Orvosi Hetilap, 1883. szeptember (27. évfolyam, 35-39. szám)

1883-09-02 / 35. szám

folyton változik, még­pedig függetlenül az edény árterétől és a nyomástól; e változékonyságnak pedig, nevezetesen az áram­sebesség változásának más oka nem lehet, mint az edény árteré­nek, annak összhatékonyságán és tágulásán alapuló alkalmazkodása. Ugyanezen irányban Talma tett kísérleteket különösen annak el­döntésére, váljon az edényrendszer egy helyen támadó akadályai­val a vérnyomás csak helybelileg vagy általánosan fokozó­dik-e és ha e fokozódás csak helybeli, hogy akkor a keringési viszonyoknak kiegyenlítése, mi által jön létre. Sikerült neki ki­mutatni, hogy valamely ütér elzárása után az oldalagos edények tágulnak, s hogy e tágulás bizonyos ideig egyre fokozódik és pedig bizonyos sorrendben, legelsőbb is a legkisebb, utána a nagyobb, végre a legnagyobb edények tágulnak. A kísérletek egy másik sorozatában zsongmérő — tonometer — által mutatta ki, ha valamely edény ágát lekötjük, akkor a nyomás a törzsben, az oldalágakban fokozódik, még­pedig annál inkább, minél nagyobb az elzárt edényág átmérője, viszonyítva az edénytörzs átmérőjéhez. Habár az edény tágulására több rendbeli magyarázat kínálkozik, úgy épen Talma kísérletei bizonyítják még azt is, hogy ez semmi idegbefolyásnak közbenjárása által nem támad, nevezetesen az edénytágító idegek hozzá nem járulnak, hanem egész egyszerű okozatos viszonyt állapított meg az említett két eredmény között, t. i. hogy a fokozott vérnyomás mint olyan képezi az edénytá­gulásnak közvetlen, erőművi okát. Ha tehát ilyen jelentékenyebb akadályoknál, a­milyen egy üzér lekötése, a vérnyomás csak hely­beliig fokozódik, akkor jogos a következtetés, hogy kisebb aka­dályok támadásánál, a minő pl. bizonyos kerületekben az edények szűkülése, az még könyebb módon egyenlíttetik ki, mely berendezésre a folyton változó és legkülönbözőbb külbehatásokkal szemben nagy szükségünk is van. így pl. Grützner és Heidenhain házi nyúlnál azáltal, hogy a bőrre fújtak, már edény-összehúzódást voltak képesek létrehozni; csak e berendezés mellett válik lehet­ségessé a hideg és meleg behatásának ellensúlyozása, vagy hogy egyéb tényezők befolyása a vérnyomást vagy épen nem vagy elenyésző csekély mérvben képes befolyásolni; úgy a többiek között Pawlow kísérletei mutatják, hogy a vérnyomás még nagyobb mennyiségű folyadék felvétele után sem fokozódik, viszont az állatoknak szomjaztatása a vérnyomást nem csökkenti. Noha mind e viszonyoknak pontosabb erőműzetét, különösen az idegbefolyásnak hatását pontosan nem ismerjük, majdnem vala­mennyi kísérletből azon eredmény nyilvánul, hogy a vérnyomás aránylag csak csekély ingadozásoknak van alávetve, meglehetős állandósággal bír ; az edényrendszer egyes területein a vérnyomás­nak időnként beálló fokozódása, magában az edényrendszerben találja kiegyenlítését, s a keringésnek oly akadályt nem képeznek, mely a szív munkáját megnehezítené addig, a­míg e fokozások bizonyos hatást meg nem haladnak és jogunk van hozzátenni, a­míg e kiegyenlítésre az edényrendszer, falainak épségénél fogva alkalmas és képes. A­mi már mostan azt illeti, hogy a munkaképesség és a végzendő munka közötti viszonynak zavarai mily módon jöhetnek létre, három lehetőség áll fenn. Először, hogy egyenlő munka mellett a szív munkaképessége csökken; másodszor, hogy egyenlő munkaképesség mellett bizonyos akadályoknál fogva a végzendő munka fokozódik; harmadszor, hogy az itt említett két ok bizo­nyos egymásutánban együttesen lép fel, t.