Orvosi Hetilap, 1882. december (26. évfolyam, 49-53. szám)

1882-12-03 / 49. szám

— — — — absolut sikertelen a gyógyeljárás, előreláthatólag a legnagyobb valószínűséggel sikertelen lesz az a természetes alaknál is. Nem mulaszthatja el a bizottság továbbá felhívni nagymél­tóságod figyelmét azon körülményre, hogy ha még siker kecseg­tetne is, a szer hasznos volta iránt, annak bizonyossága felül a kellő objectív meggyőződés szerzése az itteni viszonyok között különösen a gyorsan lefolyó anthrax-eseteknél alig lehetséges. A baj lényege hozza magával azt, hogy az anthrax-esetek bejelentése rendesen oly későn történik, hogy mire a bizott­ság a másfél, egész két órányira legelő nyájhoz kiszáll, a bejelentett állat már rendesen elhal és a bizottság csak a holt­testet bonczolhatja. Szintén a baj lényege hozza magával azt, hogy az anthrax-esetek biztos constatálása (a lépfene-bacillusok kimutatása az élő vérben) csak a baj utolsó óráiban történhetik. Nem biztosan constatált esetekből vont következtetések pedig csalódásoknak nyitják meg az utat. Ily módon szerezni bizonyosságot a gyógyeljárás hatásossága felől csak akkor lenne — az államkincstárnak a gyakori és igen sokszor hiábavaló kiszállásai folytán keletkező tetemesebb megterheltetése nélkül és a siker kilátásával — lehetséges, ha a bizottságnak folyto­nosan keze ügyébe eső marha-, vagy juhállományban ütne ki a természetes lépfene. A bizottság azon véleményben van, hogy az államnak ily áldozatokat hozni csak akkor lenne érdemes, ha valamely lépfene-ellenes gyógyeljárás oltott anthrax-esetekben mutatva fel valamelyes sikert. A concret esetben a fenntebb előadott sikertelen gyógy­­kísérletek után annyival kevésbé van indokolva, annak természe­tes anthrax-eseteknél való további vizsgálása, mert a szóban­­forgó lépfene-ellenes gyógyeljárás biztosságát tanúsító bizonyítvá­nyok alig bírnak azon kellékekkel, melyeken tudományilag vala­mit építeni lehetne. Egyik bizonyítvány sem ered szakértőtől. A lépfenét mindenütt csak maga az illető gyógykezelő állatorvos constatálta. Krausz Mayer gyulai szeszgyáros (./• melléklet) midőn azon körülményből, hogy 44 darabból álló szarvasmarha­állományában elhullott és lépfenének kórismézett eset alkalmával Boné állatorvos két más beteg és valamennyi többi marhájának orvosságából bőr aláfecskendezvén, sem a két beteg marha sem a többi lépfenét nem kapott, e gyógykezelési mód gyors és biztos sikerét bizonyítottnak véli, a „post hoc ergo propter hoc“ oly könyen csalódásra vezető egyoldalú ösvényére jut, mert nem gondolja meg, hogy ugyanezen kedvező gyógyeredmény maga is beállhatott volna. Tapasztalati tény, hogy nagyobb marha- és juhállományban egyes lépfene-esetek előfordulnak anélkül, hogy okvetlenül járványnak kellene kitörni annak elhullása után. Ily esetben bárminő hatástalan, állítólagos óvó vagy gyógyító el­járásokat lehet alkalmazásba venni , a kedvező eredmény ki nem fog maradni és az alkalmazásba vett gyógyeljárás sikeresnek lenne keresztelhető. Az idei nyáron például a kolozsvári-tarcsai legelőn levő mintegy 1200 darab szarvasmarha állományban elő­­fordult két-három lépfeneeset, s járvány­ meg sem fejlődött, noha annak megelőzése vagy megakadályzása szempontjából semmiféle gyógyeljárás sem történt. Ha ez eseteknél a Boné-féle gyógyke­zelés alkalmazásba vétetett volna, annak sikeressége az említett és az azokhoz, hasonló többi bizonyítvány eszmemenete alapján bizonyítható lett volna. Midőn Bené Péter állatorvos maga is ezen tapasztalatai és ezen eszmemenet alapján gondolja lépfene­­gyógyeljárását sikeresnek hasonló, öncsalódásba esik, a milyen öncsalódásokkal különben fájdalom tele van a therapeutika tör­ténelme. Az öncsalódásból pedig mások csalódása nagyon könyen bekövetkezik. A lépfenénél azonban, hála a baj természete felől fennálló tudományos ismereteinknek, ily csalódások kiábrándulás nélkül sokáig nem maradhatnak. Habár ilyeténkép a bizottsági munkálkodás végértéke csak abban áll, hogy­ az igazság felderítése által egy nem egészen jogos illuziót oszlatott szét, s így a lépfene gyógykezelésének nemzetgazdaságilag kétségen kívü­l fontos kérdésében csak nega­tív eredményt hozhatott létre, mindazonáltal