Orvosi Hetilap, 1884. június (28. évfolyam, 22-26. szám)
1884-06-01 / 22. szám
597 590 bántalmazottak, a kórgócz az ellen oldali agyféltekében valószínűséggel a központi szürke dúczokban, vagy tojásdad központban a centrum ovale -- vagy a Varosi-híd felső részében, vagy az agykéreg központi tekervényeiben fészkel. Csupán az arczidegre szorítkozó központi bénulás ú. n. monoplegia facialis, a legnagyobb valószínűséggel corticalis eredetre vihető vissza, főleg ha egyúttal rángások lépnek fel az illető izomban. Ezenkívül egyszer az agykocsány-hurokban és egyetlen esetben (Forget) a Varosi-hídban van kórgóczról említés téve, melynek folytán egyedül álló arczideg-bénulás — monoplegia facialis — következett be. Ismerünk azonban olyan központi vagy koponya-űrbeli félhirdéseket is, melyeknél az arczideg-bénulás ellenoldali a végtaghüdéssel, ha ugyanis a jobb oldali végtagok bénultak, az arczideg a bal oldalon hüdött és viszont. Ezen eseteknél a hüdést okozó góczot a Varoli-híd alsó részében találjuk. Ugyanis az arczideg rostjai a Varoli-híd belsejében kereszteznek egymással, míg a végtagok mozgató rostjai csak alább, a laborokban végzik keresztezésüket. Ha tehát valamely kórgócz a Varosi-híd alsó részletén a két keresztezés között fészkel, az arczideget már keresztezés után, míg a végtagok idegeit még azok keresztezése előtt érinti, s ez képezi annak boncztani okát, hogy ekkor az arczideg a kórgóczczal hason oldalon, míg a végtagok azzal ellenoldalon vannak bántalmazva. Ezen alternáló arczideg- és végtag-hüdésnél gyakran látjuk, hogy az arczideg minden ágában, s így homlok- és szemzár-rostjaiban is érintve van ; tehát egészen a peripherikus bénulás alakjával bír, sőt gyakran bizonyos idő elteltével ugyanazon elfajulás alá esik, s ugyanazon elfajulási reactiót mutatja a villamos áram iránt mint a periph. bénult arczizom. Ennek okát valószínűen abban találjuk, hogy a sértés az ideget annak magvától elzárja, mely mag az ideg trophikus központját képezi. Találón jegyzi meg Grasse az ilyen alternáló bénulásokra, hogy központi a hüdés a végtagokat, s környi a hüdés az arczideget illetőleg. Féloldali, központi góczból származó hüdések oly alakban is fejlődhetnek, hogy csupán a végtagok esnek a bénulás keretébe, míg az arczideg teljesen szabad marad. Amint a tapasztalati tények és kórbonczi leletek mutatják, ilyenkor a gócz legtöbbször az agykéregben és pedig a két központi tekervény felső részletében vagy a lobulus paracentralisban találtatott. Noha elvétve, ilyen hüdési alaknál már az agy egyéb részeiben is írnak le góczokat, de felfogásom szerint az esetek rendkívüli ritkasága, s e mellett az észleletek hiányossága még ez irányban biztos következtetésre nem vezetett. Átalánosságban annyit azonban Nothnagel szerint mégis állíthatunk, hogy amily joggal felveszszük a közönséges féloldali hüdéseknél a csikóst test bántalmát, és oly jogosan gondolhatunk a központi tekervények sértésére akkor, midőn hirtelen fellépő féloldali bénulás áll be az arczideg vagy egyéb agyideg bántalma nélkül. .. Az elmondottak kapcsán két keresetet közlök, melyeknek tüneteit csakis akkor érthetjük és magyarázhatjuk, ha az agyrostozat viszonyait és az arczideg bántalmazottságát kellőképen figyelembe veszszük. Inoka István, 29 éves, nős, 6 gyermek atyja, csősz, 3 év előttig teljes egészségben és erőben érezte magát. Sem gyermekkori betegségekben, sem syphilisben nem szenvedett. 3 év előtt lováról leeset, s koponyája jobb oldalát megütötte ; az esés folytán öntudatlan állapotban feküdt 3 napon át; ekkor magához térve, a sérülés helyén erős fejfájdalmakról panaszkodott, s jobb végtagjaiban zsibbadást és gyengeséget érzett, jobb karját nehezen emelte; jobb kezével, annak gyengesége miatt, alig bírt valamit megfogni, s jobb lábát járásnál maga után vonszolta. Nyolcz-tíz nappal az esés után a bal oldali arczfél szájkörüli izmaiban és a jobb karban rángások léptek fel, melyek állítása szerint egy óráig tartottak, s néhány napi szünetelés után újból beálltak, de szintén csak rövid időre, s még egy ízben 3-adszor is jelentkezvén azóta, nem ismétlődtek. Ezen bajai miatt szolgálatát nem folytathatván, nagyobb részt otthon tétlenül részben ágyban fekve töltő idejét. Az utolsó hónapok alatt több ízben (biztosan nem emlékezik hányszor) epileptikus rohamok lepték meg őt, öntudatlanul összeesett, görcsös izomrángásai voltak, s csak/4 óra múlva tért magához. Emiatt f. é. G. f. s = gyr. front. sup. Nu. le = nuci, lentic. c. p. c2 = co — pous — cer. pálya * n m — n <1 medg. c. i = genu caps. int. temporo-occip. része * * .1 = » » inf. Ca. i. p. = a caps. int. hátsó szára Py = loborpálya G. t. s. = gyr. temp. sup. R. resp. VII = a n. fac. légző ágáPe. ce == ped. cerebri G. c. a = » eentr. ant. nak rostjai Po. sup = pons felső fele I = a ram. orbit n. fac. corticalis góczaR. orb. VII = a n. fac. orbit, ágánakPo. inf = pons alsó fele II = a r. resp. n. fac. cort. gócza rostjai Ra = Raphe Nu. ca = nucl. caudat. Th. 0 = thai. optic. VI = nuci. n. abduc. Ca. int. a = a capsula int. mellső c. p. c; — cortex — pons — cere-VII = nuci. n. fac. szára bellum-pálva frontalis része VIII = nuci. n. acust. G. N. F = genu n. fac. Fib. refl. VII = a n. fac. reflect, rostkötege N. ab = n. abducens N. ac = n. acustikus N. in = n. intermedian. N. f. = n. facialis.