Orvosi Hetilap, 1880. december (24. évfolyam, 49-52. szám)
1880-12-05 / 49. szám
I 123 is tekintve nagyobb értékkel bír, mintha az egyén csak az egyik lábfőnek részét veszti el, midőn szükség szerint álláskor és járáskor a test súlyát másik, ép végtagjára ejteni tehetségében áll. A nő nemi életének befolyása fülbetegségek kifejlődéséve1. Lichtenberg Kornél ír-tól Budapesten. A fül későn kezd működni. Akként mint a tüdő az első belégzés alkalmával, a fül is csak az első hangra lép működése körébe ; emellett ép úgy, mint a légzőszerv, a fül is alá van vetve a nemi élet hatásának. A hallásszerv speciális helyzetében, mely csontos szövet közepette van, születés után nagyon is gyorsan fejlődik ki, s korán ki van téve kóros bántalmaknak, melyeket boncztani viszonyai és alkata esetleg még támogathatnak is. A doboz nyakhártyája továbbá könyen belevonatik azon kóros folyamatokba, melyek szomszédságában mennek véghez, mert a középfül a garatnak diverticuluma. Nem tekintve azon tényezőket, még sok más egyéb feltételek zavarhatják a fület élettani hivatásában, sőt a hallásszerveknek saját autonómiája is más szervektől függetlenül kedvezhet annak rendellenességei létrejövetelének. Leginkább két mozzanat esik az utolsó tekintet alá. A fülnek mindenek előtt saját táplálkozási központja van, mely a sympathikustól eredvén, ezáltal viszonyba lép távolabbi tájakkal ; másodszor pedig a háromosztatú ideg fűzi össze életét az arcának szerveivel és szoros kapcsolatba hozza az utolsónak tevékenységével. A fül ezek szerint kevésbé van elszigetelve mint más szerv, s így fogékonyabb az ártalma iránt, mert osztja azon kóros mozgalmakat, melyek valamely rendellenes vérvegy következtében jönnek létre. Ezért a szerzők minden időben foglalkoztak azon hallászavarokkal, melyek folytatólagosan, vagy egyidejűleg jöttek létre, ha a garat, az orror, vagy a tüdő lett kórosan megváltozva ; azonban hallgatnak azon viszonyokról, melyek fennállanak a hallásszerv és a tio nevű életének összes mozgalmai között. Ezen tárgy mások által alig lett még csak érintve is* 2 *). Ellenkezőleg a szemorvosok szakmájukban már figyelni kezdtek e körülményre, s összefüggést kerestek a szem és a méh bántalmai között, így ma már ismeretes, hogy a fanosodás, a havi tisztulásnak szünetelése vagy bármilyen nemű zavara a látszervnek különféle megbetegedéseivel lehet egybekötve). Ha a hallásszerv és a méh kölcsönös egymásra hatását még nem határozták meg hasonló pontossággal, mint ez a szemmel történt, ez azon oknál és körülménynél fogva fejthető meg, hogy nem figyeltek még eléggé azon feltűnő rendellenességekre, melyek a nő nemi életével együtt a fülben is fellépnek ; de mindennek naczára oly kóroktani pontokat állapíthatni meg a tapasztalat vezérfonalán, s oly tényeket fedezhetni fel, melyek meggyőznek bennünket arról, hogy a méh bántalmai a füllel sokkal gyakoribb összeköttetésben állanak, mintsem ezt az ember hinné, ha azon mély csendet veszi tekintetbe, mely a fülgyógyászok között e tárgyról mai napig uralkodik. A nő nemi életének három nevezetes mozzanata alapján a kérdéses tárgyat három szakaszra osztottam. Az első szakaszban a fülnek azon kóros nyilvánulásairól akarok szólani, melyek a fanosodás alatt lépnek fel. A második fejezetben azon hallási zavarokról, melyek a havi tisztulás ideje alatt mutatkoznak( *). A har 4) Előadatott a magyar orvosok és természetvizsgálók 1880. nagy gyűlésén. 2) Az Annales des maladies de Poreille 1880. September havi füzetében Lacharriére közöl egy értekezést ily czím alatt „De l’action des courants électriques continus sur certaines affections de l’oreille interne“, melyből következő fontosabb tételeket utólagosan idézni el nem mulaszthatok. „S így csak a vaso-paralytikus vértorlódások teszik lehetővé, hogy megértsük a fülnek bizonyos beteges változásait, melyeket sem a dobhártyának, sem a dobürnek megtekintése nem igazol. .. . “ s) Förster „Az általános betegségeknek és az egyes szervek bajainak viszonya a látószerv változásaihoz és betegségeihez“. 