Orvosi Hetilap, 1881. szeptember (25. évfolyam, 36-39. szám)

1881-09-11 / 37. szám

847 szer által, továbbá, hogy a csupán szárított réteg, s főleg a bacteriumok idővel elvesztik színüket, zsugorod­nak és bizonyos szétesési változásokat mutatnak. Azért jobb a fedlemezen felszárított és festett réteget egy csepp sűrű dammaralakkal, vagy kemény, melegített Canada balzsammal egy tárgylemezhez ragasztani. Nem olyan czélszerű a Bismarckbarnával való festés, miután az ezen módon nyert készítményeket glycerinben kell vizs­gálni, melyben a bacteriumok idővel színüket és alakjukat változtatják. Anilinzöld, mely az utolsó időben Heschl által­) annyira ajánltatott, igen halavány, s idővel mind­inkább halaványodó képeket ad. Ellenben quinoleint a bacteriumok bizonyos fejlő­dési stádiumainak felismerésére sikerrel használtam. Sokkal bonyolultabb és bizonytalanabb eredménye­ket nyújtó a szövetekből készített metszetek vizsgálata. Igaz ugyan, hogy állatokból nyert metszetek és neveze­tesen oly szövetek, melyekben bacillusok, vagy bizonyos sphaerobacterium-fajok vannak, anilinnal, s utána szén­savas káliummal­ kezejére sokszor szép képeket nyúj­tanak, de tapasztalásom szerint a szénsavas kálium oldata nem képes, mint ezt Koch állítja, a színt minden szövetből kivonni, míg az a bacteriumokban megmaradna. Ugyanaz áll a többi anilinfestékre nézve is. A haematoxylinnal való színezés, mely bizonyos bac­­teriumfajokat kitűnően festi meg, nem minden bacterium felismerésére használható. Azon esetben, ha mind­ezen eszközök cserbenhagynak, legjobb sikerrel használtam a telített carmin-színezést és az­után erős eczetsavat. Ha a bacteriumok ezen módszernél erő­sen nem is festettek meg, mégis tartózkodási helyük, fényük és csoportosulásuk által élesen kitűnnek. A Koch által ajánlott Abbé-féle világítási készülék természetesen csak oly bacteriumoknál használható, melyek valamely festéket vesznek fel. Bacteriumoknak a szövetben felismerésére főszabály legyen, lehetőleg a friss szövetből, legjobban kettős késsel, nagy metszeteket készíteni, s azokat anilinnal festeni, mert azt tapasztaltam, hogy némely bacterium alcoholban, kevésbé b­romsavas káliumban, valószínűen azért, mert elhal, elveszti képességét bizonyos színanyagot felvenni. Az első­sorban említett és igen egyszerű módszer következetes használata, melyet a gyakorló kortárs urak figyelmébe ajánlok, a vizsgáló előtt egy meglepő új világot nyit. A lépfenénél, diphtheritisnél, félbehagyó hagymáznál, hasi hagymáznál, himlőnél, bizonyos tüdőláboknál stb. a vér, a kórtermények és bizonyos szervek nagyobbrészt félreismerhetlen, jellemzetes szervezetektől hemzsegnek. Azt hiszem, hogy rövid idő múlva egy kis, fed­­lemezeket tartalmazó skatula, a tudomány színvonalán álló gyakorló orvos eszközei közül nem fog hiányozni. Igaz, hogy több fertőző betegség bacteriumjai hason­lók egymáshoz, de ezeknél is Letzerich() igen egyszerű megkülönböztetési módot ajánl. Ha fertőző betegségben szenvedőnek egy csepp vérét kis galatin-cseppel együtt nedves kamrában 24 óráig 350 hőmérséknek kiteszük, akkor a vérben található úgynevezett plassma-korongok bacteriumokká esnek szét,­­­­ melyeknek különböző csoportosulása és nagysága a különböző betegségekre jellemzők; meg kell azonban em­­lítenem­, hogy ezen módszer többször cserbe hagyott. Midőn az utolsó időben ezen vizsgálati módszerekkel foglalkoztam, kanyaróban szenvedők vérében a fehér vértestecsek kissebb fokú szaporodása és számos