Orvosi Hetilap, 1884. november (28. évfolyam, 44-48. szám)

1884-11-02 / 44. szám

1193 oldaliak az öntudat felfüggesztésével, vagy e nélkül. Ezenkívül reszketés, szédülés, egyensúlyi hibák jelentkeznek. A sensorium körében fontos első­sorban az opticus hi­dése és a trigeminus hyper- és anaesthesiája. Ide tartoznak a constitu­tionalis syphilisnél csaknem rendesen észlelhető fejfájások, melyek éjjel, s nyomásra fokozódnak. Kezdetben a tarkón jelentkeznek, később rheumatikus jelleggel a végtagokra is átterjednek. Néha az idegek általános hyperaesthesiája lép fel, s gyakran elviselhetet­lenné válik. Hallási, izlési, s szaglási zavar ritka. Utóbbi Westphalnak egyik említett esetében is előfordult. Nem ritkán anarthria mellett aphasia is mutatkozik. Fontos, s már régebben diagnostikus jelentőségre emelkedett tünemény az álmatlanság is­). Első symptomaként nem mindig a psychosis mutatkozik, gyakran apoplecti- és epileptiformis rohamok jelentkeznek, s ezek­ből fejlődik az elmezavar. Jelentkezhet ez, mint acut delirium, mania önállólag minden előzményi szakasz nélkül. Rendesen azonban psychikus depressio, hypochondrikus jelleggel, szokta azt megelőzni. Ama régi nézetet, hogy a psychikus elváltozások csak a syphilitikus infectio későbbi éveiben lépnek fel, az ú. n. syph. cachexia folytán megc­áfolta a tapasztalat, midőn a secundar tünetek után is észleltettek azok, rendesen azonban terhelt agyaknál. Jóllehet a felsorolt tünemények közönséges psychosisoknál is előfordulnak, mégis igyekeztek egyesek finomabb megkülönböztetést tenni a luetikus eredetűekre nézve. Fournier") megkülönböztet valódi és ál- (bujakóros) paralysist. Ez utóbbinál szerinte hiányoznak a nagyzási téveszmék, az ajkak és nyelv reszketése, avagy csak igen kis fokúak. Továbbá itt gyakoriak az apoplectiformis, s paralytikus rohamok. A lefolyás rendetlen, s a beteg kinézése cad­ectikus. A kórboncztani elváltozás az agy-syphilisnél többnyire az agyburkokban van, s plastikusabb, mint a közönséges paralysisnél, a kéreg affec­­tiója pedig körülírtabb. Forille, Pontopidau, Satires, s mások részé­ről azonban nem maradtak el az éles megtámadások sem. Ripping kiemelte, hogy a syphilitikus elmezavarok ritkák lévén, a psychosisok oka másutt keresendő. Általános elgyengülés, kicsapongó nemi és szeszes italbeli élvezet, izgalmas élet, rosz táp­lálkozás és a syphilis kezelésénél igénybe vett gyengítő, s elvonó kúrák szolgáltatnak alkalmi okot. A syphilisre nézve critériumal azt, váljon gyógyul-e a bántalom iodkaliumra, vagy sem, nem tartja helyesnek. Maga többször tapasztalta, miszerint másod, vagy harmadlagos syphilisnél mutatkozó elmebántalom czélszerű kezelés mellett megszűnhet a nélkül, hogy a bujakór tünetei megszűntek volna. Habár az agy-syphilisre sem jellemző boncztani, sem tüneti ismérvekkel nem rendelkezünk, az anamnaestikus adatok, a status praesens, s a bujakór-ellenes gyógykezelésre beálló javulás, esetleg gyógyulás nyilvánvalóvá teszi ama összefüggést, mely az elme­­bántalmak és lues között fennáll. Miként tart, s mily specifikus elváltozásokat okoz az agy szövetében, még mindeddig homályos. Úgy látszik a bujakór által okozott általános táplálkozási zavarnak fontos szerepe van, s való­ban a syphilisnek későbbi stádiumaiban — midőn táplálati viszo­nyok meglazultak — észlelhetők leginkább a psychosisok. Ily nézetnek ad kifejezést Griesinger8) és Krafft-Ebing* 2 * 4) is. Ez utóbbi­­ kiemeli egyszersmind azt is, hogy a syphilitikus befolyás gyengítő praedisponáló hatást gyakorol az agyra, minélfogva a közbejövő zavarok (indulatok, erőszaki sértés, szeszes itallal való visszaélés stb.) folytán elmebetegségre vezethet. A prognosisra nézve kedvezőbb, ha egyszerű psychosisok lépnek fel, s súlyosabb az eset, midőn convulsiók, epileptiformis roha­mok jelentkeznek. Szomorú kilátással állunk szemben akkor, midőn hemiplegiák, s a terjedő hüdés tüneményei mutatkoznak. Gyógy­szempontból a bujakór-ellenes kezelés van javulva. S ezt czélszerű megkísérleni ott is, hol csak gyanú van syphilitikus infec­­tióra. Alkalmazhatjuk a higanyt különféle készítményeiben és alak­ban, de úgy látszik, sokszor nagyobb siker érhető el a fodkalium adagolására. (Vége következik.) *) Lechner. A bujakórosak álmatlansága. Orvosi Hetilap. 