4) Lacharriére említett dolgozatában egyebek között következő kortörténetet közöl: „Mme. Gabrielle X. ... rue Monge est agée de 23 ans. 1124 madikban végül a terhesség alatt fellépő kóros változásokat akarom megfigyelni. I. A fanosodásban fellépő hallászavarok Ezek általánosan következő körülményekben nyilvánulnak: Egy leány azelőtt fülfolyásban szenvedett, mely már több év óta meggyógyult. A fanosodás alatt azonban a fülben nevezetes rosszabbulási tünetek lépnek fel. Majd fülzúgás felett panaszkodik, majd hallásával nincs megelégedve, majd meg ismét gengedni kezd a már meggyógyult fül. Gyakran a másik fül is, mely eddig tökéletesen ép volt, általános vértolulás következtében alkalmat ad a legkülönfélébb panaszokra. Máskor azonban tökéletesen jó hallású leánynál tanosodás alatt a hallás alábbszállásának jelentékeny tünetei mutatkoztak, anélkül, hogy valami nevezetes bántalom, vagy panasz ezen körülményt megelőzte volna. Előadásomnak kiválóan gyakorlati jelleménél fogva mellőzni fogok minden elkerülhető, s azért fölösleges elméleti levezetést, minélfogva inkább példák által akarom magamat megértetni. Engelsmann kisasszony, N. Kanizsáról, 18 éves, karcsú termetű, barna, jól kifejlődött, észreveszi, hogy lassan kint roszabbul kezd hallani. Hallása a baloldalon az én 150 cm. távolságú órámmal 9 cm. ; fülzúgás ez oldalon ; a garat, nevezetesen baloldalon élénk vörös. Endotoskop segítségével megállapítható oldalt a garaton lüktetés, mely egyidejű az orsóütér lüktetésével. A leánynak épen havi tisztulása van. A garat a következő hónapban a leggondosabb ápolás daczára a havi tisztulás ideje alatt ismét lobos, s az egymásba folyó szemcsék az egész garaton szétterjednek, mi mellett a beteg rekedt, náthás , az orrsövény redős, vörös, pontozott. Ezen gyakori élettani ártalmak befolyása alatt a bal fül állapota mindig roszabbodott, s most már az órát alig hallja 3 cm. távolban. A dobhártyának tárgyilagos képe keveset különbözik teljesen az egészségestől , ismételt élettani vértolulásai azonban állandó fülbántalmat hoztak létre, melynek lényege valószínűleg hallidegsorvadásban fekszik, mely sorvadás nem lobos folyamattal, hanem csak bővérfiséggel áll összeköttetésben, mint ezt Rokitansky nem csak a szagló idegen, a gerinczidegeken, az ágyéki fonaton, hanem az optikuson is találta. Vit-táncz és reszketeg büdös. Fóliák László tr., biharmegyei tisztes, főorvos és közkórházi osztályos orvostól Nagyváradon. (Folytatás). Ha szemügyre vesszük ugyanis a kórképünkben kimagasló tüneteket, feltűnik i-ször, hogy a test napi fáradalmainak kipihenése után — holott betegünk mindig fekszik és csak szükségeit végezni kellel az ágyból — reggeltől a déli órákig a szándékolt „kézi munkálatok“, evés, ivás, megerőltetés nélkül végrehajthatók, bár azok akkor is kisebb fokú remegések által kisérvék a tagokban ; ellenben már délután ez műveletek, minden kísérletek daczára meghiúsulnak, sőt az akaratlagos mozgások igénybevétele nélkül is a fej, arcz és végtagok izomcsoportjaiban összrendezetlen rázkódások állanak be, melyek a tactikus kényszermozgások jellemét viselik magukon. 2-szor, hogy a délelőtt még elég ügyes járás-kelés már délután ingóvá, bukdácsolóvá válik, akár önmaga irányítja lépteire figyelmét, akár másokra támaszkodva, fogózkodva próbál menni, mi ismét azt bizonyítja, hogy a napközbeni erőfogyatkozás, vagy kimerülés befolyásolja inkább a bonyolultabb izomműködések zavarodását, mintsem az akarat kifejtése. 3-szor még az arcz külemében, kifejezésében is van különbség délelőtt és délután, mert míg jókor az arcz nyugodt, majdnem merev tekintetű, a fej rögzített, s nem hánykolódik, az ebéd utáni órákban ábrázatán vicsorgás, görcsös vonaglások és minden- Réglée á 11 ans, la menstruation a été reguliére jusqn’ ä 18 ans. Depuis lors eile a progressivment diminué comme quantité. . . . L’affaiblissement de l’ouie s’est manifesté en mérne temps, que les troubles de la menstruation“ .... továbbá „eile augmentais (la surdité) toujours au moment des régies, eile était alors presque absolue“ .... ezenkívül „une dysménorrhée a été Iá le seul trouble de sa santé, eile ressenti au commencement ses bourdonnements. ..."