Orvosi Hetilap, 1879. december (23. évfolyam, 49-52. szám)
1879-12-07 / 49. szám
türelmüket a hatóanyagok egymáshozi viszonyának részletezésénél, s ideje, hogy visszatérjünk életveszélyben forgó atropin-mérgezett betegünkhöz. Kellett ezt tennem, ha ha tükrét akartam adni azon gondolatmenetnek, melynek bennem kellett, hogy keletkezzen akkor, midőn arról volt szó, hogy mit tegyek ezen beteg életének megmentésére. Határoznom kellett afelett, hogy az atropinmérgezés ellen alkalmazni szokott, némely észlelő által melegen ajánlott, mások által ép oly hevesen megtámadott szerek egyikét vagy másikát vegyem-e alkalmazásba, vagy bizzam-e a pilocarpinba, mely ugyan még atropinmérgezés ellen tudtommal ajánlva nem lett, de a mely mellett szólott Lachsingernek elébb vázolt kísérlete, melyre nézve csak sajnálnom kellett akkor, hogy a kölcsönös élettani antagonismus csupán a verítékmirigyeket illetőleg volt kimutatva, nem pedig az atropin által megtámadott nemesebb szerveket illetőleg is. És ha mindamellett a pilocarpin mellett maradtam, tettem azt nemcsak azért, mert a priori nem volt okom felvenni, hogy az, az atropinnal szemben más szervekre nézve más magatartást tanúsítson mint a verítékmirigyekre, noha ez nem lett volna lehetetlen; tettem továbbá azért, mert az eddig atropinmérgezés ellen ajánlatba hozott szerek — melyek közül, mint ismételve meg kell jegyeznem, a nagyfokú aphagia mutat, csupán az endermatice alkalmazhatók jöhettek számításba, egyikéről sem mondható, hogy az atropinnak physiologicus antagonistáját képezné, sőt a vélemények még mint tüneti vagy pharmacologicus antagonisticus értékükre nézve sem összhangzók. Első helyen a calabar bab alkaloidja, a szemészetben oly gyakran az atropinéval ellentétes czélokra használt eserin jött volna tekintetbe. A calabarnak vannak kétségtelen egyes hatásai, melyek épen ellenkezők azokkal, minőket az atropintól látunk kifejlődni, de az észlelők száma mindinkább szaporodik, kik amellett szólnak, hogy az eserin nem képes az atropin hatását megszüntetni, így Böhm tapasztalatai oda szólnak, hogy az eserin és úgy hódíti a vagus végágait mint az atropin . Rossbach és Fröhlich szerint az eserin nem képes az atropinnak a szívre gyakorolt hatását megszüntetni. Flamnack és Witkovszki kimutatták, miszerint a kereskedésben előforduló szer nem is tiszta, hanem a calabar két, hatásukra nézve nagyon is eltérő alkaloidjának keveréke : mindmegannyi ok, hogy az eserinhez ez esetben életmentő szerként ne nyúljak. Még kevésbé voltam képes bizalommal fordulni a Preyer által ajánlott kéksavhoz. Azon tapasztalatból indulva ki, hogy az ópiummérgezések ellen az atropin jó sikerrel alkalmaztatik, megfordítva az opium, morphium is lett ajánlatba hozva az atropinmérgezés ellen, s amennyire az eddig elért eredményekből következtetni lehet, elég jó eredménynyel lett alkalmazva. Ha nem is akarjuk tagadni, hogy azon esetre, ha czélszerűbbnek mutatkozó ellenszer, mint a morphin nem áll rendelkezésünkre, az eddigi közlemények alapján kötelességünknek ismerjük annak alkalmazását, úgy másrészt nem szabad szem elől téveszteni, hogy az eddigi jó eredmények leginkább a mérgezés könyebb eseteiben lettek elérve, míg súlyos