Orvosi Hetilap, 1882. április (26. évfolyam, 14-18. szám)

1882-04-02 / 14. szám

317 kerten tágult és feszült. A jobb alkar középső harmadának és a bal comb alsó harmadának külső részén körülbelül kis alma nagyságú, hullámzó, kiemelkedő felület; mindkettőből bemetszéskor a már fenntebb leírt halavány sárgásveres, igen sűrű, szövetczafatokkal kevert, nyúlós genyszerű anyag ömlik ki. Az arcz, nyak, mellkas és felső végtagok köztakarójának felületes rétegeiben kölesnyi, vagy több ilyennek összefolyásából majdnem félkrajczárnyi, a felületen kiemelkedő, részben az előbb leírt anyaggal telt, részben még elég tömött összeállású góczok. A fejbőr halavány. A koponyaboltozat középvastag, szivacsos. A kemény agykér mérsékelten feszült. A lágy agyburkok és az agy nedvdúsak, középvértartalmúak; az agygyomrácsokban körülbelül rogm. tiszta, sárga savó. A pajzsmirigy középnagyságú, halavány barnásveres, közép tömött. A gégefedő terjedelmében több milliméterrel megkisebbedett, széle félholdképű, szalonnás alapú, egész 1 mm. mélységű fekélyekkel ; felülete pedig úgy, mint a gége nyakhártyájának bal fele halavány sárgásveres, nyúlós, genyszerű anyaggal, s egyes kölesnyi egész kendermagnyi, halavány sárgás, gömb alakú tömöttebb góczokkal fedett. A légcső nyákhártyája halavány, kevés nyákkal fedett. A tüdők mellső részleteikben puffadtak, halavány barnásvörösek , a hátsókban szívósabbak, sötét barnásveresek, homályosan szemcsézettek, légszegényebbek vagy légtelenek, számos, kendermagnyi egész diónyi, halavány sárgásbarna, belövelt tüdőszövettől körülvett, kissé szemcsézett, légtelen, részben halavány sárgásveres, nyúlós anyaggá átalakult góczoktól áthuzódottak, melyek felett, ha körzetiek, a mellhártya zsigeri lemeze sárgásbarnásan elszíntelenedett, fátyolszerű, sárgás, szakadékony álhártyával fedett. A szívburokban körülbelül 20 gm. tiszta, sárga savó. A szív mérsékelten összehúzódott, izomzata halavány barnásvörös, közép tömött, űrében kevés lazán alvadt, barnás vér. A máj barnásvörös, vérszegény, középtömött, kissé háj tartalmú. Az epehólyagban sok sűrű, nyúlós, barna epe. A lép hatszorosan megnagyobbodott, burka feszült, terimbele barnásveres, mérsékelten tömött. A gyomor és belek gázok által mérsékelten tágítottak, nyákhártyájuk belövelt, duzzadt; a gyomorban kevés zavaros bennük; a belekben híg, zöldes bélsár. A vesék valamivel nagyobbak, halavány barnásvörösek, kéregállományukban kissé megszélesbedettek, petyüdtek. A húgyhólyag mérsékelten tágult, nyákhártyája halavány, árterében sárgás zavaros húgy. A harántcsíkolt izomrendszerben számos, borsónyi egész diónyi, halavány sárgásveres, kissé szemcsézett, elég tömött göbök, vagy pedig sárgás, nyúlós anyaggal kitöltött góczok. A jobb sípcsont középső harmadának mellső felületén nagy tallérnyi terjedelemben csonthártyájától megfosztott, érdes, s a már ismételten leírt, nyúlós genyszerű anyaggal fedett; a csontvelő vörös, vérdús, száraz, csontréczében szegény, zöldes-sárgás, mákszemnyi egész babnyi góczoktól áthúzódott. Diagnosis: Malleus humidus membranae mucosae nasi, laryngis, integumenti communis, periostitis et osteomyelitis malleosa tibiae dextrae; granulomata malleosa partim in modum puris diffluentia musculorum et pulmonum. A lehető leg legépebb góczok górcsövi vizsgálata a következő eredményt nyújtó: A köztakaróban levő gócz közvetlenül a Malpighi-réteg alatt fekszik, elmosódott határú, s apró, a fehér vérsejtekhez hasonló, de kisebb, egymagú és gömbölyű képletek halmazából áll, melyek közt itt ott egyes hólyagszerű, nagyobb, üvegfényű, helylyel közzel szemcsézettséget mutató, sötétebb kőrrajzú sejtek vannak. A gócznak legfelsőbb, közvetlenül a Malpighi-réteg alatt levő részlete már szemcsésen szétesett, s felette és közvetlen szomszédságában a hámrétegben egyes, a hámsejtek szétszorítása által létrejött üregek vannak, melyekben itt ott veres vérsejthalmazok, de legtöbbnyire az előbb leírt apró gömbölyű, egymagú sejtek fordulnak elő; az újképletet borító többi hámrészlet pedig részint a dagot képező gömbölyű és előbb leírt hólyagszerű sejtektől, részint gyéren vérsejtektől van átszőve. Az izmokban levő legkisebb góczok a körzeti részben hasonlóképen gömbölyű, egymagú