Orvosi Hetilap, 1882. július (26. évfolyam, 27-31. szám)

1882-07-02 / 27. szám

- 683 - rázni. Az elgyengült betegnél a testnek a szívtől legtávolabb eső részletein a szívműködés gyengesége miatt a viszerekben thrombus fejlődött ki. A bal alszáron mutatkozó tünetek magyarázására még fel kell azt is vetni, hogy a bal szívben ugyanazokból kifejlődött thrombus, mint embolus vizetett az alszár ütereibe, s csak is így, a teljes táphiányból magyarázhatni meg a mumificatio keletkeztét. A thrombusok mindkét alszáron a hátsó felület felső harmadában voltak jelen, s ott volt a fájdalmas göb tapintható. Nem sokára igen mélyre hatoló felfekvés társult e szövődményhez, mely gyorsan nagy területet támadott meg. A beteg kimerülésben halt meg máj. 26-ikán a baraque-kórházban. A typhus lefolyása után a fennt jelzett szövődmény fellépte a ritkábbak közé tartozik. Liebermeister 1743 esete közt összesen 31-szer fordult elő, s ez esetekben is csak egyoldali volt a viszér eldugulása ; a mi esetünkhöz hasonlót nem találtam feljegyezve. 10. eset. N. M., 21 éves, felv. 1881. jun. 12., elbocsát, jul. 22. A beteg, bajára nézve előadja, hogy f. h. 6-án forróság, majd bágyadtság érzete által lepetett meg. A lázas mozgalmakhoz nagyfokú fejfájás, hasmenés társult úgy, hogy a beteg f. hó 12-én a kórodát felkeresni kényszerült. Felvételkor az összeesett beteg nyelve erősen bevont, étvágytalanság, hasmenés van jelen. Léptompulat a köz-hónaljvonalban a 6. bordán veszi kezdetét, s tart le- és mellfelé a bordaívig. Kis fokú hörghurut constatálható ; a vizeletben fehérnye van jelen. Jun. 13. A beteg igen erőtlen, kábult. H. 40-3. 10 órakor kap 3 kgm. konyhasóval készült 30° fürdőt, melynek tartama 20 percz. Fürdő után h. 11 ór. 39. 12 ór. 40-0. 4 órakor a h. 40-5. újra fürdőt kap, h. 5 ór. 39 ; 6 ór. 40-5. 7 órakor 5-0 natr. salicylicumot szed, mire a h. 10 ór. 388; 2 ór. 39. Jun. 14. H. 38—40. Este 4 órakor 5-0 salicyls. natr-ot kap, mely után a hőmenet ez: 6 ór. 39-5 ; 8 ór. 39; 2 ór. 38-8. Jun. 15. H. 38-3—40-2. 5-0 salicylsav. natr. után 8 ór. este: 39; 10 ór. 38-5; 12 ór. 38. Jun. 16. H. 38-5—39-5. 5 0 salicylsavas nátriumra 10 ór. 38; 12 ór. 38-5; 2 ór. 37-8. Jun. 17. H. 38-5—40'1. 5 0 salicyls. natr. után 10 ór. 38-6; 11 ór. 38-5 ; 12 ór. 38-6. Jun. 18. H. 37'5—39'9- 5'0 salicylsav. nátriumra 10 ór. 37-8; 12—4 ór. 38. Jun. 19. H. 37'5—39-4; 5‘0 salicylsavas natr. után 6 ór. 39 ; 10 ór. 37‘2 ; 12 ór. 37-5. Jun. 20. H 37—38-8. Jun. 28. H. 38—39‘7- 5-0 salicylsavas natr. után 8 ór. 37-7; 12—4 ór. 37-4. Jun. 22. H. 37-8—39; 5-0 natr. salicylicum-ra 12 ór. 37. Jun. 23. H. 38-2—39‘5- 5-0 natr. salicylicum után 6 ór. 39 ; 8 ór. 38-5; 12 ór. 37. Jun. 24. A beteg jobban érzi magát. A hőmérsék folytonos esése mellett a beteg jul. 16. teljesen láztalan. A vizeletben jul. 28-ig fehérnyét lehetett kimutatni. Julius 22-én távozik a kórházból. 11. eset. M. J., 37 éves, felvét. 1881. jul. 24., elbocs. augustus 18. A beteg júl. 17-ikén lett minden ismeretes ok nélkül roszül, fejfájást kapott, étvágytalan lett, e mellett forrósági érzet, levertség is támadt. Felvételkor az apathikus beteg ileo-coecalis tája fájdalmas, itt horgás vehető ki. A léptompulat a 8-ik bordán kezdődik, s tart lefelé a bordaívig, mellfelé a bimbóvonalig. A jelenlevő hörghurut kis fokú. H. 39. Jul. 24—29. A hőmérsékleti emelkedések nem nagyok (38-8—39-2), miért is a beteg csak hűsítőt kap. Hörghurut fennáll, a székletét előmozdítására csőre rendeltetik. Jul. 29. H. 39—39-5. 50 0 salicyls. natr. után 6 ór. 39-2; 10 ór. 38-3 ; 2 ór. 38. Jul. 30. H. 38—39-5. 5"0 salicyls. nátriumot kap, mire a h. 8 ór. 38-6 ; 10 ór. 37-2. Cseréje székletet következett be. Jul. 31. H. 37-6—40. 