Orvosi Hetilap, 1881. június (25. évfolyam, 23-26. szám)

1881-06-05 / 23. szám

— 531 — bőr alá, s még jégtömlőt tetettem a beteg hasára. Minthogy a beteg nem érzett méhösszehúzódásokat, még két, egymásután következő napon ismételtem az ergotin-befecskendezést a bőr alá. A harmadik befecskendezés után a beteg erős méhösszehú­zódásokat érzett, s az erős fájdalmak fellépése után körülbelül 8 óra múlva hirtelen elájult, elsápadt, meghidegült. Az intézeti szülésznő azonnal értesített engem és segédemet, Jakab Jr-t is, s mi a beteget egészen összeesve, hideg végtagokkal találtuk. Érvelés alig volt érezhető, s beteg annyira elgyengült, hogy alig tud szólani. Izgatóul egy Pravaz-fecskendő aether sulf, jön a bőr alá fecskendezve. Körülbelül 20 percz múlva az átérverés emelkedni, s a test melegedni kezdett. A beteg arc­kifejezése is élénkült, s nagy feszítő fájdalmakról panaszkodott a hasban és­ a keresztcsontban. A has érzékeny, egész kiterjedésben — kivéve a fandomb fölött 3 ujjnyi magasságig — dobos a kantatási hang, s csak az említett helyen tompult a dobos hang. A hüvelyből kis mennyiségben szivárog vér, véralvadékok nincsenek a hüvelyben. Az előbb median állású méh egy kissé a fanív felé van szorítva. S magasabb állású; a hátsó laquear is mélyebbre sülyedt mint előbb. A beteg hasára jégtömlőt kapott, s 2 órával később egy második aether-befecskendezést a bőr alá. Ennek megtörténte előtt a hónaljban a hőmérő nem emelkedett egészen 37°-ra; azérverés gyenge, 38. Dec 4. A beteg az éjt nyugtalanul töltötte, a has érzékeny­sége emelkedett­, a­ hüvelyből folytonosan csekély mértékű vér­szivárgás, s a méh megett a Douglas-űrben tyúktojás-nagy­ságú, ruganyos, sima fluctuáló daganat észlelhető a méh megett. A méh még jobban van a fanív felé szorítva, s magasabban áll, mint az előtte való napon, de mozgathatóságát nem veszíti el. Hőfok 37­4, átérverés 102. A hason megmaradt a jégtömlő, s a végbélbe morphium-suppositorium jön alkalmazva a végbélen keresztül. A még megett, az acut nagyfokú anaemia összes tüneteivel képződött daganat nem lehet más mint vérdag, mert a beteg láztalan állapota kizárja a lábos daganat-képződést. Az előidéző ok pedig nem más, mint az ergotin-bőraláfecskendezések által előidézett nagyfokú méhösszehúzódások, melyek folytán valamelyik véredény a szálszervek körül megrepedhetett. A folytonosan tartó hasbeli fájdalmak pedig, mint a hashártya­ rongálásának tünetei, a daganat hashártyánbelőli jelleme mellett szól, így e kóralak egyszerűen mint hashártyánbelőli méhmegelti vérsérv minősíthető. Dec. 5. A daganat valamivel nagyobbnak mutatkozik, mér­sékelt vérszivárgás a hüvelyből, a has folytonosan érzékeny, s nem pöffedt. Reggel a hőfok 3­7‘2°, ütérverés 102. Este 7 órakor hőfok 37,8 °, ütérverés 112. Folytonosan jégtömlő a hason, s diinint laudanummal kapott a beteg. Dec. 6. A hüvelyből még mindig vérszivárgás, a daganat a méh mögött kisebbedett, s a has kevésbé érzékeny, ha nem pöffed­­tebb. Reggel hőfok 37­2, azérverés 96. Minthogy betegnek eddig több nap óta széke nem volt, natr. sulf. oldatból néhány kanál beverése után fájdalommal székelt. Este 8 órakor a has összeesett, kevésbé érzékeny, hőfok 37 °, ázérverés 78. Dec. 7. A daganat a méh megett folytonosan kisebbedik, a has érzékenysége is csekély, láztalan állapot. A jégtömlőt Priess­­nitz-borogatás váltja fel. Dec. 8. Az állapot folyton javuló. A hüvely cylindrikus tükrön keresztül higított iodtincturával lön kiecsetelve a Prissnitz­­borogatások folytattattak. A hüvely kiecsetelése iodtincturával minden második nap ismételtetett. Ezen gyógykezelés, a Priessnitz-borogatások szünet nélküli alkalmazása és erősítő diéta mellett a beteg gyors javulásnak indult, s december 27-kén, azaz a haematocebe keletkezésétől számítva 24 napra mint tökéletesen gyógyult hagyta el intézetünket. El­bocsátáskor a méh jól visszafejlődve, s tökéletesen mozgatha­tónak találtatott. 