Orvosi Hetilap, 1884. április (28. évfolyam, 14-17. szám)

1884-04-06 / 14. szám

^Budapest, 1884. 14. sz. f PRIL1S 6. ELŐFIZETÉSI ÁR ihelyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesí* tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 0. é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. potsahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Dräsche-féle házban. ORVOSI HETILAP. j'ÍONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUS20HHY0LCZADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Korányi Fr. tnr. és Babes V. tr. Adat a rostonyás tüdőlob kórtanához. (Vége.) — Ifj. Bókái J. tr. Közlemény a pesti Stefánia gyermek- kórházból. Gyermek-kórházi casuistika. I. Otitis media. Caries ossis mastoidei. Thrombosis sinus transversi et bulbi v. jugularis. 2. Idegen test negyvenhét napig a légcsőben 3 éves fiúnál. — Fúrj esz Zs. tnr. A tüdőlob kóroktana. (Folyt.) — A m. orvosi könyvkiadó tár­sulat közgyűlése 1884. martius 31-dikén. — A budapesti kir. orvosegylet r. ülése 1884. mart. 29-dikén. Dollinger Gy. tr. 2—12 mellkas-csigolyák gyuladása. Ludvik E. tr. koponyalövés gyógyúlt esete. — Lapszemle. A Milculicz-féle csonkolásról. Tárcza : Elnöki beszéd a m. könyvkiadó társulat f. évi közgyűlésén. — Heti Szemle. Budapesten fertőző-betegségekben halálozások 1884-ben. A legalsóbb rendű szervezetek életképessége. — Évi kimutatás Árkövy J. tr. nyilv. fog-gyógyintézetének működéséről 1883. martiustól 1884. martiusig. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. — Előfizetési felhívás az Orvosi Hetilap 1884. april-juniusi folyamára. — Pályázatok. Adat a rostonyás tüdőlob kórtanához1). Korányi Frigyes tr. e. tanár és BabesVictor tr. e. m. tanártól. (Vége.) Kórszövettani vizsgálat. Igen rövid idővel a halál után minden szükséges óvatosság­gal a vérből, mellhártya-izzadmányból és a tüdőből oly anyag véte­tett, mely részben górcsövi készítmények előállítására, részben kísér­letek és tenyésztések eszközlésére használtatott. Mindezen anyagokból fedőlemezekre finom réteg kenetett, kiszáríttatott és különbözőképen festetett. Egyes fedőlemezek tömény fuchsin-oldatban, mások methylviola B oldatába tétettek, így egy­szerűn festetett és újonnan szárítás után canadai balzsamban tétet­tek el, vagy a fuchsinos készítmények előleges szárítás nélkül glycerin-kocsonyába zárattak. Ez utóbbi bezárási mód nevezetesen kocsonya-tenyésztések vizsgálatakor előnyösnek mutatkozott. Itt a festett bacteriumok dichroismusa azokat a rózsa-szinű alapszövet­től szépen kiemeli. (Ha jól vannak beállítva kék színben mutatkoz­nak rózsaszínű alapon.) Más készítmények methyl B-vel előállított anilinvizes oldatban festettek, s azután iod-iodkaliummal (vagy ez utóbbi nélkül) borszeszszel és szegfőszeg- vagy origanum-olajjal kezeltettek, s végre canadai balzsamba zárattak. E vizsgálatok eredménye a következő: A mellhártya-izzadmányban van számos, elég nagy, körülbelül 0'8 u átmérőjű diplococcus. A felső tüdőlebenyből vett vakarák­ban hasonló coccusok kisebb számban többnyire sejtekbe zárva találhatók. Az alsó tüdőlebenyből nyert folyadék szintén hemzseg tokkal ellátott diplococcusoktól, melyek csoportokat és csikókat képeznek; kisebbek és gyengébben festettek mint az előbb kirót­tak, s többnyire sejteken kívül vannak. A gégét fedő nyákban nagy számmal elég nagy, tokkal el­látott diplococcusok mellett vastag (1 ft), rövid bacillusok vannak. A vese felületéről vett anyagban és a szívburokban itt-ott