Orvosi Hetilap, 1882. október (26. évfolyam, 40-44. szám)
1882-10-01 / 40. szám
1031 haladt ; az icterikus bőrszínezet még 8 nap múlva is észrevehető volt, különösen a sclerán . 25-én az arcon, a felső és alsó végtagokon pemphigus-szerű kiütések támadtak, melyek pár nap múlva eltűntek. A chlorsavas kálium belsőleg, amióta Sachse és Seligmüller (Jahrbuch für Kinderheilkunde 1877) azt a diphtheritis ellen mint specificumot ajánlotta, s Edlefsen ajánlatára hólyaghurutnál, nagy adagokban gyakran jön alkalmazásba. Seligmüller diphtheritisnél nagy adagot telített oldatban ajánl 1 : 20-ra fél, később óránkint egy evőkanállal éjjel nappal megszakítás nélkül, úgy hogy 12—24 óra alatt 15—20 gm. fogyasztassék el. Edlefsen (Deutsches Archiv für klinische Medizin XIX.) hólyaghurutnál 15 gm. chlórsavas káliumot 300 gm. vízben ír elő, tehát 5°/C-os oldatot, melyből 2—3 óránkint 1 evőkanálnyi vétessék, míg 24 óra alatt mintegy 5—6 gm., s hozzá teszi, miszerint „a chlorsavas kálium a gyomrot nem izgatja és egészen ártalmatlannak tekinthető,amely a vizelet ammoniak-tartalmát megszűnteti. Diphtheritisben szenvedő 3—5 éves gyermekeknél rendesen 5 gramm chlorsavas káliumot 120 gm. vízben számtalanszor adtam 24 óra alatt. Hólyaghurutnál egy esetben az Edlefsen által ajánlott 5°/„-os oldatból naponkint 5 gm-ot 10 napon át adtam, de mérgező hatását sem gyermekeknél, sem ezen utóbbi esetben legkisebb mértékben sem tapasztaltam. Legelőször Seligmüller említ egy esetet, melyben a bekövetkezett halál általa a chlorsavas káliumnak tulajdoníttatott: egy 6 éves gyermek, ki diphtheritisben megbetegedett, nagyobb adagot telített oldatban (5 : 100-ra) vett be; másnap ezen adag ismételtetett. Erre hányás, s zöldesbarna székelés következett. 4-ik napon a gyermek láz nélküli volt, de teljesen kimerült állapotban ; bőrszíne sárga, a has behúzódott, hányás és hasmenés folyton tartott. A gyermek 11 nappal chlorsavas kálium bevétele után kimerülésben meghalt. Egy másik esetet említ Seligmüller, mely szinte halálos kimenetelű volt, s ezt a szer által okozott csilapíthatlan hányásnak tulajdonítja. Billroth (Ueber Lithotripsie und Vergiftung mittelst chlorsaurein kálium Wiener med. Wochenschrift, 1880) egy közleményt tesz közzé, melyben előadja, hogy kőmorzsolás után hólyaghurutban szenvedő betegnél, az ammóniák eltávolítása czéljából, az Edlefsen által ajánlott chlórsavas káliumot használta ; a beteg meghalt, s ez szerinte a gyógyszerrel történt mérgezés folytán jött létre. A betegnek ugyanis tévedésből 5 gm-nyi adag helyett 15 gm, adagoltatott, s három nap múlva rögtöni halál következett be; a bonczolat semmi különöset nem derített ki, csupán 3 vér sajátszerű barnás színezetét. Brenner tr. tanársegéd a bécsi belkórodán 1880-ik évben a Wiener med. Wochenschrift 46, 47 és 48-ik számaiban egy, általa tüzetesen megfigyelt mérgezési esetet ír le, mely az általam észlelt esettel teljesen azonos tünetek között halállal végződött. Az eset röviden következő: F. W. 38 éves kereskedőnél háziorvosa december 7-én a lágy szájpadon fehéres foltokat talált, különben beteg láz nélküli, érvelése rendes, de fejfájása volt, mely már több nap előtt jelentkezett. 10 gm. chlorsavas kálium rendeltetett 300 gm. vízben, minden 8—10 perczben torokmosásra, s ugyanezen oldatból 2 óránkint 1—2 kanállal belsőleg. Másnap, dec. 8-án teljesen megváltozott kép , sápadt bőrszín, mélyen beesett szemek, a sclera sárgás, az arca beesett, általános cyanosis. Az agyműködés rendes. A hőmérsék lényegesen nem változott; légvétel 14; a szívverés alig érezhető; az érlökések száma 68, lágy, kissé rendetlen ; a lágyszájpadon Volt fehéres foltok eltűntek; a gyomor nyomásra fájdalmas ; a hang tompa, kissé rekedt; beteg folyvást borzongásról panaszkodott, s nagy szárazságról a torokban és égető szomjúságról ; minden ételtől undorodott, s rendkívül gyenge volt. Beteg előtte Való nap délután óta reggelig, tehát 15 óra alatt, hogy gyorsabban meggyógyuljon, az előírt adagnak háromszorosát fogyasztotta