrot szár az anakrot szárral nem egy hegyes szöget, hanem egy kúpot, vagy egy lapot képez. Az edényhüdés előrehaladó erélyének megfelelőleg a tricrotus pulsus később dicrotussá, végül monocrotussá válik. A dicrot pulsus ismét lehet dicrotus tardus planus és dicrotus rotundo tardus. A monocrotus ismét, vagy monocrotus planus, vagy monocrotus rotundus lehet. Az idegrendszer hűdéses állapotára utalnak még az elterjedt felpirok, orbánczok és övsömörök. Táplálkozási zavarok. A táplálkozási zavarok közül tekintetbe jönnek, a hűdéses buták hajának szárazsága, gorombasága, a bőr elbarnulása (bronced skin) a csontok nagyfokú törékenysége, a porezok táplálkozási zavarai mint vérdagok. Hűdéses rohamok. A hűdéses az úgynevezett apopleckti és epileptiform rohamok majd azonnal a bántalom kitörésekor, majd csak a későbbi szakban szoktak előfordulni. Ezen rohamok három alakját különböztethetjük meg. 1) Egyszerű ájulások hatalmas congestiók kíséretében leginkább a hűdéses butaság elején. 2) Inkább apoplexia alakúak öntudatvesztés és múlékony féloldali hüdések kíséretében és 3) epilepti alakúak, öntudatvesztés, lánggörcsök, fej és szemek deviatiója, fogcsíkorgatás, néha manége és a testnek tengely körüli járása által kísérve. A két utóbbi a beteg életét direkt veszélyezteti. Ezen rohamok rendesen hőemelkedés, gyorsabb árverés és a vizeletben fehérnye kiválasztása által jellegeztetnek. A hűdéses rohamok néha teljesen hiányzanak, máskor azonban hetenként, két hetenként sokszor egy nap 8—10-szer jelentkeznek. Ha azonban megjelentek, rendesen */a — 1 év lefolyása után ha a beteg még életben maradt többé már nem jelentkeznek. Szellemi tünetek. A szellemi tünetekre vonatkozólag, mindenek előtt a betegek megtámadott értelmi tehetségei jönnek tekintetbe. Már a bántalom kezdeti szakában a fogyatkozott emlékező tehetség, a helyzet fel nem ismerése, a hiányos számolás, év, hónap, nap, kor és más fontos társadalmi momentumok teljesen az öntudatból való kiesése az elmegyengeségnek előtérbe lépését jelzi. E ponttól kezdve a gyakorlat arra tanít, hogy a hűdéses butáknál két fő alakot különböztethetünk meg. Egyet maniacus és furibundus izgalommal és egyet anélkül. A maniacus izgalommal kísért hűdéses butáknál emelkedett önérzetet, a legkülönfélébb hallucinatiókus illusiókat és ennek alapján a leggroteskebb nagysági rögeszmékkel találkozunk. Ily betegek ezer és ezer milliók urai: királyok, császárok, istenek. 10—20 nyelvet beszélnek, kitűnő opera énekesek, jeles tánczosok stb. A furibundus alakok erős izgalmi kitörésekben valóságos dühös rohamokban szenvednek, melyben a beteg ijesztő üldöztetési hallucinatiók és illusiók által gyötörtetve, esetleg gyilkol, tör és zúz ami útjába kerül. Főleg tapintatlan bánásmód, kényszer eszközök ósdi alkalmazása ily scenák előidézője és fokozója. A mania és furibundia nélküli alakoknál ismét vagy a hypochondria és a bokor, vagy az izgalom nélkül gyorsan beálló butaság szerepel. Vannak paralysisek, melyek tisztán melancholia és pedig az úgynevezett panphobia — a félelem érzet alakjában folynak le; más alakoknál ismét mint említem az izgalmak teljesen hiányzanak és mint mondani szoktuk a beteg — az úgynevezetett csendes butaságban szenved. A paralysis valamennyi alakjai azonban végleg butaságba mennek át, az esetleges remissiók nem soká tartanak, a végletegik terjedő lesoványodás, decubitus, a légző és vérkeringzési szervek teljes hüdése, 1 hótól 3 évig terjedőleg zárja be a szomorú lefolyást. Kórboncztan. Hűdéses buták bonczolatánál a koponya alkatán, s magokon a csontokon e bántalomra nézve jellemző elváltozásokat nem igen találunk. A kemény agyburok azonban annál állandóbb és jellemző elváltozásokat mutat. Küllapján leggyakoribb a pachimingitis externa ossificans, mely az agyburoknak megvastagodása, elszínesedése és a koponya boltozathoz való odanövésében nyilvánul. Bellapján igen gyakran vérbőséget, a nagy sarló nyusjtványon csontlerakodásokat és a bellapon gyakran az egész domborulatra kiterjedő haematomákat találunk. A lágyagykéren sokszor csontlerakodásokat, egyáltalán a lágyagyburoknak idült lábját, az arachnitis chronica profunda-t (Virchov) találjuk. A lágyagyburok legerősebb megvastagodását a syphilisnél találjuk. Meynert az idült lágyagyburokláb két alakját különbözteti meg, a domborulati elhomályosodást és az agyalapit. A domborulati elhomályosodás legerősebb a homloklebenyen, kivéve legmellső gyrusait, a fali lebenyen már enyhébb, míg a halántéki lebenyen alig fordul elő. Az agyalapi elhomályosodás már idült basalis meningitisre mutat. A lágyagyburok elhomályosodásán kívül leginkább szemünkbe őrlik az agy gyrusainak atrophiája, mely a hűdéses butaság kezdeti szakában még igen kis fokú lehet. A külső agyvízkór, valamint az agy állományának vizenyője rendesen együtt járnak. A lágy agyburok, az agy állományát főleg a központi tekervények táján és egyáltalán a homloklebenyen magával ragadja. A kéregállomány helyén kint sárga foltokat, heges helyeket mutat ezek circumscript enkephaliticus góczok nyomai. Rendes leletek még : belső agyvízkór, a gyomrocsok falzatának bőrszerű keménysége és megvastagodása, a hátsó szarvak összenövése és kiöblösödése; granulatiók a stria cornean és a 4-dik gyomrocs kalamus scriptoriusán. A kéregállomány megkeskenyedett atrophizált, szélei élesek, bőrszerű tapintatúak, néha az egész agyállomány maga feltűnően kemény tapintatú. A velőállomány különféle lehet. A nagy ganglionokban gyakran apoplecticus cystákat, mint a hűdéses rohamok residuumait találjuk. A plexus choroideusok vérszegények, sötét veresek, tömlős elfajulással. Agysúly mérések. Mielőtt a hűdéses butaság kórszövettanára áttérnénk, okvetlen meg kell még emlékeznünk ama agysúlymérési vizsgálatokról, melyeket a hűdéses butaságra vonatkozólag Meynert vitt véghez, s melyek eredményei a következők: 1) Az összes általa mért agyak közül legkisebb súlyúak a hűdéses butákéi voltak. 2) Az agyköpeny, súlyából valamennyi elmekór formák közül a hűdéses butaságnál vesztett legtöbbet és 3) a hűdéses