Orvosi Hetilap, 1881. december (25. évfolyam, 49-52. szám)

1881-12-04 / 49. szám

a csonkítási felület fölött erednek ; az ideg folytonosságában levő neuromáknál pedig, mint Weismann esetében, a neuromá­­tól részben a központ felé, részben a körny felé eső idegrész­letekből indulnak ki. Virchow ugyan megengedi oldalágaknak a régi idegrostokból való bimbózását, sőt azoknak hosszhasadását is, de a fiatal idegrostoknak főtömege szerinte az idegkötszövet orsóalakú kötszövetsejtjeinek hosszsoraiból származott. Az újabb búvárok, mint Neumann E. Eichorst, Benecke, Gluck, Ranvier legalább abban egyetértenek, hogy az újabb idegrostok a Schwann-féle hüvely tartalmából származnak, és pedig Benecke és Gluck szerint csupán csak a gyűrűközti szelvények proto­­plasmájából. Minthogy a gyűrű­közti szelvények Neumann sze­rint a regenerationál annyiban viselik magukat önállóan, a­mennyiben gyakran egy’ gyűrűközti részlet újraképződésében előbbre haladt a közvetlen felette és alatta levőnél; minthogy Meyer Zsigmond azt állítja, hogy ép, sértetlen idegekben is, ugyanazon idegrostok különböző helyei a legkülönbözőbb stádi­umait tüntetik elő a degeneratiónak és regeneratiónak; minthogy továbbá Neumann és Gluck szerint az idegek már akkor is működnek, ha metszvégeik, vagy az újonnan képződött ideg­részletek csak tengelyszalag nélküli protoplasma által van­nak összekötve; minthogy Engelmann szerint a teljesen befeje­zett ép idegeknél is, a gyűrűknek megfelelő helyen a tengely­szalag meg van szakítva, minthogy végre eltekintve az arány­talan hossztól, nehezen képzelhető, hogy mikép törhetné át egy idegsejt-nyúlvány mint tengelyszalag, egy hosszú idegnek gyűrű­közti szelvényeit, különösen pedig az idegmetszésnél és kimet­szésnél képződött tömött helyet, ennélfogva én azt veszem fel, hogy az idegrostok sejteknek lánczolatából állanak, melyeknek hossztengelye tengelyszalaggá különül, melyek csak keskeny, vékony protoplasma-koronggal vannak egymáshoz csatolva és melyek egymástól függetlenül szaporodhatnak, s vagy szabad idegeket, vagy csak oldali sejtsorokat, tehát az idegeknek oldal­ágait képezhetik. Felfogható, hogy ily sejtsorozatok a neuroma fölött és alatt fekvő pontokból abba beléphetnek; de a követ­keztetés, melyet Weissmann von, hogy t. i. a. neuroma egyes idegrost-kötegei, az idegcentrummal épen nem függnek össze, elhamarkodottnak látszik, mivel az idegmetszések, ha azokat közvetlen idegvarrat nem követi a környi részlet degeneratiojá­­hoz vezetnek, Philippeaux és Vulpiannak Weissmann mellett szóló kísérlete (186­6) pedig, melynél a nerv. lingualis majdnem egy hüvelyknyi darabjának kimetszése után, a nyelvidegnek környi csonkja és a kimetszett, az ágyéktáj bőre alá átültetett darab 6 hónap múlva állítólag számos újonnan fejlődött finom ideg­rostot mutatott, későbben Vulpiantól magától tévesnek nyilvání­­tatott és minden esetre még igen szükségli a megerősítést. Weiss­­mann nézete csak addig volt csábító, míg Virchow, Hjelt O. és mások a legtöbb fiatal idegrost származását az idegrostokkal való összefüggés nélkül az interstitialis kötszövetből fogadták el ; ma már alig táplálhatjuk többé Virchow reményét, hogy Weissmann gyanítása be fog bizonyulni és hogy feltűnő világot fog vetni némely neuromák fájdalmatlanságára mások fájdalmas­ságával szemben. Ily módon csak egy más, a Virchow által is előtérbe állított magyarázat marad meg: a fájdalmatlan csonkí­tási neuromának tényleges véredényszegénysége, ellenben vér­­edény-gazdagsága az oly csonkítási neuromának, mely időválto­zás alkalmával fellépő fájdalmassága miatt kalendáriumnak ne­veztetik, miután véredénygazdagságuk a vértartalom és így a nyomás nagyobb ingadozásainak lehetőségét, talán az idegkötő­szövet vizenyős duzzadásait, nyirküreinek tágulásait is, megfog­­hatóvá teszi. Az ideg folytonosságában levő neuromáknál a fáj­dalmasság ép úgy mint az érzéketlenség, büdös és epileptikus rohamok, kevésbbé függnek a neuroma nagyságától, mint annak az idegekhez való helyi viszonyaitól. A neuroma lehet egész vagy részleges, aszerint a­mint az ideg minden rostja hozzájárul a neuroma képzéséhez, vagy a rostoknak csak egy része. Utóbbi esetben szé­kelhet a neuroma az idegek hossztengelyében centrálisan vagy excentricusan, vagy csak az idegek környi részén. Az idegrostok, ha megfelelőleg meg nem nyúltak, rongáltatnak és így a fennti tüneteket hozhatják létre. A részleges neuromák megengedik a részleges kiirtást, kiízesítést, s így az idegköteg egy része meg­­kíméltethetik. A cauda equina neuromái, kevés vagy épen semmi