örömmel foglalkozott e kérdéssel, mert a bizottság megalkotásában egy­ fontos állami intézkedés magvát tekinti. Az a törekvés, hogy a lépfenét preventív oltásokkal meg­előzni lehessen, Pasteur fáradhatatlan búvárlatai és felfedezései folytán meglehetős sikerrel kecsegtet. A nagyméltóságok vezetése alatt álló ministérium a felfedezések közzététele után mindjárt felismerve az ügy fontosságát, sietett magának tudomást szerezni általa kinevezett bizottság által Pasteur védoltásainak érté­kéről, s e védoltás tovább tanulmányozásával az állatgyógyin­tézet tanárát megbízta. A lépfenebaj elhárításának kétségen­­kívül ez egyik fő módja. Nem kevésbé fontos azonban a másik, a kitört lépfene meggyógyítása. Ennek tanulmányoztatása az állam részéről nem kevésbé bír fontossággal, mint az előbbié. Ez a bizottság azon reményben él, hogy szerény­ munkálkodása kiin­dulópontul szolgálhat a hazánkban ez irány­ban is meginduló munkásságnak. A lépfene gyógyításának tudományos tanulmányozására — miután, a tudomány a lépfene okát az anthrax bacillusában felis­merte — tétettek már egyes kísérletek leginkább, egyes franczia búvárok részéről. Állami segélyezés mellett áll fenn egy lépfene­­gyógykísérletező állomás Bajorországban (Oberbayerische Mitz­brand-Versuchsstation). Az eddigi gyógykísérletek ugy­an még kevés eredményre vezettek, a­mennyiben jelenleg nem ismerünk oly gyógyeljárást, melyly­el az élő állat szervezetében fejlődésnek indult anthrax­­ragályt megsemmisíteni lehessen ; kilátás van azonban arra, hogy a kísérletező tudománynak a baj lényege még behatóbb megis­merése mellett sikerülni fog egykor a kellő gyógyeljárást felta­lálni ezen, az állattenyésztésre oly csapásos betegség elfojtására. E gyógykísérletezések­­a dolog természetének megfelelőleg legczélszerűbben csak jól felszerelt kísérleti kórtani és kísérleti gy­ógytani laboratóriumokban lennének eszközölhetők, gyakorlott experimentátorok felügyelete és kellő segédlete mellett, s csak az ily vizsgálatok után oltott anthrax-esetekben sikeresnek mutat­kozó gyógyeljárás lenne a gyakorlati élet bírálata alá bocsá­tandó. Nem kételkedik a bizottság a­felől, hogy hazánk két egye­temének és állatgyógyintézetének illető laboratóriumai kellő állami segélyezés mellett készeknek fognának mutatkozni e fon­tos kérdés tanulmányozására, annyival inkább, mert e kérdés tanulmányozásának nemcsak állatgyakorlati, hanem a fertőző be­tegségeknek e baj lévén kóroktanilag legismertebb alakja, álta­lános tudományos fontossága is van. Addig is azonban, míg az eszme nagyméltóságod tetszését megnyervén, az kellőkép meg érlelődhetnék, jelen lépfene-bizott­­ság vállalkozik arra, hogy a fenntebbi lépfene-ellenes gyógy­kísér­­letekre kiutalt 800 frtnyi összeg fenntmaradt feleslegéből anthrax­­xal oltott juhokon és apróbb állatokon néhány­ hatásosabbnak mutatkozó gyógyszerrel kísérleteket tesz. A lépfene-gyógy­kísérletekre felügyelő bizottság nevében a közlő. 1265 1266 Ideges dyspepsia. Müll­er Kál­mán Jr. egyetemi magántanár. (Vége). A dyspepsiának fogalma magában az elnevezésben már eléggé körül van írva, úgy hogy szorosan ehhez ragaszkodva, mi alatta csakis azon tünetösszletet fogjuk érteni, melyet a nehéz, fájdalmas emésztés tár elénk , a melyet rendellenes emésztési folyamat, tehát emésztési zavar hoz létre. E tünetösszletet ismerjük, mint tünetét több gyomor vagy más bántalomnak. Ismerjük, mint az idült gyo­morhurutnak, a gyomorfekélynek, gyomorráknak, gyo­mortágulásnak, vékonybél-fekélynek, bélférgeknek, stb­­nek tünetét. S ha mindezen bántalmaknak közös tünetét képezi az, a­mit dyspepsiának mondunk, akkor mindenek előtt is az iránt tanácsos tisztába jönnünk, vájjon ezen esetek mindegyikében egy és ugyanazon oka van-e a dys­pepsiának s ha nem, akkor az egyes esetekben mi okozta azt. Ha a rendes, élettani emésztésnek fő kellékeit rendes mennyiségben és minőségben elválasztott gyomornedv, s az élettani fokot megütő gyomormozgások képezik , akkor mintegy önmagát igazolja azon általánosan elfogadott fel­vétel, hogy a dyspepsia az említett két tényező egyiké­nek vagy mindkettejének rendellenességéből ered, s hogy az elégtelen vagy túlságos gyomormozgásokon kívül job-

Next