Orvosi Hetilap, 1879. május (23. évfolyam, 18-21. szám)
1879-05-04 / 18. szám
— — 381 az Obidenov családhoz adta őrzés végett. Azon hétnek első napjaiban, melyen Ana Obidenova megbetegedett, a vedyánkai hatóság elégetés végett beváltotta a lakosságtól ennek minden vacska holmiját, főleg a ruhaműeket, s ezek között ismét különösen a járványban elhaltak és megbetegedettek ruhái és ágyneműjére fektette a fősúlyt. Ezen alkalommal a szóbanforgó szekrény is megnyittatott, tartalma feltúratott és előszedettek az elhalt Asztachov ruhái. Néhány napra rá betegedett meg Ana Obidenova. Midőn mi másodszor Vedyánkába érkeztünk az Obidenov ház lakói már el voltak zárva, nem lehetett őket kihallgatnunk. Azért ezen magyarázatot véglegesnek nem tekinthetem és ha nem fog sikerülni az esetre több világot deríteni Eichwald és Reitlinger urak felelősségében ezen magyarázatért nem osztozhatom. Közlemény Schwartzer F. tr., kir. tanácsos elmegyógyintézetéből. A psychoneurosis izgultsági szakának thermicus kezeléséről. Közli Schwartzer Ottó tr. Bizonyos psychicai befolyások lényegük és elhelyezkedésük szerint előttünk rendszerint ismeretlen ágybéli tömegselváltozásokat idézhetnek elő, melyek visszhatásukban az alterált psychicus spharát kórosan afficidiálni és az idegrendszert élettani alapjában mélyen megrendítni képesek. Az ilyképen keletkezett psychoneurosis kifejlődése kétféle módon lehetséges: vagy rövid depressionális szak után rögtön fejlődik ki az izgultsági phasis, vagy pedig a depressionalis szak hosszú ideig tart, mely esetben a hozzászegődő hyperamia fogja elhatározni, váljon a psychoneurosis izgultsági, vagy lehangoltsági phasisába tér-e át a psychicai kórkép. Ezen, a tömegselváltozásokból visszhatólag keletkezett, huzamosabb ideig tartó depressionalis stadium lényegesen nem különbözik azon passiv lehangoltsági indulattól, mely csak silány, vagy épenséggel semminemű indokkal sem bír, s mely nem — mint az élettani kedélyfelindulások — múló, hanem a beláthatlanságig hosszú lefolyással bírhat. Legyőzhetlen szellemi kedvetlenség, vagy lehangoltság — melynek kiindulási pontja maga a beteg előtt rejtvény, s melynek magyarázatául hiába keres tárgyi okokat ■— oly kiválólag uralja a beteg kedélyét, hogy bárminemű külső benyomások, melyek az érintett depressionális érzéscsoporttal összhangzásba nem hozhatók, a beteg által tényleg nem percipiáltatnak az öntudatba fel nem vétetnek. Az értelmében meg nem bénított beteg egyrészt érzi és tapasztalja szellemi életének progressiv hanyatlását, másrészt belátja az utóbbi ellen küzdés lehetetlenségét, s ezen két kínzó érzésből kifolyólag immár most a harmadik fejlődik: az aggasztó jövő előtti félelem. Ily körülmények között a tevékenység teherré, sőt lehetetlenséggé válik. Önmagával tépelődve, sírva és jajgatva — a szórakozást és vigaszt kerülve, öröm és tevékenység nélkül tölti el idejét —■ közönyössé válik legsürgősebb teendői, életfenntartása iránt ép úgy, mint hőn szeretett családja iránt. A félelmi érzet most már mindinkább kifejlődik, a beteg menthetlenül elveszve érzi magát az „őrültség” küszöbén, s kétségbeesése tetőpontján nem ritkán öngyilkossági kísérleteket követ el. Szellemi sülyedését mindinkább tapasztalva és az ellen való küzdés sikertelenségéről végkép meggyőződve, különösen az intelligensebb beteg, ki megszokta az ok és okozat közti összefüggést kiderítni, mostantól kezdve szellemi életének elváltozását az azt kísérő tünetekben, az álmatlanságban, táplálkozási zavarokban, fejfájdalmakban stb. véli feltalálhatni. Mások ismét bajuk okát ifjúsági bűneikben keresik, melyekért most a végzet büntet, vagy pedig azokat a külvilágba helyezik át, mely roszra változott, ellenük ellenséges indulatává vált ; míg végre mysteriosus túlvilági hatalom előtt megérkezve, véget ér a kín és félelem teljes hosszú kifejlődésű szaka, s tért enged a psychoneurosis valamely phasisának. Ezen szakkal ellenkező rövid lefolyású depressionalis stadium rendszerint heveny psychicai felindulásból fejlődik ki, s a melancholia legpregnánsabb tüneteit külöli. Az abstinentiához álmatlanság és a teljes apathiához csakhamar cerebralis hyperamia csatlakozik, mellyel egyszersmind rendesen izgultsági tünetek között a psychoneurosis kezdetét vette. Az idéztem tömecselváltozások azonban bizonyos behatással vannak az együttérz idegrendszerre is. Ezen behatás következtében a trophicus sympathicus edénymozgató működésében bénítva lesz, s így az említett psychicai kórkép állandó, bár másodlagos kísérője, anaemicus, illetőleg hyperamicus állapot lesz, mely Schule szerint az egyszerű psychoneurosisnak a cerebropsychosis fokára lesülyedését fogja eredményezni. A localis hyperamia által feltételezett ezen sülyedés Schüle szerint következőleg fog kifejlődni. Az ágybéli localis hyperámiánál főleg az activ és passiv hyperamiát kell megkülönböztetnünk. (Bergmann). Ezen különbség az edényzsongban rejlik. Ha az utóbbi szabályszerű, úgy a vérbőség erősebb oldalnyomást fog létesítni, mely ismét az edényfalzat eleven erejének megnagyobbodását és a véroszlopnak a beáramló vérmennyiséggel aránylagos előnyomulását fogja eredményezni a hajszáledények és viszerek felé. Psychosisainknál azonban sohasem fogunk ezen kedvező eredménnyel találkozni, mely alapfeltétel gyanánt megköveteli az edénymozgató idegrendszer teljes épségét. Vasomotoricus neurosison alapuló psychosisnál vagy rögtön, vagy pedig az activ tonicus kitágulás folyama alatt az edénykörizomzat elfáradása, elernyedése következtében az edénycső passiv kitágulása, s ezáltal az illető áramlati területben a vérkeringés lassúbbodása és a nyirkár szűkítése fog létesíttetni. Progressiv erősbödött szívműködésnél Bergmann szerint az erősbödött nyomás az agy kötszövetére is ki fog terjedni, s innét visszhatólag a hajszáledényekre. Ezen viszeres hyperámia azonban Cohnheim szerint a lassan előrehaladó véroszlop vértestecseinek zavarát elhelyezésben és elosztódásában, a viszerek és hajszáledényeknek vörös vértestecsekkel mindinkább túltömését, az edényfalzat kaporcsos kitüremlését és végre a vörös vértestecsek kivándorlását fogja eredményezni. A sejtelemek ezen átsajtolási folyamata alatt egyszersmind 18* 382 Xt