Orvosi Hetilap, 1883. május (27. évfolyam, 18-21. szám)
1883-05-06 / 18. szám
463 40, hol hosszabb, hol rövidebb időre rendesen 2—3 napra, 9 esetben egész hétre elterjedő prodromalis szakról panaszkodtak. A prodromalis korszaknak azon tünetein kívül, melyek a beteglétnek általános tünetei, (bágyadtság, levertség, fejfájás, étvágytalanság) különösen kettő említésre méltó : a hányás és az orrvérzés. A hányásról a többi tünetek sorában lesz még szó. Az orrvérzésre nézve sajátságos körülmény az, hogy elég gyakran csakis a prodromalis szakban fordult elő egyszer vagy többször, más esetekben ismétlődött a bántalom további lefolyásában is, néha csakis a rohamok ideje alatt, ritkábban, majdnem kivételesen a lázszünet alatt ; de majdnem esetben hiányzott, ahol lányozott a prodromalis szakban, úgy hogy a későbbi lefolyás alatt az orrvérzést rendesen csak ott találjuk feljegyezve, ahol az már a prodromalis szakban is egyszer vagy többször beállott. A prodromalis korszak után az első roham fejlődése az eseteknek körülbelül 75°/0-ában rázó hideggel kezdődött, mely egyes esetekben ismétlődött, sőt egy esetben a roham és a visszatérés egész tartama alatt nap-nap után beállott; a többi esetekben a betegek vagy csak borzongásról panaszkodtak vagy egyáltalán mindjárt a rendkívüli forróság bántotta őket. A láz fellépése a bántalom kezdetén nem jellemzetes, mert nem tagadható ugyan, hogy a visszatérő láz első rohamának kezdetét legtöbbször rázó hideg közben 3915—40 vagy 4111 hőmérsék szokta jelezni, de ez egyéb fertőző bántalmaknál is észlelhető ; másrészt pedig az esetek bizonyos számában, ezek közül leginkább azokban, melyekben rázó hideg, sőt talán még borzongás nélkül is fejlődik a bántalom, a hőemelkedés nem éri el rögtön a legmagasabb fokot, hanem lépcsőzetesen, esteli emelkedés, reggeli alábbhagyás, mely a 2-ik napon magasabb emelkedés és csekélyebb alábbhagyás által emelkedik, s ahol a visszatérő láz első rohamának ilyetén fejlődése a hasi hagymáz lázmenetét utánozza. A roham tartama alatt az alábbhagyások ritkán haladták meg az egy, s csak kivételesen érték el a 2 fokot; a roham maga 5—6 egyszer — 7 napig tartott, amidőn majdnem kivétel nélkül bőverejték-elválasztás közben állott be a leesés. A roham tartamára nézve az egyes járványok meglehetősen összevágó eredményeket szolgáltattak, noha természetesen egyes eltérések is fordultak elő, így Brieger említ 2 esetet, melyek egyikében az első roham csak két napig, a másodikban pedig 14 napig tartott. Az első roham, mint már említettük, rendesen hirtelen leeséssel végződött, mely leesés legtöbbször a rendes hőmérséken alul szállt, így eseteink egyikében 35'3, a másikban pedig 34'8°-ot észleltünk ; az első roham után lépcsőzetes leesést aránylag ritkán volt alkalmunk észlelni, ami az eddigi észleletekkel is összhangzásban van, amennyiben pl. Fritz 231 esete közül csak egyben észlelt lépcsőzetes leesést, míg a többiben a roham hirtelen leeséssel végződött. Az első roham végződését, s az első lázszünet hőmérséki viszonyait Motschutkovszky a visszatérések és a gyógyulás kórjóslatára iparkodott értékesíteni. Állítja, hogy ha az első roham hirtelen leeséssel, mégpedig a rendes hőmérsék alá terjedő hőmérsékkel végződik, nagy valószínűséggel új visszatérést várhatunk, míg ellenben azon esetekben, melyekben a láz menete lépcsőzetes leesést mutat, valószínűbb, hogy a láz visszatérni nem fog. Továbbá, hogy azon esetekben, amelyeknek lázmentes szakának 1—4. napjában lépcsőzetes emelkedés mutatható ki, meglehetős biztossággal új visszatérést várhatunk ; ha pedig ezen emelkedés oly csekély és annyira el van nyújtva, hogy hét nap alatt egy hőfoknál többet nem tesz ki, akkor valószínűbb, hogy a láz visszatérni nem fog. Motschutkovszky