Orvosi Hetilap, 1879. október (23. évfolyam, 40-43. szám)
1879-10-05 / 40. szám
— 889 — nyel kitágulását, majd azok összehúzódását, s a vér rendetlen elosztódása és felhalmozódása által a szemölcstest vérbőségét és túltápláltságát eredményezték. Egyáltalában a vasomotoricus és trophicus idegekben történő — bár még homályos — folyamatokra lehete okszerűleg csak visszavezetni ezen bőrkiütést, mely a váltóláznak kiegészítő kórtünetét képezte, a test külső felületének már leírt részein. A beteg ez idő alatt folyton két kénsavas chinin nagy adagjait használó, de kevés sikerrel, mert a mondott idő alatt közel 50 grammot fogyasztott el, míg végre a váltóláz-rohamok őt egészen elhagyták. A nem-viszkető és nem-fájdalmas bőrbántalom ellen időnkint, midőn az bíborvörössé változott, hideg borogatások, míg máskor közönyös hatású kenőcsök, használtattak ugyan, de minden eredmény nélkül. A 2-ik szak, mely rövid 12 napig tartott, teljesen, láztalalanul folyt le. Július 20-kán volt első lázmentes napja, s e kedvező állapot így tartott július 2-áig. Lassankint a bőr puhult, s a kiütések állandóan haloványabb és simább külemnek lőnek. A beteg annyira javult, s úgy érezte magát megkönnyebbültnek, hogy gyógyulását remélve, közeli kibocsáttatását kérelmezte. Azonban most is erőtlen maradt, s inkább erőltetve táplálkozott, mert étvágyat nem érzett, s ha étkezett, ez ritkán ízlet, sőt bármily kis mennyiség gyomortáji nyomást és égést okozott. Minthogy azonban látszólag üdülőfélben volt, majd egész napokat a kórház kertjében töltött, s megivott délben és este egy meszely bort, mely után nagyon vágyott, s az általános gyengeség, vérszegénység, valamint az idegesnek is tarthatott dyspepsia ellen vasas készítmények, kettedszénsavas szikony és hason elegyületek adagoltattak. A harmadik időszak azzal köszöntött be július 3-kán viradóra, hogy minden kipuhatolható étrendi kihágás, vagy meghűtés nélkül éjjel nagyfokú görcsökkel vizes hasmenés állott be, a már lappadni kezdő lábak, s a puhult has erősen megdagadtak, s a börküteg, mely még előtte való nap ugyancsak eltarkitd az általa ellepett felületeket, csaknem nyomtalanul elenyészett; úgy hogy a szenyes köztakarón az ujjakkal végig simítva, csak is csekély érdességet lehetett észrevenni, de folt, vagy más kiütési alaknak csak hűlt helye maradt. A reggeli látogatásnál a feltűnőleg átváltozott beteg hőmérséke 39,5, s a feszes, kemény ellenállású érveléseinek száma 116 volt; szemei tüzeltek, arcra égett és szünetlenül szomjazott. Ezen lobos állapot, mely most minden előzmény és fázás nélkül, gyomor- és bélgörcsökkel, nagy fájdalommal és hőséggel kezdődött, nem is szűnt meg többé, s legfölebb esténkint volt egyszer másszor annyi alábbhagyás, hogy a hőmérő 38-ig leszállott, s az engedékenyebb érlökés 108 — 104-re csökkent. A hasmenés ellen alkalmazásba vett salep-főzetek, tannin, mákonyfestvény, a megkísértett cotoin, a láz ellen használt chinines oldatok, a salicylsavas natron és hason gyógyszerek mind cserbehagytak, s sem a lázat szüntetni, sem a hasmenést csilapítani nem voltak képesek, sőt az előbb csak vizenyős, savós székletételek fájdalmassága is gyarapodott ; azok nyálkássá változtak és nagy erőltetést okoztak. Azonkívül 4 nappal később hányinger is állott be, mely rövid idő múlva csilapíthatlan hányássá fokozódott el annyira, hogy a gyötrő szomj kielégítésére a szájba vett pár csepp vízivás is böfögést, csuklást és nehéz erőlködésű hányást indított meg, míg a gyomorbennek epés tartalommal vegyesen nagy kínolt bőrt ki nem ürült. Ez idő alatt azonban semmi göcsös, vagy kiemelkedő beszűrődés, semmi folt a bőrön nem mutatkozott, sőt a volt foltok helyén hólyagpapír-színű, fénytelen, fehér heges mélyedések maradtak a mindinkábbtámlásnak indult felületeken ; míg az előbb szabad helyeken, a foltok körzetein csekély fokú korpás lepikkelyedzés ment végbe, miáltal sápadt