Orvosi Hetilap, 1886. február (30. évfolyam, 6-9. szám)

1886-02-07 / 6. szám

— 147 148 feküdvén, a köldöktájat sérvszerűleg kifelé nyomta, úgy hogy az jól körülfogható volt. Későbbi időben a daganat feljebb tolódott és az utolsó hónapok­ban nem tudta, hova tűnt el. Szülése után hasában újra megjelent az és annak alsó részében jobboldalt foglalt helyet. Az ötödik ter­hessége alatt is hasonlóan észlelte annak emelkedését és hasát megkenetvén, daganata eloszlott. Jelenleg időnként jelentkező nagyfokú görcsökről, húzó­fáj­dalmakról panaszkodik, s daganatától — melyet egy orvos vesé­nek mondott — menekülni óhajt. Vizsgálatnál a hasfalak petyhüd­tek, az alhasi tájék jobb oldalán egy körülfogható, mozgatható, sima felületű, a lép alakját mutató jellegzetes dag, melynek felső széle kifelé emelhető, amikor azon egy behúzódás vehető észre, alsó szélén szintén kisebbfokú bemélyedés. Magassági átmérője 8 cm., szélessége 11 cm. A dag lefelé nyomása húzó fájdalmakat okoz, fel­felé tolásnál a köldök magasságában magától a hasár bal felére nyomul át, a nyomás szintével megint előbbi helyére sülyed vissza. A léptáj kontatásra üres hangot ad. Belső vizsgálatnál a méh hátradőlésben, a mellső boltozaton át jobb oldal felé a dag alsó széle tapintható és annak a külső kéz által eszközölt ide-oda tolása tisztán átérezhető. Az illető nő maros-bogáti születésű és lakos. Váltólázra nem emlékszik, leánykorában hosszantartó fej­fájásai voltak, melyek férjhezmenetele óta megszűntek. Havi tisz­tulása 15 éves korában jelentkezett és úgy időre, mint mennyi­ségre nézve rendetlen volt. Mióta asszony, csak néhányszor mutat­kozott, de mindig bőven. Chinin- és vas­készítmények huzamos időre terjedő használatát ajánlván, elbocsátottam. Később nyert értesü­lésem szerint néhány heti használat után a gyógykezeléssel fel­hagyott, mivel állapotában nagy könyebbülést vett észre. A helyes kórismézést ez esetben a hasfalak petyhü­dtsége folytán a lép­könyv körülfoghatása és a léptompulat hiánya a rendes­­ helyen megkönyítették. A harmadik eset jelenleg is észlelésem alatt áll, s azt az orv.-term. tud. társulat egyik szakülésén be is mutattam: W. Jánosné, 32 éves, Maros-portáson született és ugyanott növekedett fel. A múlt nyár folyamán több napon szülőfájdalmaktól gyötör­­tetvén, állapotától menekülendő magához hivatott. Lakása a Szamos folyóhoz közel egy földszinti, padolatlan, két kis ablakkal biró törpe szoba volt átható penész­szagú levegővel és oly nedves falakkal, hogy azokról csaknem csepegett a víz. Egy rozzant ágy szalmazsák­ján találtam a beteget. Fájdalmaktól gyötörtetve, alig volt képes a hozzá intézett kérdésekre felelni. Állítólag 14 hó óta betegeske­dik, 1­4 hó óta tisztulása nem volt, terhesnek hiszi magát, s 3 nap óta fájdalmai vannak. A fennforgó kedvezőtlen házi körülmé­nyek miatt felületesen végezhetett vizsgálat a következőket mutatta: Beteg felette sovány, emlői kicsinyek, petyhüdtek, savós folya­dékot nem tartalmazók, a has pufffadt, feszült, az altest egy a köldöknél valamivel feljebb eső és a terhesség 6-dik hónapjának megfelelő méh­ alakú kemény dag által kitöltve, mely nyomásra mérsékelten fájdalmas; belső vizsgálatnál a mellső hüvelyboltozat kitöltve, a hátsóban ellenálló dag észlelhető, hüvelyes rész mell felé tekint 2 cm. hosszú, a nyakcsatorna az ujj első perczét félig be­fogadja, a hüvelyből véres nyálkás folyadék távozik. Magzatmozgás­­szerű érzést már 4 hó óta vesz észre. E futólagos vizsgálat ered­ményét a nyert feleletekkel egybevetve, a terhesség és vetélés gyanújára gondoltam, fájdalmai csillapítására pedig morphiumot ren­deltem. Másnapi látogatásomig fájdalmai enyhültek, állapotában különben egyéb változás nem mutatkozott. Néhány nap múltán fájdalmai megszűntek, ágyát elhagyta és képes volt házi teendőit végezni. Tüzetesebb vizsgálat megejthetése végett lakásomra ren­delvén, kórismém teljesen hibás voltáról győződtem meg. Kérdé­seimre előadja, hogy 18 éves koráig lakott szülőhelyén, fiatal korá­ban gyakran lelte a hideg; tisztulása 16 éves korában jelentkezett először, gyakran rendetlen volt. Férjhezmenetele óta városi lakos, egy 3 éves leánya van, kinek születése óta egészen jól sohasem érezte magát, 14 hó óta pedig folyton betegeskedik. Ezelőtt 10 hónappal a padlásra szolgáló létrán megcsúszva leesett, mire hasa nagyon fájdalmas lévén, több ideig ágyban fekvő beteg volt; ez időtől fogva bizonyos nehézkezséget érzett alhasában, lábai