Orvosi Hetilap, 1882. október (26. évfolyam, 40-44. szám)

1882-10-01 / 40. szám

1031 haladt ; az icterikus bőrszínezet még 8 nap múlva is észrevehető volt, különösen a sclerán . 25-én az arc­on, a felső és alsó vég­tagokon pemphigus-szerű kiütések támadtak, melyek pár nap múlva eltűntek. A chlorsavas kálium belsőleg, a­mióta Sachse és Seligmüller (Jahrbuch für Kinderheilkunde 1877) azt a diphtheritis ellen mint specificumot ajánlotta, s Edlefsen ajánlatára hólyaghurutnál, nagy adagokban gyakran jön alkalmazásba. Seligmüller diphtheritisnél nagy adagot telített oldatban ajánl 1 : 20-ra fél, később órán­­kint egy evőkanállal éjjel nappal megszakítás nélkül, úgy hogy 12—24 óra alatt 15—20 gm. fogyasztassék el. Edlefsen (Deut­sches Archiv für klinische Medizin XIX.) hólyaghurutnál 15 gm. chlórsavas káliumot 300 gm. vízben ír elő, tehát 5°/C-os oldatot, melyből 2—3 óránkint 1 evőkanálnyi vétessék, míg 24 óra alatt mintegy 5—6 gm., s hozzá teszi, miszerint „a chlorsavas kálium a gyomrot nem izgatja és egészen ártalmatlannak tekinthető,a­mely a vizelet ammoniak-tartalmát megszűnteti. Diphtheritisben szenvedő 3—5 éves gyermekeknél rendesen 5 gramm chlorsavas káliumot 120 gm. vízben számtalanszor adtam 24 óra alatt. Hólyaghurutnál egy esetben az Edlefsen által ajánlott 5°/„-os oldatból naponkint 5 gm-ot 10 napon át adtam, de mérgező hatását sem gyermekeknél, sem ezen utóbbi esetben legkisebb mértékben sem tapasztaltam. Legelőször Seligmüller említ egy esetet, melyben a bekö­vetkezett halál általa a chlorsavas káliumnak tulajdoníttatott: egy 6 éves gyermek, ki diphtheritisben megbetegedett, nagyobb ada­got telített oldatban (5 : 100-ra) vett be; másnap ezen adag ismé­­teltetett. Erre hányás, s zöldesbarna székelés következett. 4-ik napon a gyermek láz nélküli volt, de teljesen kimerült állapot­ban ; bőrszíne sárga, a has behúzódott, hányás és hasmenés foly­ton tartott. A gyermek 11 nappal chlorsavas kálium bevétele után kimerülésben meghalt. Egy másik esetet említ Seligmüller, mely szinte halálos kimenetelű volt, s ezt a szer által okozott csilapíthatlan hányás­nak tulajdonítja. Billroth (Ueber Lithotripsie und Vergiftung mittelst chlor­­saurein kálium Wiener med. Wochenschrift, 1880) egy közleményt tesz közzé, melyben előadja, hogy kőmorzsolás után hólyaghu­rutban szenvedő betegnél, az ammóniák eltávolítása czéljából, az Edlefsen által ajánlott chlórsavas káliumot használta ; a beteg meghalt, s ez szerinte a gyógyszerrel történt mérgezés folytán jött létre. A betegnek ugyanis tévedésből 5 gm-nyi adag helyett 15 gm, adagoltatott, s három nap múlva rögtöni halál követ­kezett be; a bonczolat semmi különöset nem derített ki, csupán 3 vér sajátszerű barnás színezetét. Brenner tr. tanársegéd a bécsi belkórodán 1880-ik évben a Wiener med. Wochenschrift 46, 47 és 48-ik számaiban egy, általa tüzetesen megfigyelt mérgezési esetet ír le, mely az általam észlelt esettel teljesen azonos tünetek között ha­lállal végződött. Az eset röviden következő: F. W. 38 éves kereskedőnél házi­orvosa december 7-én a lágy szájpadon fehéres foltokat talált, különben beteg láz nélküli, érvelése rendes, de fejfájása volt, mely már­ több nap előtt jelentkezett. 10 gm. chlorsavas kálium rendeltetett 300 gm. vízben, minden 8—10 perczben torokmo­sásra, s ugyanezen oldatból 2 óránkint 1—2 kanállal belsőleg. Másnap, dec. 8-án teljesen megváltozott kép , sápadt bőr­szín, mélyen beesett szemek, a sclera sárgás, az arca beesett, általános cyanosis. Az agyműködés rendes. A hőmérsék lénye­gesen nem változott; légvétel 14; a szívverés alig érezhető; az érlökések száma 68, lágy, kissé rendetlen ; a lágyszájpadon Volt fehéres foltok eltűntek; a gy­omor nyomásra fájdalmas ; a hang tompa, kissé rekedt; beteg folyvást borzongásról panasz­kodott, s nagy szárazságról a torokban és égető szomjúságról ; minden ételtől undorodott, s rendkívül gyenge volt. Beteg előtte Való nap délután óta reggelig, tehát 15 óra alatt, hogy gyor­sabban meggyógyuljon, az előírt adagnak háromszorosát fogyasz­totta