Orvosi Hetilap, 1882. május (26. évfolyam, 19-22. szám)
1882-05-07 / 19. szám
— 445 — is. Újabb vizsgálatok szerint valószínűséggel a nyúltagybeli vasomotorikus központ összefügg az agyban bizonyos vasomotorikus hatással ellátott agyrészletekkel, sőt még a nagy agykéreg bizonyos részleteivel is. Eulenburg és Landoist által kutyákon véghezvitt kísérletekből kitűnt, hogy a nagy agy felületének bizonyos részein, melyek embernél a mellső középtekeredésnek felelnek meg, körülírt helyen az ellenoldali testfémnek edénymozgató készülékei foglaltatnak. Bókas Árpád'1') kísérletei szerint a nagy agyi féltekéknek kérge és különösen a nyakszirtnek megfelelő részlete hőkorlátozó képességgel bír. Az agykéreg occipitalis részletében idegközpontok léteznek, melyek befolyást gyakorolnak a nyúlagyban levő edényszűkítő központra. Ezzel szemben ismét kísérleti eredményei alapján, léteznek helyek a kutya agykérgében, melyek ingerületére bizonyos testrészek hőemelkedése mutatkozik. Ezen helyek mindkét agyfélteke kérgének azon részén foglalnak helyet, melyek a középtekeredés középső részének és a vele határos alsó és felső tekeredés egy kis részletének felelnek meg. Szerinte a hőemelő agykéreg-területek hatását minden valószínűség szerint a vasodilatatorikus idegrendszer közvetíti. Feltételezhető, hogy Bóka által végzett kísérletek folyamában, épen kiválólag vasomotorikus befolyás alatt, talán elváltozások léptek fel az állatok bőrén ; miután azonban a kísérletek mást czéloztak, ezen eshetőség megfigyelés tárgyát nem képezhette, másrészt pedig az állatoknak nagy része oly rövid ideig tartatott életben a műtét után, hogy bőrelváltozás ez okból nem is fejlődhetett. Ezek után tehát kitűnik, hogy az edénymozgató zavarok épúgy indulhatnak ki az edényidegrendszer környi, mint annak gerinczagyi vagy agyi részéből. Vulpians a saját és mások kísérletei alapján azon következtetésre jut, hogy különböző bőrelváltozások nemcsak az idegek bántalmainak befolyása alatt lépnek fel, hanem, hogy azok az idegközpontok sértésének befolyása alatt is fejlődhetnek. Valószínűnek tartja, miszerint a herpes zosternél az eruptiók keletkezése vasomotorikus rostok elváltozásával van összefüggésben, s szerinte, ha nem egyedül a vasomotorikus idegeknek tulajdonítható ezen befolyás, akkor a bőr saját idegeinek, melyek érzetes rostokat tartalmaznak, jutna ezen szerep. Specifikus trophikus rostok létezését tagadja. A vasomotorikus befolyás megerősítése tekintetéből itt említem fel Chevalier-nek* 2 3 4) észleletét, mely betegre vonatkozik, a kinél csak az egyik testfél lett himlős. Ezen különös eset 45 éves potatorra vonatkozik, ki az agynak féloldali szétszórt keményedésében szenvedett, s a kinél a kivirágzás megjelenési módja igen különös volt. A betegen, az agyi tünetektől eltekintve, a jobb felső és alsó végtagoknak feltűnő gyengesége volt jelen. Hő- és fájdalomérzés ezen végtagokon rendes volt. 24 órával a felvétel után magas láz lépett fel nála és 3 nappal később himlő mutatkozott, mely kivirágzás igen erős volt a megbetegedett jobb oldalon, míg bal oldalon alig mutatkoztak pustulák. A kivirágzás jobb oldalt haemorrhagikus lett. Annak daczára a folyamat normális lefolyást vett. Azon tünetet, hogy a bőrnek megbetegedése ezen esetben a beteg oldalra korlátozott, Chevalier abból magyarázza, hogy a vasomotorikus idegeknek féloldali agybántalom által feltételezett féloldali hüdése állott elő. Ennek tulajdonítja egyszersmind a haemorrhagiát. Chevalier egyszersmind felemlíti Vulpiana esetét, ahol a gerinczagynak megbetegedése volt jelen, különösen jobb oldalt kifejezve (tabes dorsualis), s ahol az erythema emotivum mindig ugyanazon oldalon volt található. Ezen esetek is tehát inkább a vasomotorikus befolyás mellett szólnak, melyek alatt némely bőrbetegségek keletkeznek. Azonban ismét a heveny és idült bőrbántalmaknak elég nagyszáma kisebb nagyobb valószínűséggel a trophikus idegrendszernek részben peripherikus, részben centrális részének elsődleges bántalmazottságában találja okát. Biztos határt tehát a vasomotorikus és trophikus zavarok 1878. által keletkezett bőrbántalmak között vonni nem lehet. Legtöbb esetben még nyílt marad, a kérdés: váljon egyik vagy másik idegbefolyás alatt