tokkal ellátott diplococcusok láthatók, míg a többi szervekben és a vér­ben azokat hiában kerestem. A bal tüdőnek úgy felső mint alsó lebenyéből górcsövi met­szetek készíttettek. Á felső lebeny felületén levő rostonyás izzadmány halavány, duzzadt, nagymagvú, durván szemcsés sejtekből van alkotva, melyek hosszú rostonyafonalakból álló, bő reczézetbe vannak beágyazva. E sejtekben anilinvizes methyl B viola oldatban festett készítmé­nyekben színezett tokkal ellátott diplococcusok vannak. A peripneumoniában szenvedő felső tüdőlebenyből a felületre függélyesen, tett nagy górcsövi metszetek a következőket mutatták (lásd a mellékelt 1. ábrát): A mellhártya maga vastagodott, (p) bő, sűrűn álló apró sarj-sejtekkel beszűrődött, véredényei erősen öblösen tágultak és vörös vértestecsekkel kitöltöttek. Az említett csikók (ly), melyek a mellhártyából kiindulólag haladnak, a tüdő mélyébe górcsövileg is a szomszéd tüdőszövettől élesen elkiilönít- vék, s ránczos, mintegy csavarulatos határvonalt mutatnak (1‘), mintha azokra harántúl gyakorolt nyomás által össze lennének nyomva. Környi rétegük sűrű sarjsejtekből áll, melyek magva safra- nin által élénken festhető, s közöttük finom, sűrű rostonya-reczézet terül el. A csikók szélesebb tengelyrésze safranin által alig fest­hető, míg picrocarmin által szép rózsaszint vesz fel. Itt nagyobb, szemcsés, halaványra festhető több magvat vagy mag-detritust tar­talmazó sejtek és vastagabb, hosszú, kanyarulatos, többnyire harántúl lefutó rostonyafonalak, melyek ritka reczézetet képeznek, találtat­nak. Sok helyt meggyőződhetünk, hogy a fonalak csillagalakú, apró magvakat tartalmazó, sötét vörös központból indúlnak ki. E ten­gelyrészben vannak a legnagyobb fokban, egész 2 mm-re tágult nyirküregek, melyek igen sűrű, rostonyából és abban foglalt fehér vértestecsekből álló tömeggel ki vannak töltve (1), úgyszintén bőven kanyarodott, tágúlt vérrel telt hajszál-edények. Azon vékonyabb csíkok, melyek egyrészt a széles csíkokat haránt eresztékek gyanánt összekötik, míg másrészt a szélesbedett peribronchialis szövettel függnek össze, kevesebb rostonyát és sejtet, de több kötszöveti rostot mutatták. A csíkok közt a tüdő szövete körülbelül 1 cm. átmérőjű, többnyire egymás közt összefüggő szigeteket képez (ez). Ezeknek környi részében az interalveolaris septumok vastagabbak, sejtdúsak, szélesebbek, véredényeik erősen tágúltak, s főleg itt az alveolusok igen sűrű, vastag, picrocarmin által vörösre festett, üvegfényű rostonya-reczétől ki vannak töltve, s csak itt-ott, nevezetesen az alveo­lusok falát kibélelőleg, s annak szomszédságában van sok nagy, szemcsés, nagy-magvú, sokszor festenyzett sejt. Hasonló sejtek van­nak a lebenykéknek központi, különben rostonyát nem tartalmazó alveolusaiban. Itt-ott a rostonya-reczézetben is halavány, széteső sejtek ösmerhetők fel. Míg szabad szemmel nézve, a felső tüdőlebeny legalsóbb részében a lebenykeközti szövet csak kevésbé szélesbe­dett, górcsővel constatálható, miszerint mindenütt, sőt az alsó tüdő­lebenyben is a lebenykeközti kötszövet hasonló, de kisebbfokú lobos rostonyás beszíirődés székhelye, mint a felső lebeny leg­nagyobb része. Hasonlóképen a lebeny nagyobb véredényei és hörgei közül a laza kötszövet nagy fokban szélesbedett edényei és neve­zetesen nyirk-útjai nagy fokban tágúltak, s hasonló változásoknak székhelye mint az interlobularis szövet. Az alsó tüdőlebeny különben a közönséges croupos tüdőlob 14

Next

/
Thumbnails
Contents