ezen adatokat annyival inkább biztosaknak tartja, minthogy ezek alapján a visszatérések kórjóslatát a legtöbb esetben sikerült meghatároznia és csak 28/o-ban tévedett. Az első félbenhagyás átlag egy hétig tartott, két esetben 10 napig, egy esetben két napig. Minthogy a betegek néhány lázmentes nap után nem ritkán jól érzik magukat és elbocsáttatásukat sürgetve, második roham fellépését nem igen hajlandók bevárni, másrészt azonban biztos adataink arra nézve, hogy az első lázmentes szak tartamának maximuma mennyire tehető, nincsenek, azért óvatossággal ítélendők meg azon esetek, melyekben 8—16—12 napi lázszünet után újabb roham fellépése nélkül mintegy kényszerből bocsátjuk el a beteget és amelyekben e szerint inkább hajlandók, mint jogosítva vagyunk azon következtetésre, hogy a visszatérő láznak olyan eseteit képviselik, melyekben a láz vissza nem tér. 10—11—12 napi lázszünet után bocsátottunk el az első roham után 3 beteget, akiknél a láz vissza nem tért, de akikről mindamellett teljes biztossággal nem állíthatjuk, hogy a visszatérő láznak olyan esetei, melyekben csak egy roham jelentkezett, minthogy meglehet, hogy az első lázszünet hossz tartama dacára, már elbocsáttatásuk után rövid időre beállott az első visszatérés, amint ezt bizonyítják azon esetek, melyek a kórházon kívül állották ki az első rohamot, s amelyekben néha igen hosszú, lázmentes szak után, csak a 2-ik rohammal vetettek be osztályunkra. A feltűnően hosszú lázmentes szak után fellépő első vagy későbbi visszatérést, nemkülönben a 6-7-dik visszatérést némelyek nem is tartják az eredeti fertőzés után fellépett első roham visszatérésének, hanem valószínűbbnek veszik fel, hogy ily esetekben újból fertőzés — reinfectio — történt; így Motschutkovszky említ egy esetet, melyben minden körülmény a mellett szól, hogy az illető beteg háromszor lett újból fertőzve. Az első visszatérés átlag 3 napig tartott, kivételesen és csakis az utóbb észlelt esetek közül egyben tartott 5 napig. A 2-ik lázszünet körülbelül ugyanoly tartamú volt, mint mint az első, míg a 3-ik roham rendesen 1—11/2 napra szorítkozott. Már ezen adatokban is eléggé jelezve van az, hogy úgy amint a legtöbb észlelet bizonyítja, az egyes visszatérések legalább is, ami azok tartamát illeti, bizonyos arányban állottak egymáshoz, úgy, hogy az első roham legtovább tartott, már rövidebb volt az első visszatérés, még rövidebb a 2-ik visszatérés, sőt fordultak elő esetek, melyeknél a 2-ik vagy a 3-ik visszatérés épen csak egy fél napra terjedő, pl. az esti hőmérés által megállapított hőemelkedésből állott, olyan esetek körülbelül, amilyeneket Spitz a boroszlói járvány alkalmából emel ki különösen, úgynevezett abortív visszatérések, melyek csak 4—6 óra hosszáig tartottak. Az egyes rohamok nemcsak tartamuk, hanem az esetek túlnyomó többségében a láz foka szerint is bizonyos arányosságot mutattak, amennyiben a legnagyobb hőfok az első roham alatt volt észlelhető. E hőemelkedést az első visszatérés már nem érte el, a 2-ik és 3-ik visszatérés alkalmával a láz foka még csekélyebb volt. Eseteinknek csak egyikében volt alkalmunk megfordított viszonyt észlelhetni, ahol az első roham volt a leggyengébb, az első visszatérésben a hőemelkedés már jelentékenyebb volt, legmagasabb fokát pedig a láz a 3-ik roham alkalmával érte el. A láz foka az első roham alkalmával ritkán maradt a 40 fok alatt, ezt rendesen meghaladta, a legmagasabb hőfok 416 volt. Az előbb említett néhány eset kivételével a többi esetekben hirtelen leesések észleltettek, mégpedig a láz magas fokáról a leesés állandóan a rendes hőmérsék alá esett és 3, 4, 5 napi csekély ingadozások után emelkedett ismét a rendes hőfokra. A leesések néha igen jelentékenyek, részben azáltal, hogy magas hőfokról