Orvosi Hetilap, 1885. november (29. évfolyam, 44-48. szám)
1885-11-08 / 45. szám
1271 hozzájuk a fandomb feletti tájra szorítkozó heves fájdalmak csatlakoztak, makacs vizelési zavarokkal és nehézségekkel párosulva. Végre alsó végtagjaiban bénulás tünetei léptek fel, melyek fokozódása következtében 1883. évi december hó utolsó napjaiban az ágyat már el nem hagyhatta. A Rókus-kórházba 1884. évi április hó 16-dikán történt felvétele alkalmával alsó végtagjai teljesen bénultak, rajtuk az érzékenység zavartalan, a reflex tünetek fokozódottak. A háttáji és hólyagtáji nyilaló és szúró fájdalmak ekkor is fennállnak és igen hevesek. Vizeletének kiürítése egészen rendetlenül történik, így két ízben teljes 24 órán keresztül akadályozva volt, míg közönségesen maga alá bocsátotta. A vizelet fehérnyét nem tartalmaz. Székelése sohasem jelentkezik önként, hanem csak csőre alkalmazása után következik be. Később gyakori hányások jelentkeznek. A beszéd és öntudat e mellett teljesen zavartalan. Később az érzékenység úgy a háton, valamint és pedig nagyobb fokban a hastájon, s a hűtött alsó végtagokon fokozott. E mellett a fájdalmak igen erős, égető és nyilaló érzésben nyilvánulnak, de ekkor már főképen a hastájat jelzi a beteg nagyon kínos fájdalmak székhelyének. Július 15-dikén intensív tonikus görcsök lépnek fel a felső végtagokban és a jobb kéz erősen ökölre szorított, mely tartását az mindvégig megtartotta. A bal kar és kéz kifelé hajlítva, az ujjak félig hajlított állásban. A láták rendesen visszahatnak, nyelés szabad, légzés rendes. Hallás és ízlés jó, az étvágy igen jó, majdnem fokozottnak mondható. Hőfok 372 és 37^50 C. közt ingadozik. Ütérlökés gyenge, perczenkint 80—90. Szívhangok tiszták. Egy héttel a halál előtt a kereszttájon a bőr nagy terjedelemben és gyorsan üszkösödni kezd. Tíz nappal a halál előtt mindkét tüdőben diffus bronchitis lépett fel, az ettől kezdve lázas beteg az utolsó napokban elveszti öntolautát és ugyanazon évi december 13-dikán suffocativ tünetek közt meghal. A másnap végzett bonczolat a következő elváltozásokat derítette fel. (Rókus-kórházi bjk. 581. szám.) A hulla középtermetű, kissé lesoványodott, halavány, hátán kevés szederjes hullafolttal ellátott. Hajzata barna, a láták kissé szűkültek, egyenlők, a nyak nyúlánk, a mellkas dombordad, a has behúzódott. A test többi részéhez viszonyítva eléggé telt alsó végtagok a csípő- és térdizületekben kis fokban behajlítottak, együttesen bal felé térítettek. A felső végtagok rendes tartásban, mindkét kéz újjai erősen behajlítva találtattak. Az egész kereszttájon, valamint mindkét tompor felett egy-egy gyermek-tenyérnyi kiterjedésben a bőr felületes rétegei hiányzanak, a lemeztelenített irha és helyenkint a bőralatti kötszövet tömött, sarjadzó felületű, fakó-sárga vagy szennyes-barnás bűzös czafatokkal fedett. A rendetlen körvonalú folytonossághiány környezetében a bőr élénken belövelt. A koponyaboltozat középvastag, szivacsos, részarányos, a lambdavarrat egyenetlen, dudorzatos, s a különben szabályosan alkotott koponyaalapon a Blumenbach-féle lejtő lelapult és körülbelül egy harmadával harántirányban megszélesedett. A kemény agyburok mérsékelten feszült, a lágy agyburkok középvér- és nedvtartalmúak, az agy domborulatán az edények mentén tejszerűen elhomályosodottak. Az agy középvértartalmú, valamivel nedvdúsabb mérsékelten tömött, kissé tágult gyomrocsaiban, melyek kibélelő hártyája helyenkint (főleg mindkét stria cornea felett és a nem tágult negyedik gyomrocs alapján) tűszúrásnyi áttetsző szemcséktől áthúzódott; körülbelül 30 gm. tiszta sárga savó. Az agy alapján első tekintetre feltűnő a nyúltagy és a Yarol-féle hídnak jelentékeny megnagyobbodása, mely mellett azonban a nevezett képletek alakja, tömöttsége, s egyes részeiknek egymáshoz való nagysági viszonya módosulást nem szenvedett. Az agykocsányok a híd mellső szélével szomszédos részükben kis fokban szintén megvastagodottak, további felső részükben, úgy mint a nagy dúczok is, már a rendes méreteket mutatják. A nyúltagy alsó része azonban a megnagyobbodás mellett már csekély fokú részaránytalanságot is tüntet fel külső megtekintéskor, amennyiben az olajkák magasságukban jobb és bal felé mintegy hosszúsági irányban egymás mellett kissé eltolva látszanak, úgy hogy a baloldali olajka alsó vége 3 mm-rel magasabban