Orvosi Hetilap, 1879. július (23. évfolyam, 27-30. szám)
1879-07-06 / 27. szám
597 - 598 a hazahozott ruhákkal fertőztettek egy Evdokia Buchárova nevű leányt. Igaz, hogy ezen leány az anyakönyv tanúsága szerint Mavrával egy napon halt meg; igaz, hogy Kocher. és Trubilov feldser lajstromában a heves fejfájással járó mirigylobban elhaltak közt mint első szerepel, de szülei vallomása szerint gyermeksége óta beteg volt és hónapok óta közel a halálhoz, mely pestiszünetek nélkül állott be. Koch Jr. pedig csak 3 héttel későbben érkezett és valószínűleg csak a halál napjának és a lelkész „meghűlés“-re tett kórisméjének azonossága szerint ítélt. A ruhákról, melyeket ezen és még néhány kozák hazahoztak, kiderítettem, hogy újonnan vették a fezeket Karszban, a kendőket pedig Kubában, tehát orosz területen. De még ha megengedjük is a kozákok útján beczipelést, várható volna, hogy a fertőztelenített (2. sz.) egész ezred megérkezése után (oct. 22 ) a járvány nagyobb lendületet nyerjen, de még inkább a nem fertőztelenített ezredé után (nov. 3.). De a táblázatokon ezen keretek mi különös változást sem tüntetnek fel és a kozákok egészen ártatlanok azon betegségben, melynek később nagy részük áldozatul esett. Habár a vizsgálatokat nem lehetett a szükséges szigorral folytatni, mert a szereplők nagy része elhalt, annyi kitűnik, hogy mégis csak Mávia Piszareva volt az első eset, s hogy ő nem a kozákoktól kapta a pestist. Egy további körülmény, melyre utalni van szerencsém az, hogy Döpner Jr. jelentésében a nov. 28-kán Vedyánkában talált bubaeseteket olyanoknak mondja, mineket 1877. évben Asztrakhan városában látott néhányat és annak környékén Torposzt és Karacsi-Bugor falvakban összesen 55-öt. Asztrakhanban kiderült, hogy ilyen eset csakugyan volt összesen 200 és 1879-ben újabban jelentkeztek nagyobb számmal lázzal fellépő, gyorsan elgenyedő nyirkmirigylábok, melyek jó indulatú lefolyásúak, gyógyulással végződnek és nem fertőznek. Kérdés az, hogy ezeket lehet-e a pestissel összefüggésbe hozni? Ha tekintetbe veszem Tholozan dolgozatát az 1867-ben Mesopotamiának Hindié kerületében uralkodott pestisjárványról, melyben kimutatja, hogy e vidéken a járványt megelőzőleg már 1856 óta nagyobb számmal fordultak elő jóindulatú, nem halálos és nem fertőző nyirkmirigylábok: hajlandó vagyok az asztrakhani eseteket is azon kóralaknak tartani, melyet Proust „peste fruste“, Tholozan pedig „peste ébauchée“-nek nevez, annyival inkább, mert Castaldi jelentésében a testi pestisjárványról felemlíti, hogy Sukczeszkij, a tebriszi orosz conzulatus cancellárja közölte vele, hogy Bakuban, egy orosz kikötővárosban a Kaspi tenger partján 1877 januárban két házban a bábokkal járó typhusnak 7 esete fordult elő, melyek 2—3 nap alatt halálosan végződtek. Asztrakban tehát már nem áll egyedül a Kaspi tengeri orosz kikötő városok közt, hol pestisre utaló köralakok voltak. Ezen adatok azon következtetésre jogosítanak, hogy a pestis, mely Perzsiában 1876., 1877. években és 1878. év első harmadában különböző helyeken dühöngött, már 1876. végén hurczoltatott át a Kaspi tenger orosz partvidékeire, s hogy Asztrakhan városában igen enyhe alakban áll fenn azóta. Ismeretlen okok működnek itt közre, hogy úgy a városban, mint közvetlen környékén, hogy úgy mondjam, elfajzott a pestis kórnemző anyaga. A város nagy része mélyebben fekszik, mint a Volga szintje és gátakkal van védve az árvíz ellen ; a talajvíz így is magasan áll és egyes utczákon állandó tócsákat képez, melyek a közlekedést lehetetlenítik. Az utczák nem kövezték, azokban és a mély fekvésű, sok földalatti lakással bíró házak udvaraiban, valamint a bazárokban, különösen a perzsákéban évszázados szeny, szemét van felhalmozva. Ezzel szemközt — a kalmükök piszkos tanyáitól eltekintve— Vetyánka és általában a Volgamenti falvak nagyok, utczáik szélesek, az udvarok tágasak, a házak magasan építvek fából, de a szobák magasak, jól sütvék, az ablakok nagyok és az udvarokon sincsen több szeny, mint bárhol állattenyésztés és földmíveléssel foglalkozó népnél. A Volga jobb partja rendkívül magas, áradás ellen teljesen biztosítva van, a homokos agyagtalaj igen száraz, vizet nem is tartalmaz, s az egész vidék a Volgára van utalva. Nyomornak hite sincs; a lakosság jól ruházkodik és táplálkozik. Kérdés általában még az is, váljon azon „peste fruste“ alak, ha elhurczoltatik, egy más helyen rosszabb indulatot ölthet-e, s ha igen, kérdés fog maradni, mi mozdította elő a kór meggyökerezését Vedyánkában , mert a közegészségi, vagyoni és sociális viszonyokban nem találunk oly hatályokra, melyek a pestis elterjedésének Vetlyánkában kedvező talajul szolgáltak volna. Mindezen megfontolásokkal szemben áll a pestis autochthon eredete ? De minthogy ennek feltételei egyáltalán ismeretlenek, történeti példánk sincs rá, hogy a Volga torkolatán autochthon pestis fejlődött volna : ezt a lefolyt járványra csak akkor mondhatnék ki, ha minden behurczolást biztossággal kizárhatnánk. E helyett a behurczolás több verziójával állunk szemben, melyek egyike sincsen végleg eldöntve, tehát tovább kutatásra szorul. Ennélfoga az autochthon fejlődést egyelőre egészen ki kell hagynunk combinatiónk köréből. Ezekben a t. egyesületet azon asztrakhani jelentésem jogosultságáról iparkodtam meggyőzni, hogy Vetyánkában 1878. october 14-kén kitört pestisjárvány eredete nem dönthető el; és hogyha ma mondom, hogy a pestis 1876 végén Perzsiából hurczoltatott át Asztrakhanba, ott enyhe alakban lappang még most is, és Vetlyánkába elczipeltetvén, ismeretlen okokból itt részindulatúra változott: ezen nézet sem emelkedik a valószínűség színvonala fölé. * * * Márt. 28-kan gyógyúlt fel az észleltem utolsó szórványos eset; azóta csend uralkodik. Az inficiált házak leégetvék, a külön cordonok mind felhagyvák, csak a közös áll fenn még legszűkebb alakjában, Gracsovkától Zamjániig a nyári forróságig, akkor ezt is felhagyják, a vidék jelen szigorú orvosi felügyelete is megszűnik és csak a házsorok hézagai és a nagy hamudombok fognak még tanúskodni a lefolyt járványról. Mi pedig azon tanúságot vonhatjuk belőle, hogy Asztrakhan kormányzóság pestis tekintetében Európának igen gyenge pontja, melynek szigorú ellenőrzése a világrész 27.