Orvosi Hetilap, 1880. július (24. évfolyam, 27-30. szám)
1880-07-04 / 27. szám
— C2Q — betegedések. Hasonlóképen a mellett szól a kórodai lefolyás, hogy a függér-billentyűelégtelenség sokkal kisebb fokú volt, semhogy általa mint olyan által idéztetett volna elő a szívnek oly kiható elváltozása, mely a jobb gyomrács tágulatáig és a tüdőtérbeli pangásig fejlődjék. Ezen billentyűk elváltozása a bonczasztalon is a kisebb fokúak közé tartozónak mutatkozott, úgy hogy a létezett viszonyok megfejtésére a kéthegyü billentyű elégtelenségét szükségképen fel kellett venni. Ezen felvétellel szemben azután meglepő volt a kéthegyü billentyű szövetét és terjedelmét változatlannak találni. Igaz, hogy a szemölcsizmok nem voltak egészen épek, egy vihar is találtatott elváltozottnak. Csakhogy az is kétségtelen, miszerint ilyen, sőt nagyobb fokú elváltozások találtatnak többször oly esetekben, hol sem az életben, sem a halál után billenentyűelégtelenségnek semmi nyoma sem fedezhető fel. Viszont a háromhegyű billentyű viszonylagos elégtelenségének kétségtelen eseteiben is ritkán találkozunk egészen ép billentyűkészülettel; többnyire egy mélyen megbetegedett szívnek oly kevéssé elváltozott billentyűjét képezi, mely rendes tágságú szájadékot még kellőleg zárna, túlságosan kitágulthoz azonban alkalmazkodni már nem képes. Minden egyébre nézve Bogner esete függelékét képezi Leftschik esetének. Mindkettőben nagy terjedelmű és nagyfokú függér-belhártyalob volt jelen, mely már magában is a függér ruganyosságának elvesztése által keringési akadályra vezetett; de ezentúl Bogner-nél a függérív ágainak szűkülete által, míg Leftschik-nél a névtelen ütérnek teljes elzáródása, a bal fej- és hónaljütérnek pedig legnagyobb fokú szűkülete által a keringési akadálynak igen jelentékennyé kellett válni. Mindkét esetben tetemesen gyarapodott ezáltal a bal gyomrocsnak munkafeladata, s mindkettőnél lehetőleg kedvezőtlenek voltak a viszonyok arra, hogy a bal gyomrocs ezen munkát megbirja , mert eltekintve az egyéni viszonyoktól, melyek a betegség által követelt életmodort valószínűleg elérhetlenné tették , már a koszorúüzerek szűkülete is csökkentőleg hatott a szívizom táplálatára, s midőn később az éktelenítő belhártyaláb lefelé haladtával a függérbillentyűk zárképessége megszűnt, ekkor a visszabugyogó vért kihajtani ezen bal gyomrocs többé képes nem lehetett, amint ezt az életben észlelt vérelosztási tünemények nyilvánosan mutatták. Leftschik esetében még a bal gyomrocsfajzatnak körülírt heges elfajulása is hozzájárult a keringési akadályok gyarapításához, s ekként nem maradhatott ki a balgyomrocs űrnek tágulása a gyomrocsfalnak elvékonyulásával és a bal viszeres szájadéknak megnagyobbodásával. Mindkét esetben szívbelhártyalob által okozott szigetes kérgesedések voltak jelen ; Bognernél teljesen ép kéthegyű billentyű mellett kis fokú viharmegvastagodás és a szemölcsizmokba beterjedő csekély kötszövet elfajulással; Leftschik esetében a legfeljebb lencsényi kérgesedések egészen felületesek voltak, úgy hogy a szemölcsizmok működését bizonyára nem akadályozhatták ; maga a kéthegyü billentyű pedig épen úgy, mint a háromhegyü billentyű, mely Leftschiknél az élet utolsó napjaiban szinte elégtelenné vált, csak a széleken mutat kisfokú kérgesedéseket milyenek bonczolatoknál szinte megszokott jelenséget képeznek. Azon nyomási gyarapodás, melyet a kis vérkörbeli nagyobb keringési akadályok a háromhegyű billentyűre hárítanak, s mely bizonyos esetekben ezen billentyűnek viszonylagos elégtelenségére vezet, a vázolt két esetben a nagy vérkörbeli keringési akadályok által a kéthegyü billentyűre háríttatott és Bognernél ezen billentyűnek viszonylagos elégtelenségét vonta maga után, Leftschiknél pedig itt nem állott meg, hanem a kéthegyü billentyű gátja áttöretvén, a hátrahelyezett nyomás a jobb gyomrács és szájadék oly mérvű tágulását hozta létre, mely a háromhegyű billentyű alkalmazkodási képességét túlhaladta. Albutt-, Thompson- és Seitz-nak — Birmer korodájáról — közlött esetei kétségtelenül másneműek. Ezekben nagyrészt túlfáradás által előidézett elsődleges szívtágulat észleltetett, mely egyes esetekben billentyűelégtelenséghez vezetett. Már közelebb áll eseteimhez egy, Lewinsky által Virchow Archivjának 76-dik kötetében közlött eset, melyben a kéthegyü billentyű viszonylagos elégtelensége a függérnek együttszülött szűkülete következtében jött létre. Ami ezen esetek mindannyiában közös, az, hogy a szívbillentyűknek fennforgott elégtelensége nem önálló, nem lényegbeli bántalom, hanem esetleges következmény, s mint ilyen változható és tényleg változó. Tudom, mily veszélyekkel jár az, ha egy oly kórtani téren, hol — mint a kéthegyű billentyű elégtelenségénél — körismét tévedések a legnagyobb óvatosság mellett is fordulhatnak elő, a felületesség számára egy salva guardiát nyitunk a billentyűelégtelenség változhatóságának elismerése által , de a kutatás terén nem lehet irányadó a morál, s minden figyelmes orvos kénytelen lesz bevallani, hogy midőn a kéthegyű billentyű tünetösszegéhez a physikai jeleken kívül még a változhatlanságot, a gyógyíthatlanságot is hozzá számítja, akkor szerzett tapasztalatai azon dilemmával állanak szemben, hogy vagy a physikai jeleknek legóvatosabb értékesítése sem elegendő e bántalom meghatározására, vagy pedig az értékesen meghatározott elégtelenség nem változhatlan. Én úgy gondolom, hogy semmivel sem áll rosszabbul tudományos öntudatunk ha az utóbbi lehetőség elől nem zárjuk el szemünket, kivált akkor, midőn az előttünk fekvő adatok ezen tekintetbevételt jogosan követelik. A folyomány csak az lehet, hogy a kórjóslatban visszatartóbbak legyünk, a kérdés mai állásának következménye pedig, hogy további kórismér támpontok kerestessenek a kéthegyű billentyű viszonylagos elégtelenségének felismerésére. Minthogy e helyen csak kartársaim figyelmét akartam a közlött esetek fonalán e kérdésre felhívni, nem pedig a kérdést kimerítően tárgyalni, azért csak felemlítem, hogy már Fuller, Peacock, Seitz és ujjabban Heitler érintettek kórismészeti szempontokat, s ilyeneküt fel lettek említve különösen a zörejeknek változó és múlékony volta, a kóroktani mozzanatok, a szíverőt javító eljárások befolyása a szívterjedelemre és kórképre. Nem hiszem, hogy ezzel már az elérhető kórismés biztosság határán állanánk.27* 1 T — 630 —