Orvosi Hetilap, 1879. december (23. évfolyam, 49-52. szám)

1879-12-07 / 49. szám

türelmüket a ható­anyagok egymáshozi viszonyának részletezésénél, s ideje, hogy visszatérjünk életveszélyben forgó atropin-mérgezett betegünkhöz. Kellett ezt tennem, ha ha tükrét akartam adni azon gondolatmenetnek, melynek bennem kellett, hogy keletkezzen akkor, midőn arról volt szó, hogy mit tegyek ezen beteg életének megmentésére. Határoznom kellett afelett, hogy az atropinmérge­zés ellen alkalmazni szokott, némely észlelő által mele­gen ajánlott, mások által ép oly hevesen megtámadott szerek egyikét vagy másikát vegyem-e alkalmazásba, vagy bizzam-e a pilocarpinba, mely ugyan még atropin­mérgezés ellen tudtommal ajánlva nem lett, de a mely mellett szólott Lachsingernek elébb vázolt kísérlete, melyre nézve csak sajnálnom kellett akkor, hogy a köl­csönös élettani antagonismus csupán a veríték­mirigyeket illetőleg volt kimutatva, nem pedig az atropin által meg­támadott nemesebb szerveket illetőleg is. És ha mind­amellett a pilocarpin mellett maradtam, tettem azt nem­csak azért, mert a priori nem volt okom felvenni, hogy az, az atropinnal szemben más szervekre nézve más magatartást tanúsítson mint a verítékmirigyekre, noha ez nem lett volna lehetetlen; tettem továbbá azért, mert az eddig atropinmérgezés ellen ajánlatba hozott szerek — melyek közül, mint ismételve meg kell jegyeznem, a nagyfokú aphagia mutat, csupán az endermatice alkal­mazhatók jöhettek számításba,­­ egyikéről sem mond­ható, hogy az atropinnak physiologicus antagonistáját képezné, sőt a vélemények még mint tüneti vagy phar­­macologicus antagonisticus értékükre nézve sem össz­­hangzók. Első helyen a calabar bab alkaloidja, a szemészet­ben oly gyakran az atropinéval ellentétes czélokra hasz­nált eserin jött volna tekintetbe. A calabarnak vannak kétségtelen egyes hatásai, melyek épen ellenkezők azokkal, minőket az atropintól látunk kifejlődni, de az észlelők száma mindinkább szaporodik, kik amellett szól­nak, hogy az eserin nem képes az atropin hatását meg­szüntetni, így Böhm tapasztalatai oda szólnak, hogy az eserin és úgy hódíti a vagus végágait mint az atropin . Rossbach és Fröhlich szerint az eserin nem képes az atro­pinnak a szívre gyakorolt hatását megszüntetni. Flamnack és Witkovszki kimutatták, miszerint a kereskedésben előforduló szer nem is tiszta, hanem a calabar két, hatásukra nézve nagyon is eltérő alkaloidjának keve­réke : mindmegannyi ok, hogy az eserinhez ez esetben életmentő szerként ne nyúljak. Még kevésbé voltam képes bizalommal fordulni a Preyer által ajánlott kéksavhoz. Azon tapasztalatból indulva ki, hogy az ópium­­mérgezések ellen az atropin jó sikerrel alkalmaztatik, megfordítva az opium, morphium is lett ajánlatba hozva az atropinmérgezés ellen, s a­mennyire az eddig elért eredményekből következtetni lehet, elég jó eredmény­nyel lett alkalmazva. Ha nem is akarjuk tagadni, hogy azon esetre, ha czélszerűbbnek mutatkozó ellenszer, mint a morphin nem áll rendelkezésünkre, az eddigi közlemé­nyek alapján kötelességünknek ismerjük annak alkal­mazását, úgy másrészt nem szabad szem elől téveszteni, hogy az eddigi jó eredmények leginkább a mérgezés könyebb eseteiben lettek elérve, míg súlyos esetekben