Orvosi Hetilap, 1881. szeptember (25. évfolyam, 36-39. szám)
1881-09-04 / 36. szám
829 830 köhögés erélytelen, de a beteg még sok nyákot vet ki. Hő ingadozás mint fennt. Érlökés 88 niop közt változik, elég erős és telt. » Január 26. Az előbbi tünetek mellett a nehézlégzés fokozódott. A beteg súlyos nyomást érez mellében. Sokat köhög, de csak felületesen és alig vet ki valami nyákot. Délután a nehézlégzés még nagyobb fokú ; hörgéstől kisért. A köhögés ritkább, s általa kevés habos nyák üríttetik ki. A beteg éjjel 4 órakor meghalt. A bonczolás 1881. január 28-dikán vitetett ki. Ennek eredményeként a bonczjegyzőkönyv lényegesebb és főleg az ideg, s izomrendszerre vonatkozó részét a következőkben tartom szükségesnek felemlíteni : A hulla gyengén táplált. A jobb láta szűkült, a bal mérsékelten tág. A kezeken — főleg a balon — a csontközök besüppedtek. A koponyaboltozat vastag, tömör, a kemény kézzel erősebben összenőtt; üveglemeze belövelt, mély barázdákat mutat az artéria és vena meningea media-nak megfelelőleg. A kemény kér feszült. A lágy burkok nedvdúsak, viszereik belöveltek, kanyarulatosak. Az agy mérsékelten tömött, nedvdús, vérdúsabb. Az agygyomrácsokban 10 gm-nyi tiszta savó. A bal glossopharyngeus-mag kocsonyaszerűen szürke. A gége és légcső nyákhártyája belövelt, úgy a hörgőké is a legfinomabb elágzásig és sok sűrű habos nyákkal fedett. A bal hüvelyk párnájának izomzata sorvadt, fakó barna, sárga, vékony fehéres hosszcsíkolattal áthúzódott. A két deltaizom és az előkarok izomzata — nevezetesen a hajlítok — halavány barnásvörösek; különben az elfajulás jelei bennük szabad szemmel fel nem ismerhetők. A jobb- és baloldali radiális kissé halavány sárgásba játszó; kötegeinek haránt metszete szürkés-kékes, majdnem kocsonyaszerű. A két nyaki együttérzi meg három dúczával, szabad szemmel való vizsgálatnál, épnek látszik lenni. A gerinczagy oldal kötegei, a nyaki és háti szelvényben pedig a Goll-féle kötegek, szürkésbe játszók. A gerinczagy szürke állományának és az elváltozott kötegeknek véredényei kissé tágultak. A központi állomány ezáltal szürkés rózsaszínű. A gerinczagy mellső és hátsó gyökeiben és a csigolya közti dúczokban, rendellenes nincs. A gerinczagyburkok közép vér- és nedvtartalmúak. Kórisme: kiterjedt kétoldali körgláb. A bal glossopharyngeus-magnak, a gerinczagy nyaki és háti szelvényében az oldalkötegeknek, annak ágyéki szelvényében a Goll-féle kötegeknek szürke elfajulása. Mindkét kézen a csontközti és a nagyujj párnáját képző izmoknak sorvadása. Idült gyomorhurut. A méh oldalelhajlása a jobb széles méhszalag megrövidülése folytán. Előhaladó izomsorvadás. (Folytatása következik.) A hólyag vizsgálati módszerei.1) Fischer Adot.f tr-tól Budapesten. Uraim! Még nemrégiben a hólyag physikális vizsgálata legtöbb esetben a hólyagtájéknak szemlélésében, tapogatása, kontatása és hallgatódzásában, vagy a hólyagkörüli szerveknek nyomozásában állott, mimellett egyszersmind a hólyag állapotáról igyekeztünk felvilágosítást nyerni, de azonkívül gyakran a vizsgálat a hólyag szálacsolására és pöscsapolására is terjedt. De az előszámlált módszerekkel jelenleg már nem érjük el a hólyag szabatos vizsgálatát, s az abban lefolyó kórok constatálására szükséges a manométerrel való vizsgálaton kívül még egy igen fontos és nagy horderejű módszert használni, mely által lehetővé tesz a hólyag belsejét szemünk elé varázsolni; értem a hólyagnak tükörrel vizsgálatát, így nem tagadható, hogy az imént említett két módszer által, ú. m. a manometer alkalmazása által, a szóbanforgó szervnek összehúzódó elemeit mérhetjük, s evvel együtt a hólyag összehúzódási képességét ítéljük meg, míg másrészről a hólyagnak tükrözése által más homályos kóros folyamatokról nyerhetünk felvilágosítást, melyekről azelőtt csak sejtelmünk volt. A férfihólyag utóbbi tekintetben kevésbé háladatos mint a női, mert ennek hozzáférhetősége