Orvosi Hetilap, 1885. november (29. évfolyam, 44-48. szám)

1885-11-08 / 45. szám

1271 hozzájuk a fandomb feletti tájra szorítkozó heves fájdalmak csat­lakoztak, makacs vizelési zavarokkal és nehézségekkel párosulva. Végre alsó végtagjaiban bénulás tünetei léptek fel, melyek foko­zódása következtében 1883. évi december hó utolsó napjaiban az ágyat már el nem hagyhatta. A Rókus-kórházba 1884. évi április hó 16-dikán történt fel­vétele alkalmával alsó végtagjai teljesen bénultak, rajtuk az érzé­kenység zavartalan, a reflex tünetek fokozódottak. A háttáji és hólyagtáji nyilaló és szúró fájdalmak ekkor is fennállnak és igen hevesek. Vizeletének kiürítése egészen rendetlenül történik, így két ízben teljes 24 órán keresztül akadályozva volt, míg közönsé­gesen maga alá bocsátotta. A vizelet fehérnyét nem tartalmaz. Székelése sohasem jelentkezik önként, hanem csak csőre alkal­mazása után következik be. Később gyakori hányások jelentkeznek. A beszéd és öntudat e mellett teljesen zavartalan. Később az érzékenység úgy a háton, valamint és pedig nagyobb fokban a hastájon, s a hűtött alsó végtagokon fokozott. E mellett a fájdalmak igen erős, égető és nyilaló érzésben nyil­­vánulnak, de ekkor már főképen a hastájat jelzi a beteg nagyon kínos fájdalmak székhelyének. Július 15-dikén intensív tonikus görcsök lépnek fel a felső végtagokban és a jobb kéz erősen ökölre szorított, mely tartását az mindvégig megtartotta. A bal kar és kéz kifelé hajlítva, az ujjak félig hajlított állásban. A láták rendesen visszahatnak, nyelés szabad, légzés rendes. Hallás és ízlés jó, az étvágy igen jó, majd­nem fokozottnak mondható. Hőfok 37­2 és 37^5­0 C. közt inga­dozik. Ütérlökés gyenge, perczenkint 80—90. Szívhangok tiszták. Egy héttel a halál előtt a kereszttájon a bőr nagy terje­delemben és gyorsan üszkösödni kezd. Tíz nappal a halál előtt mindkét tüdőben diffus bronchitis lépett fel, az ettől kezdve lázas beteg az utolsó napokban elveszti öntolautát és ugyanazon évi december 13-dikán suffocativ tünetek közt meghal. A másnap végzett bonczolat a következő elváltozásokat derí­tette fel. (Rókus-kórházi bjk. 581. szám.) A hulla középtermetű, kissé lesoványodott, halavány, hátán kevés szederjes hullafolttal ellátott. Hajzata barna, a láták kissé szűkültek, egyenlők, a nyak nyúlánk, a mellkas dombordad, a has behúzódott. A test többi részéhez viszonyítva eléggé telt alsó vég­tagok a csípő- és térd­izületekben kis fokban behajlítottak, együt­tesen bal felé térítettek. A felső végtagok rendes tartásban, mindkét kéz újjai erősen behajlítva találtattak. Az egész kereszttájon, valamint mindkét tompor felett egy-egy gyermek-tenyérnyi kiterjedésben a bőr felületes rétegei hiányzanak, a lemeztelenített irha és helyenkint a bőralatti kötszövet tömött, sarjadzó felületű, fakó-sárga vagy szennyes-barnás bűzös czafatokkal fedett. A rendetlen körvonalú folytonossághiány környezetében a bőr élénken belövelt. A koponyaboltozat középvastag, szivacsos, részarányos, a lambdavarrat egyenetlen, dudorzatos, s a különben szabályosan alko­tott koponyaalapon a Blumenbach-féle lejtő lelapult és körülbelül egy harmadával harántirányban megszéles­edett. A kemény agy­burok mérsékelten feszült, a lágy agyburkok közép­vér- és nedv­­tartalmúak, az agy domborulatán az edények mentén tejszerűen elhomályosodottak. Az agy középvértartalmú, valamivel nedvdúsabb mérsékelten tömött, kissé tágult gyomrocsaiban, melyek kibélelő hártyája helyenkint (főleg mindkét stria cornea felett és a nem tágult negyedik gyomrocs alapján) tűszúrásnyi áttetsző szemcséktől áthúzódott; körülbelül 30 gm. tiszta sárga savó. Az agy alapján első tekintetre feltűnő a nyúltagy és a Yarol-féle hídnak jelentékeny megnagyobbodása, mely mellett azonban a nevezett képletek alakja, tömöttsége, s egyes részeiknek egymáshoz való nagysági viszonya módosulást nem szenvedett. Az agykocsányok a híd mellső szélé­vel szomszédos részükben kis fokban szintén megvastagodottak, további felső részükben, úgy mint a nagy dúczok is, már a rendes méreteket mutatják. A nyúltagy alsó része azonban a megnagyob­bodás mellett már csekély fokú részaránytalanságot is tüntet fel külső megtekintéskor, amennyiben az olajkák magasságukban jobb és bal felé mintegy hosszúsági irányban egymás mellett kissé eltolva látszanak, úgy hogy a baloldali olajka alsó vége 3 mm-rel maga­sabban