7. eset: F. L-né, 32 éves, férjezett, magas termetű, erőteljes nő. Állítólag mindig egészséges egészen másfél év előttig, csak makacs székrekedésben szenvedett mindig. Havi tisztulását 16 éves korában kapta meg, s az mindig rendes volt úgy minőségre mint mennyiségre. Férjhez 20 éves korában ment, s egy évre reá szülte első gyermekét. Szülés, s gyermekágy rendesen folyt le. Ezután még három élő gyermeket szült, s mindhárom szülés és gyermekágy rendesen folyt le. Utolsó szülése 6 évvel ezelőtt­ volt. Ezóta bal oldala igen érzékeny, s a bal csípőnek megfelelőleg gyakran fájdalmat érez, mely fájdalom némelykor elterjed a bal­oldali bordák között, s felhat egészen a vállig. Sok járás-keléskor, s különösen havi tisztuláskor a fájdalom fokozódik a bal csip­­tás körül. A beteg havi tisztulása is 1 */a év óta rendetlen, a­mennyiben rövidebb cyclusokban jelentkezik. Jelen baj keletkezése előtt 5 héttel a beteg havi tisztulása, mely soha sem volt kima­­radozó, kimaradt. Ezen idő alatt beteg folytonos fájdalmat érzett a hasban, mely mindinkább fokozódott, úgy hogy 3 hét óta folytonosan ágyban fekvő. 1880-diki September hó utolsó napjaiban a hüvelyből vérszivárgás állott be, mely szivárgás csekély fokú volt egészen October 2-ig, amidőn nagyobb mérték­ben állott be a vérzés, s ekkor ment el a betegtől a szülésznő állítása szerint egy megrepedt, körülbelül 3 hetes pete. Nagy gyakorlatú, kitűnő collegám, Berkovics Zsigmond Jr. állítása szerint azonban csak véralvadék lett volna ez. Éjjel beteg nagy feszülő fájdalmakat érezvén, melyeket „kolikának“ tartott, forró vízbe mártott kendőket rakott a hasára. A fájdalmak azonban folyto­nosan fokozódtak, s october 3-kán délelőtt hirtelen elájult. Délben a rendelő orvos Berkovits Jr. távol lévén, a városból a beteghez hivattam ; ezt sápadtan, valóságos collapsusban találtam, s az átér­verés alig volt kitapintható. Betegnek azonnal aethert fecsken­deztem bőre alá, s miután az körülbelül­­/a óra múlva magához tért, tüzetesebb vizsgálat alá vettem. A has kitágultnak mutat­kozott, tapintásra igen érzékeny. A has középirányban csaknem a köldökig tompált kopogtatási hangot mutat, s ezen tompulat szélesebbre terjed jobb­, mint baloldalt. Ezen tompulatnak meg­felelőleg daganat tapintható ki. A hüvelyből vér szivárog, s a hüvelybejárattól alig 1 1/2 ujjnyi távolságra már érezhető egy ruganyos daganat, mely a hátsó hüvelyfalat kidomborítja, s csak­nem az egész kereszt-csontkivájulatot kitölti. A méh föl- és mell­felé volt szorítva, s a mellső hüvelyfalon semmi sem tapintható keresztül. A hasfalon keresztül kitapintható daganatra gyakorolt nyomásra érezni a méh mozgását a hüvelyben. A betegnek jég­tömlőt rendeltem a hasára. October 4■ Berkovics Jr. barátommal újból vizsgálat alá vevén a beteget, azt találtuk, hogy a ruganyos, fluctuáló daganat a méh megött nagyobbodott, sőt a mellső hüvelyfal is mélyebbre van nyomva. A felfúvódott has tapintása igen fájdalmas, s beteg panaszkodik, hogy a hasi fájdalmak közben-közben erős feszítő fájdalmakká fokozódnak. A jégtömlő a hason továbbra is meg­maradt, s a fájdalmak csilapítására laudanum jön rendelve. October 5. A mellső hüvelyfalon keresztül is érezhető egy gömbölyű, ruganyos daganat; a hőmérő 37'9°-t mutat. A többi helyi tünetek nem változtak. October 6. A daganatok újból minden irányban nagyobbod­tak, s érezni ezt épen úgy a hüvely hátsó, mint felső falán, vala­mint a hasfalon keresztül. A meteorismus is fokozódott, miért is beteg csőrét kapott, midőn sok megkeményedett bélsár (scythalum) ment el. October 7. A meteorismus megszűnt, s a has érzékenysége is csekély; folytonosan kisfokú láz, másként a helyi tünetek nem változtak. A vizelés nagy nehézséggel történik, úgy hogy beteg fekvő helyzetben (mint állító) nem volna képes vizelni, miért is ezen naptól fogva húgycsappal vétetik el vizelete. A jégtömlőt Priessnitz-borogatások váltják fel, a laudanum folytatta­tik. Idő- és térmegtakarítás végett röviden foglalom össze az ezen kóresetre vonatkozó fontosabb mozzanatokat. Az első 3­­/2 hétben ismétlődtek a vérzések, s ezeknek megfelelőleg nagyob­bodott a daganat a keresztcsont-kivájulatban, nemkülönben a méh- és hashártyaredőben, valamint fokozódtak a különben is kínzó hasbeli fájdalmak. A vérszivárgás a hüvelyből ezen idő alatt folyton tartott. Láz, bár kis fokban, folytonosan tartott. A harmadik hét végén a hüvelybeli daganatok folytonos nyomása következtében fellépett hólyaghurut tette a bajt komplikáltabbá. A negyedik hét vége felé a vérzések nem ismétlődtek többé, a beteg állapota egyáltalában javulásnak kezdett indulni, s Ber­kovics Jr. barátom további kezelése alatt maradt. A vér felszívó­dása azonban rendelő orvosának szakavatott, s gondos kezelése daczára igen lassan haladt előre, úgy hogy csak 1881. január — 53. —

Next