felhám-állományhiányok piszkos, sárga poros kerületek által voltak övezve. A vörös erezettséget most szürkefehéres márványozottság váltotta fel. Ezen hámlási folyamatot a súlyos beteg jóra magyarázta, s örvendett a bőrbaj eltűnésének, de alig pár nap múlva az egész homlokvarrat mentén a választék két oldalán a hájas fejbőrön feltűnő körülírt hajhullás kezdett mutatkozni. A fejpárna minden reggelre letördelőzött haj darabkákkal volt sűrűn behintve, melyek a gyökön felül megrepedezve, száradtan lehullottak, úgy hogy rövid pár nap alatt két hosszúkás, fénylő kopasz folt keletkezett, s két oldalt és más helyeken is a fejtetőn megritkult az előbb tömött dús hajzat. Az általános közérzet és a kórjelenségek naponta súlyosbodtak. Kielégíthetlen szomj, hányinger és hányás, gyomorégés, bél- és szélgörcsök, savós-nyákos hasmenés erőltetéssel, fokozódó hőemelkedés 40,5-ig; bevont, taplósan száraz nyelv, rossz tapadós szájíz; gyors, gyenge, könyen elnyomható érvelés 120—136 között; az alszárak és has fénylő, feszülő dagadásának szemmel kísérhető növekvése és a test felső részének, de különösen a kísérteties arcának csontvázas elsoványodása, melyek oly kirívó ellentétet képeztek, voltak a feltartóztathatlan tünetek, melyeket mérsékelni sem volt többé hatalmam, s melyek a régen jósolt rész kimenetelt siettették. Július 15-én pedig beállott egy oly szörnyű vonaglás, minőt ritkán volt alkalmam látni. Az eddig eszmélő beteg egészen szenvtelenen; meredt szemei mindig félig voltak csukva; arczvonásai majdnem szunykóros állapota daczára is kiáltólag eltorzultak a fölöttébb fájdalmas állandó hányás közben ; tagjait ide oda vetette, nyögött, tépte magát. Minthogy úgy vizeletét, mint székletételét is ezen zavarában, bár nem volt egészen öntudatlan, maga alá bocsátó, s hüvelyéből is bűzös, véressavós folyadék kezdett szivárogni, magánszobába helyeztetett, hol 60 órai kínteljes küzdelem után, miközben ragadós, szívós, zavaros gyomorbennek öntudatlanul is bugyogott ki száján, július hó 17-én kimúlt heveny gyomor- és bélláb folytán a heveny bőrbaj miatt felvett beteg. (Vége következik). — 890 — _L I Az ágyéki gerinczoszlop púpja és hazántúl szűkült medencze. Császármetszés méhcsonkítással. A púpos egyén testegyensúlyi erőmüzete, egy a freiburgi (Baden) szülészeti kórodán észlelt eset kapcsolatában. Tauffer Vilmos tanársegédtől. (Folytatás). A medenczeűr. Be kell ismernünk, hogy a medenczetanban a térviszonyok érzékítése ez ideig még mindig igen hiányos; a legrészletesebb leírás, szorgosan összeállított táblázat, sőt még egy mellékelt rajz segédlete mellett is, nem kis feladatnak tekintem valamely medencze űrbéli viszonyairól magamnak helyes plasticus képet alkotni. Jól érzékíthetni egy rajz által talán a medencze bemenetét, a külalakot, s ferdeségek esetén az egyes csontrészletek egymás közötti viszonyát ; de meg vagyok győződve, hogy valamint én, úgy más sem képes azokból a medenczeűrnek a különböző magasságában fekvő haránt és homlok-, valamint nyílirányú metszet nagysági és alaki viszonyait maga elé képzelni, annál kevésbé ezen viszonyokat a rendes medenczebeli azonosokkal viszonyba állítani. A medenczecsontoknak rendes és kóros viszonyok közötti legpontosabb ismerete sem nyújt képzeletet az űr alaki és térbeli viszonyairól, márpedig szülészeti tekintetben és ez a legfontosabb. A falaknak pontos vizsgálata és ösmerete az élőben csak eszköz lehet a végre, hogy az azok által körülzárt térnek megközelítő ösmeretéhez jussunk, mely a szülési folyamatnak és ténykedésünknek tulajdonképeni színhelye. A medenczeűrnek plasticus érzékítését eredetileg Hodge kísérlette meg gyászöntetek által. Hegartr. tovább fejlesztette e módszert, a kóros medenczealakra is kiterjesztve azt Ziegler tr. ismert freiburgi modelleár által. Az utóbbi három év alatt belátva felette hasznos voltát a tanításnál e módszernek, s azt, hogy a szakértő-40*