Orvosi Hetilap, 1884. október (28. évfolyam, 40-43. szám)
1884-10-05 / 40. szám
io85 io86 igen sokszor, mondhatni gyakrabban az általános amyloid-elfajulásnál a szövetek különben teljesen épek, s az amyloid-pelyhek és foltok oly szövetben vannak, mely egyébként semmi tekintetben a szomszédos mentén maradt részektől meg nem különböztethető, miért is nézetem szerint semmi jogunk sincsen azt állítani, hogy azokban okvetlenül valami elsődleges szövet-átalakulás megelőzné az amyloid-elváltozást. Nem marad más hátra, mint elfogadni azon nézetet, hogy az úgynevezett amyloid-elfajulás egy beszűrődési állapot, mely oly módon jön létre, hogy valami a nedvekben, a véredényekben keringő iód-reactio nélküli, folyékony, fehérnyés anyag vagy csak kórosan megváltozott vagy a nem ép szövetekbe is beszűrődik, s azokban a leírt átalakulást hozza létre. Úgy az amyloidosan elfajult szervek szövettani elemzése, mint az amyloid-anyag vegyi természetének kutatása ma is amiatt akadt fenn, hogy sem az amyloidosan elváltozott részeket a többi szövettől teljesen elkülöníteni, sem az amyloid-anyagot a szövetből azoknak épen maradásával kivonni nem sikerült. Azon eredménydús kísérletek, melyek a helybeli élettani intézetben mesterséges emésztéssel létettek, arra ösztönöztek, hogy igénybe vegyem a már Kühne és Rudneff által amyloid-szervek vegyvizsgálata szempontjából használt emésztési módot görcsövi metszetek kezelésénél, továbbá, hogy a trypsin emésztésnek befolyását az amyloid elváltozott szövetre tanulmányozom. Ezen vizsgálatokat annál könyebben ejthettem meg, minthogy az emésztő folyadékokat Klug Nándor tanár és Bikfalvi magántanár urak szíves előzékenységgel rendelkezésemre bocsátották. Összefüggésben ezen emésztési kísérletekkel megfigyeltem a rohadás befolyását amyloid-szervekből készült metszetekre. 1. Amyloid-szervekből fagyasztó készülékkel előállított metszeteket vízzel lemosva gyomor emésztőnedvvel kezeltem, mely úgy készült, hogy egy gramm szárított kutya- vagy disznógyomor nyákhártya 20 gm. 0‘5°/u sósav tartalmú vízzel leöntve, 37—40 C°-ra melegített költőkemenczébe helyeztetett és két óra múlva átszüretett. Ezen folyadékban a metszetek 37 —40° C. meleg költőkemenczében 1—2 óra alatt, vagy a test melegénél (az ing alá helyezett kémcsőben) valamivel több idő alatt finom pehelyszerű foszlányokra mállanak szét, melyek különösen methyl-anilin (vagy vizes anilinzöld vagy gentiana) festés után glycerinnel kezelve górcső alatt igen szép képet mutatnak. A kötszövet nagyobbrészt feloldódott, míg a viola-veres amyloidosan elváltozott anyag az épségben megmaradt kék protoplasmatikus sejtekkel megrakva látható. Ezenkívül azonban mindig még elég sok saját hártyarészletek, reticulumfoszlányok, s egyéb kötszöveti részek is visszamaradnak. Ezen mód igen alkalmas annak kimutatására, hogy rendszerint a protoplasmatikus sejtek nem vesznek részt az amyloid-elváltozásban, így például kis véredényekben az endothel-sejteket kékre festve igen szépen láthatni, míg a többi egyöntetű edényfal amyloidtömeggé lett és bíborvörös színben ragyog; a hámsejtek, máj-, vesesejtek stb. kékre festve igen szépen láthatók, részint teljesen ép, részint elzsírosodott, vagy kisebb-nagyobb mérvben sorvadt, összetöpörödött állapotban; a nyirkmirigyek, a lép gyurmasejtei egészen, distincte és könyen megkülönböztethetők az amyloidosan elváltozott reticulumtól és a véredényektől. Az átváltozás kezdetén a kisebb litereken az amyloid-izomsejteket szépen elkülönítve látni. Azonban ezen vizsgálatnak van egy hibája, hogy t. i. a gyomornedvben történt szétfoszlás miatt a topographikus áttekintés lehetetlen. 