Orvosi Hetilap, 1883. február (27. évfolyam, 5-8. szám)
1883-02-04 / 5. szám
— 105 — — — múlva szabadon bocsátották őt. Görcsös rohamai azonban még mindig jelentkeztek, mígnem mért September hó elején újból fegyvert vásárolt öngyilkossági szándékból, s egy éjjel, midőn a szédülés szintén előfogta őt, ágyából felkelve, kiment a Dunapartra, ott levetkőzött, s fejének szegezte a fegyvert, hogy magát meglőjje. De ekkor mintegy eszmélethez térve, a rendőrséghez ment, ott az éji szolgálattevő biztost felköltötte, s kérte, venné el tőle a fegyvert, mert ő nem tudja mi baja van, de vagy magát, vagy mást meggyilkol. A rendőrség letartóztatta, s másnap orvosilag megvizsgáltatván, megfigyelés végett a sz. Rókusközkórházba szállíttatott. Jelen állapotát a következőkben találtam. A magasabb termetű, jól táplált, erős csont-izomrendszerrel biró férfi bőrszíne a rendestől eltérést nem mutat; hajzata fekete, a látható nyakhártyák rendes színezetűek. Külérzéki működése csak annyiban mutat eltérést, hogy a görcsös rohamok után jobb szemén a látás homályos. Felalkotása némi deformitást mutat, nevezetesen a jobb homlokdomb jó megfigyelés mellett előbbre áll, mint a baloldali, s a sutura lambdoidea feltűnően körvonalazott, mi megtekintésnél, annyival inkább tapogatásnál, észrevehető; a fej méretei — a psychiáterek által követett rendszer szerint — a következőket tüntetik fel. Hosszátmérőben 180 milliméter, haránt átmérőben 144 mm, a koponya magassága 127 mm, és körzete 555 mm. Az arcz , a pofacsontok kissé kiállók, az állkapocs pedig az ajkak félrehúzásakor előállónak látszik, mit a fogsorok állása is bizonyít. A láták kissé tágultak, egyenlők, fényre renyhén reagálnak, az iris sötétbarna. A nyak részarányos, a mellkas dombordad, jól fejlett , bal karjának hajlító oldalán öt cm. hosszúságú heg látható. A légzési, vérkeringési és emésztési szervekben eltérés nincs. A jobb inguinalis tájon tenyérnyi heg, míg a penis makktyúi részén több, lencsényi heg látható. Ami szellemi működését illeti, a rohamoktól ment időközben, amennyiben a kérdésekre elég helyes feleleteket ad ,nem igen látszik eltérőnek ; mindazáltal a nemrég múltban történt dolgokra vagy csak homályosan, vagy nem is emlékszik; orientál, szeszes italt meglehetősen fogyasztott. Jelentkező rohamait észlelve, azt találtam, hogy a beteget előzetesen erős szívdobogás lepte meg, melyet mintegy 10 perczcel későbben szédülés váltott fel, mi szintén körülbelül 10 perczig tartott, mely idő alatt a beteg leült, s fejét tenyerébe hajtotta. Ezen állapotban igen rövid időközökben összesen 2—3, alig észrevehető rángása volt jobb alsó végtagjában. Beteg ezután ülőhelyéből felkelve, fel és alá járkált, kérdéseimre zavaros feleleteket adott, önmagában pedig folyton valami gyilkossággal volt elfoglalva, de melyet tőle tisztán megérteni nem lehetett. Ezen későbbi stádiumban maradt késő esti órákig. Az esteknél semmi különös sem fordult elő, s étkezett úgy, mint annak előtte , de éjjel nyugtalan volt, amennyiben többször kikelt ágyából és czél nélkül bolyongott. Másnap egészen magába zárkózott volt : félénkséget árult el, s egyéb különös változás nem fordult elő ; a kérdésekre, hogy az előtte való napon történt dolgokra emlékszik-e, azt felelte, hogy az éjjel álmodott különös dolgokról, de azt már nem tudja tisztán emlékezetébe hozni; néhány napon át még némi kis bágyadtság volt észlelhető, azután ismét oly állapotba jutott, mint a roham előtt. A fenntebb vázolt roham betegnél most ritkán jelentkezik, s többnyire éjjel. És most lássuk, hogy jelen eset a nehézkor aequivalens alakjainak mely sorába tartozik. Ha tekintetbe vesszük az imént említett roham lefolyását, nemkülönben az anamnesist, úgy azt kell mondanunk, hogy a nehézkóros elmezavar, mely félénkséggel, öngyilkossági kísérlettel, vagy gyilkossági hajlammal van párosulva, a nehézkor aequivalenseinak ötödik sorozatába tartozik. Fontos itt azon kérdés, hogy mi okozhatta a betegnél ezen, úgy teszi, mint szellemi változást. Az anamnesisból tudjuk, hogy a betegnek egy fivére nehézkóros rohamok közt halt el, továbbá