eshetőséget sem vonnak maguk után; de a magasabb gerincz­­agyi gyökökben székelők, komoly állapotokat hozhatnak létre különösen hüdöseket, sőt a gerinczagy sorvadását is; de az is, történhetik, hogy az idegekkel együtt kitolódnak és így a gerinczcsatornán kívül többé-kevésbbé hatalmas daganatokat képezhetnek. A chiasma nervorum opticorumon és agyi idege­ken is fordulnak elő neuroma fibrillárok. Rokitansky a nerv. op­­ticust, nerv. olfactoriust és acusticust a daganat előlövési helyei közöl ki akarta zárni, de az acusticust illetőleg Virchow igen valószínűvé tette, hogy bizonyos, süketséget előidéző a kemény agykér psammomáival össze nem cserélendő, mogyoró-, szilva­egész kis tyúktojásnyi daganatai a hallóidegnek nem egyebek orsósejtű sarcoméval kevert neuroma amyelinicumoknál. Az opti­­cuson Peris M. írt le egy mogyoró nagyságot felülmúló, kétsarkú idegsejtekből, kötszöveti rostokból, velős és velőtlen idegrostok­ból álló daganatot, melyet Klebs neurogliomának, Peris M. pedig neuroma myelinicumnak nyilvánított. Ezen vita nekem alárendelt természetűnek tűnik fel, fon­tosabbnak látszik előttem, hogy Peris M. hajlandó ezen daganat­nak idegsejtjeit az opticus közszövetsejteiből származtatni és ezen idegsejteknek mindkét sarkából új, részben széthasadó idegrostokat sarjadoztatni, míg én minden idegsejtet a látóidegrost egy-egy gyűrűközti szelvényéből szeretnék levezetni; feltéve, hogy köz­vetlenül az új idegsejt fölött és alatt létező gyűrűközti szelvények vagy új idegrostokat termelnek vagy egészen változatlanul marad­nak. A környi neuroma fibrillare számtalan, egész ökölnagyságú, tömött csomókat képezhet, kiirtás után a szomszéd idegeken ki­újulhat, fölötte a bőr kifekélyesedhetik és a genyedés magára a­ daganatra is átterjedhet; ritka esetekben tömlősen ellágyulhat, hájasan elfajulhat, elmeszesedhetik, de belső szervekben metasta­­sisokat sohasem hoz létre; e szerint jó indulat a daganat. A neuroma cellulare leggyakrabban fordul elő az agyban főleg az oldalgyomrácsokban a corpus striatumtól és a thalamus opticus­­tól kifelé a centrum semiovaléban, szürke kéregsejtekből álló, gyakran még egy központi velőléc­c­el biró, tehát egy agyteker­­vényt utánozó, egy agytekervényi barázda alapjának harántmet­szetével össze nem tévesztendő szigetek alakjában; azután mint széleskedett, rétegzet­dúsabb agykéreg, vagy mint világrahozott encephalokele, mely vagy csupasz és így gyorsan halálhoz vezet vagy változatlan lágyrészekkel fedett, egy csonthézagon, legyen az a nyakszirt-pikkelyen vagy az orrgyökön, a szemzúgon, a rosta vagy ékcsonton (a két utóbbi esetben az orr vagy torok­üregbe) lép ki és majd tiszta hyperplasiája az agykéregnek, majd hydrocephalus externussal vagy ventricularissal szövődik; néha hasonlóan mint a lengyel tyúknál (Gallus cristatus, coq huppé) a lágyrészek alatt még hólyagszerűen előretolódott, többé-kevésbé elcsontosodott tokkal bír. Megemlítendők még röviden a világra­hozott keresztcsontdaganatok, melyek szürkések, lágyak, górcső alatt az újszülöttek kis agyához hasonló anyagot tartalmaznak és melyek a neuroglioma és neuroma között foglalnak helyet. Eltekintve a herében, petefészekben előforduló teratoid daganatoktól. Virchow a periphericum neuroma cellulare (ganglio­­nare) létezését még­ 1867-ben nem tartotta egészen bizonyosnak, jóllehet legalább amannak világrahozott alakjai mellett neki azon körülmény látszott szólani, hogy az első gerinczagyi és az utolsó agyi idegeken kiválólag a nerv. accessorius Willissin levő kis dúczok, nagyság és számra nézve már rendesen nagy ingadozások­nak vannak alávetve. Azóta 1870-ben (Virch. Arch. 49. Bd.) Loretz Vilmos irta le egy dúcznak hyperplasiáját 1879-ben pedig Axel Rey egy környi ideg neuroma cellulare-jét. A Loretz által leírt daganat tojás nagyságú, valószínűleg a sympathicus felső melldúczaiból indult ki, s a polaris és unipoláris, részben egyenként, részben fészkekké csoportosult, halvány, magtartalmú burokkal ellátott idegsejtekből, velőtlen és kevés velős idegrostokból állott. Az Axel Rey által leírt daganat egy 31 éves férfi bal orr­­szár­nyán fordult elő, egy év alatt szilva nagyságnyira fejlődött és eltákolt, szürkés-vörös, meglehetős lágy, sarcomához hasonló volt; egy idegen, valószínűleg a nerv. infraorbitalis egy részén csüngött, a­melynek rostjaiból képződtek a daganatot alkotó nyulványtalan, kettenként, hármanként vagy többenként egy tokba bezárt nagy idegsejtek. Weichselbaum A. talált a mellékvese ve­­lősállományában egy cseresznye nagyságú, gömbölyű, mérsékel-49* _L

Next