Orvosi Hetilap, 1885. március (29. évfolyam, 9-13. szám)

1885-03-01 / 9. szám

—■ — Leggyakrabban kétségkívül az ugrócsont, sarokcsont, s az azzal érintkező csontok ízvégeinek gümős lábja fogja képezni e műtétre a javalatot. Nem tartom szükségesnek külön statistikai adatokkal bizonyítani, mily gyakran szolgál ezen megbetegedésnek kiindulási pontjául a sarokcsont, s az ugrócsont, de különösen az előbbi. Nagyobb kórodák kimutatása, pl. Billroth utolsó nagy kimutatása, Volkmann »Beiträge zur Chirurgie« czímű munkája egyenként emellett bizonyíthak. Bárki, ki hosszabb időt töltött nagyobb sebészi kórodán, élénken fog ezen esetek nagy számára visszaemlékezhetni. S hányszor esett nehezünkre ilyenkor a sarok körül székelő körfolyamat miatt a láb ép mellső felét feláldozni, holott a mellső részekben székelő körfolyamatoknál a typikus eljárásoknak egész sora ismeretes, melyek után jó, járásra alkalmas csonkot kaphatunk. Lássuk az eddig gümős csontláb miatt végzett osteoplastikus resectiók eseteit: 1. "Az elsőt ezen indicatióból Burckhardt végezte 22 éves leánynál, ki orr-lupus után rhinoplastica miatt vétette fel magát Socin tanár korodájára. A rhinoplastica végzése után, minthogy a talusból kiinduló csontszó miatt a kikanalazás és a talus csonko­lása eredményhez nem vezetett, 1881. sept. 24. az osteoplastikus resectiót végezte ; a prima intentione, láztalanul gyógyult beteg három hónappal a műtét után fájdalom nélkül járt, botra támaszkodva fűző­czipőkben és M. újabb tudakozódásából (2 évvel a műtét végzése után) értesülünk, hogy a beteg, ki igen jól néz ki, nap köz­ben mezei munkát végez, s amellett még házi dolgai után is képes járni. Ütmenetek nem képződtek. Kiemelendőnek tartom, hogy a betegnél maga a láb az alszár hossztengelye irányában mell felé csúszott, úgy, hogy físző­­czipője hátul kipárnáztatott. A műtett végtag hosszabbodása 3 1/2 cm. 2. A második eset M. által műtetett 1). A 2­7 éves nő, tanító neje, 1880. ősz óta fennálló gümős csontlábban szenvedett, a sarokcsont sarok-nyujtványában tályog-képződéssel, s­ütmenetekkel. 1881. tavaszszal kikanalazás közben mogyoró-nagyságú centrális sequester távolíttatott el; az ezt követő iodoform-kezelés daczára a kórfolyamat a talujra is átterjedt. 1881. october 2-ikán a tüdő­csúcsok infiltratiójában szenvedő betegnél osteoplastikus resectio végeztetett. Hat mély lemezes varrat, a sebzúgokban két rövid drainage-cső, iodoform-gazekötés, mire gyógyulás jött létre. 10 nap múlva első kötés változtatás, 4 hét múlva a 2-ik, amidőn a lemezes varratok is eltávolíttattak. Hosszabodás csaknem 2 cm. A füző-czipőre oldalt két térdig érő sín alkalmaztatott a zsenge­seg biztosítására. Beteg már január elején kényelmesen járt bottal. 1882. január végén a tüdőkben acut tünetek léptek fel, melynek következtében 1883. július végén meghalt. 3. A harmadik eset­), melyet szintén M. műtett, 16 éves fiút illet, kinél átmeneteken keresztül szuvas csontra jutott. Az osteoplastikus műtét 1883. febr. 26-ikán végeztetett, melynél a talus, a calcaneus, a szomszédos csontok izületi végei tökéletesen elron­csolva találtattak, úgy, hogy még a sajkacsontot és a köbcsontot is ki kellett kanalaznia, s a lágy részekből álló összekötő hídról ollóval távolította el a taplós sarjakat; a többi eljárás hasonló, mint a második esetben. Az eset súlyos volta daczára absolut prima intent, gyógyulás jött létre. Itt is megjegyzem, hogy a láb M. szerint oldal­eltérést muta­tott, miért még ideje korán egy oldalsínnek alkalmazása vált szükségessé. Ápril 15-ikén organtinos sínkötésben botra támaszkodva, járt a beteg, s május 5-ikén támasztó készülék nélkül volt képes járni. Hasonló készülékkel, mint az előbbi esetben, bot nélkül is oly biztosan használhatta csonkját, hogy képes volt hosszabb ideig járni, úgy, hogy a műtett láb az éptől nem volt megkülönböz­tethető. E betegről M. hat hónappal a műtét után nyert értesítést, mely szerint a tökéletesen consolidált csont sehol sem érzékeny, s a beteg a támasztó készülékkel egész nap ide, s tova jár. A láb 1­­/2 cm-rel hosszabb. 