Orvosi Hetilap, 1882. március (26. évfolyam, 10-13. szám)

1882-03-26 / 13. szám

8 B­UD­A­PEST, 1882. 13. sz. JA ARTIUS 20. ORVOSI HETILAP. 1­foNI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi­­tendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasehe-féle házban* Tartalom : Faludi G. tr. A gyermekgyógyászat köréből. I. Három diphtheritis-eset egy családban. — Bross Gy. tr. Közlemény a budapesti egy. gyógyszertani intézetéből. Kísérletek a rohadásnál és erjedésnél szereplő szervezetekkel. (Vége.) — Könyvismertetés. A st.-galleni kolostori könyvtárban őrzött orvosi kéziratok. Id. Fürjest. Zs. tr-tól. XX—XXII. — Lapszemle. Új műszer a fitymaszer műtétéhez. TÁRCZ­A: A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1882. martius 18-dikán. Bókai A. tr. Főéri tágulat áttörése tüdőbarlangba. Müller K. tr. Addison-kórról. Ángyán B. tr. perniciosus anaemiáról. Aradi I. Borkősavas chinolinról. — A kolozsvári orvos-természettudományi társu­lat 1882. febr. 13. r. közgyűlése. Titkári jelentés. Választások. — A kolozsvári orvos-természettudományi társulat 1882. febr. havi orvosi szakülése. Davida L. tnr. Téveteg dúczokról. Brandt J. tnr. Légcső- és gégeszárról. —■ Vegyesek. — Előfizetési felhívás az „Orvosi Hetilap“ 1882. ápril-juniusi folyamára. —• Pályázatok. Melléklet : A „Közegészségügy és törvényszéki orvostan“ 2. száma. A gyermekgyógyászat köréből. Faludi Géza tr-tól, Budapesten. Közlemények gyermekgyógyintézetemből és a magán­gyakorlatból. Midőn jelen soraimmal a gyermekgyógyászat köré­ből egy kis czikksorozatot kezdek meg, melyben sok évi tapasztalataim után egyet-mást előadni szándékozom, teszem azt főleg két okból. Egy régi tartozást kívánok először is leróni, midőn a vezetésem alatt álló gyermek­gyógyintézetemben észlelt kiválóbb eseteket röviden közzéteszem, s gyógyeljárásomat ismertetem; másodszor pedig azért, mert meggyőződésem szerint minden gyakorló orvosnak működése körében fordulnak elő oly észleletek, melyek mint igen tanulságosak, megérdemlik a feljegyzést. Sokszor igen becses adatokat nyújtanak ezek számos homályos kérdés felderítésére, s minthogy orvosi gya­korlatunk főként a tapasztalati tények szorgos és kritikai megfigyeléseiből fejlődik tovább, nem hasztalan munka, midőn a gyakorlatában nagyon elfoglalt és azért dús tapasztalatokkal bíró praktikus orvos, nagyon is rövidre szabott pihenési idejének egy részét arra használja, hogy tapasztalatait röviden közzéteszi. Egyes kövek azok, melyekből az épület készül, s ezen épület annál szilár­dabb és megbízhatóbb lesz, minél számosabban működ­nek közre és minél számosabban jutnak bizonyos kér­désekben ugyanazon eredményekre. Nagyon jól tudom, hogy alábbi közleményeim rész­ben hézagosak, s nem felelnek meg minden tekintetben a ma már joggal kivánt tudományosság kellékeinek és követelményeinek. De ez nem is lehet máskép. A gya­korló orvos, ki betegeit vagy lakásaikon kezeli, vagy mint például én, gyógyintézetében járó betegeken teszi észleleteit, nincs mindig azon helyzetben, hogy betegeit mindenkor a legminutiosusabban megvizsgálja, s a legjobb akarat mellett sem kisérheti a legérdekesebb kóreseteket a baj minden phasisain keresztül mindvégig oly figye­lemmel, mint óhajtaná; még ritkábban nyílik alkalma, hogy észleléseinek igazságáról vagy esetleges tévedéseiről — a rész kimenetel esetében — a bonczasztalon is meg­győződést szerezzen. És hányszor maradnak el észlelése alól a járó betegek! Ezt csak nagyon hiányosan bírja pótolni a nagy tömegben jelenkező gyógyanyag és e részben is csupán a kóresetek lefolyásának haszonszerű­­sége az, mely az ekként jelenkező hiányt némileg pótolni képes. Az elősorolt szempontokból kérem tehát alábbi közleményeimet megítélni. Czikksorozatomban rendszert nem fogok követni. Elő fogom adni magángyakorlatom nevezetesebb és tanulságosabb eseteit. Elő fogom adni a gyermekgyógy­intézetemben észlelt egyes korcsoportozatok körül szerzett tapasztalataimat. I. Három diphtheritis-eset egy családban. I. Folyó év február 6-dikán hivattam L. úr családjához. Pali nevű 4 éves fián két nap óta vették észre, hogy erős náthája, csekély láza van, hogy kedvetlen és nem igen akar enni. Midőn a gyermek állapotának megvizsgálásához fogtam, már a legelső pillanatban semmi kételyem sem volt aziránt, hogy a fiú ama borzasztó bajban, a diphtheritisben szenved, melynek évenként annyi gyermek esik áldozatul : az állalatti mirigyek mindkét oldalt meg voltak dagadva, mindkét orrlyuk piszkos fehér nyákos folyadék által bedugulva, s az orrnyilasok fakhártyá­­jához fehéres, szalonnás küllemű rétegek tapadtak oda; mindkét mandola tetemesen meg volt dagadva, olyannyira, hogy egymás felé néző felületeik majdnem érintették egymást, ezenkívül a szövetet szorosan tapadó, piszkos fehér, vastag szalonnás rétegek borították, melyek leválasztása nehezen sikerült ; továbbá mérsé­kelt fokú szájbűz, 38,4 C-fokú láz, hang az orron keresztül; az alsó ajkon a szájzug mellett jobboldali lencsenagyságú, szorosan odatapadó, fehéres szalonnás réteg ; gyorsított és gyenge érvelés ; a közérzet, a baj súlyos voltának daczára meglehetős, minthogy a gyermek még fenn járkált, s csak rendeletemre fektettetett az ágyba. A gyermek különben már lefolyt angolkór tüneteit mutatta, s elég jól volt táplálva, csakhogy, mint a család többi

Next