Orvosi Hetilap, 1883. január (27. évfolyam, 1-4. szám)
1883-01-14 / 2. szám
Budapest, 1883. SZ. Január 14. előfizetés; ÁH . helyben és vidéken egész évre MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, 1oszt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél . , en 0 * . . . , nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében HIRDET. BSEKER 1 soronkint 15 uj kr. váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. JTonis külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Schwimmer E. tr. Axanthoma. — Bókas A. tr. Közlemény Korányi tr. belgyógyászati korodájáról. A liquor arsenici bromati (Clemens) hatása czukros húgyárnál. (Vége.) — Bakes V. tr. Gambetta halálának oka. — Könyvismertetés. Die Krankheiten des Ohres und deren Behandlung. Von Dr. Arthur Hartmann. — Lapszemle. Mérgezés chlorsavas kaliummal. — Az S romanum rákos dagja és kimetszése. Gyógyulás. Tárcza : A tisza-dadai hulláról. — Mihalkovics G. tr. Úti levelek. Újabb vizsgálati módszerek a górcsövezésben. (Folyt.) — Vegyesek. — Pályázatok: A xanthoma (xanthelasma, vitiligoidea). Schwimmer Ernő egyetemi tanártól, „Xanthoma“ névvel folt vagy göbképződéseknek egy nemét illetjük, mely világos — szalma és kén — vagy sötétsárga, majd szétszórt majd egymásbafolyó csikók és kiemelkedések alakjában jelentkezik a köztakarón. A bántalom subjectív tünetek nélkül foly le és önkénytes visszafejlődésre nem képes. A kóros folyamatnak állandósága, valamint azon tapasztalat, miszerint a xanthoma egyes esetekben szétterjedésre és különböző bőrterületeknek megtámadására nagy hajlammal bír, kórodai szempontból indokolttá teszi a bántalmat álképződési folyamatnak tekinteni, mely felvételt szövettani vizsgálatok teljes jogosultságra emeltek. A bántalom első leírója Rayert volt, aki felemlíti róla, miszerint „a szemhéjakon és azok szomszédságában néha sárgás telepek (plaques jaunatres) láthatók, melyek kissé kiemelkedők, s lágyak, pirt nem okoznak és a bőrön részarányosan vannak el-helyezve.“ Később Addison és Gull önállóan írták le a bántalmat, s azt a Willan és Bateman által leírt vitiligo-hoz való hasonlatossága miatt vitiligoidea névvel illették. Ezen szerzők a bántalomnak két alakját : a lapos és göbös alakot (vitiligoidea plana et tuberosa) különböztették meg, s a vitiligoidea megnevezésnél alkalmasabb xanthoma név Smith-től2), a xanthelasma elnevezés pedig Erasmus Wilsontól) származik. A kezdetben gyér észleletek száma az utolsó években számos ide vágó eset ismertetése által (Hilton Fagge, Pavy, Waldeyer, Hebra-Kaposi, Hutchinson, Chambard, Besnier, Hertzka stb.) oly annyira megszaporodott, hogy ezen, a régebbi szerzők kimondása szerint ritka megbetegedést mai napság már nem kell a kevéssé észlelt kóralakok közé sorolni, bár azt sem mondhatjuk, hogy a xanthoma a gyakran előforduló bőrbántalmakhoz számítandó volna Mi a következőkben Addison és Gull felosztását, mint kórodai szempontból leghelyesebbet tartva szem előtt, a xanthomát két alakja szerint külön tárgyaljuk. 1. A lapos xanthoma (xanthoma planum) kis lencsényi vagy mogyorónyi és ennél nagyobb, sárgásfehér vagy czitromsárga foltokat képez, melyek rendesen mindkét szemzugban vagy szemhéjon részarányosan vannak elhelyezve, de előfordulnak a pofák, az orr és a tarkó bőrén is, sőt egyes esetekben a száj nyálkahártyáján szintén voltak észlelhetők. Pye Smith ily foltokat a szájpadláson, a hullában a tápcsőben, Eegg1) a légcső elágazódásának helyén és a lépnek burkában észlelt. Wirchow 2), Graefe korodáján észlelt esetet említ, melyben a szaruhártyán fejlődött xanthoma stb. Az egyes foltok laposak, legtöbbnyire simák, bársony-tapintatúak és oldalagos világításnál, színezésük folytán, a bőr felszíne felé emelkedőknek látszanak. Az egyes foltok néha egymás mellé sorakozott, vagy egymásba folyó kisebb foltokból állóknak ismerhetők fel, különösen azon esetben, ha a foltok között egyes kisebb göbök emelkednek ki. A xanthelasmában szenvedő bőr könnyen ránczba szedhető, kissé tésztás tapintaté, bár nem sokban eltérő a rendes bőr tapintatától. Az egyes foltok minden esetben élesen körülírtak, nem pikkelyedzők, érintésre nem fájdalmasak. 2. A göbös és gumós xanthoma (x. tuberosum et tuberculosum.) Az előbbi alaktól a göbképződés által különbözik, mely majd kendermagnyi, majd lencsényi és babnyi különálló, majd egymásba folyó gumókat képez, mely utóbbiak az egyes göböknek sűrűn egymás mellé sorakozása folytán mirigylebeny szerkezetéhez hasonló kinézést nyernek. A xanthomának ezen sűrű elrendezésű alakja a legritkábban szokott előfordulni. Magamnak is volt alkalmam ily esetet észlelni májzsugorban szenvedő betegnél, ki általános xanthomatosisban szenvedett, s akinek testét sok száz xanthoma-göb lepte el. Hasonló esetekről tettek említést Chambard és Carry). Az egyes göbök sima lágy bőrtől fedvek, tömött tapintatúak, s az irhában székelnek, de gyakran a mélyebb kötszöveti rétegekig terjednek. Ezen alak csak kivéte____________ V ') Traité des maladies de la peau Paris 1835. II. tome. — 2) Journal of Cut. Med. l86q. III. 241. pag. — 3) Diseases of the Skin. London. 1867. *) Patholog. Society of London 1874. — 2) Virchow’s Archiv. Bd. 32. — 3) Annales de Dermatologie. 1879. t88o.2