Orvosi Hetilap, 1882. május (26. évfolyam, 19-22. szám)
1882-05-28 / 22. szám
BUDAPEST,1882. 22. sz. /május 28. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban* ORVOSI HETILAP. ELŐFIZETÉST ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 írt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. jlefoNIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Navratil J. tr. Sebészeti adatok. (Vége.) — Lechner K. tr. Schwartzer F. tr. elme- és ideg-gyógyintézetéből. — Ifj. Bókai J. tr. Közlemény Ultzman R. tr.-nak. „Die Harnconcretionen des Menschen“ czímű munkájából. — Lapszemle. A iodoform-mérgezés kérdéséhez. Tárcza : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése. 1882. május 20-kán. Janny Gy. tr. bemutatása a térdkalács haránt töréséről. Eszmecsere a nők castratioja felett. — A biharmegyei orvos-gyógyszerész és természettudományi egylet 1882-ben tartott ülései. Emlékiratok a belügyi ministerhez. Pollák H. tr. emlékezete. — Nedelko Döme. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. — Pályázatok. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Sebészeti adatok 1. Navratit Imre tr., ny. rk. tanár és Rókus kórházi főorvostól. Az első öt esethez hasonló az irodalomban eléggé számosan található. Az esetek is mutatják, hogy a fejsértések, legyenek azok csak a lágy részekre vagy a csontra is kihatók, az agyhártyáknak és az agynak jelentékeny sérelme nélkül a fertőztelenítő eljárási sebkezelés mellett sima lefolyásúak. De még ama tapasztalati tényt is ki akarom emelni, hogy ily esetekben a drainezés nem szükséges, sőt néha a gyógyulást hátráltatja. A varrat által egyesített sebszélek rendesen per prímum gyógyulnak be, ha pedig esetleg másodlagos sebkórok kifejlődnek, úgy akkor elég időnk van a kellő intézkedések megtételére. A 3. esetben, ahol horpadás töréssel volt jelen, s a csont elhalásnak indult, sikerrel alkalmaztatott a lékelés, az elhalt csont eltávolítása után a seb élénk sarjadzásnak indult, s nemsokára be is gyógyult. A 6. eset több érdekes mozzanatot tüntet fel. A keletkezett tallér mekkorasága folytonossághiányon át a kemény agykérétől megfosztott agy egy részlete prolabált úgy, a mint az ily sebzések után majdnem szabály. A küllevegőnek kitett, s táplálékától megfosztott agyrészlet elhalt, miért is eltávolíttatott, anélkül, hogy kellemetlenséget vont volna maga után, ez is oly jelenség, mely az irodalomban letett esetek után ítélve, nem lephet meg. Észleltettek oly esetek is, hol az agy homloki lebenyeinek majdnem teljes elpusztulása után a betegek felépültek minden nevezetesebb utókövetkezmény nélkül. A betegekre nézve nem is annyira az agy előesés veszélyes, mint a vele járó vagy általa előidézett lábfolyamat. Úgy történt ez betegünknél is. Genyedési folyamat indult meg, melynek jelei gyanánt intermittáló lázak mellett geny kifolyása a koponyaűrből szólt. Az agy drainezve is lett, a geny ki is folyt, mindennek daczára hüdési tünetek mutatkoztak az ellenoldali végtagokban és az arczidegben, aphasia lépett fel. Ez állapot nem tartott soká, a geny szabadabb kiürülésével a lázak is alább hagytak, a hüdési tünetek visszafejlődtek. Ez arra látszik mutatni, hogy a hüdés csak oly okok által volt feltételezve, melyek málok, ilyenek volnának nyomás a geny részéről vagy lobos vizenyő. A javulás csak rövid ideig tartott, a genyedési folyamat tovább terjedt, a hüdési tünetek újra kifejlődtek, míg végül, mint az ily esetekben lenni szokott, agykérleb vetett véget az életnek a felvételtől számítandó 123 nap múlva. Az eset így érdekes, a nagy fokú agyelőesés, a beállott hüdésnek visszafejlődése és újból előállása miatt. A 7. esetben a koponyatörés és behorpadás mellett, mutatkozó agynyomás miatt trepanatio lett végezve anélkül, hogy az kellő sikerre vezetett volna. Tagadhatatlan, hogy az elsődleges trepanatio csak igen ritka esetekben javalható egész határozottsággal. Ez magyarázza meg e műtétnél a nagy halálozási arányt is mely Bluhm összeállítása szerint 55260/0-ot tesz ki. A tény okát abban találhatjuk, hogy az esetek legnagyobb részében a kórismét egész biztossággal fel nem állíthatjuk. Az agynyomás, mely a betegeknél jelen van, okoztathatik a csontbehorpadás, esetleg vérömleny által, vagy mindkét ok is közreműködhetik, s így a kórisme csak több kevesebb valószínűséggel állítható fel, mint ez a jelen esetben is történt. Másként van ez a másodlagosan végzett lékeléseknél, ahol határozottan állítható fel a kórisme és javalat a lékelésre, mint azt közleményünk 3. 8. esete is bizonyítja, s mint azt azóta több ízben volt alkalmam tapasztalni. A betegnél agynyomás tünetei voltak jelen, de csak oly fokúak, melyek a csont depressionak teljesen megfelelni látszottak, mi sem szólott a mellett, hogy vérömleny is volt jelen. A koponya alapi repedésének semmi tünete sem volt jelen, a hüdési tünetek csak kis fokúak voltak, s így valószínű kizárásával az egyik s másik complicationak, indikáltam a beavatkozást, s a fékezést a depressio megszüntetése czéljából. De ha *) JL. az Orvosi Hetilap 20. számát.22