Orvosi Hetilap, 1879. október (23. évfolyam, 40-43. szám)

1879-10-05 / 40. szám

— 889 — nyel kitágulását, majd azok összehúzódását, s a vér ren­detlen elosztódása és felhalmozódása által a szemölcstest vérbőségét és túltápláltságát eredményezték. Egyáltalában a vasomotoricus és trophicus idegek­ben történő — bár még homályos — folyamatokra le­­hete okszerűleg csak visszavezetni ezen bőrkiütést, mely a váltóláznak kiegészítő kórtünetét képezte, a test külső felületének már leírt részein. A beteg ez idő alatt folyton két­ kénsavas chinin nagy adagjait használó, de kevés sikerrel, mert a mondott idő alatt közel 50 grammot fogyasztott el, míg végre a váltóláz-rohamok őt egészen elhagyták. A nem-viszkető és nem-fájdalmas bőrbántalom ellen időn­­kint, midőn az bíborvörössé változott, hideg borogatások, míg más­kor közönyös hatású kenőcsök, használtattak ugyan, de minden eredmény nélkül. A 2-ik szak, mely rövid 12 napig tartott, teljesen, láztala­­lanul folyt le. Július 20-kán volt első lázmentes napja, s e ked­vező állapot így tartott július 2-áig. Lassankint a bőr puhult, s a kiütések állandóan haloványabb és simább külemnek lőnek. A beteg annyira javult, s úgy érezte magát megkönnyebbültnek, hogy gyógyulását remélve, közeli kibocsáttatását kérelmezte. Azon­ban most is erőtlen maradt, s inkább erőltetve táplálkozott, mert étvágyat nem érzett, s ha étkezett, ez ritkán ízlet, sőt bár­mily kis mennyiség gyomortáji nyomást és égést okozott. Mint­hogy azonban látszólag üdülőfélben volt, majd egész napokat a kórház kertjében töltött, s megivott délben és este egy meszely bort, mely után nagyon vágyott, s az általános gyengeség, vér­­szegénység, valamint az idegesnek is tarthatott dyspepsia ellen vasas készítmények, kettedszénsavas szikony és hason elegyületek adagoltattak. A harmadik időszak azzal köszöntött be július 3-kán vira­­dóra, hogy minden kipuhatolható étrendi kihágás, vagy meghűtés nélkül éjjel nagyfokú görcsökkel vizes hasmenés állott be, a már lappadni kezdő lábak, s a puhult has erősen megdagadtak, s a börküteg, mely még előtte való nap ugyancsak eltarkitd az általa ellepett felületeket, csaknem nyomtalanul elenyészett; úgy hogy a szenyes köztakarón az ujjakkal végig simítva, csak is csekély érdességet lehetett észrevenni, de folt, vagy más kiütési alaknak csak hűlt helye maradt. A reggeli látogatásnál a feltűnőleg átváltozott beteg hőmér­­séke 39,5, s a feszes, kemény ellenállású érveléseinek száma 116 volt; szemei tüzeltek, arcra égett és szünetlenül szomjazott. Ezen lobos állapot, mely most minden előzmény és fázás nélkül, gyo­mor- és bélgörcsökkel, nagy fájdalommal és hőséggel kezdődött, nem is szűnt meg többé, s legfölebb esténkint volt egyszer más­szor annyi alábbhagyás, hogy a hőmérő 38-ig leszállott, s az engedékenyebb érlökés 108 — 104-re csökkent. A hasmenés ellen alkalmazásba vett salep-főzetek, tannin, mákonyfestvény, a meg­kísért­ett coto­in, a láz ellen használt chinines oldatok, a salicylsavas natron és hason gyógyszerek mind cserbehagytak, s sem a lázat szüntetni, sem a hasmenést csilapítani nem voltak képesek, sőt az előbb csak vizenyős, savós székletételek fájdalmassága is gya­rapodott ; azok nyálkássá változtak és nagy erőltetést okoztak. Azonkívül 4 nappal később hányinger is állott be, mely rövid idő múlva csilapíthatlan hányássá fokozódott el annyira, hogy a gyötrő szomj kielégítésére a szájba vett pár csepp vízivás is böfögést, csuklást és nehéz erőlködésű hányást indított meg, míg a gyomorbennek epés tartalommal vegyesen nagy kínolt bőrt ki nem ürült. Ez idő alatt azonban semmi göcsös, vagy kiemelkedő be­­szűrődés, semmi folt a bőrön nem mutatkozott, sőt a volt foltok helyén hólyagpapír-színű, fénytelen, fehér heges mélyedések marad­tak a mindinkább­­támlásnak indult felületeken ; míg az előbb sza­bad helyeken, a foltok körzetein csekély fokú korpás lepikkelyed­­zés ment végbe, miáltal sápadt