Orvosi Hetilap, 1879. augusztus (23. évfolyam, 31-35. szám)
1879-08-03 / 31. szám
egy vékony lécz alakjában beburjánzik, a truncus communis-t tehát kettős árterű, de még közös adventitiával borított csővé alakítja, mely azután azáltal alakul végleg a nevezett két edénnyé, hogy a médiát az intima és adventia is, utóbbi a mélybe burjánozólag, külön-külön követi. Ugyanekkor — bár teljesen függetlenül — képződik ki a septum ventriculorum is, s így a két elsődleges aorta egyike a jobb, másika a balgyomrácscsal lépvén közlekedésbe, előbbi a tüdőteret, utóbbi a felhágó függért állítja szemeink elé. Látjuk itt továbbá — chronológia szempontjából persze sokkal fiatalabb, mert a fejlődés 2—6 napjába eső (tyúk) — a fenntebb taglalt öt aortaívet, vagy zsigerüzetet (III. ábra 1, 2, 3, 4, 5). Ezek mindegyike a maga szomszédjával közlekedésben áll medial (m) és lateral (l) összekötő ágak által, melyek — mint a fenntebbekről már tudjuk— együttvéve a legelső függőrív oldalszárainál nem egyebek. (L. III. ábrán a pontozott részletet). Az elsődleges bal aortagyök (a későbbi aorta ascendens kezdete) két rövid törzsre oszlik ; ezek W. Krause elnevezése szerint a másodlagos felhágó aortagyökök [III. ábra m. 1. Ao. gy.), melyek mindegyike a 4. zsigerütérre és a 3. és 4. zsigerütér medial közlekedő ágára oszlik. A 4. és 5. zsigerütér lateralis közlekedő ága mindkét oldalon egy leszálló csőbe folytatódik, melyeket Krause másodlagos leszálló aortagyököknek nevez. [III. ábra m. 1. Av. gy.) Hogy ezek hátfelé mint art. vertebr. posteriores folytatódnak, melyek összefolyás által utóbb egy edénnyé lesznek , már fenntebb említettem. Itt csak ennek következését akarom kiemelni. Fejlődéstani alapon, t. i. a függőrív és az aorta thoracica határpontja egybeesik a másodlagos leszálló aortagyökök összeolvadásának kezdetével. [III. ábra X.] Ha a nagy edénytörzsek fejlődése ezen, az összes gerinczesekkel közös fejlődési alapból normális módon megy végbe , úgy 1) a bal másodlagos leszálló aortagyökböl: az aorta ascendens (A. a.); 2) a bal 4. zsigerütérből, ennek és az 5-nek lateral közlekedő ága, s a bal leszálló másodlagos aortagyökből: az arcus aortae (Arc. Ao.) ; 3) a jobb másodlagos felszálló aortagyökből v. i. a jobb 4-dik zsigerütér kezdetéből: az art. anonyma (An.) ; 4) a jobb 4-dik zsigerütérből, ennek és az 5-nek later, közlekedő ágából, s a jobb m. lesz. aortagyök kezdetéből: az art. subclavia dextra (S. d.); 5) a 3. és 4. zsigerütér medial köziek, ágából mindkét oldalon: a carotis communis (C. c.); 6) a 3. 2. és 1-s. zsigerütér med. közi. ágából : a carotis externa (C. e.); 7) a 3. zsigerütérből, s a 3., 2. és i-so lateral köztágából mindkét oldalon: a carotis interna (C. i.) lesz. Ezen ébrényi edénykészüléknek egyéb meg nem nevezett (az ábrákon nem árnyazott) szakai nyomtalanul enyésznek el, kivéve a hat 5-dik zsigerüteret, mely Botall-vezetékké (ductus B. i. ligum, aorticum) alakul. [III. ábra DB.] Érdekes még a két kulcsont-ütér különböző fejlődése ; amíg t. i. a bal (subc. sin.) a 4. és 5. zsigerütér lateral közlekedő ágából másodlagos edény alakjában ágazódik le, addig — mint fennebb láttuk — a jobb subclavia az ébrényi keringési készüléknek átjárhatón maradt része. Alaktanilag tekintve ugyanezért a jobb subclavia az axillaris [III. ábra, A. ax.] kezdetéig, továbbá az art. anonyma együttvéve egyenértékű a függér ívével, mit e két edény körül visszacsapódó nerv. laryngeus recurrens is bizonyít, melynek lefutása e szerint nem asymmetricus, mennyiben midkét oldalon a 4-dik zsigerütereket kerüli meg. Ha most ezen zsigerütéri készülékben embernél az iméntiekben vázolttól eltérő sorvadási viszonyok lépnek fel, úgy a nagy edénytörzsek alakgazdag rendellenességeinek különböző esetei létesülnek, melyek némelyikéről érdekes, hogy a különböző gerinceseknél előforduló normális viszonyoknak nem ritkán teljesen megfelelnek. Azon módosult sorvadási viszonyok, melyek esetünk rendellenességét létesítik, következők : 1) A bal másodlagos felhágó aortagyök [1. IV. ábra 1. m. f. av. gy.] csak részben sorvad el, v. i. jóval szőkébb marad a rendesnél, aorta adscendens helyett bal közös crrotissá (C c) alakulván. 2) Teljesen obliterálódik, s utóbb nyomtalanul pusztul el a bal 4-dik zsigerüzét, s a bal 4. és 5. zsigerütér lateralis közlekedő ága (azaz megközelítőleg mindaz, mi rendesen a függőrívet létesíti). E rendellenes sorvadások azonban más vérpályák nyitva maradását involválják, így nyitva kell maradni a jelentékenyebben kitágult 4. jobb zsigerüteren kívül a jobb leszálló másodlagos aortagyöknek ; [IV. ábra i. m. 1. Av. gy.] e kettő ahelyett, hogy mint rendesen a jobb kulcscsontüteret képezné, felszálló függérré és függőrívvé alakul, mely azért a jobb hörgőt fogja megkerülni; míg maga a jobb kulcscsontütér [IV. S. d.] csak másodlagosan képződött edény alakjában ágazódik el. E jelzett utak nyitvamaradása által a test alsó része láttatik el vérrel. A bal subclaviához a vér két úton jöhet: vagy a bal 5-dik zsigerüteren (a Botall-vezetéken) át; ennek megfelel azon igen ritka eset, mikor a bal kulcscsontütér a tüdütérből ered, milyent Breschet ír le; vagy a jobb 4dik zsigerütéren át egészen a két aortagyök egyesüléséig, s innét a bal leszálló másodlagos aortagyökön keresztül visszafelé a subclavia sinistra eredéséig. Esetünk, hol a Botall-vezeték, mint a belövelés mutatta, teljesen sorvadt, ezen második lehetőséget tünteti fel, amiből következik, hogy a leírt tasakszerű vak öböl nem lehet egyéb a bal másodlagos leszálló aortagyök maradványánál, ami mellett szól még : 1) hogy ezen vak öböl, épen úgy mint a bal aortagyök, a légcső és bárzsing mögött fekszik; 2) hogy egyrészt az aortával, másrészt a bal kulcscsontüzérrel függ össze; 3) hogy az ív, s a leszálló függér határpontján fekszik (l. a fenntebbi megjegyzést); 4) hogy hozzá a sorvadt, át nem járható Botall-vezeték tapad.