Orvosi Hetilap, 1880. november (24. évfolyam, 45-48. szám)

1880-11-07 / 45. szám

1033 roham lép fel ; az eszmélet azonban, egész tartama alatt rendes. A gyermek előérzet nélkül elesik, úgy felső, mint alsó végtag­jaiban, s még inkább a törzsfeszítő izmokban erős cronikus gör­csök jelennek meg, melyek heves, hozamos ismétlődései közben idestova hánykolódik, s fekvő helyzetéből magasan ugrál fel. A légzés a roham alatt nehezített; eszmélet rendes, öntudatosan beszél. A roham után hosszabb ideig nem képes felállani; az állás megkísérlésekor végtagjai egyszerre összecsuklanak. Ülni, s ülés közben alsó végtagjait szabadon mozgatni képes. A felső végtagokkal minden akaratlagos mozgást szabatosan végez ; keze­inek nyomóereje azonban csökkent. Ugyanily időtartamú és jellemű roham ismétlődik nov. 2-án este, s nov. 3—7-ig naponta kétszer. Ez idő alatt a rohamtól szabad időközökben sem képes felállani; felemelés után eleresztve, azonnal lerogyik ; ülés közben azonban alsó végtagjait szabatosan mozgatja. Hi­dés tünetei nincsenek. A felső végtagok minden működésben — bár csökkent erőkifejtési képességgel — rendelkezésére állanak. Ugyanez idő alatt (nov. 2—7-ig) a rohamtól ment időközökben, naponta 8—10-szer, pillanatnyi gyorsasággal egy-egy rángás jelentkezik a felső végta­gokban, majd együttesen a törzs és alsó végtagok izmaiban , mely utóbbi hasonlít a hirtelen megijedés okozta összerezzenéshez. Ez összerezzenés alatt ülő helyzetéből, rögtöni megkapás nélkül eldől, de azonnal újból fel képes ülni. Ez összerezzenések, a gyermeknek idegen kéz általi érintésére gyakran, sőt egy eset­ben erős fénybehatásra is ismétlődtek, mi­által az eset néhány vonást nyer a chorea electrica kórképéből. A rohamok szünetelése alatt folyvást fürge kedélyű. Éjjel nyugodtan alszik. Szervi bán­­talom nem mutatható ki. Nov. 8—14-ig naponta kétszer (délelőtt és este) 1‘/4 — 1 */* óráig tartó roham, következő tüneményekkel. A gyermek a roham közeledtét érzi, s erre a környezetet figyelmezteti, majd beállta­kor, fekvés közben nyújtva tartott felső és alsó végtagjaival, gyors emeltyűszerű mozgásokat végez. A törzs izmai nyugodtak ; a lég­zés kissé nehezített; eszmélet rendes. Ez idő alatt (nov. 8 —14) járni csak minden harmadik nap képes; a járás ingadozó. A többi napokon még a felállás sem sikerül; segített talpra állítás után azonnal összecsuklanak az alsó végtagok, melyeket azonban ülő, vagy fekvő helyzetben, ez utóbbi napokon is képes szabadon mozgatni. A nov. 2 — 7-ig jelzett összerezzenések nov. 8—14-én naponta 10—12-szer fordulnak elő. Azon napokon, melyeken fennjárni képes, összerezzenés közben azonnal lerogyik, s pillanat alatt újból talpra áll. Ugyanez idő alatt olykor nyomási érzetről panaszkodik a gerinczoszlop háti részében. Csigolya-, vagy gerincz­agyi bántalom tünetei nincsenek. Nov. 15- és 16-kán az ugyancsak két ízben jelentkező rohamok következő képét mutatják. A gyermek ágyban fekve, a roham közeledtét érzi; beálltával a test hossztengelye körül gyorsan forogni kezd. 5—6 körforgás után villámgyorsan talpra ugrik (e közben támogattatik), s a következő pillanatban az ágyba csapja magát, hol újból az említett körforgásokat kezdi végezni , melyeket ismét talpraugrás követ. A görcsös roham ily sorrendű változásokkal 1 */2 óráig tart, mi­alatt a légzés szabad, eszmélet rendes. E két nap alatt sem képes felállani és járni, alsó vég­tagjai azonban ülés és fekvés közben szabatosan mozgathatók. Egyes rángások a felső végtagokban és az egész test villám­szerű összerezzenése 10—14-szer ismétlődik. Nov. 17- és 18-kán a 15- és 16-káról leírt rohamok alaki tekintetben annyiban mutatnak eltérést, hogy a görcsös mozgási változatok jelzett sorrendjében a felső és alsó végtagoknak rend­ellenes mozgásai is be lettek iktatva akként, hogy a hossztengely­­körüli forgás, majd talpra ugrás, s a test gyors ágybacsapása után, először a felső, ezeknek nyugalomba térése után pedig az alsó végtagok végeztek hadonázó mozgásokat, melyeket a jelzett egymásutániak szigorú megtartásával újból a hossztengely körüli forgás, mint a roham megnyitója követ. Az egész roham befe­jezéséül ingaszerű (igenlő) fejmozgatás jelentkezett. Utána a gyer­mek bágyadt. Állni mindkét nap alatt képtelen. Az utóbbi leírt rohamok egyes mozgásai nagy choreára emlékeztetnek, míg mások — mint a hossztengely körüli forgás — az agy azon részeinek sympathicus­ ingerületi állapotából len­nének megfejthetők, melyek mint e mozgások megindító góczai szerepelnek. Fejfájás és szédülés az összes leírt rohamok után esetről esetre beállott, kísérve photophobia és nyomási érzet által a sze­mekben. Éjjel rohamok sohasem köszöntenek be. Nappal a roha­mok szünete alatt, a kis choreára jellemző társmozgások egy­általán nem fordulnak elő. Nov. 19—25-ig roham nem volt, de naponta 15—20, az eddigiekhez hasonló összerezzenés jelentkezik, mialatt a gyermek rögtön lerogyik, s azonnal talpra áll. Ez idő alatt folyvást fennjár; járása szabatos. Nov. 26-kán reggel előrement roham nélkül nem képes felállani ; alsó végtagjaival ülés, vagy fekvés közben minden irányú mozgást szabatosan végez. Délután 1 órakor talpra áll, s félórai sétát tesz. Nov. 27-től január 21-ig (1880) nagy rohamok szünetel­nek; azelőtt naponta 15—20-szor ismétlődő összerezzenés csak 5—6-szor fordul elő, s pedig dec. 22-től jan. 11-ig oly erővel, hogy a gyermek ülő, vagy fekvő helyzetéből többször 1­2—2 méter távolságra vettetik ki. Erre rögtön felkel, s járkál. Jan. 21-től ápril 14-ig semmi kóros tünemény nem jelent­kezvén, a gyermek folytatja iskoláit. A nevezett naptól, május 26-ig megjelölhetlen ok nélkül, naponta 15—30-szor ismétlődnek egyes összerezzenések, eleséssel, pár perczig tartó járási képte­lenség és szédelgés kíséretében. Majd május 26—31-ig 5—12- szer ismétlődő, 1 — 2 perczig tartó epileptiformis rohamok, melyek­ kezdetén a láták erősen szűkültek, s annak végén a­ maximum tágak, az öntudat ép ; a beteg a roham alatt körülte történtekről tudo­mással bir. Jun. 1­9­23-ig a nagyobb görcsrohamokat csak egyes össze­rezzenések váltják fel, melyeket a gyermek előre érzetteknek állít, s ez érzetek által figyelmeztetve, magát kiáltással a kör­nyezők karjába veti, majd gyorsan beálló általános rángás után azonnal megnyugodva keres foglalkozást. Jún. 23—30-ig gyakran lett figyelmeztetve a beteg, hogy az előreérzett összerezzenéseket igyekezzék akarata erejével el­nyomni, mi sikerült is, s ez időtől kezdve a morális befolyás végleg legyőzte a bántalmat. Néhány rövid megjegyzést óhajtok csak tenni a közölt beteg­ségi eset kórisméjére vonatkozólag. A leírt tünemények leginkább megfelelnek a chorea magna és chorea electrica neve alatt ismert bántalmak kórtüneteinek. Az elsőre jellemzők a hosszú paroxismusokban fellépő, legnagyobb részt cronikus görcsös mozgások, melyek ez esetben — az öntudat épségének jelentékenyebb zavarása nélkül — elég gazdag változa­tokkal, a változatokban bizonyos rendszerességgel köszöntenek be, s alaki tekintetben az epileptikus görcsökkel több közös saját­ságban osztoztak. Azonban e közös sajátságok daczára, az epilepsia közbejátszása — bár ennek lehetősége más esetekből kiviláglik, — az öntudat épsége, s egyéb ily nagy epileptikus rohamokat kísérő jelenségeknek hiánya folytán, fel nem vehető. E görcsös mozgá­sok egy része — mint a­minek a fekvő, vagy ülő helyzetből történő magasra ugrások, s azok biztos kivitele — látszólag aka­ratlagos beidegzés bélyegét viseli magán , s talán ebben is volna található a chorea magna leglényegesebb támpontjainak egyike. A paroxismusok után következő lankadtsági tünemények — me­lyek közt első­sorban az "alsó végtagoknak napokon, majd csak órákon át tartó hasznavehetlensége legszembeötlőbb — az álta­lános idegizgultságra következő kifáradásból értelmezhetők. A vázolt jelenségek közt fontos figyelmet érdemelnek azon egyes összerezzenések (concussiones) és rángások, melyek az egész test, illetőleg a felső végtagokon, sokszor megjelölhetlen külbehatásra, gyakran érintésre, sőt fénybehatásra is —— hasonlólag a villámáram által előidézett gyors izomösszehúzódáshoz — mint­egy átfutnak, s az átterjedési mozgásoknak, minthogy gyakran külérzéki és érzéki behatások által idéztetnek elő, az electrikus choreára jellemző képét tárják fel. Kivételt képezhetnek csupán a június 26-ig a bántalom befejezéseként jelentkezett, a szóbanlevőkkel alakra nézve telje­sen összevágó egyes összerezzenések, melyek közel hozzák a simulatio gyanúját. Ezt azonkívül, hogy morális befolyás alatt kima­radtak, figyelembe venni int azon körülmény, hogy ez idő alatt naponta csakis annyiszor jelentkeztek, ahányszor az orvosi sze­mélyzet a betegnek megengedte. Tettetések ily korú gyermekek- 1034

Next