Orvosi Hetilap, 1883. december (27. évfolyam, 48-52. szám)
1883-12-02 / 48. szám
1267 1268 összes szívbajokkal közös tünetének. A tüdőknek a balszív bántalmaihoz csatlakozó másodlagos hurutjának, s az oedema nagysága és tartamának egyedül értelmezhetősége miatt gyanúnk egész súlya a balszív viszeres szájadéka, illetőleg billentyűire esett. Ha itt, végig tekintve az épen említett rendelkezésünkre álló tünetekre, első pillanatra a megnyugvásnak egy nemét élvezzük is, mivel a pulsus elég erősségének kivételével nincs is tünet, mely e feltevésnek ellentmondani látszanék , úgy annál nehezebb lesz csakhamar helyzetünk, ha arra gondolunk, hogy váljon a szájadékot vagy a billentyűket illeti-e hát a kóros változás gyanúja ? Oly kérdés ez tisztelt uraim , melyre, ha emlékünkbe hozzuk is ama kórboncztani tapasztalatainkat, melyekből tudjuk, hogy míg egyrészt a mily ritka a billentyűknek tiszta stenosisa vagy elégtelensége, addig másrészt ép oly gyakori azoknak egymássali combinatiója. Okadatolt feleletet adni valóban a lehetetlenséggel lenne határos, mert ha tekintjük a torlódási tüneteket, úgy azt mindkettőnél közöseknek ismerjük, a zörej pedig, mely tehát csak egyedül lenne képes útbaigazítani bennünket, az végkép hiányzik. S épen ezért azt hiszem, hogy elértük ily nehéz viszonyok közt a lehetőség legszélső határát akkor, midőn rámutatva gyanúnkkal az okozatok székhelyére, az oknak kimutatását azonban a kórbonczolónak tartottuk fenn. Alig értük el tehát e sűrű homályba burkolt esetünknél nagy óvatossággal vezetett gondolatmenetünkben azon helyig, hol a bántalom székhelyét gyanítottuk, s feledve első feltevésünket a vesebántalmát illetőleg, alig támadt bennünk a remény, hogy ha észlelésünk minden módszerét most már a gyanúsított szívre irányozhatjuk feltevési kórisménk talán a valószínűségére emeltethetik, midőn mindezeket észlelésünk harmadik napján az erők gyors hanyatlása folytán beállott halál csakhamar meghiúsítá. A dolognak csak k ispár órával előbb is nem várt ilyetén fordulata tehát azon kényszerhelyzetbe hozott bennünket, hogy a kényelműködés vádját elkerülendők felhozzuk azon indokainkat, melyekből közlött gondolatmenetünkhöz a jogot meríthettük. Ha pedig e czélból tekintjük azon gyakori tapasztalatainkat, hogy könyen kimagyarázható okból hányszor találkozunk a többi tünetek jelenléte mellett szívbajjal, hol a szívcsúcslökés hiányzik, vagy olyannal, hol ugyanazon okból a szívtompulat sem lehet nagyobb ; s ha ismét tekintjük azon szintén nem ritka, de nehezen értelmezhető tünetet, hol a nagy edények ékeltsége hiányzik ; vagy végül azon ritka, s jelenben alig magyarázható előjövetelt, hogy esetleg a bizonyító tüneteket nem erősíti zörej, mint azt egy sectio által is bizonyított aorta insuff. esetünknél találtuk, vesszük figyelembe, úgy azt hiszem, hogy szemben a jelenlevő hajszál-edényhálózat pangásának tüneteivel, joggal támadhatott bennünk azon gyanú, ha váljon az említett kivételes előjöhetőségek nem egyesítvék-e talán esetünkben ? vagy elképelhető-e oly lehetőség, hogy azok külön-külön igen, de együttesen nem jöhetnek elő ? S most eljött az idő, amikor számon vegyük a kórbonczolótól eljárásunk feletti ítéletmondását, mely alkalommal, hogy a kimondhatatlan érdeklődés mellett, mily sajátságos érzés fogott el bennünket att, azt hiszem a mondottak után felesleges is említenem. Az esetről felvett bonczjegyzőkönyv egész terjedelmében a következő : Krammer János, 35 éves, vasaló, bonczoltatott 1882. évi április 2-ikán. A hulla középtermetű, mérsékelten táplált, szenyes-barnás, kiterjedt szederjes hulla foltokkal ellátott, hajzata barna. A