Orvosi Hetilap, 1885. április (29. évfolyam, 14-17. szám)

1885-04-05 / 14. szám

367 A beszéd agykéregbeli góczbántalmairól. [Aphasia.) Irta Pollák László tr., Bihar megye és Nagyvárad város tiszteletbeli főorvosa, közkórházi osztályos orvos stb. Nagy-Váradon. Tanulmány. (Folytatás.) Az aphasiának legteljesebb alakja az „alakaka t. i. egy szót sem vagyunk képesek kimondani és a „paralalia“, midőn a szavakat idétlenül, nem érthetőleg, nem tisztán ejtjük ki. Ha a szokásos, járatos szót nem tudjuk használni, ha a kimondani kívánt szót inkább csak sejdítjük, de helyette más hozzá hasonló szó jön ajkunkra, ha pl. fej helyett tejet mondunk, kezes mézet összetévesztünk, papot a csaptól nem tudjuk megkülönböztetni, ha más esetekben egészen ellenkező értelmű szót használunk (azaz, ha a czélzott kéz helyett láb, asztal helyett szék, ház helyett szellő, s így tovább mondódik untalan), az a tiszta, egyszerű aphasia. Végre ha a talált és keresett szó között még csak elképzelhető, vagy elgondolható összefüggés sincs, ha a mondat értelmezése mások által lehetetlen, még ha másként rakosgatjuk is a hibásan összecsapott szavakat, hogy így azoknak értelmet kölcsönözzünk, szóval ha a szavak össze-vissza, szabálytalanul egybevegyíttetnek, ezt paraphasia-nak nevezik. Ez a tulajdonképen beteges szócserélés, melynél a képzet és ahhoz tartozó szó közt a társítási — associatio —• folyamat megszakad. Oly betegek néha hosszú beszédeket ellocsognak, anélkül, hogy a hallgató csak egy szót is megértene beszédükből. Strümpell'1') monophasia-nk nevezi azon változatot, ha a betegek vagy csak egy szótagot, vagy alig egy pár szó-sorozatot ismételnek mindannyiszor, midőn bármit is beszélni megkisérlenek ; a betegek tudják azonfelül, hogy a rendelkezésükre még fennmaradt kevés szó, vagy szótag nem fejezheti ki akaratukat, de minden erőlködésük daczára mást előteremteni nem képesek. Egy ily nem közönséges esetről másutt magamra is tettem említést, midőn egy magyarul, németül és oláhul teljesen jól értő nő-betegemnek csak „Gott im Himmel“, vagy a lala, lalae, volt összes szóanyaga, mit különböző hanghordozással, hanglejtéssel forgalomba hozni tudott. Egy másik, halálos kimenetelű esetemben pedig a szintén értelmes nő szótárában csak a „nem tudom” volt helyén, minden egyéb kitörlődött; »nem tudom «-mai kért vizet, az ágya mellett levő pohárra mutatva kezével, »nem tudom".-mai adta érzésemre még azt is, hogy ne kínozzam kérdéseimmel, mert fáradt, s aludni akar stb.; kérő, csodálkozó, haragzó arczából, mimiájából, mosolyra derülő, vagy sírásra álló vonásaiból, s a kisérő taglejtéseiből lehetett csupán gondolatait ellesni. A nagyobb szabású, terjedelmesebb aphasia kétféle természetű, vagy mozgási össz-rendezetlenségből eredő szó-tehetetlenség (aphasia atactica), vagy feledékenységi beszélő-képtelenség (aphasia amnestica). Amazt ez idő szerint találóbban, s helyesbítetten mozgási (a. motorica), emezt pedig érzéki (a. sensorica) mellékjelzővel ruházták fel. Az atactikus, mozgási aphasiánál a szóképzésnek szellemimozgató (psycho-motorikus) része beteg. A mozgási összrendezetlenség akadályozza meg, hogy az illető sem az előtte elmondott, sem az előírótt nyomtatott, vagy élénk taglejtések által kísért szót kimondani nem bírja ; máskor csak a kiejtés hibás, pedig a beteg néma jelek által tudtul adhatja, hogy helyesen értette, amit hallott, de nem képes azt úgy visszaadni, mint erősen akarná néha egyes betűk hangoztatása sikerül neki és syllabizálás által nyomra vezetve, az egész szót is összekeresgéli nagy nehezen, azonban egész hangzócsoportokat összeállítani képtelen. Az ily esetekben a szóképzetek, a hangzási képek, azok összekötő vezetékei, s a társító pályák be a fogalmi körökig épek, de a hangoztatás (phonatio), kiejtés és kifejezés a centrifugális pályákon rosszul vetíttetik kifelé, fennakad, megfeneklik. Bouillaud) már 1825-ben a ,,formation des motsu tárgyalásánál szóról-szóra így nyilatkozik: ,,Le centre cérébral coordonne les mouvements compliqués“, továbbá pedig: „a coté du principe formateur des signes représentatifs de nos idées est placé le principe destiné à mettre en jeu Vappareil musculaire, qui convertit ces signes intérieurs en signes extérieures, ou en paroles.