Orvosi Hetilap, 1882. május (26. évfolyam, 19-22. szám)

1882-05-07 / 19. szám

— 445 — is. Újabb vizsgálatok szerint valószínűséggel a nyúltagybeli vaso­­motorikus központ összefügg az agyban bizonyos vasomotorikus hatással ellátott agyrészletekkel, sőt még a nagy agykéreg bizo­nyos részleteivel is. Eulenburg és Landoist­ által kutyákon vég­hezvitt kísérletekből kitűnt, hogy a nagy agy felületének bizonyos részein, melyek embernél a mellső középtekeredésnek felelnek meg, körülírt helyen az ellenoldali testfémnek edénymozgató készü­lékei foglaltatnak. Bókas Árpád'1') kísérletei szerint a nagy agyi féltekéknek kérge és különösen a nyakszirtnek megfelelő részlete hőkorlátozó képességgel bír. Az agykéreg occipitalis részletében idegközpon­tok léteznek, melyek befolyást gyakorolnak a nyúl­agyban levő edényszűkítő központra. Ezzel szemben ismét kísérleti eredmé­nyei alapján, léteznek helyek a kutya agykérgében, melyek inge­rületére bizonyos testrészek hőemelkedése mutatkozik. Ezen helyek mindkét agyfélteke kérgének azon részén foglalnak helyet, melyek a középtekeredés középső részének és a vele határos alsó és felső tekeredés egy kis részletének felelnek meg. Szerinte a hőemelő agykéreg-területek hatását minden valószínűség szerint a vasodilatatorikus idegrendszer közvetíti. Feltételezhető, hogy Bóka­ által végzett kísérletek folyamában, épen kiválólag vaso­motorikus befolyás alatt, talán elváltozások léptek fel az állatok bőrén ; miután azonban a kísérletek mást czéloztak, ezen eshető­ség megfigyelés tárgyát nem képezhette, másrészt pedig az álla­toknak nagy része oly rövid ideig tartatott életben a műtét után, hogy bőrelváltozás ez okból nem is fejlődhetett. Ezek után tehát kitűnik, hogy az edénymozgató zavarok épúgy indulhatnak ki az edényidegrendszer környi, mint annak gerinczagyi vagy agyi részéből. Vulpians­ a saját és mások kísérletei alapján azon követ­keztetésre jut, hogy különböző bőrelváltozások nemcsak az ide­gek bántalmainak befolyása alatt lépnek fel, hanem, hogy azok az idegközpontok sértésének befolyása alatt is fejlődhetnek. Való­színűnek tartja, miszerint a herpes zoster­nél az eruptiók ke­letkezése vasomotorikus rostok elváltozásával van összefüggésben, s szerinte, ha nem egyedül a vasomotorikus idegeknek tulajdo­nítható ezen befolyás, akkor a bőr saját idegeinek, melyek érze­­tes rostokat tartalmaznak, jutna ezen szerep. Specifikus trophikus rostok létezését tagadja. A vasomotorikus befolyás megerősítése tekintetéből itt említem fel Chevalier-nek* 2 3 4) észleletét, mely betegre vonatkozik, a kinél csak az egyik testfél lett himlős. Ezen különös eset 45 éves potatorra vonatkozik, ki az agynak féloldali szétszórt keményedésében szenvedett, s a kinél a kivirágzás megjelenési módja igen különös volt. A betegen, az agyi tünetektől eltekintve, a jobb felső és alsó vég­tagoknak feltűnő gyengesége volt jelen. Hő- és fájdalomérzés ezen végtagokon rendes volt. 24 órával a felvétel után ma­gas láz lépett fel nála és 3 nappal később himlő mutatkozott, mely kivirágzás igen erős volt a megbetegedett jobb oldalon, míg bal oldalon alig mutatkoztak pustulák. A kivirágzás jobb oldalt haemorrhagikus lett. Annak daczára a folyamat normális lefolyást vett. Azon tünetet, hogy a bőrnek megbetegedése ezen esetben a beteg oldalra korlátozott, Chevalier abból magyarázza, hogy a vasomotorikus idegeknek féloldali agybántalom által fel­tételezett féloldali hüdése állott elő. Ennek tulajdonítja egyszers­mind a haemorrhagiát. Chevalier egyszersmind felemlíti Vulpian­a esetét, a­hol a gerinczagynak megbetegedése volt jelen, külö­nösen jobb oldalt kifejezve (tabes dorsualis), s a­hol az erythema emotivum mindig ugyanazon oldalon volt található. Ezen esetek is tehát inkább a vasomotorikus befolyás mellett szólnak, melyek alatt némely bőrbetegségek keletkeznek. Azonban ismét a heveny és idült bőrbántalmaknak elég nagy­száma kisebb nagyobb valószínűséggel a trophikus idegrend­szernek részben peripherikus, részben centrális részének elsődleges bántalmazottságában találja okát. Biztos határt tehát a vasomotorikus és trophikus zavarok 1878. által keletkezett bőrbántalmak között vonni nem lehet. Legtöbb esetben még nyílt marad, a kérdés: váljon egyik vagy másik idegbefolyás alatt létrejött