Orvosi Hetilap, 1881. szeptember (25. évfolyam, 36-39. szám)
1881-09-11 / 37. szám
847 szer által, továbbá, hogy a csupán szárított réteg, s főleg a bacteriumok idővel elvesztik színüket, zsugorodnak és bizonyos szétesési változásokat mutatnak. Azért jobb a fedlemezen felszárított és festett réteget egy csepp sűrű dammaralakkal, vagy kemény, melegített Canada balzsammal egy tárgylemezhez ragasztani. Nem olyan czélszerű a Bismarckbarnával való festés, miután az ezen módon nyert készítményeket glycerinben kell vizsgálni, melyben a bacteriumok idővel színüket és alakjukat változtatják. Anilinzöld, mely az utolsó időben Heschl által) annyira ajánltatott, igen halavány, s idővel mindinkább halaványodó képeket ad. Ellenben quinoleint a bacteriumok bizonyos fejlődési stádiumainak felismerésére sikerrel használtam. Sokkal bonyolultabb és bizonytalanabb eredményeket nyújtó a szövetekből készített metszetek vizsgálata. Igaz ugyan, hogy állatokból nyert metszetek és nevezetesen oly szövetek, melyekben bacillusok, vagy bizonyos sphaerobacterium-fajok vannak, anilinnal, s utána szénsavas káliummal kezejére sokszor szép képeket nyújtanak, de tapasztalásom szerint a szénsavas kálium oldata nem képes, mint ezt Koch állítja, a színt minden szövetből kivonni, míg az a bacteriumokban megmaradna. Ugyanaz áll a többi anilinfestékre nézve is. A haematoxylinnal való színezés, mely bizonyos bacteriumfajokat kitűnően festi meg, nem minden bacterium felismerésére használható. Azon esetben, ha mindezen eszközök cserbenhagynak, legjobb sikerrel használtam a telített carmin-színezést és azután erős eczetsavat. Ha a bacteriumok ezen módszernél erősen nem is festettek meg, mégis tartózkodási helyük, fényük és csoportosulásuk által élesen kitűnnek. A Koch által ajánlott Abbé-féle világítási készülék természetesen csak oly bacteriumoknál használható, melyek valamely festéket vesznek fel. Bacteriumoknak a szövetben felismerésére főszabály legyen, lehetőleg a friss szövetből, legjobban kettős késsel, nagy metszeteket készíteni, s azokat anilinnal festeni, mert azt tapasztaltam, hogy némely bacterium alcoholban, kevésbé bromsavas káliumban, valószínűen azért, mert elhal, elveszti képességét bizonyos színanyagot felvenni. Az elsősorban említett és igen egyszerű módszer következetes használata, melyet a gyakorló kortárs urak figyelmébe ajánlok, a vizsgáló előtt egy meglepő új világot nyit. A lépfenénél, diphtheritisnél, félbehagyó hagymáznál, hasi hagymáznál, himlőnél, bizonyos tüdőláboknál stb. a vér, a kórtermények és bizonyos szervek nagyobbrészt félreismerhetlen, jellemzetes szervezetektől hemzsegnek. Azt hiszem, hogy rövid idő múlva egy kis, fedlemezeket tartalmazó skatula, a tudomány színvonalán álló gyakorló orvos eszközei közül nem fog hiányozni. Igaz, hogy több fertőző betegség bacteriumjai hasonlók egymáshoz, de ezeknél is Letzerich() igen egyszerű megkülönböztetési módot ajánl. Ha fertőző betegségben szenvedőnek egy csepp vérét kis galatin-cseppel együtt nedves kamrában 24 óráig 350 hőmérséknek kiteszük, akkor a vérben található úgynevezett plassma-korongok bacteriumokká esnek szét, melyeknek különböző csoportosulása és nagysága a különböző betegségekre jellemzők; meg kell azonban említenem, hogy ezen módszer többször cserbe hagyott. Midőn az utolsó időben ezen vizsgálati módszerekkel foglalkoztam, kanyaróban szenvedők vérében a fehér vértestecsek kissebb fokú szaporodása és számos