Orvosi Hetilap, 1881. július (25. évfolyam, 27-31. szám)
1881-07-03 / 27. szám
635 636 lett távolítva a microcephaliának addig egyedül erőművi magyarázata, nem csoda, hogy Vogt K. a microcephalia okát az atavismusban kereste, hogy ő a microcephalban a geológok által eddigelé hiába keresett alalust, az emberi nem nyelvnélküli ősét, a valódi majomembert látta, és hogy ennek majomhoz való hasonlatosságát túlozva, nem minden gúnyos kedv nélkül kiemelte. Igaz, az atavismus nem szorul kóros folyamatra a czélból, hogy egy szervezet törvényeinek végrehajtását meghiúsítsa, s nem egyéb mint egy fejlődési törvénynek felélesztése, megújítása, mely az illető lény ősei fölött uralkodott ugyan, de az egymásután következő nemzedékeknél külső behatások következtében megváltoztatott. Akadályozott fejlődés azonban Virchow szerint csak akkor nézhető atavismusnak, ha egy vele felruházott egyén képes önálló existentiára és saját nemének fenntartására; a microcephalok azonban oly lények, melyek nem képesek sem saját fenntartásukra, sem nemzésre. Bischoff szerint atavismus ellen szól a microcephal agyak nagy egyéni változatossága, az agyacs súlyaránya a nagyhoz, i. i. 44 százalék microcephalnál, míg újszülöttnél 6—7, felnőtteknél 10—14, oranynál 11—25 százalék, minek következtében a microcephal nagy agya kétség nélkül kórosan elsatnyultnak tekintendő; azonkívül hozzáteszi Reby: ha a microcephalia atavismus volna, akkor a microcephal agya nem igyekezne túlemelkedni az alapforma alacsony fokán, melyre lappangó öröklés által oda volna ítélve, így például nem jönne létre a sziget elfödése, mi azonban néha előfordul; azonkívül vannak átmenetek microcephaltól hemi- és anencephalokhoz, tehát minden esetre kóros képződésekhez, mely körülményt már Cruveilhier is ismert. Reby szerint visszaesési tüneteknél rendesen a körül forog a dolog, hogy szaporodás, valamely eltűnt szervnek újra fellépése, vagy elsatnyultnak erősebb fejlődése van jelen, míg microcephaliánál egy embernél hatalmasan fejlődött — képletnek reductiojáról van szó. Atavismus ellen szól az is, hogy az összes gerinczeseknél a homlokcsigolya nagyságára nézve vagy túlhaladja, vagy eléri a nyakszirtcsigolyát. Rohon esetét eredeti fejlődési akadályból akarja megmagyarázni, melyhez csak utólag csatlakozott volna egy kóros, valószínűleg a koponyaalapból kiinduló folyamat. Ő az agy fejlődési akadályát igen találóan hasonlítja össze azzal, melyet cyclopiánál találunk. Azon tényt, hogy nem volt meghaladva az előagy, Baer és Mihalkovics értelmében eredeti egyszerűségnek veszi, az agy hasadásának kimaradását pedig Mihalkoviccsal arra vezeti vissza, hogy az agysarló nem fejlődött. Igen megbocsátható, hogy Rohon, ki ugyan birja a magyar nyelvet, az én, 1870-ben írt és 1873-ben az „Orvosi Hetilap “-ban megjelent „Adatok a cyclops fejlődéséhez“ czímű értekezésemet nem olvasta, melyben az előagy egyszerűsége tekintetében én már, még mielőtt 1877-ben megjelent volna Mihalkovicstól „Az agy fejlődéstana“, cyclops-agyak szorgos vizsgálata nyomán hasonló eredményre jutottam, sőt kimutathattam, hogy féltekékre való hasadás csak a hátsó lebeny táján történt, mivel csak azon pontig fejlődött volt a hátulról mellfelé növekvő agysarló. Rohonnak azon feltevése