4. Negyedszer Lauenstein Jr.l) végezte e műtétet hasonló javalatból 32 éves nőn, ki már haemoptoében is szenvedett, s kinek tüdőcsúcsaiban beszűrődések voltak kimutathatók. 1882. oct. 3-án a talusnak, a medialis bokának, s a calcaneusnak hátsó felső részlete kikanalazásának nem lévén eredménye. 1883. január 5-én Mikulicz-féle resectio végzése vált szükségessé. Két lemezes varrat alkalmaztatott selyemmel. A hajlító­­nak a talpon subcutan átmetszettek. Martius 24-ikén a beteg correct házi hajtásban lévő lábujjaival az ágy alsó végének neki támaszkodhatott ; martius végén gypsz­kötéssel falura küldetett, hol augustusban tüdővészben meghalt. 5. Ötödször szintén Lauenstein végezte e műtétet 2­ 25 éves fiatal­emberen, 1883. febr. 21-ikén, miután előzőleg, s­ebtágítás és kanalazás sikertelen maradt. A műtét után lemezes varratokra szükség nem volt a lágy részek hídjának rövid volta miatt. Május 6-ikán gypsz­kötés, 8-án, tehát 10 héttel a műtét után első járási kísérlet. 15-én gypsz­kötésben, teljesen behegedt lábbal elbocsáttatott. A láb hosszabbodása 3 cm. Június közepén már ismét, mint kőmivel foglalkozott, s csizmában úgy működött, mint megbetegedése előtt. Nyolcz hónappal a műtét után teljesen con­solidált lábbal mutatta be L. a beteget a hamburgi orvosegyletben, megjegyezve róla, hogy négy órai gyalogutat volt képes tenni, s lábbeli nélkül is biztosan lép fel. Ugyanezen beteget L. 1884. évi augustus havában a kopenhágai nemzetközi congressuson mutatta be. Lépcsőkön, létrán, s állványokon járva folyton, mint kőmives működik. Erre műláb, illetőleg botlábbal nem lett volna képes. 6. A hatodik eset kórrajzát, melyet Lumniczer tanár úr ugyanazon javalatok alapján műtett, kissé bővebben a következők­ben adom elő. F. A., 18 éves czipészinasnak már 1875-ben csonkították vidéken bal alszárát, miután bal lába, s alszárának alsó harmada éveken át teriméjében megnagyobbodva, s több ponton genyedve, oly fájdalmas volt, hogy a járást lehetetlenné tette. Ugyancsak előtte ismeretlen okból lépett fel 1881. febr. végén jobb boka­­ízülete körül ter­me-nagyobbodás, mely különösen a sarok felé volt nyomásra igen érzékeny. 1882. tavaszszal a külboka, augustus­ban pedig a belső körül tályogok, átmenetek képződtek, melyeken a genyes, savas váladék szivárgása nem akart szűnni, s ily állapot­ban vétette fel magát 1882. sept. 30-ikán korodánkra. Miután az átmeneteken a sarok- és ugrócsont felé, sőt a bokák irányában is érdes, lágyult csontra akadt a kutasz, s amit különösen kiemelendőnek tartok, a bőr a bokák körül magasan az alszár felé húzódva, s hátra a sarok felé nagy kiterjedésben kékesen elszinesedve, meg­vékonyodva, alávájtnak bizonyult, a kör­folyamat kiterjedt volta miatt a kikanalazás már nem ígért ered­ményt, a Pirogoff és Lyme-féle műtét különösen a sarok bőrének használhatlansága miatt nem volt végezhető, így Lumniczer tanár úr a különben is vérszegény, silány táplálkozású fiúnak egyenesen az alszár-csonkítást hozta indítványba. A már egyik lábán csonkított fiú azonban könyen belátható­ ­) Wiener med. Wochenschrift. 50. 1883. Zwei Fälle von osteoplasti­scher Resection des Fusses. 2) L. c. b Ueber die Verwendung d. osteopl. Fussres. n. Mik. bei Caries. Centralblatt für Chir. 1884. Nr. I. 2) L. c. 2 I 9 220

Next