Orvosi Hetilap, 1881. szeptember (25. évfolyam, 36-39. szám)

1881-09-04 / 36. szám

829 830 köhögés erélytelen, de a beteg még sok nyákot vet ki. Hő ingadozás mint fennt. Érlökés 88 niop közt változik, elég erős és telt. » Január 26. Az előbbi tünetek mellett a nehézlégzés foko­zódott. A beteg súlyos nyomást érez mellében. Sokat köhög, de csak felületesen és alig vet ki valami nyákot. Délután a nehézlégzés még nagyobb fokú ; hörgéstől kisért. A köhögés rit­kább, s általa kevés habos nyák üríttetik ki. A beteg éjjel 4 órakor meghalt. A bonczolás 1881. január 28-dikán vitetett ki. Ennek eredményeként a bonczjegyzőkönyv lényegesebb és főleg az ideg, s izomrendszerre vonatkozó részét a következőkben tartom szükségesnek felemlíteni : A hulla gyengén táplált. A jobb láta szűkült, a bal mér­sékelten tág. A kezeken — főleg a balon —­ a csontközök besüppedtek. A koponyaboltozat vastag, tömör, a kemény kézzel erősebben összenőtt; üveglemeze belövelt, mély barázdákat mutat az artéria és vena meningea media-nak megfelelőleg. A kemény kér feszült. A lágy burkok nedvdúsak, viszereik belövel­­tek, kanyarulatosak. Az agy mérsékelten tömött, nedvdús, vér­­dúsabb. Az agygyomrácsokban 10 gm-nyi tiszta savó. A bal glosso­pharyngeus-mag kocsonyaszerűen szürke. A gége és lég­cső nyákhártyája belövelt, úgy a hörgőké is a legfinomabb elágzásig és sok sűrű habos nyákkal fedett. A bal hüvelyk párnájának izomzata sorvadt, fakó barna, sárga, vékony fehéres hosszcsíkolattal áthúzódott. A két delta­izom és az előkarok izomzata — nevezetesen a hajlítok — hala­­vány barnásvörösek; különben az elfajulás jelei bennük szabad szemmel fel nem ismerhetők. A jobb- és baloldali radiális kissé halavány sárgásba játszó; kötegeinek haránt metszete szürkés-kékes, majdnem kocsonyaszerű. A két nyaki együttérzi meg három dúczá­­val, szabad szemmel való vizsgálatnál, épnek látszik lenni. A gerinczagy oldal kötegei, a nyaki és háti szelvényben pedig a Goll-féle kötegek, szürkésbe játszók. A gerinczagy szürke állo­mányának és az elváltozott kötegeknek véredényei kissé tágul­tak. A központi állomány ezáltal szürkés rózsaszínű. A gerincz­agy mellső és hátsó gyökeiben és a csigolya közti dúczokban, rendellenes nincs. A gerinczagyburkok közép vér- és nedvtartal­­múak. Kórisme: kiterjedt kétoldali körgláb. A bal glosso­pharyn­­geus-magnak, a gerinczagy nyaki és háti szelvényében az oldal­­kötegeknek, annak ágyéki szelvényében a Goll-féle kötegeknek szürke elfajulása. Mindkét kézen a csontközti és a nagyujj párnáját kép­ző izmoknak sorvadása. Idült gyomorhurut. A méh oldalelhajlása a jobb széles méhszalag megrövidülése folytán. Előhaladó izomsorvadás. (Folytatása következik.) A hólyag vizsgálati módszerei.1) Fischer Adot.f tr-tól Budapesten. Uraim! Még nem­régiben a hólyag physikális vizsgálata legtöbb esetben a hólyagtájéknak szemlélésében, tapogatása, kon­­tatása és hallgatódzásában, vagy a hólyagkörüli szerveknek nyo­mozásában állott, mimellett egyszersmind a hólyag állapotáról igyekeztünk felvilágosítást nyerni, de azonkívül gyakran a vizs­gálat a hólyag szálacsolására és pöscsapolására is terjedt. De az előszámlált módszerekkel jelenleg már nem érjük el a hólyag szabatos vizsgálatát, s az abban lefolyó kórok consta­­tálására szükséges a manométerrel való vizsgálaton kívül még egy igen fontos és nagy horderejű módszert használni, mely által lehetővé tesz a hólyag belsejét szemünk elé varázsolni; értem a hólyagnak tükörrel vizsgálatát, így nem tagadható, hogy az imént említett két módszer által, ú. m. a manometer alkalmazása által, a szóbanforgó szerv­nek összehúzódó elemeit mérhetjük, s evvel együtt a hólyag összehúzódási képességét ítéljük meg, míg másrészről a hólyag­nak tükrözése által más homályos kóros folyamatokról nyerhe­tünk felvilágosítást, melyekről azelőtt csak sejtelmünk volt. A férfihólyag utóbbi tekintetben kevésbé háladatos mint a női, mert ennek hozzáférhetősége