Orvosi Hetilap, 1879. július (23. évfolyam, 27-30. szám)

1879-07-06 / 27. szám

597 -­­ 598 a haza­hozott ruhákkal fertőztettek egy Evdokia Buchá­­rova nevű leányt. Igaz, hogy ezen leány az anyakönyv tanúsága szerint Mavrával egy napon halt meg; igaz, hogy Koch­er. és Trubilov feldser lajstromában a heves fejfájással járó mirigylobban elhaltak közt mint első sze­repel, de szülei vallomása szerint gyermeksége óta beteg volt és hónapok óta közel a halálhoz, mely pestiszüne­tek nélkül állott be. Koch Jr. pedig csak 3 héttel későb­ben érkezett és valószínűleg csak a halál napjának és a lelkész „meghűlés“-re tett kórisméjének azonossága sze­rint ítélt. A ruhákról, melyeket ezen és még néhány kozák haza­hoztak, kiderítettem, hogy újonnan vették a feze­ket Karszban, a kendőket pedig Kubában, tehát orosz területen. De még ha megengedjük is a kozákok útján beczi­­pelést, várható volna, hogy a fertőztelenített (2. sz.) egész ezred megérkezése után (oct. 22 ) a járvány na­gyobb lendületet nyerjen, de még inkább a nem fertőz­telenített ezredé után (nov. 3.). De a táblázatokon ezen keretek mi különös változást sem tüntetnek fel és a ko­zákok egészen ártatlanok azon betegségben, melynek később nagy részük áldozatul esett. Habár a vizsgálatokat nem lehetett a szükséges szigorral folytatni, mert a szereplők nagy része elhalt, annyi kitűnik, hogy mégis csak Mávia Piszareva volt az első eset, s hogy ő nem a kozákoktól kapta a pestist. Egy további körülmény, melyre utalni van sze­rencsém az, hogy Döpner Jr. jelentésében a nov. 28-kán Ved­yánkában talált bubaeseteket olyanoknak mondja, mineket 1877. évben Asztrakh­an városában látott néhá­nyat és annak környékén Torposzt és Karacsi-Bugor fal­vakban összesen 55-öt. Asztrakhanban kiderült, hogy ilyen eset csakugyan volt összesen 200 és 1879-ben újabban jelentkeztek nagyobb számmal lázzal fellépő, gyorsan elgenyedő nyirkmirigylábok, melyek jó indu­­latú lefolyásúak, gyógyulással végződnek és nem fertőz­nek. Kérdés az, hogy ezeket lehet-e a pestissel össze­függésbe hozni? Ha tekintetbe veszem Tholozan dolgo­zatát az 1867-ben Mesopotamiának Hindié kerületében uralkodott pestisjárványról, melyben kimutatja, hogy e vidéken a járványt megelőzőleg már 1856 óta nagyobb számmal fordultak elő jóindulatú, nem halálos és nem fertőző nyirkmirigylábok: hajlandó vagyok az asztrak­­hani eseteket is azon kóralaknak tartani, melyet Proust „peste fruste“, Tholozan pedig „peste ébauchée“-nek nevez, annyival inkább, mert Castaldi jelentésében a testi pestisjárványról felemlíti, hogy Sukczesz­kij, a tebriszi orosz conzulatus canc­ellárja közölte vele, hogy Baku­ban, egy orosz kikötővárosban a Kaspi tenger partján 1877 januárban két házban a bábokkal járó typhusnak 7 esete fordult elő, melyek 2—3 nap alatt halálosan végződtek. Asztrakban tehát már nem áll egyedül a Kaspi tengeri orosz kikötő városok közt, hol pestisre utaló köralakok voltak. Ezen adatok azon következtetésre jogosítanak, hog­y a pestis, mely Perzsiában 1876., 1877. években és 1878. év első harmadában különböző helyeken dühöngött, már 1876. végén hurczoltatott át a Kaspi tenger orosz part­vidékeire, s hogy Asztrakhan városában igen enyhe alak­ban áll fenn azóta. Ismeretlen okok működnek itt közre, hogy úgy a városban, mint közvetlen környékén, hogy úgy mondjam, elfajzott a pestis kórnemző anyaga. A város nagy része mélyebben fekszik, mint a Volga szintje és gátakkal van védve az árvíz ellen ; a talajvíz így is magasan áll és egyes utczákon állandó tócsákat képez, melyek a közlekedést lehetetlenítik. Az utczák nem kövezték, azokban és a mély fekvésű, sok földalatti lakással bíró házak udvaraiban, valamint a bazárokban, különösen a perzsákéban évszázados szeny, szemét van felhalmozva. Ezzel szemközt — a kalmükök piszkos tanyáitól elte­kintve— Vet­yánka és általában a Volgamenti falvak na­gyok, utczáik szélesek, az udvarok tágasak, a házak magasan építvek fából, de a szobák magasak, jól sütvék, az ablakok nagy­ok és az udvarokon sincsen több szeny, mint bárhol állattenyésztés és földmíveléssel foglalkozó népnél. A Volga jobb partja rendkívül magas, áradás ellen teljesen biztosítva van, a homokos agyagtalaj igen száraz, vizet nem is tartalmaz, s az egész vidék a Volgára van utalva. Nyomornak hite sincs; a lakosság jól ru­­házkodik és táplálkozik. Kérdés általában még az is, váljon azon „peste fruste“ alak, ha elhurczoltatik, egy más helyen rosszabb indulatot ölthet-e, s ha igen, kérdés fog maradni, mi mozdította elő a kór meggyökerezését Ved­yánkában , mert a köz­egészségi, vagyoni és sociális viszonyokban nem találunk oly hatályokra, melyek a pestis elterjedésének Vetlyánkában kedvező talajul szolgáltak volna. Mindezen megfontolásokkal szemben áll a pestis autochthon eredete ? De minthogy ennek feltételei egy­általán ismeretlenek, történeti példánk sincs rá, hogy a Volga torkolatán autochthon pestis fejlődött volna : ezt a lefolyt járványra csak akkor mondhatnék ki, ha minden behurczolást biztossággal kizárhatnánk. E helyett a be­­hurczolás több verziójával állunk szemben, melyek egyike sincsen végleg eldöntve, tehát tovább kutatásra szo­rul. Ennélfoga az autochthon fejlődést egyelőre egészen ki kell hagynunk combinatiónk köréből. Ezekben a t. egyesületet azon asztrakhani jelenté­sem jogosultságáról iparkodtam meggyőzni, hogy Vet­­yánkában 1878. october 14-kén kitört pestisjárvány ere­dete nem dönthető el; és hogyha ma mondom, hogy a pestis 1876 végén Perzsiából hurczoltatott át Asztrakhanba, ott enyhe alakban lappang még most is, és Vetlyánkába el­­czipeltetvén, ismeretlen okokból itt részindulatúra változott: ezen nézet sem emelkedik a valószínűség színvonala fölé. * * * Márt. 28-kan gyógyúlt fel az észleltem utolsó szór­ványos eset; azóta csend uralkodik. Az inficiált házak leégetvék, a külön cordonok mind felhagyvák, csak a közös áll fenn még legszűkebb alakjában, Gracsovkától Zamjániig a nyári forróságig, akkor ezt is felhagyják, a vidék jelen szigorú orvosi felügyelete is megszűnik és csak a házsorok hézagai és a nagy hamudombok fognak még tanúskodni a lefolyt járványról. Mi pedig azon tanúságot vonhatjuk belőle, hogy Asztrakhan kormányzóság pestis tekintetében Európának igen gyenge pontja, melynek szigorú ellenőrzése a világrész 27.

Next