Orvosi Hetilap, 1884. július (28. évfolyam, 27-30. szám)
1884-07-06 / 27. szám
751 nappaliak is sokkal ritkábbak és szembetűnően rövidebb tartamúak lettek. De felkelni és járni a beteg még nem tudott, mert egész testében, a felső végtagoknak egészben mozgatásánál is, feszességet érzett, mg a könyök-izületben mozgások, valamint a kéz és ujjak mozgásai akadálytalanul történtek. Beszélni is könyen tudott már, csakhogy néha beszélés közben állgörcs-rohamok léptek fel. Augustus elején naponként csak 1-2-szer volt állgörcse opisthotonus nélkül. Az állgörcsön kívül a kór tünetei most csak az állkapocs és a tarkó izmainak feszességében, merev voltában nyilvánultak. A beteg, ki eddig nagy nehezen csak folyékony táplálékot, levest, tejet, melyet fogai közé öntöttek, élvezhetett és nagy mértékben lesoványodott, augustus 1-je óta már szilárdabb tápanyagot is képes volt magához venni, s nappal többnyire járni is tudott. Augustus 6-ikán, mikor javulása már jelentékenyen előrehaladott volt, hörghurutja támadt, mely mellett az állgörcs és derme ismét gyakrabban, bár gyenge mértékben, léptek fel. Rendeltetett 4 gm. chloral-hydrat, azonkívül senega-főzet és liquor ammonii anisatus. A köhögés e szerelés mellett gyorsan javult, s vele együtt a görcs is alábbhagyott, úgy hogy augustus 16-ikén az utolsó állgörcs-roham mutatkozott. Augustus 24-ikén a beteg elbocsáttatott a kórházból. Ekkor a műtéti seb már teljesen behegedt volt. Kisfokú feszesség a tarkó izmaiban még jelen volt, de ez is nem sokára megszűnt. Megjegyzendő, hogy míg az állgörcs és derme-rohamok tartottak, betegnek mindkét szemén kisfokú görcsös mydriasis volt észlelhető. Ez augustus elején a derme-rohamokkal együtt szűnt meg. Az idegcsonkolásnak beidegzés tekintetében az volt következménye, hogy a bal kisujj első percre külső és hátsó oldalán az érzékenység a műtét után egészen megszűnt és jelenleg nagy fokban csökkentnek mutatkozik. Az ujj mozgásképességében nem vettünk észre változást. A műtét helyén, mely azóta munka közben néhányszor kemény tárgyhoz ütődött, november hóban babmekkoraságú túltengett heg volt látható, mely jelenleg kis mértékben visszafejlődött. Ez eset a dermének azon alakjához sorolandó, melyben az izmok tonikus összehúzódásai, már a kór nyilvánulásának kezdetétől fogva, időszakonként fellépő, rövidebb-hosszabb ideig tartó rohamokban jelentkeznek. Ezen ú. n. enyhe dermének azon alfaját képviseli esetem, melyben a derme csak napokkal az okozó hatály befolyása után tör ki. Ezen esetek enyhébben szoktak lefolyni, mint az enyhe derme azon esetei, melyekben az első kórtünetek a kórok behatása után, sértés okozta derménél a sértés után, gyorsan állottak be, s melyek veszélyesség tekintetében vetélkednek a heveny dermével, mely egy állgörcs- és egy folytonosan tartó és fokozódó derme-szakot mutat, s vagy evvel végződik vagy nem folytonos tonikus rohamokban nyilvánuló, úgynevezett idült dermébe megy át. Azon derme-alaknál, melyhez a leírt eset tartozik, egy roham a kórlefolyás akármely szakában tönkre teheti a beteget, ami nevezetesen sértés okozta derme azon eseteiben is tapasztalható, hol a sebzés csekély volt, a beteg nem ennek folytán merül ki, s a derme-rohamok a későbbi lefolyásban válhatnak veszélyesekké. (J. Rose. Ueber den Starrkrampf. Pitha-Billroth. Handbuch der Chir. I. Bd. II. Abt. A. 1870. 