láták középtágak, egyenlők. A nyak vastag. A mellkas dombordad. A has erősen tágult és puffadt. A bőrok és alsó végtagok vizenyősek. A koponyaboltozat vastag, tömött. A keményagykér mérsékelten feszült. A lágy agyburkok vérszegények, vizenyősek. Az agy vérszegény, nedvdús, gyomrácsaiban 20 gm-nyi tiszta sárga savó. A pajzsmirigy nagy, tömött. A gége és légcső nyákhártyája belövelt. A tüdők rozsdabarnák, vérdúsak, tömöttebbek, nedvdúsak. A szívburokban 20 gm-nyi tiszta sárga savó. A szív 17 cm. hosszú, 13,5 cm. széles, 10 cm. vastag; saját viszerei tágultak. A bal gyomros falzata 1 cm., a jobbé 6'Og mm. vastag, barnás-vörös, szívós. A kéthegyű billentyűk vitorlás szélükön egymással összenőttek, vastagodottak. Az viharok vastagoltak és rövidültek. A szemölcsizmok zsugorodottak, inszerűek. A billentyűk képezte szájadék körülbelül 8 mm. hosszú , merev, keskeny harántrést képez, melynek szélei elmeszesedettek és egymás közt elmeszesedett porhanyó hidak által összenőttek, melyek közt csak három vékony sonda számára átjárható lík maradt vissza. A függér rendes átmérőjű, a bordaközti ürerek szájadékai tágabbak. A máj kisebb, szürkés-vöröses, egynemű, szívós, tömött; az epehólyagban kevés sárga híg epe. A lép valamivel nagyobb barnás-veres, tömött. A gyomor és belek mérsékelten tágak. A gyomor nyákhártyája duzzadt, palaszürke, szívós fehéres nyákkal fedett; a beleké halavány, bennük barna pépes bélsár. A szabad hasürben tiszta sárga savó. A vesék rozsdabarnába játszók, halaványak, szívósak. A húgyhólyagban kevés tiszta sárga húgy. Diagnosis : Endocarditis fibrosa calcificans mitralis cum concretione velorum, et obliteratione fere totali ostii venosi sinistri. Hypertrophia excentrica maioris gradus praecipue cordis dextri. Induratio brunea pulmonum, et cyanotica hepatis et renum. Catarrh, chronicus ventriculi. Hydrops, ascites, anasarca. Ez tehát a bonczolás megörökített eredménye, melyből ha mint eljárásunk feletti ítéletmondásból egyrészt joggal az önérzetes megnyugvásnak érzését meríthetjük is, úgy másrészt mégis lehetetlen, hogy tudni vágyásunk ne kívánna az eset sectiójából több tapasztalati, s eddig rejtélyesnek látszó kérdésekre felvilágosítást. Mint fejti meg hát a hasonlíthatlanul könyebb téren működő kórboncztan jelen esettel a belorvos jövő helyzetének könyebbítésére eddigi megfejtetlen tapasztalatait? lássuk! Bonczolatunk, amíg egyrészt a két hajszál-edényhálózat torlódásának egymással összhangbahozásából, s az incompensationális hydropikus tünet nagyságából levezetett feltevési kórisménket demonstrálta, sőt azt a tüdők, máj és vesék kimutatott elváltozásaival erősítette ; s míg azon rendellenesség megfejtésére, hogy ily nagy jobb szív daczára a szívtompulat élőben mégsem volt nagyobb kimutatta, hogy a szívet fedő tüdő szolgált az esetben is akadályul arra nézve, hogy a különben jókora nagy jobb szív clinice demonstrálható lehessen , addig másrészt azon fontos kérdések kimagyarázhatására, hogy szemben az ily nagyfokú elváltozásokkal, s a kis körnek ebből származó óriási áramlási akadályánál mért nem jött zörej, illetőleg a pulmonális nagyobb fokú ékeltsége létre, úgy, mint az eddigi észleleteinket követő bonczolatainknál, ismételten továbbra is csak homályban maradtunk. S most mélyen tisztelt uraim! engedjék meg nekem, hogy mindezen érdekességeknek előre bocsátása után áttérjek értekezésem azon utolsó részére, mely ösztönzőm volt nekem tulajdonképen arra nézve, hogy ezen, kivételekben gazdag és sok megfejhetlen körülményeinél fogva felette érdekes esetet közöljem ; áttérjek— mondom —ezen a hullából a jövőnek megmentett, s a meg-