Orvosi Hetilap, 1885. október (29. évfolyam, 40-43. szám)
1885-10-04 / 40. szám
1133 nem kell tartanunk, hogy étető szerek alkalmazása által syphilist hoznánk létre, hanem az igen könyen megeshetik, hogy ezen eljárás folytán egészen téves, s így a betegre nézve helytelen kórisme felállítására nyújthatunk alkalmat, így pl. a lágy fekély étető kezelés által oly művi átalakuláson mehet keresztül, hogy az előbb felsorolt tünetekből könyen lehetne kemény fekélyre és indolens bubára következtetni. Minél közönyösebb szerekkel kezdjük meg a helyi gyógykezelést, annál tárgyilagosabban ítélhetjük meg a bántalmat fejlődésében, a betegre semmi esetre sem háramlanak ebből káros következmények. Annak daczára, támaszkodva saját tapasztalataimra, nem osztozom azon orvosok véleményében, kik a másodlagos tünetek beálltáig, azaz 8-iő hétig, vagy még tovább is késnek az általános kezeléssel. Sajnos, hogy az orvosi tudomány nem ismer gyógyszert, mely által minden körülmények közt megsemmisíthető volna a már megtörtént fertőzés, s hogy nem vagyunk képesek a beteget a titkos utakon haladó és mégis észrevehetően terjedő vérmérgezéstől megmenteni. Ezen őszinte vallomásunk a betegnek csakugyan nem szolgálhat vigaszul, ha tudományunk ezen tehetetlensége ellen panaszt emelne. Másrészt az orvos nem felelne meg kötelességének, sem pedig a gyógytanban követett elveknek, ha minden szerelés nélkül hagyná a beteget, s így semmi akadályt sem gördítene a méreg tovaterjedésének útjába. Ha a malarikus láz első rohamai lepik meg a beteget, vagy a tüdőinfiltratio első tünetei mutatkoznak a gümőkórosnál, ha a czukros hugyár kétségtelenné lesz a szenvedőnél, az ízületek bántalmazottsága kimutatható a köszvényesnél, váljon akkor is késünk a gyógykezeléssel azon időpontig, midőn a baj tovaterjedésének tetőpontját érte el ? Mind e felsorolt, valamint számtalan más esetben első teendőnk a felismert betegséget csírájában megfojtani és ezáltal a bántalom elterjedésének gátat vetni. Miért térjünk el épen a syphilisnél ezen eddig mindenkor előnyösnek bizonyult eljárásunktól? Talán azért, mert a baj kezdeti stádiumában testi fájdalmakat nem okoz ? Az ilyen eljárás nem felel meg sem az orvos feladatának, sem pedig azon tapasztalati ténynek, miszerint kisebbfokú baj gyógyítása könyebb és biztosabb, mint az előrehaladotté. Ha figyelemmel kísérjük a bujakór azon alakjait, melyek a köztakaró és a nyakhártyák kiterjedt elroncsolásával, a csontok megtámadásával és néha az életet veszélyeztető általános zavarokkal járnak (ily esetek rendesen kórházakban észlelhetők) és magunknak pontos tudomást szerzünk a baj kifejlődéséről, s gyógyításáról, azt tapasztaljuk, hogy az ily nagymérvű pusztítások oly egyéneknél léptek fel, kik vagy teljesen elhanyagolták a kezelést, vagy azt rendetlenül és elégtelen módon alkalmazták. Ezen esetek igen tanulságosak, amennyiben megmutatják, hogy a syphilis magára hagyva mily borzasztó mértékben terjed ki a szervezet minden egyes részére. Véleményem szerint tehát nincsen helye a kezeléssel való késlekedésnél, ha már megállapítottuk az általános bujakór kórisméjét. Principiis obstata syphilis kezelésére is szól és ezen felfogás mindig hasznosnak fog bizonyulni. Évek hosszú során át mindig ezen elvnek voltam híve, s mondhatom, hogy a korai kezelés, tekintettel a betegség tartamára, a különböző visszaesésekre és a végleges gyógyulásra, mindig szebb eredményekkel jutalmazott meg, mint a későbben foganatosított. Mihelyt tehát a fertőzéstől számított 2—4 hét letelt és megállapítható az induratio kórisméje, akár van, akár nincsen fekélylyel kapcsolatban, s e szerint az egyszerű lágy fekélyt kizárhatjuk, vagy pedig