Orvosi Hetilap, 1886. szeptember (30. évfolyam, 36-39. szám)

1886-09-05 / 36. szám

102 I 1022 ha pedig az arány olyan volt, mint 1 : 300,000 közt, akkor a spórák nem is keltek ki, hanem életképességüket teljesen elvesz­tették a higanychlorid hatása következtében. Az a tapasztalat, hogy a higanychlorid már ilyen csekély mennyiségben is elpusztítja a spórákat, arra indította Kochot, hogy a szert élő állaton is megkísértse lépfene ellen gyógyszerül használni. E­ső kísérletében egy 615 gm-es teng­erimalacz bőre alá két egymásutáni napon 0-3—6-3 mgm. higanychloridot fecskendezett, 3- dik nap reggel 0-5 mgmot, d. n. pedig lépfene-spórát oltott bele. 4- ed nap reggel újból 0­5 mgmot fecskendezett az állat bőre alá, összesen tehát 16 mgmot. Aznap délután megdöglött a malacz lépfenében, a­nélkül, hogy a szernek valami hatását a betegség lefolyására észre lehetett volna venni. A tenyésztő talajon tett kísérletek eredményéből ítélve, a tengerimalaczba fecskendezett higanychloridnak hátráltatnia kellett volna a lépfene-bacillusok fejlődését, ha mindjárt az állatnak egész tömegét venné is az ember­tenyésztő talajnak. Minthogy pedig ez nem történt, azt veszi fel Koch, hogy vagy nem oszlott egyenletesen el a testben az anyag, vagy nagyon gyorsan kiküszö­bölődött a szervezetből, vagy pedig végül olyan vegyi átalakulást szenvedett, hogy annálfogva a bacterium-fejlődés gátlására alkal­matlanná lett. Hasonló negatív eredményre jutott az alább közölt 3 kísér­­letben. 21a­lA) 702 gm-es tengeri- B) 615 gm-es tengeri-, C) 710 gm-es tengeri­é­s malacZ mai arr 1 malac?. malacz malacz Szándékosan oltattak olyan későn be az állatok, hogy a higanychloridnak ideje legyen felszívódni, s a testben egyenletesen eloszlani. Mindazáltal, bár a higanychloridnak befecskendezett mennyisége elegendő lett volna a test egész súlyának megfelelő mennyiségű tenyésztő folyadékban a bacillusok fejlődését tökélete­sen lehetetlenné tenni, a halál egészen szabályos lefolyású lépfelté­­ben következett be, mint az utólagos vizsgálatból kiderült. Legyen szabad még igen röviden megemlékeznem azon két kiválasztott kísérletről, melyekben a szóban forgó szer gyógyító értékét kipróbáltam. I. 1884. febr. 2-dikán egy 415 gm-es nyúlsüldő bőre alá 1­s 3 mgm. higanychloridot fecskendeztem, tehát annyit, mennyi a test egész tömegének megfelelő mennyiségű tenyésztő talajban a bacillusok fejlődését végkép megakasztotta volna. 3-dikán, 4-dikén délelőtt egyenkint 1 , 4 mgm-ot, 3-dikén délelőtt pedig 2 mgm-ot fecskendeztem az állat hátbőre alá, azután vízzel feleresztett lép­­fene-spórás anyagot oltottam a fül tövébe. Délután újból 2 mgm. higanychloridot kapott az állat, 6-dikán két ízben szintén 2—2 mgm-et. Ugyanaz­nap délután 3 óra 15 perczkor, a beoltástól számított 28 óra 35 percz múlva egészen szabályos lefolyású lép­fene következtében beállott a halál. Kapott az állat összesen 12­­1 mgm. higanychloridot. II. 500 gm-es nyúlsüldő hátbőre alá 1884. febr. 6-dikán délután 4 óra 10 perczkor 2 mgm. higanychloridot fecskendez­tem , ugyanannyit a következő reggel. Egy fél órával később a bal fül tövébe lépfenés lépdarabkát oltottam. Aznap a higany­chlorid fennebbi adaga háromszor ismételtetett meg. 8-dikán reggel újból 2 mgm. higanychloridot fecskendeztem bőr alá. Egy órával később a bántatlan fülből eresztett vérben kimutathatók a bacil­lusok : átlag minden 2—3-dik látótérben van egy-egy. Délben megint 2 mgm. sublimatot fecskendeztem bőr alá. 3 óra múlva, vagyis 5 óra 20 