el, s leginkább belsőleg vette. Délután többször hányt, s hasmenése volt ; reggel óta a' vizelet kevés' és egészen fekete volt. Este: az agyműködés, hőmérsék, érvelés rendes, bőrszín halavány, a sclera sárga, ajkak és száj fakhártyája sápadt; a szívhangok tompák ; szívcsúcslökés nem érezhető. A has behúzódott, nyomásra mindenütt fájdalmas; úgy a máj, mint a lép terméje megnagyobbodott, s kontatásuk igen fájdalmas. A vizelet egészen sötét, zöldes ; főzve és salétromsav hozzáadására sötét barnaszürke alvadékot mutat. A górcső alatt egyes hámsejteket a vesevezetékekből, pár vértestecset, s nagy mennyiségű, a láttért egészen elborító kis, sárgás rögöket, melyek alaktalanéi és hengeralakban voltak összehalmozva. Id én (3-ik nap) az általános állapot javult. A hányás tovább tart, nem fekete többé ; érverés 68; vizelet alig sokcm., a tegnapival azonos. IX-én az általános állapot igen jó; a has nem fájdalmas, vizelet mint előbb ; a bőr száraz. 12- én éjjel mintegy 15 kcm. vizelet, mely kissé világosabb az eddiginél; érverés 72 ; fejfájás nagyobb ; egyébként az állapot jó. A fejet jól tűri , este rángások állnak be, a végtagok hidegek 13- án reggel 4 órától délután 4 óráig sápor alatt cronikus, s görcsök jelentkeznek, különösen az alsó végtagokban; a fej oldalra hajlítása, s kancsalság , a görcsök alatt bő izzadás, tegnap reggel óta semmi vizelet; érverés 74. Délután eszmélet és beszélő tehetség teljesen helyre állt; a hányás ismétlődött. Este 9 órakor rögtöni halál. A Brenner Jr. által észlelt, imént előadott, s az általam megfigyelt mérgezési eset tünetei között a hasonlat szembeötlő. Ezek szerint a főbb tünetek a következőkben összpontosíthatók : a chlórsavas kálium mérgező adagának felvétele után csakhamar fellép az általános összeesés (collaps.,)nemsokára hányás, mely igen makacs, s mindvégig tart, s soha sem hiányzik ; hasmenés, mely zöldes feketés színű ; az érvelés lágy, a szív működése gyenge, az érlökések száma rendes; hő emelkedés nincs ; sárgaság, máj és lép nagyobbodása ; a vesetájak nagy fájdalmassága, s különösen sajátszerűen elváltozott vizeletelválasztás, mely zöldesfekete színe, dús fehérnyetartalma, s nagy számú szétesett vértestecsek (detritus) rögei, és kevés menynyisége által tűnik ki. Brenner Jr. a vizelet ezen sajátszerű elváltozását a legfontosabb tünetnek tekinti, s azt hiszi, hogy az sohasem hiányzik. Mint állítja, ő előtte senki ily esetben a vizeletet nem vizsgálta, s azért ezen irányban semmi adatot sem találunk. Brenner szerint a chlórsavas kálium mérgező hatása két részre osztható: egyrészt izgatólag hat a gyomor és bél nyákhártyájára, mely hatás a hányás és hasmenésben nyilvánul; másrészt roncsolólag hat a vérre, különösen a piros vértestecseket gyorsan elpusztítja. Az általam megfigyelt esetnél tapasztalt tünetek : a gyorsan beállott nagy sápadtság és kimerülés, az orrvérzésnél a vérnek híg, világos húsvízszerű színe, valamint a vizeletben talált nagy mennyiségű elroncsolt vértestecs, s ennek megfelelő fehérnyetartalom igazolni látszanak Brenner feltevését, a chlorsavas kálium mérgező hatásáról. Ezen eset közlését— a chlorsavas kálium gyakori alkalmazása, s azon vélemény általánossága mellett, miszerint az teljesen ártalmatlan szer — mint óvatosságra intő példát nem tartottam feleslegesnek — annyival inkább nem, mert ily esetek eddig kevés számmal jutottak nyilvánosságra. 1032 Schwartzer F. tr. kir. tanácsos magán elme- és ideg-gyógyintézetéből Budapesten. A téboly agytáplálkozási zavarainak localisatioja. (Tanulmány.) Közli Lichner Károly Jr., intézeti főorvos. (Folytatás). Említettük, hogy a szabad akarat az agykéreg gátlóképességének folyománya, s említettük azt is, hogy ezen gátlóképesség tökéletessége — fokára nézve — a lehető képzet-associatiók számával egyenes arányban van. De ha — a kéregben felhalmozódott emlékezetképek épsége mellett — azoknak egymás közötti associatio-műveletei, az őket összehidaló utaknak járatlansága miatt, mindinkább tökéletlenül mennek végbe; sőt