annak keményedésbe való átmenetét kimutathatjuk, megkezdem az általános gyógykezelést tekintet nélkül a szomszéd mirigyek, vagy a köztakaró és nyákhártyák állapotára. Az általános kezelést mindaddig folytatom, míg gyógyeredmény nem mutatkozik és a beteg minden észrevehető kórtünettől megszabadultnak nem látszik. Ha már megállapodásra jutottunk a kezelés megkezdésének időpontjára nézve, akkor már tekintetbe vehetjük a használatos gyógyszereket és azok alkalmazási módjait. A gyógymódok sokfélék, de mindjárt két csoportra oszthatók, ú. m. belsők és külsőkre. A belső gyógykezelés magában foglalja azon a belgyógyászatban használatos eljárásokat, melyek mind abban egyeznek meg, hogy a gyógyszereket a gyomorba, illetőleg a tápcsatornába juttatjuk, a külső pedig azokat, melyek a szereknek a gyomron kívül a szervezetbe való felvételét eszközük. Ide tartoznak a fürdők, bedörzsölések, bőr alá fecskendések stb. Egyik gyógymód ép úgy, mint a másik czélhoz vezet, csak az a kérdés, hogy melyik közülük a legjobb és legbiztosabb. Határozott feleletet erre nem adhatunk, mert egyiket sem tanácsos minden esetben kizárólag használni. Egyetlenegy gyógyszer és gyógymód is vezethetne eredményre, de minthogy különösen a higanykészítmények hosszas használata kimeríti a szervezetet, szükséges gyógyítás közben szüneteket tartani, részint hogy a gyógyeredményről meggyőződhetünk, részint pedig azon okból, hogy a kezelés folytán fellépő káros következményeket ne fokozzuk. Én pedig még azt is tapasztaltam, hogy a beteg sokkal jobban tűri a gyógykezelést, ha a gyógyszereket, esetleg gyógymódokat is bizonyos időközökben változtatjuk. Áttérve a gyógymódok felsorolására, megkezdjük a legfontosabbal, ez a új higanykezelés. a) Belső higanykezelés. Azon belsőleg használt higanykészítmények, melyek a syphilis gyógykezelésében czélszerűeknek mutatkoznak, különfélekép jönnek alkalmazásba; számuk nem igen nagy, mert a még néhány évtized előtt használatos sokféle összeköttetések nagy mértékben egyszerűsíttettek. A tiszta higanyt tartalmazó szerek némelyike, mint a blue pills az angoloknál, a Plenk-, Belfost-, Sédillot-féle labdacsok (ing. hydrarg. cinereumból készített szer) stb. most már alig jönnek használatba. Igen nagy elterjedésnek örvendenek most a sublimat-készítmények, melyeket a legtöbb beteg igen jól tűr, s melyek sokkal ritkábban okoznak emésztési zavarokat, mint az előbb említettek bármelyike. A sublimatot különbözőképen rendelik az egyes országokban, de mégis leginkább oldatban, vagy labdacsokban ; utóbbiak határozottan előnyösebbek, amennyiben nem izgatják annyira a gyomor nyakhártyáját. Legnagyobb használatban voltak e század elején a Dzondi-féle labdacsok, melyek 0003-tól 109 grammig fokozódó napi adagban valóban kitűnő hatásúaknak bizonyultak. Az összes többi sublimatlabdacs-összetételek hasonló minta szerint készültek, így Hufeland, Langlebert, Dupuytren, Mauriac stb. labdacsai, melyek mind 1—4 cgm-es napi adagban heteken át szedhetők, anélkül hogy a higany káros hatása lépne fel. A bécsi iskola a felsoroltakat, valamint a van Swieten-féle alcohol-oldatát is egyszerűsítette, mely utóbbi különösen Sigmund módosítása szerint (10:2000’0 vízre) részesült nagy tetszésben. Ehhez hasonló az általam gyakran használt rendelvény: Rp. Hydrarg. bichlorat. corros. oi 5, solve in pauxillo aquae dest. extr. gentianae q. s. f. pil. nr. XXX. Consp. DS. 2-szer napjában egy labdacsot. Maximalis napi adagja 4—5 labdacs, tehát 0’02— 0 03 gm. sublimat pro die. Gyenge emésztéssel biró egyének részul tűrik e szert, s azoknál körülbelül fél annyi ópiumot szoktam hozzáadatni, mint amennyi a sublimat. Ezen gyógyszerrel 40* 1134