a várt hatás nem mutatkozott, amint ez csupán phar­­macologicus antagonisától nem is várható máskép; már­pedig a morphin és atropin közt legjobb esetben is csak pharmacologicus antagonismus létezhetik, sőt még ennek tétele is sokaktól kétségbe van vonva; nem szabad to­vábbá feledni, hogy a morphinnak, súlyos atropinmér­gezésnél esetleg szükségelt nagy adagjai maguk is veszélyesek lehetnek a szervezetre, úgy hogy szembe állítva a morphint a pilocarpinnal, már előre is rationá­­lisabbnak látszik utóbbinak alkalmazása, melyről, mint előbb volt alkalmam felhozni, be van bizonyítva, hogy az atropinnak legalább részben physiologicus antagonis­­tája, s melynél azon határ midőn az antagonista kezd túlsúlyra vergődni igen élénken fogja magát külölni a pilocarpin hatás félre nem ismerhető tüneteiben, milyen a nyálfolyás, izzadás. Ezek voltak t. e. azon momentumok, melyek arra bírtak, hogy ezen súlyos atropinmérgezés ellen a sósa­vas pilocarpint alkalmazzam, s mondhatom nem volt okom eljárásomat megbánni,­­ mert az eredmény meg­lepő volt. Mintegy 50 perez telhetett el a méreg beke­belezése óta, midőn a pilocarpinoldatot a gyógyszertárból megkaptam ; ekkor az eszméletlen, s nyugtalanul hány­kolódó betegnek érlökése 154 és légzési mozgása 50 volt perc­enkint. Azonnal 6 fecskendővel egymásután fecs­kendeztem a beteg bőre alá az in/0-ás oldatból, tehát 6 egrmot. Jól tudják a t. t., hogy különben már 2 egrm, mily bő izzadást és nyáladzást szokott előidézni, s így most is vártam rövid ideig, ha nem fognak-e ezen jelek mutatkozni, nem jelentkeztek, hanem igen­is tapasztal­tam, hogy a légzés mélyebb, s egyszersmind ritkább lett, úgy szintén nagyobb erősebb és gyérebb lett az érlökés. Midőn öt perc­ múlván meggyőződtem egyrészt az épen említett kedvező tünetekről, valamint arról, hogy a pilocarpin szokott tünetei nem jelentkeztek, öt-öt per­czenkint adtam egy-egy egrm-ot bőr alá fecskendezve. Nem akarom a t­­t­at a perczenkinti észleletek felsorolásá­val fárasztani, csak annyit mondhatok, hogy midőn a tizedik egrm-ot­ fecskendeztem be, a beteg beszélni kez­dett, s a hozzá intézett kérdésekre felelt, csakhogy be­széde, valamint feleletei zavartak voltak, a láza jóval szűkebb volt, s miután izzadás vagy nyáladzás még ekkor sem mutatkozott, tehát feltehettem, hogy az atro­pin túl­súlyban van és a pilocarpin még mindig nem érvényesítheti hatását, tíz perczenkint fecskendeztem egy-egy egzm-ot bőr alá; a 14. fecskendezés után a beteg érthetően és értelmesen felel, s maga mondja, mi­szerint úgy érzi magát mintha részeg volna: a 16. fecs­kendő után az érlökése nagy, peczkelő, perczenkint 80, légzési mozgásai rendesek, látása rendes tágasságú, csak fényre reagál szokottnál lomhábban, nyelése szabad, a beteg minden tekintetben helyre jött, s jól érzi magát, csupán némi fáradtsági érzetről panaszkodik ; bőre kü­lönösen az arezon és mellen kissé nyirkos, úgy hogy a pilocarpin befecskendéseket beszüntettem. Nyolcz órakor már a beteg szokott módon reggelizett, s rajta azontúl a történteknek még csak nyoma sem volt észlelhető. Bővebb commentárra, úgy hiszem ez eset nem szo­rül ; igen súlyos atropinmérgezésnek tüneteit látjuk itt alig 6/4 óra alatt nyom nélkül elmúlni ; látjuk, hogy az

Next