főleg rövid és tág műszerekkel sokkal könyebb, s az abban lefolyó körfolyamatok felderítése, az útnak rövidsége miatt, nincs annyi nehézséggel összekötve. Mi itt csak a férfihólyagról szólandunk. A hólyag vizsgálata külső és belsőre osztható fel, s a baj fontossága, valamint a kórisme kenyebb vagy nehezebb eldönt­­hetése szerint vagy az egyiket, vagy a másikat választhatjuk, voltaképen mind a kettőt használhatjuk. Ha ezen két módszert egy és ugyanazon időben vesszük foganatosításba, akkor azt combinált vizsgálatnak nevezzük. A külső hólyagvizsgálat a fanív feletti, a gáti tájékra, a végbélre és a hüvelyre terjedhet, abban állván, hogy pl. a fanív feletti tájékot különös szemle (inspectio) alá vetjük, mi némely prognans esetben részben czélhoz vezethet, így a hólyagtájéknak egyenletes vagy dudoros kidomboro­­dása a hólyag kitágulására fog figyelmeztetni. Továbbá a faniv feletti és a gáztájéki vizsgálat alkalmával tapogatás, kontatás és hallgatódzás által szintén a hólyag állapo­táról győződhetünk meg, mint ez eléggé ismeretes. De a hólyag külső vizsgálatához, mint már röviden felemlí­tem, még a végbélbe vagy a hüvelybe vezetett bal vagy jobb mutatóujjunkkal való nyomozás is számítandó, mert itt volta­képen a hólyagkörüli részeket, vagy a hólyag külső rétegeit, vagy ezeken át a hólyag kennékét vizsgáljuk meg. A hólyag belső vizsgálata alatt belső állapotának kutatá­sát értjük, vagy ujjunk segítségével, mint ez a női hólyagnál történhetik, vagy műszerek segítségével, minek a fémszálacsok, fém-, vagy ruganyos pöscsapok és tükrök. Ha a fanív feletti tapogatást például a hólyag szálacsolásával kötjük össze, vagy ha a hólyag állapotát a végbélbe bevitt új­jal és a fanív feletti tapogatással igyekszünk kideríteni, akkor a foganatosításba vett vizsgálati módszert combinált­nak nevezzük. Az imént előszámlált vizsgálatok általánosan elterjedtek és ismeretesek, miért is azoknak tárgyalásába be nem bocsátkoz­hatom, hanem inkább a kevésbbé ismert és gyakorolt vizsgála­tokba lesz itt szerencsém ereszkedni, melyekhez számítom a hólyagnyomásnak, vagyis a hólyag összehúzódási képességének manométerrel mérését, s a hólyagnak tükörrel vizsgálását. Schatzl­ először fordított figyelmet a hólyagnak manomé­terrel vizsgálására, mely későbben Hegar, Odebrecht és Dubois által mindinkább fejlesztetett. A vizsgálat ezen módszere abban áll, hogy a hólyagba fém-, vagy ruganyos pöscsap vezettetik be, mely kaucsukcső segítségével körülbelül 150 cm. hosszú görbült csővel köttetik össze. Ez fokozattal ellátott mértékpálcza, melynek O pontja a fanporczizületre esik, s így a fanporczizület felett álló vize­letoszlop magasságát jelzi, tehát a hólyagban levő vizelet nyo­mását. Gyakori és szorgalmas mérések odautaltak, hogy a hólyag­ban levő nyomás megközelítőleg állandó (constant), a kortól és nemtől független. A szóban levő nyomás minden közönséges belégzésnél 1 — 2 cm-rel növekedik és kilégzés alatt ugyanannyival apad. Fekvésnél 10—14 cm-t tesz; állásnál 30—40 cm-re emelkedik ; nevetés, köhögés és a hassajtó akaratos megerőlte­tésénél 50—150 cm-re rúghat. A 10—15 cm-t kitevő nyomás Dubois nézete szerint nem függ a szomszédszervek nyomásától, sem a hasű­rben levő nyo­mástól, hanem a hólyag saját feszülésének coefficiensét jelzi, mely az izmos és ruganyos zacskótól, vagyis az élő és összehúzódási képességével bíró hólyagtól, bennékére gyakoroltatik. Ezen vizsgálati módszer nemcsak a hólyag elsődleges, ha­nem másodlagos bajánál is értékesíthető, így Dubois gerinczagybetegségeknél, mint gerinczagygyu­­ladásnál és gerinczagytöréseknél a hólyagnyomás tisztán kivehető fogyását észlelé, de azért még a hólyag és hasizmok teljes hű­­désénél, valamint a hasfal erős nyomásánál és rögtöni eleresz­ *) *) Winckel. Die Krankheiten der weiblichen Harnröhre und Blase. Stuttgart. 1877. S. 21.36* *) Előadatott a budapesti kir. orvosegylet 1881. január 15-diki rendes ülésében.

Next