Orvosi Hetilap, 1880. július (24. évfolyam, 27-30. szám)

1880-07-04 / 27. szám

— C2Q — betegedések. Hasonlóképen a mellett szól a kórodai lefolyás, hogy a függér-billentyűelégtelenség sokkal kisebb fokú volt, semhogy általa mint olyan által idéztetett volna elő a szívnek oly kiható elváltozása, mely a jobb gyomrács tágulatáig és a tüdő­térbeli pan­gásig fejlődjék. Ezen billentyűk elváltozása a bonczasz­­talon is a kisebb fokúak közé tartozónak mutatkozott, úgy hogy a létezett viszonyok megfejtésére a kéthegyü billentyű elégtelenségét szükségképen fel kellett venni. Ezen felvétellel szemben azután meglepő volt a két­hegyü billentyű szövetét és terjedelmét változatlannak találni. Igaz, hogy a szemölcsizmok nem voltak egészen épek, egy vihar is találtatott elváltozottnak. Csakhogy az is kétségtelen, miszerint ilyen, sőt nagyobb fokú el­változások találtatnak többször oly esetekben, hol sem az életben, sem a halál után billenentyűelégtelenségnek semmi nyoma sem fedezhető fel. Viszont a háromhegyű billentyű viszonylagos elégtelenségének kétségtelen ese­teiben is ritkán találkozunk egészen ép billentyűkészü­­lettel; többnyire egy mélyen megbetegedett szívnek oly kevéssé elváltozott billentyűjét képezi, mely rendes tág­­ságú szájadékot még kellőleg zárna, túlságosan kitágult­­hoz azonban alkalmazkodni már nem képes. Minden egyébre nézve Bogner esete függelékét képezi Leftschik esetének. Mindkettőben nagy terjedelmű és nagyfokú függér-belhártyalob volt jelen, mely már magában is a függér ruganyosságának elvesztése által keringési akadályra vezetett; de ezentúl Bogner-nél a függérív ágainak szűkülete által, míg Leftschik-nél a névtelen ütérnek teljes elzáródása, a bal fej- és hónalj­­ütérnek pedig legnagyobb fokú szűkülete által a kerin­gési akadálynak igen jelentékennyé kellett válni. Mind­két esetben tetemesen gyarapodott ezáltal a bal gyom­­rocsnak munkafeladata, s mindkettőnél lehetőleg kedve­zőtlenek voltak a viszonyok arra, hogy a bal gyomrocs ezen munkát megbirja , mert eltekintve az egyéni viszo­nyoktól, melyek a betegség által követelt életmodort valószínűleg elérhetlenné tették , már a koszorúüzerek szűkülete is csökkentőleg hatott a szívizom táplálatára, s midőn később az éktelenítő belhártyaláb lefelé halad­tával a függérbillentyűk zárképessége megszűnt, ekkor a visszabugyogó vért kihajtani ezen bal gyomrocs többé képes nem lehetett, a­mint ezt az életben észlelt vérel­osztási tünemények nyilvánosan mutatták. Leftschik ese­tében még a bal gyomrocsfajzatnak körülírt heges el­fajulása is hozzájárult a keringési akadályok gyarapítá­sához, s ekként nem maradhatott ki a balgyomrocs űrnek tágulása a gyomrocsfalnak elvékonyulásával és a bal viszeres szájadéknak megnagyobbodásával. Mindkét eset­ben szívbelhártyalob által okozott szigetes kérgesedések voltak jelen ; Bognernél teljesen ép kéthegyű billentyű mellett kis fokú viharmegvastagodás és a szemölcsizmokba beterjedő csekély kötszövet elfajulással; Leftschik eseté­ben a legfeljebb lencsényi kérgesedések egészen felülete­sek voltak, úgy hogy a szemölcsizmok működését bizo­nyára nem akadályozhatták ; maga a kéthegyü billentyű pedig épen úgy, mint a háromhegyü billentyű, mely Leftschiknél az élet utolsó napjaiban szinte elégtelenné vált, csak a széleken mutat kisfokú kérgesedéseket milyenek bonczolatoknál szinte megszokott jelenséget képeznek. Azon nyomási gyarapodás, melyet a kis vérkörbeli nagyobb keringési akadályok a háromhegyű billentyűre hárítanak, s mely bizonyos esetekben ezen billentyűnek viszonylagos elégtelenségére vezet, a vázolt két esetben a nagy vérkörbeli keringési akadályok által a kéthegyü billentyűre háríttatott és Bognernél ezen billentyűnek viszonylagos elégtelenségét vonta maga után, Leftschik­nél pedig itt nem állott meg, hanem a kéthegyü billen­tyű gátja áttöretvén, a hátrahelyezett nyomás a jobb gyomrács és szájadék oly mérvű tágulását hozta létre, mely a háromhegyű billentyű alkalmazkodási képességét túlhaladta. Albutt-, Thompson- és Seitz-nak — Birmer koro­dájáról — közlött esetei kétségtelenül másneműek. Ezek­ben nagyrészt túlfáradás által előidézett elsődleges szív­­tágulat észleltetett, mely egyes esetekben billentyűelég­­telenséghez vezetett. Már közelebb áll eseteimhez egy, Lewinsky által Virchow Archivjának 76-dik kötetében közlött eset, melyben a kéthegyü billentyű viszonylagos elégtelensége a függérnek együttszülött szűkülete követ­keztében jött létre. A­mi ezen esetek mindannyiában közös, az, hogy a szívbillentyűknek fennforgott elég­telensége nem önálló, nem lényegbeli bántalom, hanem esetleges következmény, s mint ilyen változható és tény­leg változó. Tudom, mily veszélyekkel jár az, ha egy oly kór­­tani téren, hol — mint a kéthegyű billentyű elégtelenségé­nél — körismét tévedések a legnagyobb óvatosság mellett is fordulhatnak elő, a felületesség számára egy salva guardiát nyitunk a billentyűelégtelenség változhatóságá­­nak elismerése által , de a kutatás terén nem lehet irány­adó a morál, s minden figyelmes orvos kénytelen lesz bevallani, hogy midőn a kéthegyű billentyű tünetössze­­géhez a physikai jeleken kívül még a változhatlanságot, a gyógyíthatlanságot is hozzá számítja, akkor szerzett tapasztalatai azon dilemmával állanak szemben, hogy vagy a physikai jeleknek legóvatosabb értékesítése sem elegendő e bántalom meghatározására, vagy pedig az értékesen meghatározott elégtelenség nem változhatlan. Én úgy gondolom, hogy semmivel sem áll rosszabbul tudományos öntudatunk ha az utóbbi lehetőség elől nem zárjuk el szemünket, kivált akkor, midőn az előttünk fekvő adatok ezen tekintetbevételt jogo­san követelik. A folyomány csak az lehet, hogy a kórjóslatban visszatartóbbak legyünk, a kérdés mai állásának következménye pedig, hogy további kór­ismér támpontok kerestessenek a kéthegyű billentyű viszonylagos elégtelenségének felismerésére. Minthogy e helyen csak kartársaim­ figyelmét akartam a közlött esetek fonalán e kérdésre felhívni, nem pedig a kérdést kimerítően tárgyalni, azért csak felemlítem, hogy már Fuller, Peacock, Seitz és ujjabban Heitler érintettek kórismészeti szempontokat, s ilyeneküt fel lettek említve különösen a zörejeknek változó és múlékony volta, a kóroktani mozzanatok, a szíverőt javító eljárások be­folyása a szívterjedelemre és kórképre. Nem hiszem, hogy ezzel már az elérhető kórismés biztosság határán állanánk.27* 1 T — 630 —

Next