Orvosi Hetilap, 1883. szeptember (27. évfolyam, 35-39. szám)
1883-09-02 / 35. szám
folyton változik, mégpedig függetlenül az edény árterétől és a nyomástól; e változékonyságnak pedig, nevezetesen az áramsebesség változásának más oka nem lehet, mint az edény árterének, annak összhatékonyságán és tágulásán alapuló alkalmazkodása. Ugyanezen irányban Talma tett kísérleteket különösen annak eldöntésére, váljon az edényrendszer egy helyen támadó akadályaival a vérnyomás csak helybelileg vagy általánosan fokozódik-e és ha e fokozódás csak helybeli, hogy akkor a keringési viszonyoknak kiegyenlítése, mi által jön létre. Sikerült neki kimutatni, hogy valamely ütér elzárása után az oldalagos edények tágulnak, s hogy e tágulás bizonyos ideig egyre fokozódik és pedig bizonyos sorrendben, legelsőbb is a legkisebb, utána a nagyobb, végre a legnagyobb edények tágulnak. A kísérletek egy másik sorozatában zsongmérő — tonometer — által mutatta ki, ha valamely edény ágát lekötjük, akkor a nyomás a törzsben, az oldalágakban fokozódik, mégpedig annál inkább, minél nagyobb az elzárt edényág átmérője, viszonyítva az edénytörzs átmérőjéhez. Habár az edény tágulására több rendbeli magyarázat kínálkozik, úgy épen Talma kísérletei bizonyítják még azt is, hogy ez semmi idegbefolyásnak közbenjárása által nem támad, nevezetesen az edénytágító idegek hozzá nem járulnak, hanem egész egyszerű okozatos viszonyt állapított meg az említett két eredmény között, t. i. hogy a fokozott vérnyomás mint olyan képezi az edénytágulásnak közvetlen, erőművi okát. Ha tehát ilyen jelentékenyebb akadályoknál, amilyen egy üzér lekötése, a vérnyomás csak helybeliig fokozódik, akkor jogos a következtetés, hogy kisebb akadályok támadásánál, a minő pl. bizonyos kerületekben az edények szűkülése, az még könyebb módon egyenlíttetik ki, mely berendezésre a folyton változó és legkülönbözőbb külbehatásokkal szemben nagy szükségünk is van. így pl. Grützner és Heidenhain házi nyúlnál azáltal, hogy a bőrre fújtak, már edény-összehúzódást voltak képesek létrehozni; csak e berendezés mellett válik lehetségessé a hideg és meleg behatásának ellensúlyozása, vagy hogy egyéb tényezők befolyása a vérnyomást vagy épen nem vagy elenyésző csekély mérvben képes befolyásolni; úgy a többiek között Pawlow kísérletei mutatják, hogy a vérnyomás még nagyobb mennyiségű folyadék felvétele után sem fokozódik, viszont az állatoknak szomjaztatása a vérnyomást nem csökkenti. Noha mind e viszonyoknak pontosabb erőműzetét, különösen az idegbefolyásnak hatását pontosan nem ismerjük, majdnem valamennyi kísérletből azon eredmény nyilvánul, hogy a vérnyomás aránylag csak csekély ingadozásoknak van alávetve, meglehetős állandósággal bír ; az edényrendszer egyes területein a vérnyomásnak időnként beálló fokozódása, magában az edényrendszerben találja kiegyenlítését, s a keringésnek oly akadályt nem képeznek, mely a szív munkáját megnehezítené addig, amíg e fokozások bizonyos hatást meg nem haladnak és jogunk van hozzátenni, amíg e kiegyenlítésre az edényrendszer, falainak épségénél fogva alkalmas és képes. Ami már mostan azt illeti, hogy a munkaképesség és a végzendő munka közötti viszonynak zavarai mily módon jöhetnek létre, három lehetőség áll fenn. Először, hogy egyenlő munka mellett a szív munkaképessége csökken; másodszor, hogy egyenlő munkaképesség mellett bizonyos akadályoknál fogva a végzendő munka fokozódik; harmadszor, hogy az itt említett két ok bizonyos egymásutánban együttesen lép fel, t.i. hogy a munka öregbedésével a munkaképesség csökken. Hogy egyenlő munka mellett, legyen azon munka bár a rendesnél jóval nagyobb akár azáltal, hogy nagyobb akadályok leküzdésével jár, vagy oly módon, hogy nagyobb mennyiségű vért kell az