5 0 salicyls. natr. után 8 ór. 38-8; 10 ór. 37-5 ; 2 ór. 37-2. A hőmérsék e naptól fogva fokozatosan leesett, a beteg aug. 5-én teljesen láztalan, s aug. 18-ikán elbocsáttatik. A két utolsó eset közönséges lefolyású typhus, melyben a magas hőmérséki emelkedések csökkentése salicylsavas nátrium adagolása által teljesen sikerült. (Folytatása következik ) — 684 — Schwartzer F. tr. kir. tanácsos magán elme- és ideg-gyógyintézetéből Budapestenl). A téboly agytáplálkozási zavarainak localisatiója. (Tanulmány.) Közli Lechner Károly tr., intézeti főorvos. (Folytatás). Szó sem férhet tehát ahhoz, hogy a kényszereszmék és kényszercselekmények egymás melletti feltűnése gyermekeknél tényleg megfigyelhető, s azoknak jelenlétét a nevezett korban többé elvitázni nem lehet. Sajátságos e mellett csak az, hogy azoknak constatálása alkalmával újból csak oly tünemény felmerüléséről szereztünk magunknak tudomást, mely tünemény a tébolynak kiválóan jellemzetes sajátságát képezi. De ezen, eddig felsorolt — a tébolylyal és a gyermekkorral közös — tüneteken kívül léteznek még egyéb jelenségek is, melyek e két állapot közös sajátságaiként állapíthatók meg. Ilyen a túlságig változékony kedélyhangulat és a vele kapcsolatos depressionalis vagy exaltationalis kedély mozgalmak sokfélesége. Ki ne látta volna még a mosolyból sírásra és a sírásból rögtön mosolyba átmenő gyermekarcot, s ki ne észlelte volna azt is, mily csekély, mily parányi indok szükséges arra, hogy a bús, vagy derült hangulatnak legnagyobb fokát váltsa ki? A zsigerérzetektől kezdve a kényszereszmékig, valamennyi eddig felhozott tünet képesítve látszik lenni e hangulatok kifejlődésére befolyást gyakorolni. Tudjuk, hogy a kedélyhangulatok minden neme lényegében nem más, mint az agytevékenység azon tartalom összegének kinyomata, melynél fogva az agy saját állapotáról, azaz saját táplálkozási viszonyairól tudomást szerez magának (Meynert02). Ha az agyba vetített ingerbehatások természetüknél fogva olyanok, hogy ingerületüket associatio útján olynemű edénymozgató kéregközpontokra viszik át, mely központok ingereltetés esetében a táplálkozás apnoétikus állapotába helyezik az agyat, minden bizonnyal derült kedélyhangulatok fognak létrejönni. Ha ellenben az agykéreg által felfogott ingerek ott oly idegsejteket hoznak ingerületbe, mely sejtek összeköttetéseiknél fogva egészen más edénymozgató központokra továbbítják a kapott ingerületet; s ha eme utóbbi központok ingerületbe ejtése épen az agytápláltatás dyspnoétikus állapotát feltételező vérkeringési viszonyokat váltanak ki: kétséget sem szenved, hogy az elégtelen tápláltatásának tudomására jövő agy, összműködésében is a bús kedélyhangulatnak tünetösszegét fogja külölni, így az ingerfajok változása szerint a kedélyhangulat is változik, s magától értetik, hogy a gyermekkorban és tébolynál egyaránt előforduló fenntemlített tünetek, mindkét esetben, a változékony kedélyhangulatok magyarázatára elegendőknek tekinthetők. Mindezek alapján bátran mondhatjuk, hogy a tébolynál előforduló főbb tünetek legnagyobb része, mint a zsiger-, izom- és bőr-sensatiok, a megfigyelési, nagysági és üldöztetési téveszmék, a kényszereszmék, s azokhoz párosuló kényszercselekmények, valamint a változó excessiv kedélyhangulatok mindmegannyian a gyermekagy fejlődés sorában is felmerülnek, hol semmirendű kóros eredetre vissza nem lévén vezethetők, mint az agy tisztán élettani működéstünetei szerepelnek. De bár nem egyszerre, nem ugyanazon egy időben lépnek is azok életbe, mégis — egymásutánjukban bizonyos sorrendet tartva — értelmi működéseink fejlődéstörténetében mintegy praeformálva léteznek. Ezeken kívül azonban nyilvánulnak még a tébolynál más nevezetes tünemények is, melyekről eddig az agy fejlődése folya *) Lásd az OHL. 24. számát. °2) Prf. Th. Meynert: Über Grundlagen zur Gruppirung der Hemisphärenkranlcheiten. Mittheilungen des Wiener medic. Doctoren-Collegiums. VI. ßd. Wien. l83o. Nr. 2. p. 16.