Orvosi Hetilap, 1883. május (27. évfolyam, 18-21. szám)

1883-05-06 / 18. szám

463 40, hol hosszabb, hol rövidebb időre rendesen 2—3 napra, 9 esetben egész hétre elterjedő prodromalis szakról panaszkodtak. A prodromalis korszaknak azon tünetein kívül, melyek a beteglétnek általános tünetei, (bágyadtság, levertség, fejfájás, ét­vágytalanság) különösen kettő említésre méltó : a hányás és az orrvérzés. A hányásról a többi tünetek sorában lesz még szó. Az orrvérzésre nézve sajátságos körülmény az, hogy elég gyakran csakis a prodromalis szakban fordult elő egyszer vagy többször, más esetekben ismétlődött a bántalom további lefolyásában is, néha csakis a rohamok ideje alatt, ritkábban, majdnem kivéte­lesen a láz­szünet alatt ; de majdnem esetben hiányzott, a­hol lányozott a prodromalis szakban, úgy hogy a későbbi lefolyás alatt az orrvérzést rendesen csak ott találjuk feljegyezve, a­hol az már a prodromalis szakban is egyszer vagy többször beállott. A prodromalis korszak után az első roham fejlődése az eseteknek körülbelül 75°/0-ában rázó hideggel kezdődött, mely egyes esetekben ismétlődött, sőt egy esetben a roham és a vissza­térés egész tartama alatt nap-nap után beállott; a többi esetek­ben a betegek vagy csak borzongásról panaszkodtak vagy egy­általán mindjárt a rendkívüli forróság bántotta őket. A láz fel­lépése a bántalom kezdetén nem jellemzetes, mert nem tagadható ugyan, hogy a visszatérő láz első rohamának kezdetét legtöbb­ször rázó hideg közben 3915—40 vagy 4111 hőmérsék szokta jelezni, de ez egyéb fertőző bántalmaknál is észlelhető ; másrészt pedig az esetek bizonyos számában, ezek közül leginkább azok­ban, melyekben rázó hideg, sőt talán még borzongás nélkül is fejlődik a bántalom, a hőemelkedés nem éri el rögtön a legma­gasabb fokot, hanem lépcsőzetesen, esteli emelkedés, reggeli alábbhagyás, mely a 2-ik napon magasabb emelkedés és cseké­lyebb alábbhagyás által emelkedik, s a­hol a visszatérő láz első rohamának ilyetén fejlődése a hasi hagymáz lázmenetét utánozza. A roham tartama alatt az alábbhagyások ritkán haladták meg az egy, s csak kivételesen érték el a 2 fokot; a roham maga 5—6 egyszer — 7 napig tartott, a­midőn majdnem kivétel nél­­­­kül bő­verejték-elválasztás közben állott be a leesés. A roham tartamára nézve az egyes járványok meglehetősen összevágó ered­ményeket szolgáltattak, noha természetesen egyes eltérések is fordultak elő, így Brieger említ 2 esetet, melyek egyikében az első roham csak két napig, a másodikban pedig 14 napig tar­tott. Az első roham, mint már említettük, rendesen hirtelen le­eséssel végződött, mely leesés legtöbbször a rendes hőmérséken alul szállt, így eseteink egyikében 35'3, a másikban pedig 34'8°-ot észleltünk ; az első roham után lépcsőzetes leesést aránylag ritkán volt alkalmunk észlelni, a­mi az eddigi észlele­tekkel is összhangzásban van, a­mennyiben pl. Fritz 231 esete közül csak egyben észlelt lépcsőzetes leesést, míg a többiben a roham hirtelen leeséssel végződött. Az első roham végződését, s az első lázszünet hőmérséki viszonyait Motschutkovszky a visszatérések és a gyógyulás kórjóslatára iparkodott értékesíteni. Állítja, hogy ha az első roham hirtelen leeséssel, még­pedig a rendes hőmérsék alá terjedő hőmérsékkel végződik, nagy valószínűséggel új vissza­térést várhatunk, míg ellenben azon esetekben, melyekben a láz menete lépcsőzetes leesést mutat, valószínűbb, hogy a láz vissza­térni nem fog. Továbbá, hogy azon esetekben, a­melyeknek láz­mentes szakának 1—4. napjában lépcsőzetes emelkedés mutatható ki, meglehetős biztossággal új visszatérést várhatunk ; ha pedig ezen emelkedés oly csekély és annyira el van nyújtva, hogy hét nap alatt egy hőfoknál többet nem tesz ki, akkor valószínűbb, hogy a láz visszatérni nem fog. Motschutkovszky ezen