főleg rövid és tág műszerekkel sokkal könyebb, s az abban lefolyó körfolyamatok felderítése, az útnak rövidsége miatt, nincs annyi nehézséggel összekötve. Mi itt csak a férfihólyagról szólandunk. A hólyag vizsgálata külső és belsőre osztható fel, s a baj fontossága, valamint a kórisme kenyebb vagy nehezebb eldönthetése szerint vagy az egyiket, vagy a másikat választhatjuk, voltaképen mind a kettőt használhatjuk. Ha ezen két módszert egy és ugyanazon időben vesszük foganatosításba, akkor azt combinált vizsgálatnak nevezzük. A külső hólyagvizsgálat a fanív feletti, a gáti tájékra, a végbélre és a hüvelyre terjedhet, abban állván, hogy pl. a fanív feletti tájékot különös szemle (inspectio) alá vetjük, mi némely prognans esetben részben czélhoz vezethet, így a hólyagtájéknak egyenletes vagy dudoros kidomborodása a hólyag kitágulására fog figyelmeztetni. Továbbá a faniv feletti és a gáztájéki vizsgálat alkalmával tapogatás, kontatás és hallgatódzás által szintén a hólyag állapotáról győződhetünk meg, mint ez eléggé ismeretes. De a hólyag külső vizsgálatához, mint már röviden felemlítem, még a végbélbe vagy a hüvelybe vezetett bal vagy jobb mutatóujjunkkal való nyomozás is számítandó, mert itt voltaképen a hólyagkörüli részeket, vagy a hólyag külső rétegeit, vagy ezeken át a hólyag kennékét vizsgáljuk meg. A hólyag belső vizsgálata alatt belső állapotának kutatását értjük, vagy ujjunk segítségével, mint ez a női hólyagnál történhetik, vagy műszerek segítségével, minek a fémszálacsok, fém-, vagy ruganyos pöscsapok és tükrök. Ha a fanív feletti tapogatást például a hólyag szálacsolásával kötjük össze, vagy ha a hólyag állapotát a végbélbe bevitt újjal és a fanív feletti tapogatással igyekszünk kideríteni, akkor a foganatosításba vett vizsgálati módszert combináltnak nevezzük. Az imént előszámlált vizsgálatok általánosan elterjedtek és ismeretesek, miért is azoknak tárgyalásába be nem bocsátkozhatom, hanem inkább a kevésbbé ismert és gyakorolt vizsgálatokba lesz itt szerencsém ereszkedni, melyekhez számítom a hólyagnyomásnak, vagyis a hólyag összehúzódási képességének manométerrel mérését, s a hólyagnak tükörrel vizsgálását. Schatzl először fordított figyelmet a hólyagnak manométerrel vizsgálására, mely későbben Hegar, Odebrecht és Dubois által mindinkább fejlesztetett. A vizsgálat ezen módszere abban áll, hogy a hólyagba fém-, vagy ruganyos pöscsap vezettetik be, mely kaucsukcső segítségével körülbelül 150 cm. hosszú görbült csővel köttetik össze. Ez fokozattal ellátott mértékpálcza, melynek O pontja a fanporczizületre esik, s így a fanporczizület felett álló vizeletoszlop magasságát jelzi, tehát a hólyagban levő vizelet nyomását. Gyakori és szorgalmas mérések odautaltak, hogy a hólyagban levő nyomás megközelítőleg állandó (constant), a kortól és nemtől független. A szóban levő nyomás minden közönséges belégzésnél 1 — 2 cm-rel növekedik és kilégzés alatt ugyanannyival apad. Fekvésnél 10—14 cm-t tesz; állásnál 30—40 cm-re emelkedik ; nevetés, köhögés és a hassajtó akaratos megerőltetésénél 50—150 cm-re rúghat. A 10—15 cm-t kitevő nyomás Dubois nézete szerint nem függ a szomszédszervek nyomásától, sem a hasűrben levő nyomástól, hanem a hólyag saját feszülésének coefficiensét jelzi, mely az izmos és ruganyos zacskótól, vagyis az élő és összehúzódási képességével bíró hólyagtól, bennékére gyakoroltatik. Ezen vizsgálati módszer nemcsak a hólyag elsődleges, hanem másodlagos bajánál is értékesíthető, így Dubois gerinczagybetegségeknél, mint gerinczagygyuladásnál és gerinczagytöréseknél a hólyagnyomás tisztán kivehető fogyását észlelé, de azért még a hólyag és hasizmok teljes hűdésénél, valamint a hasfal erős nyomásánál és rögtöni eleresz *) *) Winckel. Die Krankheiten der weiblichen Harnröhre und Blase. Stuttgart. 1877. S. 21.36* *) Előadatott a budapesti kir. orvosegylet 1881. január 15-diki rendes ülésében.