Orvosi Hetilap, 1884. április (28. évfolyam, 14-17. szám)

1884-04-06 / 14. szám

355 356 mégis sokban különbözött a genuin croupos tüdőlábtól, s ha már nem akarjuk azt önálló peripneumonia gyanánt odaállítani , legalább tüneteiben a Leichtenstein által felállított elsődleges asthenikus pneumoniához, valamint Bodmann pythogenic pneumoniájához csatlakozik, kórboncztanilag pedig az állati peripneumoniához közeledik. S most milyen szempontból tekintsük azon másik munkásnak tüdőlábját, ki Ventorinivel ugyanegy szobában és napon betegedett meg, s kinek betegsége nemcsak a tünemények, hanem a gyógyulással végződött kórlefolyásban is teljesen összevág a genuin croupos tüdőláb kórképével ? Erőszakot kellene elkövetni a tények természetes értelmezésén, ha nem egyneműeknek vennék a két kóresetet, s ily értelmezésre utal a szövettani vizsgálatoknak és kísérleti eljárásoknak eredménye is. Ugyanis az eset kórboncztanilag a bal alsó lebeny typikus, csak kiterjedt vérömlenyi góczok fellépése által a rendestől eltérő croupos tüdőlob és a croupos tüdőlobnál rendesen jelenlevő mellhártya-izzadmány mellett még a felső lebeny jól kifejezett phlegmonosus peripneumoniáját és a gátőr lobos beszűrődését mutatta. A felső lebeny egyszersmind betokolt mellhártya-izzadmány által kissé összenyomott. A peripneumonia kórboncztani képe teljesen megegyezett a marháknak nagy fokban ragályos peripneumoniájával. Hasonlóképen a diplococcusok, melyek a peripneumoniában szenvedő tüdőrészlet nyirk edényeiben, s ezek sejtjeiben találtattak, teljesen hasonlítottak a pneumoniánál leirottakhoz. A gátornak croupos tüdőlobnál rendesen elő nem forduló lobos, phlegmonosus beszűrődésében hasonlóképen a diplococcusok nagy számban voltak jelen. A croupos tüdőlákban szenvedő alsó tüdőlebenyben a diplococcusok haloványabban festődtek és kisebbek, de nem kevésbé jellemző tokkal bírtak, mint a peripneumoniából származók. Úgy az állati kísérletek mint a tenyésztések nagyban ugyanazon eredményhez vezettek, mint Friedländer kísérletei. Érdekes tény gyanánt kiemelendő azonban, hogy croupos lobban szenvedő tüdőrészletből származó anyag kevésbé virulensnek mutatkozott, mint a peripneumonikus részletből származó és a mellhártya-izzadmány, ami talán a tüdőlob előrehaladott stádiuma által magyarázható meg. Egy más fontosabb eltérés abban áll, hogy kísérleteinkben nemcsak a használt egerek, hanem a házi nyulak is tönkrementek (hasonlóképen mint Zaeslein eseteiben). Mindegyiküknél, mégpedig akárhol is történt legyen a beoltás, nagyfokú, gyorsan a halálhoz vezető mellhártya- és hashártyalob lépett fel. Mindezen esetekben jellemző, tokkal ellátott diplococcusok, s pedig egyes esetekben nemcsak a tüdőben és a lobos izzadmányokban, hanem a vesében is nagy számban találtattak. A diplococcusok a vizsgált állatoknál általában valamivel kisebbek voltak mint az embernél. Az állatoknál talált kórszövettani változások közül kiemelhetem az izzadmány összetételét hólyagszerű, sárgás képletekből, melyek a legnagyobb valószínűséggel elváltozott vándorsejtekként tekintendők. A tüdőlobos területeken az alveolusok sajátságos, összefolyt hyalin göböktől voltak kitöltve. S ott kevés volt a micrococcus. A májban egyik nyúlnál körülírt lobos góczok fejlődtek. Ezen eredmények arra engednek következtetni, hogy a croupos tüdőlob kiterjedt jellemző peripneumoniával lehet összekapcsolva, mely kórboncztanilag és kórszövettanilag megegyez az állatok hasonló bántalmával. Tudomásunk