felhám-állományhiányok piszkos, sárga poros kerületek által voltak övezve. A vörös erezettséget most szürkefehéres márványozottság váltotta fel. Ezen hámlási folyamatot a súlyos beteg jóra magyarázta, s örvendett a bőrbaj eltűnésének, de alig pár nap múlva az egész homlokvarrat mentén a választék két oldalán a hájas fejbőrön feltűnő körülírt hajhullás kezdett mutatkozni. A fejpárna minden reggelre letördelőzött haj darabkákkal volt sűrűn behintve, melyek a gyökön felül megrepedezve, száradtan lehullottak, úgy hogy rövid pár nap alatt két hosszúkás, fénylő kopasz folt keletkezett, s két oldalt és más helyeken is a fejtetőn megritkult az előbb tömött dús hajzat. Az általános közérzet és a kórjelenségek naponta súlyos­bodtak. Kielégíthetlen szomj, hányinger és hányás, gyomorégés, bél- és szélgörcsök, savós-nyákos hasmenés erőltetéssel, fokozódó hőemelkedés 40,5-ig; bevont, taplósan száraz nyelv, rossz tapadós szájíz; gyors, gyenge, könyen elnyomható érvelés 120—136 között; az alszárak és has fénylő, feszülő dagadásának szemmel kísérhető növekvése és a test felső részének, de különösen a kísérteties arcának csontvázas elsoványodása, melyek oly kirívó ellentétet képeztek, voltak a feltartóztathatlan tünetek, melyeket mérsékelni sem volt többé hatalmam, s melyek a régen jósolt rész kimene­telt siettették. Július 15-én pedig beállott egy oly szörnyű vonaglás, mi­nőt ritkán volt alkalmam látni. Az eddig eszmélő beteg egészen szenvtelen­­en; meredt szemei mindig félig voltak csukva; arczvonásai majdnem szunykóros állapota daczára is kiáltólag eltorzultak a fölöttébb fájdalmas állandó hányás közben ; tagjait ide oda vetette, nyögött, tépte magát. Minthogy úgy vizeletét, mint székletételét is ezen zavarában, bár nem volt egészen öntu­datlan, maga alá bocsátó, s hüvelyéből is bűzös, véressavós folyadék kezdett szivárogni, magánszobába helyeztetett, hol 60 órai kínteljes küzdelem után, miközben ragadós, szívós, zavaros gyomorbennek öntudatlanul is bugyogott ki száján, július hó 17-én kimúlt heveny gyomor- és bélláb folytán a heveny bőrbaj miatt felvett beteg. (Vége következik). — 890 — _L I Az ágyéki gerinczoszlop púpja és hazántúl szű­kült medencze. Császármetszés méhcsonkítással. A púpos egyén testegyen­súlyi erőmüzete, egy a freiburgi (Baden) szülészeti kórodán észlelt eset kapcsolatában. Tauffer Vilmos tanársegédtől. (Folytatás). A medenczeűr. Be kell ismernünk, hogy a medenczetanban a tér­viszonyok érzékítése ez ideig még mindig igen hiányos; a legrészletesebb leírás, szorgosan összeállított táblázat, sőt még egy mellékelt rajz segédlete mellett is, nem kis feladatnak tekintem valamely medencze űrbéli viszo­nyairól magamnak helyes plasticus képet alkotni. Jól érzékíthetni egy rajz által talán a medencze bemenetét, a külalakot, s ferdeségek esetén az egyes csontrészletek egymás közötti viszonyát ; de meg vagyok győződve, hogy valamint én, úgy más sem képes azokból a me­­denczeűrnek a különböző magasságában fekvő haránt és homlok-, valamint nyílirányú metszet nagysági és alaki viszonyait maga elé képzelni, annál kevésbé ezen viszo­nyokat a rendes medenczebeli azonosokkal viszonyba állítani. A medenczecsontoknak rendes és kóros viszonyok közötti legpontosabb ismerete sem nyújt képzeletet az űr alaki és térbeli viszonyairól, már­pedig szülészeti te­kintetben és ez a legfontosabb. A falaknak pontos vizs­gálata és ösmerete az élőben csak eszköz lehet a végre, hogy az azok által körülzárt térnek megközelítő ösmere­­téhez jussunk, mely a szülési folyamatnak és ténykedé­sünknek tulajdonképeni színhelye. A medenczeűrnek plasticus érzékítését eredetileg Hodge kísérlette meg gyászöntetek által. Hegar­t­r. tovább fejlesztette e módszert, a kóros medenczealakra is kiterjesztve azt Ziegler tr. ismert freiburgi modelleár által. Az utóbbi három év alatt belátva felette hasznos voltát a tanításnál e módszernek, s azt, hogy a szakértő-40*

Next