sejtek, s itt ott hólyagszerű képetek halmaza által képeztetnek, a középrészletben pedig szemcsésen szétesett anyagból állanak. A gömbölyű sejtek által szétszorított harántcsíkolt izomrostok viaszszerűen elfajultak. Egészen hasonló képet nyújtanak a tüdőben levő góczok, csakhogy itt a lehámló tüdőláb is párosurt a folyamathoz. Az izmokban található kisebb góczokban úgy, mint a nagyobbak fajzatában, nemkülönben a csontvelőben Babes Victor Jr., tanársegéd ügyfelemmel kevés apró micrococcus mellett, igen vékony, körülbelül 2 fs hosszú, egyik végén vastagabb, spórával ellátott bacillusfajt találtunk, melyből Hartack immersio 11-jével 3—5 darab látható egy háttérben, de ezeknek kis száma miatt lényeges szerepet a betegség létrejöttére nekik tulajdonítani — úgy hiszem — nem lehet. Említésre méltónak tartom azon tényt, hogy Klebs tanár, kivel prágai tartózkodásom alatt e leletről beszéltem, a takonykórnál hasonló képleteket látott, de szintén az általam leírt kis számban ezeknek fontosabb szerepet ő sem tulajdonít. Ha tekintetbe vesszük a bántalom fertőző voltát, s ha az újabb orvosi irodalmon végig tekintünk, úgy mi sem áll közelebb, mint e bántalmat szintén valamely növényi élősdivel összeköttetésbe hozni. Ez két búvár, nevezetesen Zürn és Chauveau részéről meg is történt. De jól megfontolva a dolgot, különösnek tűnik fel, hogy ezen egyén, valamint egy másik, kit a baraque-kórházban bonczoltam, jóllehet mindkettő a takonykor typikus képét mutatta, a környezetre semminemű ártalmas befolyással sem volt, s nem volt ártalmas behatással reám, ki a bonczolat alkalmával s magam kétszer megmetszettem ; végtére, a mi legfontosabb, tekintetbe véve Korányi tmr. úrnak 1870-ben közzé tett kísérletei eredményét, a midőn emberből vett görvélykóros mirigy - igeny vagy közönséges jó indulatégény beoltása által képes volt lónál a takonykórt előidézni, úgy azt hiszem, nem sok valószínűség van a mellett, miszerint e bántalom élősdiek által idéztetik elő. A szövettani leírásnál említett hólyagszerű sejtek a gömbölyű sarjsejtek között, nagy valószínűséggel, a gömbölyű sarjadzási sejtek nyákos elfajulása által jönnek létre, s ez okozza a szétfolyt gócokból kiömlő genyszerű anyag nyúlós voltát. Felemlítésre méltónak tartom végtére még azon tényt is, hogy eseteimben az orr nyákhártyájának változása a gége és tüdő változásaihoz képest igen csekély, s így támogatják Boningernek azon nézetét, hogy az orr nyákhártyájának változása, bántalmazása, csak a megbetegedés vége felé jelentkezik az embernél. — 318 — KÖNYVISMERTETÉS. Le progrès en médecine par experimentation par H. Bowley viembre de FInstitut 1880—81. Paris Asssdhn et Cie. 1882. Nagy 8 rét 672. sz. Azon idő óta, hogy az orvostan nemcsak észlelések után műveltetik, hanem fejlesztése kísérleti alapon történik, a természettudományok sorában fontosságának megfelelő méltó helyet foglal el. Ezen irány azonban nem épen új, s azok a történeti előzményeket mindenesetre feledik, illetőleg jeles elődök törekvéseit nem méltányolják eléggé, kik abban a kísérleti irányt egészen az újkor vívmányának tekintik. Elég itt a múlt században a himlőanyaggal tett beoltásokra, továbbá a clavelisatiora emlékeztetnünk, mely utóbbiból kísérleti alapon kiderült, hogy a juhok és az ember himlője külső hasonlóságuk daczára két különböző betegség, s egyik fajról a másikra át nem vihetők. E kísérletek voltak pedig azok, melyek azután a tehénhimlő, mint himlőellenes védanyag hatásosságának megállapítására vezettek. S ekként sorolhatnánk fel még több példát, részünkről azonban azokat, kik a fertőző és ragályos betegségek kórtanában a kísérleteknek nemcsak hasznosságáról, de nélkülözhetlenségéről, s úgy a mi, mint elődeinknek idevágó tevékenységéről ha képet akar szerezni, annak a jelen munkát figyelmébe ajánljuk. Nincs ugyan ebbe minden fertőző betegség felvéve, hanem csak azok, melyekre vonatkozólag az állatokon tett kísérletek felvilágosítást adtak, s különösen a hydrophobia, a peripneumonia contagiosa, a varioliisatio, clavelisatio, vaccinatio, syphilisatio, a pokolvaras és septis haemikus beoltás, nemkülönben a selyemhernyók betegsége, kórt oktani tekintetben igen behatón és tanulságosan tárgyaltatnak.