Orvosi Hetilap, 1884. február (28. évfolyam, 5-8. szám)
1884-02-03 / 5. szám
sok rozsdás-barnásak és tömöttebbek. A mellüregek mindegyikében majdnem 1/2 liternyi tiszta, vörhenyes savó. A szívburokban 80 mm. tiszta sárga savó. A szív fajzata a bal oldali gyomrácsban 15 mm., míg a jobb oldaliban 6 mm. vastag. A szív izomzata halavány barnás-veres színű. A szívürök, különösen a bal szívgyomrocs tágultak. A bal szívgyomrocsban az izomgerendák vékonyabbak; a bal viszeres szájba tágult. A kéthegyű billentyű alapján vékonyodott, szabad szélén vastagabb, néhány viharja rövidült. A háromhegyű billentyű, tágult szájadékához viszonyítva, rövidült. Az egész aortarendszer szűkebb árterű, vékonyabb falzatú, s csak a felhágó függérnek belhártyája fénylő, áttetsző, rózsaszínű plaque-okkal fedett, melyek egyike a bal oldali koszorú-ütér szájadékát szűkíti. A függérbillentyűk legfelsőbb részükkel keskeny, s laza ereszték által összenőttek. A hasürben körülbelül két liter tiszta sárga savó. A máj tömöttebb, metszlapján a központi viszerek tágulása folytán szerecsendió-rajzolatot mutató. A lép valamivel nagyobb, tömöttebb. A vesék tömöttebbek, barnás-veresek. A hímvessző, az alsó végtagok vizenyősek. Diagnosis: Insufficientia arteriae aorta, insufficientia valvulae biet tricuspidalis, subsequente dilatatione activa totius cordis, praecipue sinistri, hydrothorace, hydrope ascite, oedemate extremitatum inferiorum, scroti et integumenti mentulae. Induratio brunea pulmonum et cyanotica renum. A beteg életében a kórisme a kéthegyű billentyű elégtelenségére tétetett, ezt bizonyította a jobb szív megnagyobbodása, a szívcsúcson legerősebben hallható systolikus zörej, s a tüdőütér második hangjának éleltsége. A kórlefolyás későbbi szakában a háromhegyű billentyű relatív elégtelensége fejlődött ki, a jobb szív még inkább megnagyobbodott, e felett zörej volt kivehető, s a kifejezett viszér- és a májlüktetés e felvételt kétségtelenné tette. A háromhegyű billentyű elégtelenségének relatív voltát bizonyította az elégtelenség tüneteinek koronkénti visszafejlődése. A betegnél később a szívtompulat balra is tetemesen megnagyobbodott, amit a bal gyomros passiv tágulására vezettünk vissza. Az incompensatio tünetei digitalis adagolására enyhültek ugyan, de teljesen vissza nem fejlődtek. A kettős szívlökés többször időközönként mutatkozott. A beteg jan. 29-ikén szívhüdésben meghalt. A bonczolatnál a háromhegyű billentyűn semmiféle változás nem találtatott, s így a relatív elégtelenség felvétele a bonczolat által is megerősíttetett. A kéthegyű billentyű nem mutatott oly elváltozásokat, mint minőket az életben talált tünetek után várni lehetett volna. Az elváltozások a billentyű széleire szorítkoztak csak, s mégis az elégtelenség következményes tünetei súlyosak voltak ; általános vízkór, a jobb gyomrács nagyfokú tágulata, a háromhegyű billentyű elégtelensége fejlődött ki. Kétségtelen, hogy az elégtelenség fokának nagyobbításához hozzájárult az viharok rövidülése, a szemölcsizmok kötszöveti elfajulása, melyek folytán érthetőleg a billentyűk zárási képessége szenvedett. De még egy harmadik, ezeknél még fontosabb körülmény is jön számba. A bonczleletből kitűnik, hogy az egész ütérrendszer szűk volt; ennek következménye a bal gyomrocs túltengése később passiv tágulása volt. E passiv tágulás a bal viszeres szájda oly nagy mérvű kitágulásával járt, hogy a különben is elváltozott billentyűk a szájadékot még kevésbé zárhatták el, mint előbb. Tehát míg a háromhegyű billentyű relatív elégtelensége a jobb viszeres szájda tágulásából ered, addig a kéthegyű billentyű elégtelensége három különböző tényező által idéztetett elő. Ezek: 1) ama kisszerű elváltozások, melyek a billentyű szélein találtattak; 2) az viharok rövidülése, s a szemölcsizmok kötszöveti elfajulása és végül 3) a bal viszeres szájba a bal gyomrács passiv tágulása folytán szintén tágult, s részben relatív elégtelenség is jött