Orvosi Hetilap, 1882. március (26. évfolyam, 10-13. szám)

1882-03-05 / 10. szám

Westphal még mindig nem hajlandó az inreflexet egyszerű reflex-működésnek tekinteni, hanem az izom­­­tónus­szal hozza azt összefüggésbe; Elyféle magyarázat azonban már azért is kétséges, mivel Sanders és Schiff szerint az ágyéki részen a hátsó kötegek nem az alsó végtagok centripetalis vezetésére szolgálnak, hanem a medenczei szervek, ivarszervek és a végbél körül levő tájak számára. Senator átmetszési kísérleteinél, midőn a hátsó kötegeket nagyobb terjedelemben elroncsolta, meg­maradt az in reflex. A­mi Senator átmetszési kísérleteit illeti, azokra a következőket kell megjegyeznem. A fenntebb idézett első f­ontból vont következtetésre nem is szükséges kísérlet, mert az már az anatómiai viszonyokból követ­kezik , miután ugyanis csak az érző rostok kereszteződnek a gerinczagyban, a mozgatók pedig nem, ha a reflex kereszteződő pályán haladna, a m. quadriceps össze­húzódásának az ellenoldali végtagon kellene beállani, mint a melyen az in megüttetett. Azon ú. n. keresztezett reflexekre nézve, melyeknél az ingerületnek átterjedése a szürke állományban, ennek határain belül történik, s melyekre vonatkozó eseteket Westphal és Strümpell*) észleltek. Senator kísérletei egyáltalában felvilágosítást nem adhatnak, mert mint fenntebb már megjegyeztem, az ilyen, épen a belépő ideg magasságában történő át­vágásnál szükségképen a betérő ideggyökök is átvágat­nak, ennek pedig az a következménye, hogy az in megütése által keltett ingerület a hátsó gyökökön át a gerinczagyba be sem térhet, de még a féloldalnak teljes átmetszésénél az ilyen, a metszés síkjában haladó pályá­nál a netalán jelenlevő, az egyik félből a másikba át­terjedő rostok is megsértetnének. A harmadik pontot illetőleg azt hiszem, hogy ezen irányú kísérletek nem adnak eléggé megbízható ered­ményt, mert a házi nyúl gerinczagyának ágyéki részén az oldalkötegek igen keskeny réteget képeznek, s mint Senator leírja, a vérzés és az állat mozgásai folytán létre­jött rongálás miatt a sértés legtöbbnyire nem korlátoló­­dott a metszés helyére; továbbá ismét azon kérdés áll elő, váljon az átmetszésnél az ideggyökök nem lettek-e megsértve, annyival is inkább, mert ezen gyökök a mellső és hátsó szarvakból oldalt térnek ki úgy, hogy maguk közé foglalják az oldalkötegeket. Mindezen kér­dések már azért is felmerülnek, mert egyes átmetszési esetek, vagy rajzok nincsenek közölve. A hátsó gyökök rostjainak azon részéről, mely nem halad a subst. gelatinosán át, hanem a gerinczagyba belépése után irányt változtatva, a hátsó vagy oldalkötegekben felfelé és lefelé megy elébb, s csak később tér a szürke állo­mányba, itt nem lehet szó. Tschirjew kísérleteiből ugyanis kitűnik, hogy a hátsó gyökökön át halad egyenesen a szürke állományba az inreflex pályája, s ugyancsak Tschirjew teljes átmetszési kísérletei az ingerület áttevő­­désének helye felett és alatt, melyeknél az inreflex meg­maradt, bizonyítják, hogy az ingerület a gerinczagy hossztengelyével párhuzamosan haladó rostokon (tehát a fehér állományban) nem terjed. Az oldalkötegekre vonatkozólag a pathologiai észlelések is ellenmondanak Senator nézetének. Westphal észlelt eseteket­), hol az oldalkötegek hátsó része sclerotizálva találtatott, s az inreflex életben mégis felfokozva volt; másrészről a paralysis spinalis