esetekben a várt hatás nem mutatkozott, amint ez csupán pharmacologicus antagonisától nem is várható máskép; márpedig a morphin és atropin közt legjobb esetben is csak pharmacologicus antagonismus létezhetik, sőt még ennek tétele is sokaktól kétségbe van vonva; nem szabad továbbá feledni, hogy a morphinnak, súlyos atropinmérgezésnél esetleg szükségelt nagy adagjai maguk is veszélyesek lehetnek a szervezetre, úgy hogy szembe állítva a morphint a pilocarpinnal, már előre is rationálisabbnak látszik utóbbinak alkalmazása, melyről, mint előbb volt alkalmam felhozni, be van bizonyítva, hogy az atropinnak legalább részben physiologicus antagonistája, s melynél azon határ midőn az antagonista kezd túlsúlyra vergődni igen élénken fogja magát külölni a pilocarpin hatás félre nem ismerhető tüneteiben, milyen a nyálfolyás, izzadás. Ezek voltak t. e. azon momentumok, melyek arra bírtak, hogy ezen súlyos atropinmérgezés ellen a sósavas pilocarpint alkalmazzam, s mondhatom nem volt okom eljárásomat megbánni, mert az eredmény meglepő volt. Mintegy 50 perez telhetett el a méreg bekebelezése óta, midőn a pilocarpinoldatot a gyógyszertárból megkaptam ; ekkor az eszméletlen, s nyugtalanul hánykolódó betegnek érlökése 154 és légzési mozgása 50 volt percenkint. Azonnal 6 fecskendővel egymásután fecskendeztem a beteg bőre alá az in/0-ás oldatból, tehát 6 egrmot. Jól tudják a t. t., hogy különben már 2 egrm, mily bő izzadást és nyáladzást szokott előidézni, s így most is vártam rövid ideig, ha nem fognak-e ezen jelek mutatkozni, nem jelentkeztek, hanem igenis tapasztaltam, hogy a légzés mélyebb, s egyszersmind ritkább lett, úgy szintén nagyobb erősebb és gyérebb lett az érlökés. Midőn öt perc múlván meggyőződtem egyrészt az épen említett kedvező tünetekről, valamint arról, hogy a pilocarpin szokott tünetei nem jelentkeztek, öt-öt perczenkint adtam egy-egy egrm-ot bőr alá fecskendezve. Nem akarom a ttat a perczenkinti észleletek felsorolásával fárasztani, csak annyit mondhatok, hogy midőn a tizedik egrm-ot fecskendeztem be, a beteg beszélni kezdett, s a hozzá intézett kérdésekre felelt, csakhogy beszéde, valamint feleletei zavartak voltak, a láza jóval szűkebb volt, s miután izzadás vagy nyáladzás még ekkor sem mutatkozott, tehát feltehettem, hogy az atropin túlsúlyban van és a pilocarpin még mindig nem érvényesítheti hatását, tíz perczenkint fecskendeztem egy-egy egzm-ot bőr alá; a 14. fecskendezés után a beteg érthetően és értelmesen felel, s maga mondja, miszerint úgy érzi magát mintha részeg volna: a 16. fecskendő után az érlökése nagy, peczkelő, perczenkint 80, légzési mozgásai rendesek, látása rendes tágasságú, csak fényre reagál szokottnál lomhábban, nyelése szabad, a beteg minden tekintetben helyre jött, s jól érzi magát, csupán némi fáradtsági érzetről panaszkodik ; bőre különösen az arezon és mellen kissé nyirkos, úgy hogy a pilocarpin befecskendéseket beszüntettem. Nyolcz órakor már a beteg szokott módon reggelizett, s rajta azontúl a történteknek még csak nyoma sem volt észlelhető. Bővebb commentárra, úgy hiszem ez eset nem szorül ; igen súlyos atropinmérgezésnek tüneteit látjuk itt alig 6/4 óra alatt nyom nélkül elmúlni ; látjuk, hogy az