létre. Ez esetben tehát a kéthegyű billentyű elégtelensége részint szöveti elváltozásból eredő, részint viszonylagos. Az életben észlelt tünetek egybevetése által a bonczlelettel következő kórképet alkothatunk a betegségről. A betegnek veleszületett szűk edényrendszere volt, mely nedélyeket nem okozott mindaddig, míg a baj a bal gyomrács túltengése által compensálva volt. E bajához heveny sokizületi csúz járult, s a szövődménykép fellépő szívbelhártyalob a kéthegyű billentyű elégtelenségét okozta. Ez elégtelenség fokozódott az viharok rövidülése és a bal gyomrocs passiv tágulata folytán bekövetkezett szájba nagyobbodása által. Ezekhez az incompensatio többi tünetei — mint a háromhegyű billentyű elégtelensége, általános vízkór — csatlakoztak. A betegnél az élet utolsó napjaiban fellépett stenocardiakus rohamok a függér belhártyájának kásás elfajulása, s a bal koszorúütér árterének szűkülésében lelik megfejtésüket. Ez esethez hasonló kettőt Korányi tr. az »Orvosi Hetilap« 1880. évfolyamában közölt. A különbség csak az, hogy a Korányi tr. által közölt esetekben a bal gyomrács túltengése az edények belhártyájának kásás elfajulása folytán jött létre, míg a mostaniban az a szűk ütérrendszer következménye. Leyden a kettős szívlökés magyarázatául első közleményében felveszi, hogy az első szívlökés alatt a bal gyomrocs húzódik össze anélkül, hogy a jobb észrevehetőleg részt venne a szívműködésben, míg a második észlelhető szívlökés alatt csak a jobb gyomrocs húzódik össze. Az okok, melyeket Leyden, esetéből levonva, e felvétel igazolásául felhoz, következők: 1) nem lehet kétségbe vonni azt, hogy az első szívlökés alatt a bal gyomrács húzódik össze, mert ezzel egyidejű az ütérlökés. 2) A második lökés szintén a szív összehúzódásából ered, de miután e lökésnek megfelelő ütérlökést nem tapintunk, következik, hogy a második lökés létrejöttében a bal gyomrocs vagy épen nem vagy csak igen alárendelt mértékben vesz részt. 3) Már ezekből következtethetni, hogy a második lökés a jobb gyomrocsfal összehúzódásából ered. Ezt erősíti az, hogy a második lökés a csúcson gyengébb, de a szív alapján erősebb az első lökésnél, mint a mint az a jobb szív túltengésének megfelel. 4) A nyaki edények magatartása fontos. A fejüzér lökése a viszérlüktetést megelőzi, ami arra mutat, hogy a bal gyomrács összehúzódása hamarább ér véget mint a jobb pitvar összehúzódása bekövetkezik. Ebből nem csak az következik, hogy a második lökés a jobb szív összehúzódásából ered, hanem az is, hogy a bal szív összehúzódása alatt a jobb észrevehetőleg nem működik. Leyden eme magyarázata által a hemisystolét hozta be a tünettanba. Szerinte, amint a fenntiekből kiviláglik, a kettős szívlökést a gyomrácsok egymás után következő, egymástól független összehúzódása okozza. Leyden későbbi észleleteiből, melyeket 1875-ben tett közzé, állításait teljesen megerősítve látja. Eme eseteire azonban, miután az első szívlökésnek is viszérlökés felelt meg, felveszi, hogy az első összehúzódásban mindkét gyomrocs vesz részt, a második lökés pedig a jobb gyomrocs összehúzódásából ered. Eme magyarázatot magáévá tette Malbranct. Ő a Leyden-féle magyarázat erősítéséül felhozza, hogy a szívlökésről levett görbéknél a második lökésnek megfelelő görbe leszálló szárán csak egy emelkedés van jelen, míg rendesen a tüdő- és függér félholdképű billentyűs zárásának megfelelő két emelkedésnek kellene jelen lennie. Ama körülmény, hogy csak egy emelkedés van jelen, mutatja, hogy a második összehúzódás alatt a bal gyomrács nem húzódik össze, a függér billentyűi nem zárnak, s így az emelkedés hiányzik. Gerhardt* 2), Friedreich3), Rosenstein4) a Leyden-féle magyarázatot teljesen elfogadták. Cohnheim5) is bebizonyítottnak tartja a hemisystolet. *) Deutsch. Arch. f. kiin. Medic. 2) Lehrb. d. Auscult. u. Percussion. 3) D. Arch. f. ki. Medic. 20. 4) Herzkrankheiten. Ziemssen gyűjtő munkájában. 5) Vorlesung, üb. alig. Pathologie. io8