áll, mint a jobboldalinak alsó csúcsa és az e tájban készí­tett harántmetszeten csak az utóbbinak rajzolata látható, míg a másik oldal megfelelő része egynemű, kissé szürkésbe játszó velő­állomány által van elfoglalva. A tüdők, különösen alsó és hátsó részeikben, vérdúsabbak, több, finoman habzó savóval beszűrődöttek, hörgeikből nyomásra sárgás, genyes-nyákos, kevés léghólyagot mutató folyadék ürül. A szív-, máj-, lép- és tápcsatorna eltérést a rendestől nem mutat. A vesékben kisfokú zavaros duzzadás, a húgyhólyagban kevés sárgás, igen zavaros vizelet, izomzata és nyakhártyája kis fokban vastagodott, helyenként élénken belövelt és pontszerű vérömlenyektől áthúzódott, másutt palaszürkén festenyzett. A gerinczagy nyaki szelvénye és a háti szelvény felső nagyobb fele óriási mérvben megvastagodott és ennek következtében a gerinczoszlop csatornájának megfelelő részét egészen kitölti. Az itt erősen feszült kemény agyburok kis fokban egyenletesen megvas­tagodott és helyenkint finom kötszöveti álhártyák által a gerincz­agyhoz odanőtt. A gerinczoszlop alsó részének megfelelőleg rendes vastagságú, sima belső felületű és a gerinczagytól tiszta sárga savó által elválasztott. Magán a gerinczagyon a megvastagodás a szin­tén vastag nyúlzagytól lefelé fokozódva a nyaki szelvény alsó részé­ben éri el legmagasabb fokát, innen aláfelé gyorsabban csökken és a 8-dik háti csigolya magasságában a gerinczagy rendes térfo­gatába megy át. A legerősebb duzzanat helyén a gerinczagy lágy burka a gerinczoszlop megnyitása alkalmával sérülést szenvedett és az így támadt mintegy 2 cm. hosszú résen keresztül a lágy velőszerű állomány erősen előtolul. A felület a gerinczagy nyaki és ágyéki szelvényén sima, ellenben a háti szelvény hátulsó felületén számos kölesnyi, egészen lencsényi, szélesen felülő, a vékony lágy agyburok által fedett, lágy fehér szemcse látható, melyek elhelyezésükben nagyobbára a hátsó gyökök kilépési helyét követve összesen két, a gerinczagy hosszával párhuzamosan lefutó olvasószerű sort képeznek, melyek csak az első ágyéki csigolya magasságában végződnek. Az ágyéki szelvény hátulsó felületén a lágy agyburok edényei kanyarulatosak és erősebben tágultak. Friss állapotban a gerinczagy, állományának nagy fokú lágy­sága miatt, csak kevés helyen lett bemetszve és ezeken a követ­kező viszonyok észleltettek : A nyaki duzzanatnak mintegy közepén, hol a gerinczagy tapintásra igen lágy és áthullámzást mutató, a harántmetszlap, melyen a rendes rajzolat egészen eltűnt, igen tarka képet nyújt. Az alapot halavány szürkésfehér, vagy rózsaszínbe játszó egynemű lágy állomány képezi, melyben telítettebb, piros,, vagy épen sötét feketésvörös, rendetlen alakú, többnyire elmosó­dott határú góczok vannak behintve, míg közepét egészen szét­folyó, szürkés-kocsonyaszerű állomány foglalja el. Az egészet egy mellül körülbelül két mm. széles, hátrafelé mindinkább keskenyedő, élénk fehér, az agyvelő állományához hasonló szegély evedzi körül. A háti szelvény felső részében a rajz már kivehetőbb, csakhogy az ereszték hátulsó részében szabálytalan alakú, hátra­felé a hátulsó szarvakra is átterjedő rés létezik, mely szétfolyó, szürkés, áttetsző anyaggal van kitöltve. Innen aláfelé a viszonyok mindinkább közelednek a rendesekhez és az ágyéki szelvényben készített harántirányú metszeteken már a szürke állomány rendes rajzolata észlelhető. A tüzetesebb vizsgálat csak a gerinczagynak Müller-féle folya­dékban történt keményítése után eszközöltetett és ennek eredmé­nyét a mellékelt ábrákra való utalással a következőkben foglaljuk össze: A Varos-féle híd középső harmadában készített harántmet­szetek úgy szabad szemmel, mint gyengébb nagyításoknál a rendes­sel megegyező szerkezetet mutatnak, de a méretek jelentékenyen eltérnek a rendesektől, így a híd szélessége 37 mm., mellyb­ől hátrafelé haladó átmérője 28 mm., miből 21 mm. a hídkar rosto­­zatának három rétegére esik és a fennmaradt 7 mm. képezi az innen hátrafelé egészen a negyedik gyomrocs alapjáig terjedő távolságot. Az itt már zárt negyedik gyomrocs szélessége 7 mm., tehát aránylag valamivel szűkebb. A nyúltagy harántmetszete az olajkák középső harmadának magasságában a következő méreteket mutatja: Mellső haránt­átmérő (az olajkáknak megfelelőleg) 22 mm., a hátulsó haránt­átmérő 24 mm., a mellyiről hátra haladó átmérő (raphe hossza) 9 mm. 1272

Next