bőrbetegség tisztán vasomotorikus, vagy trophikus befolyás alatt fejlődött-e ? Második sorozatbeli kísérleteim a sympathikusra vonatkoztak. Ismeretes, hogy a nyaki sympathikusra vonatkozó izgatási és hüdési tünetek különösen az úgynevezett oculo-pupillaris és vaso­motorikus rostok hatásában nyilvánulnak. Az oculo-pupillaris ros­­­­tok izgatása első­sorban a láta tágságát és az iris merevségét okozza. Az oculo-pupillaris rostok hüdése pedig látaszűkületet hoz létre. Ezen tünetek tökéletesen egybevágók azon eredmé­nyekkel, melyeket állatkísérletek alkaróiával'Peurifiur du relit'és Biffi nyertek, a­midőn a syfflpathikust vagy átmetszették, vagy pedig a nyaki dúczot kimetszették. Vulpiana) a Sympathikus nyaki dúczot számtalanszor átmetszette állatoknál, a­nélkül, hogy leg­csekélyebb eruptiót talált volna a bőrön. A Sympathikus befolyá­sát illetőleg egyes bőrbetegségekre, érdekkel bír a többek közt Afarcacci-nak* 2­3) észlelete, mely 70 éves, addig tökéletesen egészséges emberre vonatkozik,­­ a­kinél a fejnek eczemája igen gyorsan az egész test bőr területére terjedt át. Láza sohasem volt. Szellemi és külérzéki működései rendesek voltak. Eleimén az eczema látszólag gyorsan javult, azonban a beteg testi erejé­nek feltűnő hanyatlása állott be, mígnem a betegség kezdetétől számítva 4 hónapra, tüdővizenyő következtében meghalt. Bonczolat­­kor szervi megbetegedés nem találtatott. A gerinczagynak vizs­gálata vérbőséget mutatott. A nyaki dúcznak és a ganglion coe­­liacumnak vérbősége már szabad szemmel volt látható. Még kifeje­zettebb volt a górcsői lelet, a­midőn a magvaknak tömeges fel­­halmozódása volt észlelhető. E magvaknak nyomása következtében az idegsejtek kisebbedtek, protoplasmájuk megzavarodott , azon­kívül a sejtközötti hézagokban festénylerakódás találtatott. Marcacci ezek után azt hiszi, hogy a sympathikus­ dúczokban lobos álla­pot volt jelen. Ilyen észleletek tehát kétségtelenül utalnak a sympathikus­­megbetegedés és egyes bőrbetegség közti összefüggés viszonyára. Az észlelési eredmények megerősítését kísérleti úton véltük elér­hetni ; saját, a sympathikusra vonatkozó kísérleteink azonban csak igen kis számúak és negatív eredményűek voltak , úgy hogy azoknak közlését ezen stádiumban nem tarthatjuk indokoltnak. Végül kellemes kötelességet teljesítünk, midőn hálás köszö­­netü­nket fejezzük ki Mihálkovics Géza tanár úrnak azon támo­gatásáért, melyben részesített, megengedvén, hogy a kísérleteket a II. boncztani és fejlődéstani intézetben végezhessük. *) Virchow’s Archiv. 1876. 2) A központi idegrendszer befolyása az állati test hőkormányzására. 1882. (Pályanyertes mű). 3) Lemons sur l’appereil vaso-moteur (physiologie et pathologie). Paris. 1875. 4) Chevalier. Des éruptions cutanées chez les neuropathes. These de Paris. — 446 — KÖNYVISMERTETÉS. Die Harnconcretionen des Menschen und die Ursachen ihrer Entstehung.. Von Dr. R. Ultzmann in Wien. Bccs 1882. Toeplitz és Deuticke kiadása. 4. rét. cj4 22 fény­­nyomatú táblával. 8 frt. Ultzmann tr. a vizelet és a húgykövek vizsgálatával — mint ismeretes — éveken át legkitartóbb szorgalommal foglalkozik, s „Útmutatás a húgyvizsgálatra“ czíműl műve orvosi könyvkiadó társulatunk kiadásában magyar fordításban is megjelent. Jelenleg fennt czímzett munkája fekszik előttünk, melyben az urolithiasis kórtana, nevezetesen a húgykövek keletkezésének feltételei és azok vizsgálási módjai tárgyaltatnak, így elő vannak adva a húgy rendellenes vegyületei, mint ezek a húgysav szabálytalan lecsapódásánál, a phosphaturiánál az ammoniakos erjedéskor, oxaluriánál és cystinuriánál előfordulnak. Ezután a szerző külön fejezetben foglalkozik a vizelet minőségével a húgyszervek meg­betegedéseiben, melyek lithiasis következtében lépnek fel. A kö­vek alkotórészei úgy vegyi mint górcsövi tekintetben le van­nak írva. A szerző találta, hogy a húgykövek valóságos jegeczkép­­ződések, melyek tömegükben az alkotórészeiknek megfelelő jege­­cződési törvényeknek vannak alávetve; továbbá azok csak ak­kor keletkeznek, ha a húgyszervek állapota a segeczképződésre kedvező, mint ezt a húgy megfelelő vegyi tulajdonságaiban, vagy 1) Cours sur l’appereil vasomoteur. Paris 1875. 2) Zur Kenntniss der Affectionen des Sympathicus. G. Marcacci. (L’imparziale, 1878. 31.)

Next