“ Ennél világosabban ma sem lehet magunkat tájékoznunk. Exner elemzését követve is, csak azt látjuk, hogy az ő 5. és 6-ik beszélési szakasza megkívánja, hogy a már alakba öntött, kiszedett szó kimondásához »működésbe kell hozni a mozgási készüléket« (l. a franczia szöveget fenni), vagyis »a megkivántató központi beidegzések nélkül, ha ezen beidegzési műveletek összhangzatos rendben és kellő terjedelemben az illető izomcsoportokig el nem jutnak« (Exner), »nem lehet a belső jegyeket külsőkké, vagyis szavakká felváltani.« (Bouillaud.) Ha pedig Broca szerint felteszszük, hogy »a szavak tagolási tehetsége« romlik meg, kétségtelen, hogy az aphasia atactikus alakjánála beszéd egyetemes izomgépezete, annak központi beidegzése és körzeti idegkészüléke hibásan működik, azaz a már többször említett beszédmozgás-képzetek (Sprachbewegungs-Vorstellungen) mennek tönkre, enyésznek el. A mozgási aphasiában szenvedő, bár beszédizmainak mozgékonysága érintetlen, tagolt beszédre nem képes. Nyelve forog, kinyújtható, ajkait csucsoríthatja, fütyülhet, fúhat, fogait vicsorgathatja stb., ámde a hangzók tagolásában részes szervek összműködésének hiányos volta, az ajkak, nyelv, szájpad, gége összhangzó játékának zavartsága miatt az „ige nem testesülhet meg.“ Majd a betűk combinatiója lesz hibás, aki tudja pl. hibátlanul ejteni e szót „rizs“, de már a „zsír“-t nem, holott annak betűi megfordított sorrendben ugyanazok, majd egyes szavaknak csak első, vagy utolsó tagjai mondatnak ki jól, de a csatolt szótagok a hajlításnál, ragozásnál mindig egy és ugyazon ragúak maradnak, azaz minden —a leggyakrabban megcsonkított — főnév és igéhez változatlanul példáid »ben«, vagy »bős«, ragot csatolnak, miáltal a különben is tört beszéd alaktalanná válik. Némelyek, kik mindig egy pár szóba kapaszkodnak, ha megintetnek, hogy alkalmatlan szót használtak, később kiigazítási kísérleteket tesznek ugyan, de megint egy elkapott, s még kevésbé helyén levő szóval vesződnek tovább. Az irodalomban fölös számmal található árnyalatok egész csoportjára nem akarok kiterjeszkedni, s így a példálódzást is megszakítom. Meg kell azonban jegyeznem, hogy minden ily betegnél a beszéd értelem többnyire helyes marad, mi arra utal, hogy a csupasz szóképzelet a szó jelentőségének képzetétől elválasztandó. Szolgáljanak bizonyságul a következő esetek: egy aphatikus a tésztát felismerte mindig, de azt megnevezni nem tudta, azonban megkérdeztetvén, hogy a felmutatott borsó meg hurka tészta-e, tagadókig intett, míg igenlőleg bólintott, ha orvosa a »tészta« szót száján kiejtette; egy másik folyton e szót hajtotta »vize, de bizonyossá vált az észlelet alatt, hogy vizet sohasem ért alatta. A víz szó egyes betűit az a b c-ben ki tudta keresni, meg is jelölte újjaival, de amint azok előtte írva, vagy nyomtatva nem voltak, amint az a, b, c, e betűk nélkül került szeme elé, már a v, í, z, betűket külön kiejteni nem volt képes. (Folytatása következik.) 1) Strümpell. Krankheiten des Nervensystems. 1884. Leipzig. S. 305. 2) Polldk L. Az agyvérzésekről stb. Orvosi Hetilap. 1883. évfolyam. 3) Bouillaud. Traité de l’encéphalite. Paris. 1885. 368 A magyar orvosi könyvkiadó társulat közgyűlése 1885. martius 30-dikán. — Ezen ülésen a tagok szép számmal jelentek meg, s Markusovszky Lajos tudornok elnöki megnyitó beszéde, a Tárczában egész terjedelemben olvasható. — Ezután az igazgató tanács jelentése olvastatott fel, mint következik: Tisztelt közgyűlés! Midőn a társulat 1884-dik évi, fennállásának 21-dik évi működéséről számot adunk, megemlítendőnek véljük mindenek előtt, hogy az ezen évre járó könyvilletményt a társulat t. tagjainak csak ezentúl fogjuk megküldhetni. A múlt nyáron két kisebb művet, t. i. Stiller Bertalan tanár munkáját az ideges gyomorbántalmakról és Schuster Jr., aacheni orvosnak a gerinczvelő-bántalmak kórisméjét tárgyaló művét küldöttünk ugyan szét, de, mint tudva van, ezen két füzet még az 1883-dik évi illetménybe osztatott be és Dollinger tr-nak a másságot tárgyaló füze