­i. hogy a munka öreg­­bedésével a munkaképesség csökken. Hogy egyenlő munka mellett, legyen azon munka bár a rendesnél jóval nagyobb akár azáltal, hogy nagyobb akadályok leküzdésével jár, vagy oly módon, hogy nagyobb mennyiségű vért kell az edényrendszerbe sajtolnia, a munkaképességnek időnkénti csökkenése beállhat, kétségbe nem vonható ; másrészt azonban mégis feltűnő, hogy olyan szívbántal­­maknál, melyeknél ily nehezítő körülmények fennforognak, pl. jelentékenyebb akadály a főér­ szűkületnél vagy nagyobb mennyi­ségű vér továbbítása főéri billentyűk elégtelenségénél, aránylag sokkal ritkábban találkozunk a mellgörcsös rohamokkal, mint épen azon keringési zavaroknál, melyek a tér­keményedés által vannak feltételezve; úgy­hogy már ezen körülménynél fogva sem igen valószínű, hogy e bántalom kíséretében jelentkező mellgör­csös rohamok minden egyéb körülmény hozzá­járulása nélkül és első­sorban a munkaképességnek mintegy alkalmi alábbhagyásá­­ból származnának. A­mi a bal gyomrocsnak ilyen fáradt­ságát illeti, azonfelül még tanácsos figyelembe venni azon mellék­kérdést, váljon e kimerülés a túltengett bal gyomrocsnak hosszanti és haránt izomrétegeit mily mértékben lepi meg. Eddig t. i. csak a szív összehúzódásával és elernyedésével szoktunk volt számítani, hanem már azon vizsgálatokból is, melyek Ziemssen korodáján Serafin Katalin szívén végeztettek, kiderült, hogy a nyert gör­béknek pontos elemzésére és beosztására a szívösszehúzódásnak és elernyedésének két mozzanata nem elégséges ; nevezetesen egy körülmény legszembeszökőbb, t. i. hogy a szív elernyedése után a szív összehúzódását — systolét — megelőzőleg a bal gyom­rácsnak, hossz-izomrétege összehúzódása által eszközölt olyan, tevőleges tágulása derült ki, melynél a szív csúcsa annak alapjához közeledik és a mely tágulásnak Spring és Smolenszky egyenesen szívó hatást tulajdonítanak a bal gyomrocs megtölté­sére, úgy hogy a bal gyomrocs körizomzatának összehúzódását — a systolét — megelőzőleg, ezen praesystoleben kifejtett izom­erő nagyságától függne jó részben a bal gyomrocs­­elési foka. E vizsgálatoknak és eredményeiknek helyességét feltételezve, el nem kerülheti figyelmünket, hogy a szívműködés ilyetén berendezésé­nél ott, a­hol a körizomrostok összehúzódása nagyobb akadályok leküzdésére vagy több vérnek tovasajtolására nagyobb mun­kát végez, hogy ottan az izomzatnak elgyengülése esetén a hossz­­izomrétegben némileg szabályozó és kiegyenlítő berendezés volna megadva. Olyan kérdés ez, mely egyelőre elméleti vitatkozás tárgyát képezi csak, de bizonyos keringési zavaroknál minden esetre figyelemre méltó körülmény. Nem új előttünk az, hogy a munka fokozásával mellgörcsös rohamokhoz vezető jelentékeny keringési zavarok állhatnak be ; ismerjük különösen a végzendő munkának olyan, oldalnyomás fokozása által okozott nagyobbodását, mely elterjedt edénygörcs által jön létre. Ez irányban gyanakodott már Cohen, noha magya­rázatát nem elég széles alapra fektette; míg ellenben Traube már a mai felfogást tolmácsolja, a­midőn az edénygörcsöt állítja oda, mint a mellgörcsös rohamoknak bizonyos esetben érvényes okát , ezáltal kimondva azt, hogy az edénygörcsön kívül a mellgörcsös rohamoknak egyéb okai is vannak, s hogy azon esetekben, melyekben a bántalom elterjedt edénygörcsön alapul, ott a vér­nyomásnak jelentékeny fokozódása, az ezáltal támasztott nagyfokú akadályok képezik az egész tünetösszletnek okát. Utána Landois, Eulenburg, Eichwald és Nothnagel hasonlókép nyilatkoznak, s ma már alig férhet kétség hozzá, hogy bizonyos esetekben mellgör­csös rohamok, a szívtáji és szegycsont alatti fájdalmak, felette nagy félelemnek alanyi érzete első­sorban elterjedt edénygörcs által jelentékenyen fokozott vérnyomásra és ebből eredő jelenté­kenyen nehezített és akadályozott szívműködésre vezetendők vissza, a­hol a nagyobb mennyiségű vér által tágított és feszített gyomrács mintegy hasztalan iparkodik ezen akadályokat leküz­deni és a fokozott vérnyomás daczára rendes mennyiségű vért .

Next