Orvosi Hetilap, 1883. március (27. évfolyam, 9-12. szám)
1883-03-04 / 9. szám
207 208 a legerélyesebb cronikus görcsrohamokat színlelte azért, hogy a nehéz földmíves munka alól kivonja magát, s aki a legkonokabb, egész lényén a cynismus jellemvonását viselő ellenállással küzdött a leálcrázás ellen , akkor semmi kétségünk sem lehet aziránt, hogy a gyermek erkölcsi lénye meg van mételyezve, s a jövőben a legnagyobb jellemhibák fejlődésének vetheti meg alapját. Igaz, hogy a betegség-színleléseknek legnagyobb része oly kicsinyes, csak bizonyos idő és körülmény által felkeltett indokhoz van kötve, s oly átmeneti természetű, hogy a jelenen túl kiható következményeket nem is eredményezhet. Azonban nem tartoznak a ritkaságok közé oly színlelések sem, melyeknek a jellemben gyökeret verhető, s a jövőbe átvihető káros következményei iránt bármely szülő vagy nevelő méltán aggodalmakkal ne viseltetnék. S épen ezen esetek teszik kiváló fontosságúvá az orvos előtt a színlelt betegségek kiválóbb méltatását, azoknak felismerését és leálcrázását. Ha a betegség-színlelés indokait tekintjük, tán a legtöbb esetben kicsinyes, nevetséges okokkal találkozunk. A kisebb tanulóköri élmények visszaidézése bő alkalmat nyújt ez aprólékos körülmények áttekintésére, s bizonnyal nem egy kiváló férfiúnak jut eszébe, hogy Aesopus egy-egy meséjének a játék miatt elmulasztott betanulása, mennyire elégséges volt egy napi fejfájás színlelésére, s mily martyr-nyugodtsággal volt kénytelen tűrni azon kegyetlen axiómát, hogy a fejfájásosnak levesen kívül semmi sem jár. Az úgynevezett „deákbetegségek“ tartoznak a leggyakoribb, de legártatlanabb színlelések közé. Indokuk a félelem, a gyermeknek e sarkalatos jellemvonása, melynek félszeg nyilvánulásai előtt, paedagogiai szempontból, tán épen annyi okunk lehet nevetni, mint méltatlankodni. Ezekkel egy vonalban állanak színlelések, melyekre például egy vagy más munkától való szabadulni óhajtás, bizonyos nem-kedvelt ételek fogyasztása alól való végleges felmentés reménye, s más hozzájuk fogható körülmények adnak okot. Ezeknél nem a félelem, hanem az elnéző érdeklődés és szánalom felkeltésére irányuló törekvés képezi a mozgató rugót. Némileg más szempont alá jönnek oly esetek, melyekben a színlelés előzetes megfontolás, s bizonyos czélra törekvés nélkül, tisztán szertelen utánzási vágyból ered. Vegyük itt például a choreát, melynek nevelőintézetekben, árvaházakban előforduló valódi esete — mint a tapasztalás bizonyítja — ingerként hathat a növendékeknek egész csoportjára, s a színlelés, vagy utánzás mintegy endemire lép fel. Ily csoportos színlelés okául alig lehet egyebet felvenni, mint félszeg utánzási hajlamot, mely sok — főleg leánygyermekben — nemcsak ily természetű, de egyéb félszeg szokás elsajátítása iránt is meg van. A gyermek önmagának tetszeleg azáltal, hogy egy vagy más helytelen szokást, vagy könyebben begyakorolható betegség symptomát elles és utánoz. A konokabb ragaszkodást az ily utánzásokhoz a könyen félrevezethető környezet érdeklődése, a félszegségnek betegséggel összetévesztése istápolja és érleli. S itt kezd a czéltalan utánzás czélzatos színleléssé válni, melynek kibonyolítása a gyermek környezőt és az orvos részéről is sok nehézségbe ütközhetik. Meg kell emlékeznünk — bár ez a gyermekkort illetőleg még vita tárgyát képezi — a hysteriáról is, mint oly bántalomról, melynek egyik kiváló jellemvonását a hajlam a színlelés iránt képezi. E színlelésekre nem lehet a beszámítás azon mértékét alkalmazni, mely az előbbieket illeti, mert itt a bizarr, beteges képzelődés, s kisebb nagyobbfokú psychikus zavarok praedispositiót nyújtanak. És itt önként felmerül a kérdés, váljon a betegséget színlelő gyermekeknél nem találunk-e természetes praedisposiiót ? Tény, hogy a színlelések részben gyengealkatú, vérszegény, ideges gyermekeknél fordulnak elő, kiknél az általános alkati gyengeség, s az idegrendszernek abból folyó fokozott ingerlékenysége visszahatással van a szellemi és kedélyi életműveletekre is. Ezen színlelők olykor a legkonokabbak, s maguk tartásán a cynismus elég vastag alakban jelenhet meg. Könyen érthető, hogy ezen gyermekek néha mintegy rászorulnak a színlelésre. A sikerült leálcrázás után nem egy töredelmes vallomást hallottunk, melyből meggyőződhettünk, hogy a színlelés okát megerőltető testi munka, vagy kegyetlen bánásmód képezte, melynek elviselésére sem elég testi, sem elég lelki erővel nem bírhattak. Ha ezek szerint nem tagadjuk is a praedispositiót, de a külső körülményeknek is ép oly fontos szerepet kell betudnunk. A praedispositióra nagy súlyt nem fektethetünk, mert több színlelőt láttunk, kinek úgy alkati, mint élettani viszonyai teljesen kifogástalanok voltak. A természetes hajlamról szólva, nem hagyhatjuk említés nélkül a nemi viszonyok befolyását sem. Akinek alkalma volt számosabb színlelőt látni, bizonnyal tapasztalta, hogy a túlnyomó számot leánygyermekek adják, s hogy ezek sokkal többször választják a legsúlyosabb, legfárasztóbb köralakok utánzását, valamint szerepükhöz sokkal makacsabban ragaszkodnak, mint fiúgyermekek. Ha keressük a színlelések mozgató erőit, úgy azokat részben a gyermek alanyi természetében, részben külső körülményekben találjuk. A belső és külső tényezők kedvező összejátszása szükséges feltételként szerepel. A külső tényező a tulajdonképi megindító ok; ez hat ingerként a gyermek psychikumára, a fontolgatás és elhatározásra, s ez táplálja a kivitelben a kitartást. A belső, az alanyi természetben adott tényező a szellemi és kedélyi működések sajátosságába van befektetve: itt érlelődik, s innét nyeri megoldását a tettetés, mint teljesen öntudatos, akaratlagos cselekvés. Ez okból, ha nem ítélünk is a gyermekek betegség-színlelése és jelleme közt létező viszonyról azon szigorral, mint érett korú egyénekéről, mégsem tagadhatjuk, hogy itt is a jellem hibáinak kóros tüneményeivel állunk szemközt, melyek az értelmi fejlettség arányaihoz mérten nyilatkoznak. Ami a színlelések alaki nyilvánulásait illeti, azok a változatosságnak elég gazdag képét tárják fel, s részben subjectív természetűek. Az elsők többnyire a gyermek saját combinátiói, míg az utóbbiak inkább másokon megfigyelt kórtünemények átültetései. Az alanyi természetű színlelések főtömegét — amennyiben ezt saját és mások ismert eseteinek áttekintése igazolja — fájdalmak teszik ki, melyek egyik vagy másik tagban, vagy valamely ideg lefutásának megfelelőleg jeleztetnek. Fontosabb érzék-