edényrendszerbe sajtolnia, a munkaképességnek időnkénti csökkenése beállhat, kétségbe nem vonható ; másrészt azonban mégis feltűnő, hogy olyan szívbántalmaknál, melyeknél ily nehezítő körülmények fennforognak, pl. jelentékenyebb akadály a főér szűkületnél vagy nagyobb mennyiségű vér továbbítása főéri billentyűk elégtelenségénél, aránylag sokkal ritkábban találkozunk a mellgörcsös rohamokkal, mint épen azon keringési zavaroknál, melyek a térkeményedés által vannak feltételezve; úgyhogy már ezen körülménynél fogva sem igen valószínű, hogy e bántalom kíséretében jelentkező mellgörcsös rohamok minden egyéb körülmény hozzájárulása nélkül és elsősorban a munkaképességnek mintegy alkalmi alábbhagyásából származnának. Ami a bal gyomrocsnak ilyen fáradtságát illeti, azonfelül még tanácsos figyelembe venni azon mellékkérdést, váljon e kimerülés a túltengett bal gyomrocsnak hosszanti és haránt izomrétegeit mily mértékben lepi meg. Eddig t. i. csak a szív összehúzódásával és elernyedésével szoktunk volt számítani, hanem már azon vizsgálatokból is, melyek Ziemssen korodáján Serafin Katalin szívén végeztettek, kiderült, hogy a nyert görbéknek pontos elemzésére és beosztására a szívösszehúzódásnak és elernyedésének két mozzanata nem elégséges ; nevezetesen egy körülmény legszembeszökőbb, t. i. hogy a szív elernyedése után a szív összehúzódását — systolét — megelőzőleg a bal gyomrácsnak, hossz-izomrétege összehúzódása által eszközölt olyan, tevőleges tágulása derült ki, melynél a szív csúcsa annak alapjához közeledik és a mely tágulásnak Spring és Smolenszky egyenesen szívó hatást tulajdonítanak a bal gyomrocs megtöltésére, úgy hogy a bal gyomrocs körizomzatának összehúzódását — a systolét — megelőzőleg, ezen praesystoleben kifejtett izomerő nagyságától függne jó részben a bal gyomrocselési foka. E vizsgálatoknak és eredményeiknek helyességét feltételezve, el nem kerülheti figyelmünket, hogy a szívműködés ilyetén berendezésénél ott, ahol a körizomrostok összehúzódása nagyobb akadályok leküzdésére vagy több vérnek tovasajtolására nagyobb munkát végez, hogy ottan az izomzatnak elgyengülése esetén a hosszizomrétegben némileg szabályozó és kiegyenlítő berendezés volna megadva. Olyan kérdés ez, mely egyelőre elméleti vitatkozás tárgyát képezi csak, de bizonyos keringési zavaroknál minden esetre figyelemre méltó körülmény. Nem új előttünk az, hogy a munka fokozásával mellgörcsös rohamokhoz vezető jelentékeny keringési zavarok állhatnak be ; ismerjük különösen a végzendő munkának olyan, oldalnyomás fokozása által okozott nagyobbodását, mely elterjedt edénygörcs által jön létre. Ez irányban gyanakodott már Cohen, noha magyarázatát nem elég széles alapra fektette; míg ellenben Traube már a mai felfogást tolmácsolja, amidőn az edénygörcsöt állítja oda, mint a mellgörcsös rohamoknak bizonyos esetben érvényes okát , ezáltal kimondva azt, hogy az edénygörcsön kívül a mellgörcsös rohamoknak egyéb okai is vannak, s hogy azon esetekben, melyekben a bántalom elterjedt edénygörcsön alapul, ott a vérnyomásnak jelentékeny fokozódása, az ezáltal támasztott nagyfokú akadályok képezik az egész tünetösszletnek okát. Utána Landois, Eulenburg, Eichwald és Nothnagel hasonlókép nyilatkoznak, s ma már alig férhet kétség hozzá, hogy bizonyos esetekben mellgörcsös rohamok, a szívtáji és szegycsont alatti fájdalmak, felette nagy félelemnek alanyi érzete elsősorban elterjedt edénygörcs által jelentékenyen fokozott vérnyomásra és ebből eredő jelentékenyen nehezített és akadályozott szívműködésre vezetendők vissza, ahol a nagyobb mennyiségű vér által tágított és feszített gyomrács mintegy hasztalan iparkodik ezen akadályokat leküzdeni és a fokozott vérnyomás daczára rendes mennyiségű vért .