Orvosi Hetilap, 1882. május (26. évfolyam, 19-22. szám)

1882-05-28 / 22. szám

BUDAPEST,1882. 22. sz. /május 28. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban* ORVOSI HETILAP. ELŐFIZETÉST ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 írt. A közlemények és fizetések bérmentesi­­tendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. jlefoNI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Navratil J. t­r. Sebészeti adatok. (Vége.) — Lechner K. tr. Schwartzer F. tr. elme- és ideg-gyógyintézetéből. — Ifj. Bókai J. tr. Közlemény Ultzman R. tr.-nak. „Die Harnconcretionen des Menschen“ czímű munkájából. — Lapszemle. A iodoform-mérgezés kérdéséhez. Tárcza : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése. 1882. május 20-kán. Janny Gy. tr. bemutatása a térdkalács haránt töréséről. Eszmecsere a nők castratioja felett. — A biharmegyei orvos-gyógyszerész és természettudományi egylet 1882-ben tartott ülései. Emlékiratok a belügyi ministerhez. Pollák H. tr. emlékezete. —­­ Nedelko Döme. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. — Pályázatok. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Sebészeti adatok 1­. Navratit­ Imre tr., ny. rk. tanár és Rókus kórházi főorvostól. Az első öt esethez hasonló az irodalomban eléggé számosan található. Az esetek is mutatják, hogy a fejsértések, legyenek azok csak a lágy részekre vagy a csontra is kihatók, az agyhártyáknak és az agynak jelentékeny sérelme nélkül a fertőztelenítő eljárási sebkezelés mellett sima lefolyásúak. De még ama tapasztalati tényt is ki akarom emelni, hogy ily esetekben a drainezés nem szükséges, sőt néha a gyógyulást hátráltatja. A varrat által egyesített seb­­szélek rendesen per prímum gyógyulnak be, ha pedig esetleg másodlagos sebkórok kifejlődnek, úgy akkor elég időnk van a kellő intézkedések megtételére. A 3. eset­ben, a­hol horpadás töréssel volt jelen, s a csont elhalásnak indult, sikerrel alkalmaztatott a lékelés, az elhalt csont eltávolítása után a seb élénk sarjadzásnak indult, s nem­sokára be is gyógyult. A 6. eset több érdekes mozzanatot tüntet fel. A keletkezett tallér mekkorasága folytonossághiányon át a kemény agykérétől megfosztott agy egy részlete prola­­bált úgy, a mint az ily sebzések után majdnem szabály. A küllevegőnek kitett, s táplálékától megfosztott agy­részlet elhalt, miért is eltávolíttatott, a­nélkül, hogy kellemetlenséget vont volna maga után, ez is oly jelen­ség, mely az irodalomban letett esetek után ítélve, nem lephet meg. Észleltettek oly esetek is, hol az agy homloki lebenyeinek majdnem teljes elpusztulása után a betegek felépültek minden nevezetesebb utókövetkezmény nélkül. A betegekre nézve nem is annyira az agy előesés veszé­­lyes, mint a vele járó vagy általa előidézett lábfolyamat. Úgy történt ez betegünknél is. Genyedési folyamat indult meg, melynek jelei gyanánt intermittáló lázak mellett geny kifolyása a koponyaűrből szólt. Az agy drainezve is lett, a geny ki is folyt, mindennek daczára hüdési tünetek mutatkoztak az ellenoldali végtagokban és az arczidegben, aphasia lépett fel. Ez állapot nem tartott soká, a geny szabadabb kiürülésével a lázak is alább hagytak, a hüdési tünetek visszafejlődtek. Ez arra látszik mutatni, hogy a hüdés csak oly okok által volt feltételezve, melyek málok, ilyenek volnának nyomás a geny részéről vagy lobos vizenyő. A javulás csak rövid ideig tartott, a genyedési folyamat tovább ter­jedt, a hüdési tünetek újra kifejlődtek, míg végül, mint az ily esetekben lenni szokott, agykérleb vetett véget az életnek a felvételtől számítandó 123 nap múlva. Az eset így érdekes, a nagy fokú agyelőesés, a beállott hüdésnek visszafejlődése és újból előállása miatt. A 7. esetben a koponyatörés és behorpadás mellett, mutatkozó agynyomás miatt trepanatio lett végezve a­nélkül, hogy az kellő sikerre vezetett volna. Tagadhatatlan, hogy az elsődleges trepanatio csak igen ritka esetekben javalható egész határozottsággal. Ez magyarázza meg e műtétnél a nagy halálozási arányt is mely Bluhm összeállítása szerint 55­260/0-ot tesz ki. A tény okát abban találhatjuk, hogy az esetek legnagyobb részében a kórismét egész biztossággal fel nem állíthat­juk. Az agynyomás, mely a betegeknél jelen van, okoz­­tathatik a csontbehorpadás, esetleg vérömleny által, vagy mindkét ok is közreműködhetik, s íg­y a kórisme csak több kevesebb valószínűséggel állítható fel, mint ez a jelen esetben is történt. Másként van ez a másodlagosan vég­zett lékeléseknél, a­hol határozottan állítható fel a kór­isme és javalat a lékelésre, mint azt közleményünk 3. 8. esete is bizonyítja, s mint azt az­óta több ízben volt alkalmam tapasztalni. A betegnél agynyomás tünetei voltak jelen, de csak oly fokúak, melyek a csont depres­­sionak teljesen megfelelni látszottak, mi sem szólott a mellett, hogy vérömleny is volt jelen. A koponya alapi repedésének semmi tünete sem volt jelen, a hüdési tünetek csak kis fokúak voltak, s így valószínű kizárásával az egyik s másik complicationak, indikáltam a beavatkozást, s a fékezést a depressio megszüntetése czéljából. De ha *) JL. az Orvosi Hetilap 20. számát.22

Next