adatokat annyival inkább biztosaknak tartja, minthogy ezek alapján a visszatérések kórjóslatát a legtöbb esetben sikerült meghatároznia és csak 28­/o-ban tévedett. Az első félbenhagyás átlag egy hétig tartott, két esetben 10 napig, egy esetben két napig. Minthogy a betegek néhány lázmentes nap után nem ritkán jól érzik magukat és elbocsátta­­tásukat sürgetve, második roham fellépését nem igen hajlandók bevárni, másrészt azonban biztos adataink arra nézve, hogy az első lázmentes szak tartamának maximuma mennyire tehető, nin­csenek, azért óvatossággal ítélendők meg azon esetek, melyekben 8—16—12 napi láz­szünet után újabb roham fellépése nélkül mintegy kényszerből bocsátjuk el a beteget és a­melyekben e szerint inkább hajlandók, mint jogosítva vagyunk azon következ­tetésre, hogy a visszatérő láznak olyan eseteit képviselik, melyek­ben a láz vissza nem tér. 10—11—12 napi láz­szünet után bocsátottunk el az első roham után 3 beteget, a­kiknél a láz vissza nem tért, de a­kikről mindamellett teljes biztossággal nem állíthatjuk, hogy a visszatérő láznak olyan esetei, melyekben csak egy roham jelentkezett, minthogy meglehet, hogy az első láz­szünet hossz tartama dac­ára, már elbocsáttatásuk után rövid időre beállott az első visszatérés, a­mint ezt bizonyítják azon esetek, melyek a kórházon kívül állották ki az első rohamot, s a­melyekben néha igen hosszú, lázmentes szak után, csak a 2-ik rohammal vetettek be osztályunkra. A feltűnően hosszú lázm­en­­tes szak után fellépő első vagy későbbi visszatérést, nemkülön­ben a 6-7-dik visszatérést némelyek nem is tartják az eredeti fertőzés után fellépett első roham visszatérésének, hanem való­színűbbnek veszik fel, hogy ily esetekben újból fertőzés — rein­­fectio — történt; így Motschutkovszky említ egy esetet, melyben minden körülmény a mellett szól, hogy az illető beteg háromszor lett újból fertőzve. Az első visszatérés átlag 3 napig tartott, ki­vételesen és csakis az utóbb észlelt esetek közül egyben tartott 5 napig. A 2-ik láz­szünet körülbelül ugyanoly tartamú volt, mint mint az első, míg a 3-ik roham rendesen 1—11/2 napra szorítkozott. Már ezen adatokban is eléggé jelezve van az, hogy úgy a­mint a legtöbb észlelet bizonyítja, az egyes visszatérések leg­alább is, a­mi azok tartamát illeti, bizonyos arányban állottak egymáshoz, úgy, hogy az első roham legtovább tartott, már rövidebb volt az első visszatérés, még rövidebb a 2-ik vissza­térés, sőt fordultak elő esetek, melyeknél a 2-ik vagy a 3-ik visszatérés épen csak egy fél napra terjedő, pl. az esti hőmérés által megállapított hőemelkedésből állott, olyan esetek körül­belül, a­milyeneket Spitz a boroszlói járvány alkalmából emel ki különösen, úgynevezett abortív visszatérések, melyek csak 4—6 óra hosszáig tartottak. Az egyes rohamok nemcsak tarta­muk, hanem az esetek túlnyomó többségében a láz foka szerint is bizonyos arányosságot mutattak, a­mennyiben a legnagyobb hőfok az első roham alatt volt észlelhető. E hőemelkedést az első visszatérés már nem érte el, a 2-ik és 3-ik visszatérés alkal­mával a láz foka még csekélyebb volt. Eseteinknek csak egyi­kében volt alkalmunk megfordított viszonyt észlelhetni, a­hol az első roham volt a leggyengébb, az első visszatérésben a hőemelkedés már jelentékenyebb volt, legmagasabb fokát pedig a láz a 3-ik roham alkalmával érte el. A láz foka az első roham alkalmával ritkán maradt a 40 fok alatt, ezt rendesen meghaladta, a legmagasabb hőfok 41­6 volt. Az előbb említett néhány eset kivételével a többi esetekben hirtelen leesések észleltettek, még­pedig a láz magas fokáról a leesés állan­dóan a rendes hőmérsék alá esett és 3, 4, 5 napi csekély ingadozások után emelkedett ismét a rendes hőfokra. A leesések néha igen jelentékenyek, részben azáltal, hogy magas hőfokról

Next