el, s leginkább belsőleg vette. Délután többször hányt, s hasmenése volt ; reggel óta a' vizelet kevés' és egészen fekete volt. Este: az agyműködés, hőmérsék, érvelés rendes, bőrszín halavány, a sclera sárga, ajkak és száj fakhártyája sápadt; a szívhangok tompák ; szívcsúcslökés nem érezhető. A has­ behú­zódott, nyomásra mindenütt fájdalmas; úgy a máj, mint a lép ter­méje megnagyobbodott, s kontatásuk igen fájdalmas. A vizelet egészen sötét, zöldes ; főzve és salétromsav hozzá­adására sötét barnaszürke alvadékot mutat. A górcső alatt egyes hámsejteket a vesevezetékekből, pár vértestecset, s nagy mennyiségű, a láttért egészen elborító kis, sárgás rögöket, melyek alaktalanéi és hengeralakban voltak összehalmozva. Id­ én (3-ik nap) az általános állapot javult. A hányás tovább tart, nem fekete többé ; érverés 68; vizelet alig sokcm., a tegnapival azonos. IX-én az általános állapot igen jó; a has nem fájdalmas, vizelet mint előbb ; a bőr száraz. 12- én éjjel mintegy 15 kcm. vizelet, mely kissé világosabb az eddiginél; érverés 72 ; fejfájás nagyobb ; egyébként az állapot jó. A fejet jól tűri , este rángások állnak be, a végtagok hidegek 13- án reggel 4 órától délután 4 óráig sápor alatt cronikus, s görcsök jelentkeznek, különösen az alsó végtagokban; a fej oldalra hajlítása, s kancsalság , a görcsök alatt bő izzadás, teg­nap reggel óta semmi vizelet; érverés 74. Délután eszmélet és beszélő tehetség teljesen helyre állt; a hányás ismétlődött. Este 9 órakor rögtöni halál. A Brenner Jr. által észlelt, imént előadott, s az általam megfigyelt mérgezési eset tünetei között a hasonlat szembeötlő. Ezek szerint a főbb tünetek a következőkben összponto­síthatók : a chlórsavas kálium mérgező adagának felvétele után csakhamar fellép az általános összeesés (collaps.,)­­nemsokára hányás, mely igen makacs, s mindvégig tart, s soha sem hiány­zik ; hasmenés, mely zöldes feketés színű ; az érvelés lágy, a szív működése gyenge, az érlökések száma rendes; hő emelke­dés nincs ; sárgaság, máj és lép nagyobbodása ; a vesetájak nagy fájdalmassága, s különösen sajátszerűen elváltozott vizeletelvá­lasztás, mely zöldesfekete színe, dús fehérnyetartalma, s nagy számú szétesett vér­testecsek (detritus) rögei, és kevés meny­­nyisége által tűnik ki. Brenner Jr. a vizelet ezen sajátszerű elváltozását a legfon­tosabb tünetnek tekinti, s azt hiszi, hogy az sohasem hiányzik. Mint állítja, ő előtte senki ily esetben a vizeletet nem vizsgálta, s azért ezen irányban semmi adatot sem találunk. Brenner szerint a chlórsavas kálium mérgező hatása két részre osztható: egyrészt izgatólag hat a gyomor és bél nyákhár­tyájára, mely hatás a hányás és hasmenésben nyilvánul; másrészt roncsolólag hat a vérre,­­ különösen a piros vértestecseket gyorsan elpusztítja. Az általam megfigyelt esetnél tapasztalt tünetek : a gyorsan beállott nagy sápadtság és kimerülés, az orrvérzésnél a vérnek híg, világos húsvízszerű színe, valamint a vizeletben talált nagy mennyiségű elroncsolt vértestecs, s ennek megfelelő fehérnyetar­­talom igazolni látszanak Brenner feltevését, a chlorsavas kálium mérgező hatásáról. Ezen eset közlését­­— a chlorsavas kálium gyakori alkal­mazása, s azon vélemény általánossága mellett, miszerint az telje­sen ártalmatlan szer — mint óvatosságra intő példát nem tar­tottam feleslegesnek — annyival inkább nem, mert ily esetek eddig kevés számmal jutottak nyilvánosságra. 1032 Schwartzer F. tr. kir. tanácsos magán elme- és ideg-gyógyintézetéből Budapesten. A téboly agytáplálkozási zavarainak localisatioja. (Tanulmány.) Közli Lichner Károly Jr., intézeti főorvos. (Folytatás). Említettük, hogy a szabad­ akarat az agykéreg gátló­képességének folyománya, s említettük azt is, hogy ezen gátló­képesség tökéletessége — fokára nézve — a lehető képzet-asso­­ciatiók számával egyenes arányban van. De ha — a kéregben felhalmozódott emlékezetképek épsége mellett — azoknak egy­más közötti associatio-műveletei, az őket összehidaló utaknak járatlansága miatt, mindinkább tökéletlenül mennek végbe; sőt

Next