megdagad­tak, hasa megpuffadt. Később e tünetek elmúltak, tisztulása pedig nem jelentkezvén, terhesnek hitte magát, mely hitében megerősí­tette úgy az előbbi terhessége alatt, mint a most is jelentkező gyakori vizelési inger és a végbél renyhe működése. Álló helyzetben az alhastáj a fancsontok felett kidomborodik, haskerület a köldök magasságában 88 cm. A máj, gyomor ren­des helyükön vannak, a léptompulat hiányzik, a köldök alatt egy dombordad, sima felületű, nyomásra érzékeny dag, melynek széles­sége 21 cm., felső része rovátkolt, az alsó a medenczébe nyúlván le, nem tapintható. A méhszáj zárt, kissé mell felé tekint, a mellső hüvelyboltozat ellenálló dag által kitöltve, mely nyomás által fel­felé tolható, s így a medenczéből kiemelhető, mire a hasfalakon át is érezhető dag alsó széle a fancsontok felett tapintható lett, s hosszanti átmérőjét — mely 13 cm-t tett ki — meg lehetett mérni. A hátsó hüvelyboltozatot a hátradűlt méhtest tölti ki, mit vég­béli vizsgálat által tisztán meg lehetett állapítani. E vizsgálat biztos kórismét nyújtott arra nézve, hogy a terhesség látszatát a medencze­­bemenetre lesülyedt vándorlép okozta. A beteg — kívánságomra — eddigi lakását elhagyván, egy magasan fekvő száraz épületbe köl­tözött. Másodnaponként félgramm chinint kapott, továbbá bort és erősítő étkeket. Két hó lefolyása alatt 15 gramm chinint fogyasztott el, mely idő alatt étvágya megjött, fájdalmai megszűntek. A lép a gyógykezelés hosszabb tartamának megfelelőleg szembetűnő mérték­ben kisebbedett. Félévi kezelés után haskerülete 82 cm. a lép szélessége 15 cm., magassága 7 cm. lett, s mostan is, mint előbb a köldök alatt a középvonalban tapintható, ahonnan jobbra balra le- és felfelé eltolható, utóbbi irányban a köldöktől fel és balra oly magasságra, hogy felső széle a bordákat 7 cm­-re megközelíti, a nyomás szűntével azonban újra előbbi helyére sülyed vissza. Négy hó óta tisztulása ismét jelentkezik, rendes időközökben és mennyiségben. Az utóbbi időben csak egy ízben voltak fájdalmai, midőn egy asztalt emelve, hasát megnyomta. Ez eset érdekességénél fogva a Died1) és Rezek2) által észlelt esetek mellé sorakozik, melyekben a lép mekkorasága és elhelyezkedése, úgy a valószínűség értékével biró jelek terhesség gyanújára engedtek következtetni. Rezek esetéhez annyiban is hasonlít, hogy annál is erőművi behatás — lépcsőről leesés — van származási okat említve. Közölt eseteimben a lépnagyobbo­­dást maláriás alapon létrejött elváltozásnak tartom, mert mind a három nő a Maros folyó mentén született és növekedett, oly vidé­ken, mely mint a malaria fészke ismeretes. Tekintve és tudva azt, hogy a malaria-senyv a szervezet ellenálló képességére mily káros befolyással van, nem tévedünk, ha a vándorlép fejlőd­­hetésére — erőművi okok leszámítása után — a malaria-senyvet alkalmi okat tekintjük, mely elsődlegesen a lép térfogat- és súly­növe­kedését, másodlagosan a csekélyebb ellenállási képességgel bíró lépszalagok meglazulását eredményezi. A vándorlépnek csaknem kizárólagosan nőknél előjövetelére kedvezni látszik ama viszony, melyet a méh megnagyobbodása a hasűri szervek elrendeződésé­ben létrehoz, — továbbá a hasfalaknak — előrement terhességek után visszamaradó — petyhüdtsége, mivel azoknak feszültsége a lép sülyedésének természetes akadályul szolgál. A vándorlép elhelyezkedési viszonyát a terhes méhhel szemben a közölt két első eset elég világosan tünteti fel, azon lefolyást pedig, melyet — ha az a medenczéig lesülyedt, — a nem terhes méhre gyakorol, a 2-dik és 3-dik eset mutatja, t. i. a hólyag-méhvájulatban helyezkedvén el, a méhet hátradőlésre kényszeríti. A tapasztalat bizonyítja, hogy a malária-senyv, úgyszintén a lép kóros elváltozásai visszahatással bírnak az ivarszervek élettani működésére, s ezért nem csodálkozhatni, ha ily betegeknél a havi tisztulás rendellenességét, sőt huzamosabb időre elmaradását oly gyakran észlelhetni. Gyógykezelésünkkel — amennyiben erről szó lehet — ket­tős czélt iparkodunk elérni, t. i. a lép túlságos mozgékonyságát korlátozni, s az általa feltételezett fájdalmakat és kellemetlen érze­teket megszüntetni. Szükségtelen említenem, hogy hasövek alkal­mazásával mily csekély eredményt tudunk felmutatni, csilapító szerelés által pedig, fájdalom csakis ideiglenes sikert érhetünk el. A vándorlép keletkezésének alapjául előrement malária-senyv *) Wien. med. Wochenschr. Nr. 23. 1856. 2) Wien. med. Wochenschr. Nr. 27. 1856. —

Next