Orvosi Hetilap, 1881. július (25. évfolyam, 27-31. szám)

1881-07-03 / 27. szám

635 636 lett távolítva a microcephaliának addig egyedül erőművi magyarázata, nem csoda, hogy Vogt K. a microcephalia okát az atavismusban kereste, hogy ő a microcephalban a geológok által eddigelé hiába keresett alalust, az em­beri nem nyelvnélküli ősét, a valódi majomembert látta, és hogy ennek majomhoz való hasonlatosságát túlozva, nem minden gúnyos kedv nélkül kiemelte. Igaz, az ata­­vismus nem szorul kóros folyamatra a czélból, hogy egy szervezet törvényeinek végrehajtását meghiúsítsa, s nem egyéb mint egy fejlődési törvénynek felélesztése, megújí­tása, mely az illető lény ősei fölött uralkodott ugyan, de az egymásután következő nemzedékeknél külső behatások következtében megváltoztatott. Akadályozott fejlődés azon­ban Virchow szerint csak akkor nézhető atavismusnak, ha egy vele felruházott egyén képes önálló existentiára és saját nemének fenntartására; a microcephalok azonban oly lények, melyek nem képesek sem saját fenntartásukra, sem nemzésre. Bischoff szerint atavismus ellen szól a microcephal agyak nagy egyéni változatossága, az agyacs súlyaránya a nagyhoz, i. i. 44 százalék microcephalnál, míg újszülöttnél 6—7, felnőtteknél 10—14, oranynál 11—25 százalék, minek következtében a microcephal nagy agya kétség nélkül kórosan elsatnyultnak tekintendő; azonkívül hozzáteszi Reby: ha a microcephalia atavismus volna, akkor a microcephal agya nem igyekezne túlemelkedni az alap­forma alacsony fokán, melyre lappangó öröklés által oda volna ítélve, így például nem jönne létre a sziget elfödése, mi azonban néha előfordul; azonkívül vannak átmenetek microcephaltól hemi- és anencephalokhoz, tehát minden esetre kóros képződésekhez, mely körülményt már Cruveilhier is ismert. Reby szerint visszaesési tünetek­nél rendesen a körül forog a dolog, hogy szaporodás, valamely eltűnt szervnek újra fellépése, vagy elsatnyult­nak erősebb fejlődése van jelen, míg microcephaliánál egy­­ embernél hatalmasan fejlődött — képletnek reduc­­tiojáról van szó. Atavismus ellen szól az is, hogy az összes gerinczeseknél a homlokcsigolya nagyságára nézve vagy túlhaladja, vagy eléri a nyakszirtcsigolyát. Rohon esetét eredeti fejlődési akadályból akarja megmagyarázni, mely­hez csak utólag csatlakozott volna egy kóros, valószínűleg a koponyaalapból kiinduló folyamat. Ő az agy fejlődési akadályát igen találóan hasonlítja össze azzal, melyet cyclopiánál találunk. Azon tényt, hogy nem volt megha­ladva az előagy, Baer és Mihalkovics értelmében eredeti egyszerűségnek veszi, az agy hasadásának kimaradását pedig Mihalkovic­­csal arra vezeti vissza, hogy az agysarló nem fejlődött. Igen megbocsátható, hogy Rohon, ki ugyan birja a magyar nyelvet, az én, 1870-ben írt és 1873-ben az „Orvosi Hetilap “-ban megjelent „Adatok a cyclops fejlő­déséhez“ czímű értekezésemet nem olvasta, melyben az előagy egyszerűsége tekintetében én már, még mielőtt 1877-ben megjelent volna Mihalkovicstól „Az agy fejlő­déstana“, cyclops-agyak szorgos vizsgálata nyomán ha­sonló eredményre jutottam, sőt kimutathattam, hogy féltekékre való hasadás csak a hátsó lebeny táján tör­tént, mivel csak azon pontig fejlődött volt a hátulról mellfelé növekvő agysarló. Rohonnak azon feltevése