áll, mint a jobboldalinak alsó csúcsa és az e tájban készített harántmetszeten csak az utóbbinak rajzolata látható, míg a másik oldal megfelelő része egynemű, kissé szürkésbe játszó velőállomány által van elfoglalva. A tüdők, különösen alsó és hátsó részeikben, vérdúsabbak, több, finoman habzó savóval beszűrődöttek, hörgeikből nyomásra sárgás, genyes-nyákos, kevés léghólyagot mutató folyadék ürül. A szív-, máj-, lép- és tápcsatorna eltérést a rendestől nem mutat. A vesékben kisfokú zavaros duzzadás, a húgyhólyagban kevés sárgás, igen zavaros vizelet, izomzata és nyakhártyája kis fokban vastagodott, helyenként élénken belövelt és pontszerű vérömlenyektől áthúzódott, másutt palaszürkén festenyzett. A gerinczagy nyaki szelvénye és a háti szelvény felső nagyobb fele óriási mérvben megvastagodott és ennek következtében a gerinczoszlop csatornájának megfelelő részét egészen kitölti. Az itt erősen feszült kemény agyburok kis fokban egyenletesen megvastagodott és helyenkint finom kötszöveti álhártyák által a gerinczagyhoz odanőtt. A gerinczoszlop alsó részének megfelelőleg rendes vastagságú, sima belső felületű és a gerinczagytól tiszta sárga savó által elválasztott. Magán a gerinczagyon a megvastagodás a szintén vastag nyúlzagytól lefelé fokozódva a nyaki szelvény alsó részében éri el legmagasabb fokát, innen aláfelé gyorsabban csökken és a 8-dik háti csigolya magasságában a gerinczagy rendes térfogatába megy át. A legerősebb duzzanat helyén a gerinczagy lágy burka a gerinczoszlop megnyitása alkalmával sérülést szenvedett és az így támadt mintegy 2 cm. hosszú résen keresztül a lágy velőszerű állomány erősen előtolul. A felület a gerinczagy nyaki és ágyéki szelvényén sima, ellenben a háti szelvény hátulsó felületén számos kölesnyi, egészen lencsényi, szélesen felülő, a vékony lágy agyburok által fedett, lágy fehér szemcse látható, melyek elhelyezésükben nagyobbára a hátsó gyökök kilépési helyét követve összesen két, a gerinczagy hosszával párhuzamosan lefutó olvasószerű sort képeznek, melyek csak az első ágyéki csigolya magasságában végződnek. Az ágyéki szelvény hátulsó felületén a lágy agyburok edényei kanyarulatosak és erősebben tágultak. Friss állapotban a gerinczagy, állományának nagy fokú lágysága miatt, csak kevés helyen lett bemetszve és ezeken a következő viszonyok észleltettek : A nyaki duzzanatnak mintegy közepén, hol a gerinczagy tapintásra igen lágy és áthullámzást mutató, a harántmetszlap, melyen a rendes rajzolat egészen eltűnt, igen tarka képet nyújt. Az alapot halavány szürkésfehér, vagy rózsaszínbe játszó egynemű lágy állomány képezi, melyben telítettebb, piros,, vagy épen sötét feketésvörös, rendetlen alakú, többnyire elmosódott határú góczok vannak behintve, míg közepét egészen szétfolyó, szürkés-kocsonyaszerű állomány foglalja el. Az egészet egy mellül körülbelül két mm. széles, hátrafelé mindinkább keskenyedő, élénk fehér, az agyvelő állományához hasonló szegély evedzi körül. A háti szelvény felső részében a rajz már kivehetőbb, csakhogy az ereszték hátulsó részében szabálytalan alakú, hátrafelé a hátulsó szarvakra is átterjedő rés létezik, mely szétfolyó, szürkés, áttetsző anyaggal van kitöltve. Innen aláfelé a viszonyok mindinkább közelednek a rendesekhez és az ágyéki szelvényben készített harántirányú metszeteken már a szürke állomány rendes rajzolata észlelhető. A tüzetesebb vizsgálat csak a gerinczagynak Müller-féle folyadékban történt keményítése után eszközöltetett és ennek eredményét a mellékelt ábrákra való utalással a következőkben foglaljuk össze: A Varos-féle híd középső harmadában készített harántmetszetek úgy szabad szemmel, mint gyengébb nagyításoknál a rendessel megegyező szerkezetet mutatnak, de a méretek jelentékenyen eltérnek a rendesektől, így a híd szélessége 37 mm., mellyből hátrafelé haladó átmérője 28 mm., miből 21 mm. a hídkar rostozatának három rétegére esik és a fennmaradt 7 mm. képezi az innen hátrafelé egészen a negyedik gyomrocs alapjáig terjedő távolságot. Az itt már zárt negyedik gyomrocs szélessége 7 mm., tehát aránylag valamivel szűkebb. A nyúltagy harántmetszete az olajkák középső harmadának magasságában a következő méreteket mutatja: Mellső harántátmérő (az olajkáknak megfelelőleg) 22 mm., a hátulsó harántátmérő 24 mm., a mellyiről hátra haladó átmérő (raphe hossza) 9 mm. 1272