microcyta mellett, mindig gömbölyű, többnyire kettes számban összefüggő, (diplococci) mintegy közös tengelyükre harántul kissé lapított, 6-6 p t. átmérőjű, mozdulatlan, methylviolával nehezen festhető, a szokottnál fényesebb sphaerobacteriumokat találtam. Még kifejezettebb volt ezen kép egy kanyaró után fellépett tüdőlokban szenvedő gyermeknél, kinek vérében különben rövid, spórákkal ellátott bacillusokat is találtam. Kanyarós tüdőlobban elhalt gyermekek tüdejében ezen bacteriumok nagy halmazokban mindig jelen voltak. Egy gyermek, ki kanyaró után fellépett tüdőlobban szenvedett és abban meghalt, röviden a következő kórképet nyújtotta. (Folyt. köv.) *) Wiener med. Wochenschrift. 1878. 79, 2) Letzerich. Archiv f. experiment. Pharmacie etc. 1880. 848 Az előhaladó izomsorvadás egy esete. Adat az elöhaladó izomsorvadás kórtanához. Takács Endre tr. magántanártól. (Vége). A Müller-féle folyadékban megkeményített és részben frissen vizsgált hullarészek tüzetesebb kórbonczi és górcsői vizsgálata a következőket eredményezte : Miután a legkiterjedtebb és legfontosabb változásokat a gerinczagyban találtam, leírásomat ezzel kezdem meg. A gerinczagyon legelőbb is az tűnt fel, hogy a nyaki részen a baloldali mellső gyökök igen könyen leválnak, ha a gerinczagyat hártyáiból kiemelni megkísértjük. A megkeményített és chromsavtól színezett gerinczagy haránt metszetén a szürke állomány mellső bal szarvának megkeskenyedésén kívül a nyaki és háti szelvényben, mi sem tűnik fel. Az ágyéki részben ellenben a jobb mellső szarv látszik keskenyebbnek lenni. E keskenyedés főokát a középső oldalnyújtvány csekélyebb volta látszik képezni. A fehér állomány színeződése mindenütt egyenlő. (Lásd 2. ábra a, b, c, d, alakjait, melyek a gerinc vagy nyaki felső (a), nyaki alsó (b), háti (c) és ágyéki része haránt metszetének képét nyújtják). A szürke állomány bal szarvában (a nyaki és háti (felső) szelvényben) a mellső-külső sejtcsoport sejtjeiben a magot és a rendes nyúlványokat meg lehet különböztetni, s e sejtek alapállománya sem mutat rendellenest. Ellenben a mellső-belső sejtcsoport, valamint a középső oldalnyújtvány sejtjei számra nagyon megapadtak, részben erősen fénylők, részben durván szemcsézettek, bennük magot és rajtuk nyúlványokat csak elvétve vehetni észre, sőt néhol a sejtek helyét sárgára festett szemcsés tömeg foglalja el. Az alapállomány sarjadzási sejtekben dús, ittott nagy szemcsesejteket is tartalmaz; legfeltűnőbbek benne azonban a duzzadásig megtelt, tágult és kanyarulatos vér- és hajszáledények. Néhol ily véredény körében az alapállomány vörös vérsejtekkel beszűrődött, valóságos hajszáledényt vérömlenyeket tüntetvén elő. A véredények fala vastagok. A jobb mellső szarv a leírt változásoktól szintén nem ment egészen. Benne is feltaláljuk mindazt, mit előbb leírtam, de elszórtan, kisebb terekre és főleg a középső oldalnyújtványra szorítva. Sőt a hajszáledényi tágulat itt néhol szinte kifejezettebb. A háti gerinczagy alsóbb részében általában csekély változást találtam. Ellenben az ágyéki szelvénynek körülbelül közepén, — nem tekintve a többi rész kisebb kóros változásait, — a szürke állomány jobb oldalán, a középső oldal nyúlványnak megfelelőleg elhelyezett egy sejtcsoport igen szembeötlő elváltozásokat mutat. (Lásd a 2. ábra c. alakját, mely megközelítő képet nyújt a két oldal közötti különbségről.) Az alapállomány sejtdússága és a véredények tágulata mellett a dúczsejteknek tönkre-