11—12.) Esetem azon tapasztalás mellett szól, hogy a traumatikus derme fellépte, illetőleg valamely idegnek a sértés után, a sértés helyén létrejött azon kóros változása, melyből a derme kiindul, főleg sebek elhanyagolása vagy bántalmazásával szokott okbeli összefüggésben lenni. Billroth az ő tapasztalásai után e nézetnek ellene szól. De mellette felhozható azon tény, hogy sebzéseknél pl. háború alatt, delme annál ritkábban fejlődik, minél elébb kerülnek a sebesültek gondos kezelés alá és összeegyeztethető vele Billroth (Worles, über din. Path. u. Ther. 7. kiadás 423.) azon tapasztalása, hogy a sebek gyógyulásának sarjadzási szakában fellépő derme az enyhébbek közé szokott tartozni. Az izmok tonikus görcse a leírt esetben nem terjeszkedett ki a karokra és kezekre. A felső végtagok mozgásképességének csak egy rendellenessége volt észlelhető, az, melyet Rose is kiemel, t. i. a karoknak a törzshöz rögzítése a széles hátizom összehúzódása által. Kiemelendő azonkívül, hogy prodromalis tünetek nem voltak jelen, mert az első kórtünetek, melyek a sértés után a 11 — 12-ik napon támadtak, már magának a dermének voltak jelenségei. Ha elfogadjuk azon nézetet, hogy a dermse valamely idegnek akár erőművi, akár hő vagy vegyi, vagy pathologiai izgatása folytán lép fel, akkor az általam kezelt esetben, tekintve azt, hogy a kórlefolyás a sebhez vezető ideg egy részének kimetszése által nem lényegtelenül megváltozott, amennyiben e műtétek folytán a rohamok száma és hevessége csökkent; jogosultnak kell tartanom azon véleményemet, hogy a csonkolt idegrésznek kóros változása volt közvetlenül vagy közvetve a dermének okozója; jogosultnak még azon esetben is, ha egyáltalában nem tulajdonítunk fontosságot a kimetszett idegrészen macroscopbe észlelt, mint az ideg alakját illető változásnak, mely esetleg a sarjadzást környező bőr kimetszése utáni 48 óra alatt az idegcsonk visszahúzódása folytán is jöhetett létre, bár utóbbi feltevést nem tarthatom valószínűnek, minthogy az idegvégnek tekervényes volta csak nagyon rövid részre szorítkozott. Hogy mily befolyással volt az ideg kimetszése a kór menetére, azt ez esetben ép úgy, mint a dermének akármelyik esetében, melyben ily műtét alkalmazásba jön, nehéz lenne megmondani, minthogy nem tipikus kórral lévén dolgunk, olyannal, mely sebészi vagy másféle beavatkozás nélkül is gyógyulhat, a kór lefolyását azon esetben, ha műtéti beavatkozás nem történt volna, nem ismerjük. Annyi azonban tény, hogy az ideg kimetszését a kórnak határozott javulása követte A derme-görcsöket a tankönyvek szerzői mind igen fájdalmasaknak állítják. Ily értelemben nyilatkozik pl. Kunze, Billroth (i. m. 421 1.), Bryant (A Manual for the Practice of Surgery. Vol. I. 243 1.), Poland és Hulke (l. A System of Surgery Edited by T. Holmes and J. W. Hulke. Third Edition. Vol. I. Tetanus 1981.) Hogy e szabály kivételt is szenved, bizonyítja G. Blanc egy esete (id. Holmes eml. műnk.), melybena görcsös rohamok létezésük utolsó pillanatáig nem voltak fájdalmakkal összekötve . Esetemben is fájdalmak teljesen hiányoztak. A beteg csak nagyobb vagy kisebb feszességet érzett, fájdalomról, kellemetlen érzésről sohasem panaszkodott és valahányszor ez iránt kérdeztük, mindig tagadólag felelt. Különösen kiemelendőnek tartom esetemben a látaszűkületet, mint a láta zárizma görcsének következményét, mely leletet a rendelkezésemre álló szakmunkákban mint derménél előfordulót említve nem találtam. 752 A fogbél- és gyökhártya-bántalmak diagnosticája 1. Arkövy József tr. egyetemi magántanártól. Idült önszenvi fogbél-lob (pulpitis chronica idiopathica seu concrementalis). Ezen kóralaknak a felvétele a chronikus fogbél-lábok közé nem annyira a kórtani változások által mutatkozott indokoltnak, mint inkább a kór lefolyása, a rohamoknak időszaki volta, a kórnak időszakonkint alanyi tüneteiben való szünetelése, majd ismét megújulása; mind oly körülmények, melyek az ide való sorozást kívánatossá tették. Nem tagadhatjuk el azonban másrészt, hogy a fájdalmak mineműsége, t. i. a fájdalmi rohamoknak neuralgikus jellegű hevessége és a fájdalmi rohamot rögtön követő, vagy rövid !) Lásd az OHL. 24. számát.