micro­­cyta mellett, mindig gömbölyű, többnyire kettes számban összefüggő, (diplococci) mintegy közös tengelyükre harán­­tul kissé lapított, 6-6 p t. átmérőjű, mozdulatlan, methyl­­violával nehezen festhető, a szokottnál fényesebb sphaero­­bacteriumokat találtam. Még kifejezettebb volt ezen kép egy kanyaró után fellépett tüdőlokban szenvedő gyermek­nél, kinek vérében különben rövid, spórákkal ellátott bacillusokat is találtam. Kanyarós tüdőlobban elhalt gyermekek tüdejében ezen bacteriumok nagy halmazokban mindig jelen voltak. Egy gyermek, ki kanyaró után fel­lépett tüdőlobban szenvedett és abban meghalt, röviden a következő kórképet nyújtotta. (Folyt. köv.) *) Wiener med. Wochenschrift. 1878. 79, 2) Letzerich. Archiv f. experiment. Pharmacie etc. 1880. 848 Az előhaladó izomsorvadás egy esete. Adat az elöhaladó izomsorvadás kórtanához. Takács Endre tr. magántanártól. (Vége). A Müller-féle folyadékban megkeményített és részben frissen vizsgált hullarészek tüzetesebb kórbonczi és górcsői vizsgálata a következőket eredményezte : Miután a legkiterjedtebb és legfontosabb változásokat a gerinczagy­ban találtam, leírásomat ezzel kezdem meg. A gerinczagyon legelőbb is az tűnt fel, hogy a nyaki ré­szen a baloldali mellső gyökök igen könyen leválnak, ha a gerinczagyat hártyáiból kiemelni megkísértjük. A megkeményített és chromsavtól színezett gerinczagy haránt metszetén a szürke állomány mellső bal szarvának megkeskenyedésén kívül a nyaki és háti szelvényben, mi sem tűnik fel. Az ágyéki részben ellenben a jobb mellső szarv látszik keskenyebbnek lenni. E keskenyedés főokát a középső oldalnyújtvány csekélyebb volta látszik képezni. A fehér állomány­ színeződése mindenütt egyenlő. (Lásd 2. ábra a, b, c, d, alakjait, melyek a gerinc vagy nyaki felső (a), nyaki alsó (b), háti (c) és ágyéki része haránt metszetének képét nyújtják). A szürke állomány bal szarvában (a nyaki és háti (felső) szelvényben) a mellső-külső sejtcsoport sejtjeiben a magot és a rendes nyúlványokat meg lehet különböztetni, s e sejtek alapállománya sem mutat rendellenest. Ellenben a mellső-belső sejtcsoport, valamint a középső oldalnyújtvány sejtjei számra na­gyon megapadtak, részben erősen fénylők, részben durván szem­­csézettek, bennük magot és rajtuk nyúlványokat csak elvétve vehetni észre, sőt néhol a sejtek helyét sárgára festett szemcsés tömeg foglalja el. Az alapállomány sarjadzási sejtekben dús, itt­­ott nagy szemcsesejteket is tartalmaz; legfeltűnőbbek benne azonban a duzzadásig megtelt, tágult és kanyarulatos vér- és haj­száledények. Néhol ily véredény körében az alapállomány vörös vérsejtekkel beszűrődött, valóságos hajszáledényt vérömlenyeket tüntetvén elő. A véredények fala vastagok. A jobb mellső szarv a leírt változásoktól szintén nem ment egészen. Benne is feltaláljuk mindazt, mit előbb leírtam, de elszórtan, kisebb terekre és főleg a középső oldalnyújtványra szo­rítva. Sőt a hajszáledényi tágulat itt néhol szinte kifejezettebb. A háti gerinczagy alsóbb részében általában csekély vál­tozást találtam. Ellenben az ágyéki szelvénynek körülbelül köze­pén, — nem tekintve a többi rész kisebb kóros változásait, — a szürke állomány jobb oldalán, a középső oldal nyúlványnak megfelelőleg elhelyezett egy sejtcsoport igen szembeötlő elválto­zásokat mutat. (Lásd a 2. ábra c. alakját, mely megközelítő képet nyújt a két oldal közötti különbségről.) Az alapállomány sejtdússága és a véredények tágulata mellett a dúczsejteknek tönkre-

Next