perc­c­el azután, hogy az első bacillusok meg­jelentek a vérben, bekövetkezett a halál. A melegében megejtett bonczolatkor tömérdek bacillus látszott a vérben és lépben. Kapott az állat összesen 14 mgm. higanychloridot. Azt hiszem, nem is szükséges több kísérleti tényt felhoz­nom : az eddigiekből eléggé világos, hogy a higanychlorid nem képes megakadályozni a spórák kikelését, s az így keletkezett bacillusok oszlás által szaporodását. Egy szóval, a bajt sem meg­előzni, sem lefolyását megakasztani, avagy csak késleltetni sem lehet vele, még pedig azon egyszerű oknál fogva, mert a higany­chlorid nem mint olyan jut az állati szervezetbe, hanem részint higanyfehérnye, részint pedig chloridok alakjában kering a vérben és nyirokban. (Folytatása következik.) Közlemény a berlini egyetemi élettani intézet vegytani dolgozdájából. Hirschler Ágoston tr-tól. (Vége.) Függelék. A kereskedésben előforduló pepton-készitmények vizsgá­lata, tekintettel azok tápértékére. Mióta Pló­sz és Gyergyai*), utánuk Maly2), Adamkiewicz8) kimutatták kísérleteikben, hogy állatok fehérnyepeptonokkal táplál­­hatók és hogy fehérnyetáplálék kizárásával pusztán peptonnal huza­mosabb időn át testsúlyveszteség nélkül fenntarthatók, a legseré­nyebb munkálkodás foly a peptonok tápértékének kipuhatolására. Mindazonáltal az e tárgyat illető gazdag irodalomnak áttekin­tése után azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy az életbúvárok nézete a peptonnak tápértékéről mindeddig még sem mondható egyértelműnek. Míg pl. Hoppe-Seyler*) szerint: »a peptonok táp­értéküket tekintve, a többi fehérnyeanyagok mellé helyezhetők, valószínűleg azokkal egyértékűek­, addig mások (Voit, Krukenberg) azok tápértékét problematikusnak tartják. A több oldalról tett ellenvetésnek, hogy a régibb keletű vizsgálatok azért nem volnának irányadók, mert az alkalmazott peptonok, peptonnak és hemialbumose­­nek keverékét képezték, legújabban Pollitzer a) legtisztább peptonnal és protalbumose-vel megejtett etetési kísérletek által törekedett elejét venni. Kimutatta azokban, hogy pepton és hemialbumose majdnem egyenlő tápértékkel bírnak, mint a hús, míg egyenlő mennyiségű enyvvel táplálás az állatok tetemes legenyvesz­­teségét vonta maga után. A peptonok tápértékének elméleti kér­dése annyival nagyobb gyakorlati jelentőséggel bír, minthogy össze­esik az utolsó években oly nagy számban ajánlott »mesterséges pepton-készítmények« tápértékének kérdésével. Nem tartozik e dolgozat keretébe a különböző készítmények készítési módjával foglalkozni; nem is kívánok azon heves viták bírálatába bocsátkozni, melyekre a legutolsó években annyira szaporodó peptonkészítmények alkalmat adtak. Utasok Zuntze) és Pfeifferz) nagy gonddal végzett 36* 1. 0'5 mgm. HgCl2 fecs­­kendeztetik bőr alá. 0 , 5 mgm. HgCl2 fecs­­kendeztetik bőr alá. 0‘5 mgm. HgCl2 fecs­­kendeztetik bőr alá. II.» » » III.» » » IV.» Beoltatik lépfenés anyaggal. » Beoltatik lépfenés anyaggal. » V. 0'5 mgm. HgCl bőr alá 0'5 mgm. HgCl2 bőr alá. . » VI. A 6*dik napra virradó­­lag elhalt. A 6-dik napra virradó­­lag elhalt. ' 1 mgm. HgCh1 bőr alá. Beoltatik A­ malacz lépével. VII.— — 2 mgm. HgCl2 bőr alá. VIII. A 8-dik napra virradó­­lag elhalt. *) Arch. f. d. ges. Physiologie. IX. k. 323. 1. 2) U. o. 585. lapon. 3) Monographia. 1877. 4) Physiol. Chemie. IV. 940 1. 5) Arch. f. d. ges. Physiol. XXXVII. k. 5—6. füzet. 301 1. 6) Archiv f. d. ges. Physiol. XXXVII. 5—6. fűz. 313. 1. 7) Berl. klin. Wochenschrift. 1885. 30. sz.

Next