azonban, miszerint az előagy ventralis felületén levő „fibrosus lebeny“ a koponyaalapból nőtt volna ki, előttem valószínűtlen, mert általában a neuroglia úgy az elő- mint közti agyban szaporodott volt, minél közelebb a fibrosus lebenyhez, annál inkább tengett túl, továbbá mert a kötszöveti lebeny és a nyilván vele rokon közti agy öve itt-ott neuroglia-dús agyállományt mutattak, s helyenkint szorosabban voltak összenőve az agyállománnyal. Ellenkezőleg én azt hiszem, hogy a fibrosus lebeny és öv csak neuroglia-túltengés, mely encephalitis által idéztetett elő, s végtére az agy határain túl terjedt; így Cruveilhier is látott microcephal agyban sclerosisokat, apoplectikus hegeket és cystákat, Aeby pedig apoplexiát talált az agyféltekében. Már Cruveilhier is feltette azon kérdést, váljon nem jöhet-e létre microcephalia külső nyomás folytán ; ily fejlődés lehetőségét nem zárta ki ugyan, de beismerte a bizonyító tények hiányát, Vogtnál is található az odavetett megjegyzés: „mondhatnék, hogy erőszakos kéz nyomta össze a homlokot.“ Klebs azon hypothesist állította fel, hogy a microcephalia méhgörcsök által eszközölt atrophia, s e hypothesise oly eseteken épült, hol microcephal (Schenkel, Becker) születésével végződő terhesség méhgörcsök által volt kitüntetve. Reby osztja ezen nézetet. Az én véleményem szerint ez ellen felhozható azon körülmény, hogy a microcephalokat szült anyák túlnyomó többségéről nem említenek ilyféle tüneteket, s hogy a Ledermann nevű microcephal ikrek esete inkább azon pete eredeti anomáliájára utal, melynek oszlása által létrejöttek ezen ikrek, mintsem utalna nyomásra, mely aligha tökéletesen ugyanazon módon illette volna mindkét ébrény fejeit. A microcephalok többé-kevésbé idióták, kevés szó birtokában vannak, a mellett vidámok, folytonosan visznek véghez czél- és szándéknélküli mozgásokat, s a benyomás, melyet tesznek nem undorító és velük szemben oda jutunk, hogy az emberi értelmesség hiányát alig fogjuk kellemetlenebbül érezni, mint kanári madárnál; vannak azonban phlegmatikus microcephalok is, kiknél a szervek úgyszólván „berozsdásottak“, ilyen Ledermann és a Mierjesevszky által leírt. Ámbár Wyss Mária Zsófiánál az ujjhajlítók megrövidülése és rosszul correspondeáló, ingó járást eredményező ízfelületek voltak jelen, ámbár Schenkel Chr. csak több nap múlva kiegyenlíthető ujj-könyök és térdösszehúzódottsággal született, úgy a törzs és végtagok mégis többnyire rendesek, s némelyek élettartama a negyvenedik esztendőn is túlterjed. Közlemény a szt. Rókus-kórházi II. sebészeti osztályról. A phosphoros csonthártyaláb- és csontüszökröl. Petz Lajos tr., Rókus-kórházi alorvostól. (Folytatás). W. ezen kísérleteinek tüzetesebb felsorolását érdekes voltukon kívül azon okból tartottam szükségesnek, mert azok a kórboncztani elváltozások magyarázatának alapul szolgálnak. Egy másik, hasonlóképen nagyfontosságú kérdés az, váljon a tiszta phosphor magában, vagy pedig a phosphorsav, vagy phosphorossav képezi-e azon anyagot, mely a fennt leírt elváltozásokat előidézi. Míg Bardelebent magát a phosphorsavat okozza, addig mások, mint Rydygier2) a hatékony anyagot nem ') Bardelehen. Lehrbuch der Chirurgie. VII. Aufl. Berlin. 1875. III. kötet, 286. 1. — 2) Rydygier. U. i. 574. 1.