1881. 4'’., 43., 46., 47. sz. 2) La syphilis du cerveau. Paris. 187g. s( Dte Pathologie und Therapie der psychischen Krankheiten. Braunschweig. 1876. 4) Lehrbuch der Psychiatrie. I. B. 1883. Stuttgart. 1194 Recklinghausen és De­ Bary tar­ok intézeteiből Strassburgban. Az actinomycosisról új eset kapcsán az embernél,­ Portik Ottó tr-tól. (Vége.) Az actinomycosis általános rendszertani állását a kórtanban illetőleg úgy vélem, hogy az első sorban számbajövő, s ellentétes­nek látszó két mozzanat közül, t. i. a szövettermelésnek a mátrix­tól függetlennek látszó növekvési hajlamában nyilvánuló daganat­szerű és a valódi tályogképzésben mutatkozó lobos jellem közül a mérleg inkább az utóbbi felé hajlik. Ponfick a »tályogokat« ellenkezőleg csak lágyulási, necro­­biotikus terményeknek tartja; a valódi genytermelést kétségbe­vonja, s mert a lágyult részletek kiküszöbölése után a daganat craterszerű nyílásai szerinte továbbtartó genyedés forrását nem képezik és a genyedés önálló utak helyett a gömbsejt proliferativ övén belül marad, azért a lobos jellemet egyáltalában elveti, s az actinomycosist véglegesen a daganatokhoz sorozza. E felfogást egy­oldalúnak tartom. Valódi genytermelés nemcsak lehetséges, de maga Ponfick eseteit sem véve ki, egyik-másik helyen, ha kis fok­ban is, mindig meg van. Csakhogy némelykor igen indolensen fejlődik , de máskor, így esetünkben is, legalább fejlődésének vég­szakában a lobos tályog minden attribútumával, lázzal, sőt már hőérzékünk által constatálható helybeli hőemelkedéssel jár. Az indolens kezdet­ szakaszt boncztanilag lassú proliferativ és sejt-túl­­tengés (óriás-sejtek, epitheloid-sejtek) jellemzi, melyre csak utóbb következik a nagyfokú gömbsejt-felhalmozódás (tályog). Abból, hogy emellett sarj­szövet termeltetik, mely az izgató ok tartós behatása miatt továbbnövekedésre, esetleg valóságos sarcomaszerű ter­me-nagyobbodások létesítésére elégséges életerélylyel bír, egy­általán nem következik, hogy pusztán és kizárólag újképződés forog fenn. Ellenkezőleg czélszerűbb ama állkapocsbeli »osteosarcomák« okának, eredetének, s annak felismerésében, hogy itten adott para­sita ellen a szervezet visszahatásának nyilvánulásával és terményei­vel van dolgunk, Ponfick kizárólagossága ellenében Ficket-vel azon osztályozások elégtelenségének bizonyságát látni, melyeket a kór­­boncztan a kóros termények csoportosításánál ma még igénybe venni kénytelen. Ponfick további következtetésével, hogy az acti­­nomycotikus dag a sarjadzás­ daganatokhoz, specialiter az infectiosus fajhoz tartozik, az ismételten említett tapasztalás áll ellentétben, melyet górcsői vizsgálataink is megerősítettek, hogy t. i. az actinomycotikus sarj­szövet régibb, mélyebb részletei majdnem min­dig hegszövetbe — a lob ezen typikus szervük­ terményébe — mennek át, mely tendentiának hiányzása a Virchow-féle sarjadzási daganatokra jellemző. E sorok elején tett ígéretünknek megfelelőleg hátra van a sokszor említett actinomyces-szemcsék, tőkék (Stöcke, Drusen) fino­mabb szerkezetének leírása, melyet De­ Bary tanár növénytani intéze­tében végzett vizsgálataink alapján adhatunk. E tőkék külalakja, nagysága és az, hogy nagyobb példányok, melyek átmérője átlag 1 — 11/2 mm-re tehető, mindig számos

Next