szerint ezen combinatio még nincsen leírva, ami annál feltűnőbb, mivel az, úgy látszik, nem nagyon ritka. Nevezetesen igen heveny és roszindulatú tüdőlábnál a csúcson kisebb fokú, a leírthoz hasonló peripneumoniát többször láthatni. Esetünk egyszersmind határozottan fertőző jelleggel bírt és ebben is megegyez a marhák fertőző pneumoniájával. Úgy a peripneumonikus, mint a croupos tüdőrészletben egy és ugyanazon bacterium találtatott, mely megegyezik a Friedländer által leírt pneumonia coccusával. A kísérletek, melyek ezen bacteriummal létettek ugyanazon jellemző culturákhoz vezettek, mint a milyeneket Friedländer leírt, s kísérleteink leginkább abban tértek el Friedländerétől, hogy szövetnedvvel vagy oltóanyagunkkal beoltott házi nyulak szintén megbetegedtek, s hogy bárhol is történt legyen a beoltás, a savós hártyák nagyfokú lábja állott be. Meglehet, hogy ezen eltérések az észlelt tüdőlábnak kiváló fertőző voltával és a vele szövődött peripneumoniával állanak összefüggésben. Ki nem zárható továbbá azon lehetőség, hogy a peripneumonia és a croupos tüdőláb lényegében azonos fertőzmény által okoztatik, s az előbbitől csak abban különbözik, hogy a tüdőnek más szövetrészében localizálódik (talán a marhák nyirkedényeinek tágabb voltánál fogva), s hogy az egész kórfolyamatban a fertőzménynek fokozódott hatályossága van kifejezve. A rostonyás tüdőlob különböző megjelenési módozatainak együvé vagy nem együvé tartozása még függő kérdést képez, s ezen felfogásnak épen egyikünk adott kifejezést (Korányi: Lungenentzündung, Real-Encyclopedie der gesammten Heilkunde, VIII. kötet). Az itt közlött miniatűr-epidemiának két kórodailag, egynek pedig kórboncztanilag és kísérletileg átvizsgált esete mutatja, hogy ugyan egy helyen, egy napon, egynemű, korú és foglalkozású egyének egyikénél a genuin rostonyás tüdőlobnak kórodai alakja, a másiknál pedig az ú. n. asthenikus tüdőlobnak legkifejezettebb alakja a fertőző bántalom minden attribútumával fordulhat elő, s hogy az utóbbinál ugyanazon alakú, fejlődésű és fertőző hatású micrococcusok fordulnak elő, mint a genuin tüdőlobnál. A következtetést nem szükséges külön formulázni, valamint nem szorul indokolásra a meggyőződés, hogy a rostonyás tüdőlob sokféle alakjainak egymáshozi viszonyát felderíteni, leginkább a kórodai észlelet, kórbonczszövettani vizsgálat és kisérlet-kórtani buvárlat szövetkezése van hivatva. A közben, hogy jelen munkánkkal foglalkoztunk jelent meg a Centralblatt für medicinische Wissenschaften ez. f. i. martiusi-fő számában egy rövid közlemény Poels állatorvos és Nolen tudortól Rotterdamban, kik tudatják, hogy állati ragályos peripneumoniánál micrococcusokat találtak, melyek úgy alaki mint hatás tekintetében teljesen egyeznek az emberi pneumoniának Friedländer által leírt coccusaival. Úgy hisszük, hogy ezen, más oldalról jött közlemény csak emelheti észleleteink értékét. Közlemény a pesti „Stefánia gyermek-kórházból“. Gyermek-kórházi casuistika. Közli ifj. Bókas János ír., kórházi segédorvos. „ Gyermek-kórházi casuistika « czímmel a pesti Stefánia gyermekkórházban észlelt érdekesebb kóresetek egész sorozatát kívánom az ügyfelekkel megismertetni, oly módon szerkesztvén az egyes esetközléseket, hogy azok túl terjedelmesekké ne váljanak, s csak a legszükségesebb irodalmi jegyzésekkel láttassanak el. A kóresetek a legkülönbfélébbek, s azok összeállításánál bizonyos határozott sorrendet nem kívántam megtartani, s ezt annál kevésbé tehettem.