azt, hogy gyermekkorában fején sérülést szenvedett, s végre, hogy serdülő korában bujakórban szenvedett, melynek nyomai most is láthatók ; a jelen állapotból pedig tudjuk, hogy koponyájának alkata, fejlődésében egyes méretek irányában visszamaradt. A bujakórt, mint a kór okozóját mindjárt ki is zárhatjuk, mert hisz az mindenki előtt ismeretes dolog, hogy ha valakinél a bujakór a központi idegrendszert támadja meg, annak utókövetkezményei nemcsak nehézkórban, vagy annak aequivalensében nyilvánulnak, hanem részleges vagy totalis aphasia, hemi-, vagy monoplegia, ezenkívül még sok más tünet van, mely a bujakór mellett szólna, ha t. i. ez lenne a kór okozója. Koponyasértés szintén előidézhette a bajt, de amennyiben a tekintetben eléggé biztos adatokat szerezni nem lehetett, hogy mily mélyre hatott a sértés, azt mint okot határozottan nem lehet állítani ; bár volt alkalmam számtalan esetben — kisebb koponyasérülések után — nehézkórt, vagy ennek aequivalensét észlelni, úgyszintén az irodalomban is számtalan ilyféle esetet lehet találni, így ezen ok, mint a baj előidézője függőben maradna, ha biztos adatokból nem lennék értesülve, mit már az anamnesisből tudunk, hogy a beteg családjában nehézkóros egyén volt, tehát örökölte a bajt; ezt annyival is inkább állíthatjuk, mivel a fej méretei, s ezek végszáma, valamint a fej alkotása, összehasonlítva épelméjű egyén fejével eltérőnek mutatkozik. Hogy ezt annál inkább érzékíthessem, a szóban levő egyén fejének méreteit ezen táblázatban összehasonlítottam a nehézkórban szenvedő három egyén fejméreteivel, kik közül egy gyilkolt, egy gyújtogatott és egy rabolt, s hogy a méretek annál inkább kitűnjenek, még 4 épelméjű egyénnek fején tettem méréseket. Összehasonlító koponyaméretek. A számok milliméterekben értendők. S ha most a méreteket részletükben, vagy végszámaikban hasonlítjuk össze, s még hozzávesszük a fejnek némi difformitását, úgy nem csak azt mondhatjuk, hogy örökölte a bajt, hanem azt is, hogy koponyájának fejlődése — egyes méretekben — visszamaradt. Hogy a baj örökölhető, azt ma már nagyon sok hírneves búvár hosszas észlelés által kiderítette, s a tudományos világban az mint elfogadott dogma szerepel. Mindazonáltal nem okvetlen szükséges, hogy azon átörökölt baj teljes nehéz kórban nyilvánuljon. íme a jelen esetben is annak csak módosulata fordult elő, s az is csak az élet későbbi éveiben. Sokan azt kérdeznék, ha ezen esetben a baj öröklött-e, miért nem jelentkezett az serdülő korban, mint ez leginkább lenni szokott. Erre nézve azt mondhatjuk, hogy midőn az egyén a gyermekkorból a serdülő korba ment át, nem volt indító ok, mi a bajt kitörésében elősegítse, az csak később következett be, midőn in Baccho d in Venere kicsapongott. (Folytatása következik). A méretek irányának megnevezése Sch. A. jelen eset. Gyilkos. Gyújtogató. IntquM Épelméjű egyének koponyaméretei I.2. 3.4-Hosszátmérő. 180 169 170 170 189 190 193 180 Haránt átmérő . 144 142 137 145 164 160 162 160 Koponyamagasság . 147 162 140 142 160 160 160 155 Körzet............................1 555 520 510 530 580 570 580 560 Összegezés . ||1026 993 957 98711093108010951055 106 XX 1 T A gyermekágyi láz prophylaxisának kérdéséhez. Liebmann Mór tr., egyet, magántanártól. (Vége.) Tisztelt orvosegylet! "Talán nagyon is hosszasan foglalkoztam Boehr Jr. dolgozatával, de szükségesnek tartottam ezt tenni, minthogy ezen dolgozat Semmelweis epochalis munkája után a legkimerítőbb ezen téren, tartalom, erély és nyíltságra nézve pedig az előbbihez méltán sorakozik. Ezen, nagy elismerésben részesült irat némely pontjai ellen Dohrn, a szülészet tanára Marburgban, a német orvosok és természettudósoknak Casselben tartott gyűlésén „Zur puerperalen Statistik“ czímű előadásában kikelni indíttatva érezte magát. Mindenekelőtt kifogásolta Boehrer-nak a Hessen- Nassaura vonatkozólag közölt adatokból vont következtetéseit, melyek szó szerint következőleg hangzanak: „Eine erschreckende Verhältnisszahl, welche sogar zwischen die äussersten Jahresmaximen der Staatstabelle heranreicht, zeigt der 7 jährige Durchschnitt 5*