azon­ban, miszerint az előagy ventralis felületén levő „fibrosus lebeny“ a koponyaalapból nőtt volna ki, előttem való­színűtlen, mert általában a neuroglia úgy az elő- mint közti agyban szaporodott volt, minél közelebb a fibrosus lebenyhez, annál inkább tengett túl, továbbá mert a köt­­szöveti lebeny és a nyilván vele rokon közti agy öve itt-ott neuroglia-dús agyállományt mutattak, s helyenkint szorosabban voltak összenőve az agyállománnyal. Ellen­kezőleg én azt hiszem, hogy a fibrosus lebeny és öv csak neuroglia-túltengés, mely encephalitis által idéztetett elő, s végtére az agy határain túl terjedt; így Cruveilhier is látott microcephal agyban sclerosisokat, apoplectikus hegeket és cystákat, Aeby pedig apoplexiát talált az agyféltekében. Már Cruveilhier is feltette azon kérdést, váljon nem jöhet-e létre microcephalia külső nyomás folytán ; ily fejlődés lehetőségét nem zárta ki ugyan, de beismerte a bizonyító tények hiányát, Vogtnál is talál­ható az odavetett megjegyzés: „mondhatnék, hogy erő­szakos kéz nyomta össze a homlokot.“ Klebs azon hypothesist állította fel, hogy a micro­cephalia méhgörcsök által eszközölt atrophia, s e hypo­thesise oly eseteken épült, hol microcephal (Schenkel, Becker) születésével végződő terhesség méhgörcsök által volt kitüntetve. Reby osztja ezen nézetet. Az én véleményem szerint ez ellen felhozható azon körülmény, hogy a microcephalokat szült anyák túlnyomó többségé­ről nem említenek ilyféle tüneteket, s hogy a Ledermann nevű microcephal ikrek esete inkább azon pete eredeti ano­máliájára utal, melynek oszlása által létrejöttek ezen ikrek, mintsem utalna nyomásra, mely aligha tökéletesen ugyan­azon módon illette volna mindkét ébrény fejeit. A microcephalok többé-kevésbé idióták, kevés szó birtokában vannak, a mellett vidámok, folytonosan visz­nek véghez czél- és szándéknélküli mozgásokat, s a benyo­más, melyet tesznek nem undorító és velük szemben oda jutunk, hogy az emberi értelmesség hiányát alig fogjuk kellemetlenebbül érezni, mint kanári madárnál; vannak azonban phlegmatikus microcephalok is, kiknél a szer­vek úgyszólván „berozsdásottak“, ilyen Ledermann és a Mierjesevszky által leírt. Ámbár Wyss Mária Zsófi­ánál az ujjhajlítók megrövidülése és rosszul corresponde­­áló, ingó járást eredményező ízfelületek voltak jelen, ámbár Schenkel Chr. csak több nap múlva kiegyenlít­hető ujj-könyök és térdösszehúzódottsággal született, úgy a törzs és végtagok még­is többnyire rendesek, s némelyek élettartama a negyvenedik esztendőn is túlterjed. Közlemény a szt. Rókus-kórházi II. sebészeti osztályról. A phosphoros csonthártyaláb- és csontüszökröl. Petz Lajos tr., Rókus-kórházi alorvostól. (Folytatás). W. ezen kísérleteinek tüzetesebb felsorolását érdekes voltu­kon kívül azon okból tartottam szükségesnek, mert azok a kór­­boncztani elváltozások magyarázatának alapul szolgálnak. Egy másik, hasonlóképen nagyfontosságú kérdés az, váljon a tiszta phosphor magában, vagy pedig a phosphorsav, vagy phosphorossav képezi-e azon anyagot, mely a fennt leírt elvál­tozásokat előidézi. Míg Bardelebent­ magát a phosphorsavat okozza, addig mások, mint Rydygier2) a hatékony anyagot nem ') Bardelehen. Lehrbuch der Chirurgie. VII. Aufl. Berlin. 1875. III. kötet, 286. 1. — 2) Rydygier. U. i. 574. 1.

Next