2. Friss amyloid-szervből készült metszeteket hasnyálmirigy kivonattal emésztettem, mely úgy készült, hogy alkohollal leöntött és azután megszárított, kutya, marha, vagy disznó hasnyálmirigyből 1 gm. 20 gm. vízzel leöntve, kevés 1 °/csoda-oldat (amíg aljhatású) hozzátétele után a költőkemenczében 1—2 óráig 37—400 C. mellett eltétetik, azután leszűretik. Ezen emésztő folyadékban a metszetek a költőkemenczében 36—400 C-nál már 1 — 2 óra alatt felvilágosodnak, egészen áttűnők lesznek, felette puhák, de gyöngéd kezeléssel mégis a tárgytartón kiteríthetők és akkor különösen methyl-anilinnel festett készítmény igen szép képet mutat a górcső alatt. A sejtek, magvak mind eltűntek és a majdnem tisztán maradt kötszöveti részben az amyloidosan elváltozott részeket, a véredényeket, a kötszöveti anyagot és reticulumot igen jól láthatni. Több négyzet centiméter nagy metszetek átvizsgálásánál a topographikus viszonyok iránt igen jól tájékozódhatunk, de egyszersmint a metszetek áttűnő volta és egyszerűsített szöveti viszonyai miatt oly kérdések lesznek megoldhatókká, melyekhez különben hozzá sem férünk, így például egy igen nagy mérvben, s általánosan amyloidosan elfajult, úgynevezett szallonás lépben a lép reticuluma legnagyobb részt igen tökéletes amyloid-elváltozást mutat, míg a gyurmasejtek az elfajulástól menten maradva a trypsin-emésztés folytán teljesen eltűntek ; csak az ürerek közötti nyirkhüvelyben (Malpighi-testekben) válnak itt-ott a sejtek is arpyloid-rögökké, melyek az egyúttal elváltozott amyloid kötszöveti rectézetben, mint külön testek egészen jól láthatók. A lép durvább, rostos gerendázata (stroma) többnyire ép, csak egyes foltok alakulnak át. Az úgynevezett Lago-lépnél a Malpighi-testekben épen csak az edényhüvely reticuluma volt átalakulva, míg a nyirksejtek teljesen felemésztettek. A trypsin-emésztés alatt az amyloidosan elváltozott szövet elemei közötti összefüggés egyszersmind valamennyire meglazul, úgy hogy az átalakult sejtek különválnak és a festett készítményen igen jól megkülönböztethetők, így igen határozottan meggyőződhetünk arról, hogy az ütérkék elfajulásánál mégis a sima izomsejtek változnak meg legelőször, mert ezekben harántul egymás mellé fektetett violavörös orsókat jól megkülönböztethetünk. Erősebb amyloidosan elfajult üterek adventitiája lazán egymáshoz sorolt violavörös sejtrögökké válik, ellenben ott, hol tiszta sejtközti anyag, vagy alaphártyák alakultak át, az emésztés után is jellemzetes festődés összefüggő, egyöntetű. Már erősen megemésztett készítményen a húgycsatorna a véredénytől igen könyen megkülönböztethető. Az előbbiből egyes pikkelyek, rögök mindig különválnak, míg az utóbbi egyöntetű, itt-ott inkább felduzzadt, másutt vékonyabb, de összefüggő contourral bíró csövet képez, s haránt metszeten sima, élesen határolt artért és nyúlványos, a kötszövetbe átmenő külszegélyt mutat. Ezen eljárás igen alkalmas azon kérdés eldöntésére, hogy váljon protoplasmatikus parenchym-sejtek tényleg részt vesznek-e az elváltozásban. Elegendő anyag hiányában a kérdést nem oldhattam meg mindvégig, de arról mégis meggyőződtem, hogy azon exclusiv állás, melyet különösen Eberth (i. c.) e kérdésben elfoglal, nem tartható fenn, mert léteznek esetek, melyekben a lép nyirksejtei tényleg amyloid-elfajulásba esnek, s az ürerek sima izomsejteinek amyloid-átalakulása határozottan igen gyakran előfordul. A hasnyálmirigy-kivonattal emésztés alatt kivétel nélkül számtalan rohadási microbiumok fejlődnek, különösen apróbb és nagyobb szemű micrococcusok, de vastag bacillusok és bacterium termő is, melyek mindannyian a methyl-anilint igen mohon felveszik. Különösen érdekes, hogy e gömbök sok helyt épen főleg az apróbb edényeket lepik el, úgy hogy például a vesegomolyok, de más hajszáledény-elágazások néha egészen reczeszerűen micrococcus zoogloeával teljesen ki vannak tömve. Ily képek után azt gondolná az ember, hogy a gomba-dugasz az élőben jött létre, de ismételten láttam ily micrococcus embóliákra emlékeztető tölteléket oly esetekben, midőn a friss készítmény valamint az alcoholban keményített szerv metszeteinek gondos átvizsgálása által meggyőződtem arról, hogy ezek az emésztés előtt még nem voltak ott. 40*