létrejött bőrbetegség tisztán vasomotorikus, vagy trophikus befolyás alatt fejlődött-e ? Második sorozatbeli kísérleteim a sympathikusra vonatkoztak. Ismeretes, hogy a nyaki sympathikusra vonatkozó izgatási és hüdési tünetek különösen az úgynevezett oculo-pupillaris és vasomotorikus rostok hatásában nyilvánulnak. Az oculo-pupillaris rostok izgatása elsősorban a láta tágságát és az iris merevségét okozza. Az oculo-pupillaris rostok hüdése pedig látaszűkületet hoz létre. Ezen tünetek tökéletesen egybevágók azon eredményekkel, melyeket állatkísérletek alkaróiával'Peurifiur du relit'és Biffi nyertek, amidőn a syfflpathikust vagy átmetszették, vagy pedig a nyaki dúczot kimetszették. Vulpiana) a Sympathikus nyaki dúczot számtalanszor átmetszette állatoknál, anélkül, hogy legcsekélyebb eruptiót talált volna a bőrön. A Sympathikus befolyását illetőleg egyes bőrbetegségekre, érdekkel bír a többek közt Afarcacci-nak* 23) észlelete, mely 70 éves, addig tökéletesen egészséges emberre vonatkozik, akinél a fejnek eczemája igen gyorsan az egész test bőr területére terjedt át. Láza sohasem volt. Szellemi és külérzéki működései rendesek voltak. Eleimén az eczema látszólag gyorsan javult, azonban a beteg testi erejének feltűnő hanyatlása állott be, mígnem a betegség kezdetétől számítva 4 hónapra, tüdővizenyő következtében meghalt. Bonczolatkor szervi megbetegedés nem találtatott. A gerinczagynak vizsgálata vérbőséget mutatott. A nyaki dúcznak és a ganglion coeliacumnak vérbősége már szabad szemmel volt látható. Még kifejezettebb volt a górcsői lelet, amidőn a magvaknak tömeges felhalmozódása volt észlelhető. E magvaknak nyomása következtében az idegsejtek kisebbedtek, protoplasmájuk megzavarodott , azonkívül a sejtközötti hézagokban festénylerakódás találtatott. Marcacci ezek után azt hiszi, hogy a sympathikus dúczokban lobos állapot volt jelen. Ilyen észleletek tehát kétségtelenül utalnak a sympathikusmegbetegedés és egyes bőrbetegség közti összefüggés viszonyára. Az észlelési eredmények megerősítését kísérleti úton véltük elérhetni ; saját, a sympathikusra vonatkozó kísérleteink azonban csak igen kis számúak és negatív eredményűek voltak , úgy hogy azoknak közlését ezen stádiumban nem tarthatjuk indokoltnak. Végül kellemes kötelességet teljesítünk, midőn hálás köszönetünket fejezzük ki Mihálkovics Géza tanár úrnak azon támogatásáért, melyben részesített, megengedvén, hogy a kísérleteket a II. boncztani és fejlődéstani intézetben végezhessük. *) Virchow’s Archiv. 1876. 2) A központi idegrendszer befolyása az állati test hőkormányzására. 1882. (Pályanyertes mű). 3) Lemons sur l’appereil vaso-moteur (physiologie et pathologie). Paris. 1875. 4) Chevalier. Des éruptions cutanées chez les neuropathes. These de Paris. — 446 — KÖNYVISMERTETÉS. Die Harnconcretionen des Menschen und die Ursachen ihrer Entstehung.. Von Dr. R. Ultzmann in Wien. Bccs 1882. Toeplitz és Deuticke kiadása. 4. rét. cj4 22 fénynyomatú táblával. 8 frt. Ultzmann tr. a vizelet és a húgykövek vizsgálatával — mint ismeretes — éveken át legkitartóbb szorgalommal foglalkozik, s „Útmutatás a húgyvizsgálatra“ czíműl műve orvosi könyvkiadó társulatunk kiadásában magyar fordításban is megjelent. Jelenleg fennt czímzett munkája fekszik előttünk, melyben az urolithiasis kórtana, nevezetesen a húgykövek keletkezésének feltételei és azok vizsgálási módjai tárgyaltatnak, így elő vannak adva a húgy rendellenes vegyületei, mint ezek a húgysav szabálytalan lecsapódásánál, a phosphaturiánál az ammoniakos erjedéskor, oxaluriánál és cystinuriánál előfordulnak. Ezután a szerző külön fejezetben foglalkozik a vizelet minőségével a húgyszervek megbetegedéseiben, melyek lithiasis következtében lépnek fel. A kövek alkotórészei úgy vegyi mint górcsövi tekintetben le vannak írva. A szerző találta, hogy a húgykövek valóságos jegeczképződések, melyek tömegükben az alkotórészeiknek megfelelő jegecződési törvényeknek vannak alávetve; továbbá azok csak akkor keletkeznek, ha a húgyszervek állapota a segeczképződésre kedvező, mint ezt a húgy megfelelő vegyi tulajdonságaiban, vagy 1) Cours sur l’appereil vasomoteur. Paris 1875. 2) Zur Kenntniss der Affectionen des Sympathicus. G. Marcacci. (L’imparziale, 1878. 31.)