spastica-nál, ámbár még egész biztosság­gal nincsen megállapítva a kóros szöveti változás helye, mégis valószínűnek látszik (Erb szerint), hogy az esetek többségében az oldalkötegek selerosisa van jelen, pedig e bántalomnál főleg az intelex nagy mértékben fel van fokozva. Senator azon következtetését, hogy a gerinczagy féloldali átvágásánál az inreflexet elvesztett alsó végtag­tól távolabbi (általános) reflexek könyebben válthatók ki mint a másiktól, avval bizonyítja, hogy a megfelelő lábúak megcsípése, vagy megszúrása élénk mozgásokat és szabadulási kísérleteket hoz létre, míg a másik alsó végtagon ez nem történik. Ezen bizonyítás nem fogad­ható el, minthogy az agy működése nem volt kizárva. Sőt tekintetbe véve, hogy ilyen féloldali átmetszésnél nem szűnik meg az érzékenység ugyanazon oldalon, hanem épen ellenkezőleg az átmetszésnek megfelelő hely alatt rövid idő után igen magas fokra emelkedő hyperaesthesia áll be [Schiffl 2­3)], igen természetesnek látszik, hogy az állat bőrének bántalmazására élénk menekülési szándék­kal felelt, annyival is inkább, mivel a narcosisban operált állat, kábultságából egészen magához térve, vizsgáltatott, s így a hyperaesthesia fellépésére elegendő idő telt el. (Folytatása következik). A központi idegrendszer befolyása az állati test hőkormányzására. Bókas Árpád tr., tanársegédtől. III. Mi által okoztatik a gerinczagy átmetszésére beálló körzeti és központi hőcsökkenés ? Ezen tüneményt illetőleg több nézetet ismerünk. Vannak mint p. o. Tscheschichin, Naunyn és Quincke, kik—miként már munkám egy más helyén megemlítettem — azt tartják, hogy a gerinczagy egyszerű átmetszésekor nyert hőcsökkenés nem más mint észlelési csalódás. Szerintük átmetszés után fokozott a hő­képzés és fokozott a bőrön át történő hőkisugárzás, s épen ezen utóbbi körülménynél fogva észlelünk hőcsökkenést; ha azonban a hőkisugárzást megakadályozzuk az­által, hogy az állatokat gyapotba takargatjuk, vagy még jobban oly atmosphaerába helyezzük, mely 26—30°C hőmérsékkel bír, akkor csökken ugyan eleinte a hő, de később igen magasra emelkedik, s ezen magas fokon marad a halál bekövetkeztéig. Naunyn és Quincke ellen­őrző kísérleteket is tettek, s azt tapasztalták, hogy a melegítő szekrénybe helyezett sértetlen állatok hője nem emelkedett, sőt csökkent, ellentétben az átmetszett gerinczagyú állatokkal. Naunyn és Quincke nézetéhez csatlakoztak analóg kísérleteik alapján Fischer­ és Binsli is. Mindaz, mit N. és Qu. megírtak, igen eszélyesen van leve­zetve, s hihetőnek is látszik, különösen ha az ellenőrző kísérle­teket figyelembe vesszük ; azonban találkoztak búvárok, kik mindezen kísérleteket és ellenőrző kísérleteket ismételve, azt talál­ták, hogy N. és Qu. munkájának sem adatai, sem magyarázatai el nem fogadhatók. Ily búvár Parinaud(), ki 30—35 °C hőmér­­sékű helyen tartott két nyulat, melyek közül az egyiknek gerincz­agya át volt metszve, a másiké sértetlen volt; rövid idő múlva mindkét állat végbél-hőmérséke emelkedni kezdett annyira, hogy a 40°C-ot elérte, sőt az utóbbié azon 0.2 °C-al még túl is ment. 1) Berliner klinische Wochenschrift. 1881. Nr. 1. 3) Schiff. Lehrbuch d. Physiologie d. Menschen. 185g. Bd. I. 258 1. 3) Fischer. Centralbl. f. d. m. Wiss. 1869. Nr. 17. — 4) Binz. Vir­chow’s Archiv. Bd. XL. — 5) 1. c.*) Deutsches Archiv für klin. Medicin, XXIV. k., 2 f., 177. 1.

Next