Orvosi Hetilap, 1886. szeptember (30. évfolyam, 36-39. szám)
1886-09-05 / 36. szám
102 I 1022 ha pedig az arány olyan volt, mint 1 : 300,000 közt, akkor a spórák nem is keltek ki, hanem életképességüket teljesen elvesztették a higanychlorid hatása következtében. Az a tapasztalat, hogy a higanychlorid már ilyen csekély mennyiségben is elpusztítja a spórákat, arra indította Kochot, hogy a szert élő állaton is megkísértse lépfene ellen gyógyszerül használni. Eső kísérletében egy 615 gm-es tengerimalacz bőre alá két egymásutáni napon 0-3—6-3 mgm. higanychloridot fecskendezett, 3- dik nap reggel 0-5 mgmot, d. n. pedig lépfene-spórát oltott bele. 4- ed nap reggel újból 05 mgmot fecskendezett az állat bőre alá, összesen tehát 16 mgmot. Aznap délután megdöglött a malacz lépfenében, anélkül, hogy a szernek valami hatását a betegség lefolyására észre lehetett volna venni. A tenyésztő talajon tett kísérletek eredményéből ítélve, a tengerimalaczba fecskendezett higanychloridnak hátráltatnia kellett volna a lépfene-bacillusok fejlődését, ha mindjárt az állatnak egész tömegét venné is az embertenyésztő talajnak. Minthogy pedig ez nem történt, azt veszi fel Koch, hogy vagy nem oszlott egyenletesen el a testben az anyag, vagy nagyon gyorsan kiküszöbölődött a szervezetből, vagy pedig végül olyan vegyi átalakulást szenvedett, hogy annálfogva a bacterium-fejlődés gátlására alkalmatlanná lett. Hasonló negatív eredményre jutott az alább közölt 3 kísérletben. 21alA) 702 gm-es tengeri- B) 615 gm-es tengeri-, C) 710 gm-es tengeriés malacZ mai arr 1 malac?. malacz malacz Szándékosan oltattak olyan későn be az állatok, hogy a higanychloridnak ideje legyen felszívódni, s a testben egyenletesen eloszlani. Mindazáltal, bár a higanychloridnak befecskendezett mennyisége elegendő lett volna a test egész súlyának megfelelő mennyiségű tenyésztő folyadékban a bacillusok fejlődését tökéletesen lehetetlenné tenni, a halál egészen szabályos lefolyású lépfeltében következett be, mint az utólagos vizsgálatból kiderült. Legyen szabad még igen röviden megemlékeznem azon két kiválasztott kísérletről, melyekben a szóban forgó szer gyógyító értékét kipróbáltam. I. 1884. febr. 2-dikán egy 415 gm-es nyúlsüldő bőre alá 1s 3 mgm. higanychloridot fecskendeztem, tehát annyit, mennyi a test egész tömegének megfelelő mennyiségű tenyésztő talajban a bacillusok fejlődését végkép megakasztotta volna. 3-dikán, 4-dikén délelőtt egyenkint 1 , 4 mgm-ot, 3-dikén délelőtt pedig 2 mgm-ot fecskendeztem az állat hátbőre alá, azután vízzel feleresztett lépfene-spórás anyagot oltottam a fül tövébe. Délután újból 2 mgm. higanychloridot kapott az állat, 6-dikán két ízben szintén 2—2 mgm-et. Ugyanaznap délután 3 óra 15 perczkor, a beoltástól számított 28 óra 35 percz múlva egészen szabályos lefolyású lépfene következtében beállott a halál. Kapott az állat összesen 121 mgm. higanychloridot. II. 500 gm-es nyúlsüldő hátbőre alá 1884. febr. 6-dikán délután 4 óra 10 perczkor 2 mgm. higanychloridot fecskendeztem , ugyanannyit a következő reggel. Egy fél órával később a bal fül tövébe lépfenés lépdarabkát oltottam. Aznap a higanychlorid fennebbi adaga háromszor ismételtetett meg. 8-dikán reggel újból 2 mgm. higanychloridot fecskendeztem bőr alá. Egy órával később a bántatlan fülből eresztett vérben kimutathatók a bacillusok : átlag minden 2—3-dik látótérben van egy-egy. Délben megint 2 mgm. sublimatot fecskendeztem bőr alá. 3 óra múlva, vagyis 5 óra 20 perccel azután, hogy az első bacillusok megjelentek a vérben, bekövetkezett a halál. A melegében megejtett bonczolatkor tömérdek bacillus látszott a vérben és lépben. Kapott az állat összesen 14 mgm. higanychloridot. Azt hiszem, nem is szükséges több kísérleti tényt felhoznom : az eddigiekből eléggé világos, hogy a higanychlorid nem képes megakadályozni a spórák kikelését, s az így keletkezett bacillusok oszlás által szaporodását. Egy szóval, a bajt sem megelőzni, sem lefolyását megakasztani, avagy csak késleltetni sem lehet vele, még pedig azon egyszerű oknál fogva, mert a higanychlorid nem mint olyan jut az állati szervezetbe, hanem részint higanyfehérnye, részint pedig chloridok alakjában kering a vérben és nyirokban. (Folytatása következik.) Közlemény a berlini egyetemi élettani intézet vegytani dolgozdájából. Hirschler Ágoston tr-tól. (Vége.) Függelék. A kereskedésben előforduló pepton-készitmények vizsgálata, tekintettel azok tápértékére. Mióta Plósz és Gyergyai*), utánuk Maly2), Adamkiewicz8) kimutatták kísérleteikben, hogy állatok fehérnyepeptonokkal táplálhatók és hogy fehérnyetáplálék kizárásával pusztán peptonnal huzamosabb időn át testsúlyveszteség nélkül fenntarthatók, a legserényebb munkálkodás foly a peptonok tápértékének kipuhatolására. Mindazonáltal az e tárgyat illető gazdag irodalomnak áttekintése után azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy az életbúvárok nézete a peptonnak tápértékéről mindeddig még sem mondható egyértelműnek. Míg pl. Hoppe-Seyler*) szerint: »a peptonok tápértéküket tekintve, a többi fehérnyeanyagok mellé helyezhetők, valószínűleg azokkal egyértékűek, addig mások (Voit, Krukenberg) azok tápértékét problematikusnak tartják. A több oldalról tett ellenvetésnek, hogy a régibb keletű vizsgálatok azért nem volnának irányadók, mert az alkalmazott peptonok, peptonnak és hemialbumosenek keverékét képezték, legújabban Pollitzer a) legtisztább peptonnal és protalbumose-vel megejtett etetési kísérletek által törekedett elejét venni. Kimutatta azokban, hogy pepton és hemialbumose majdnem egyenlő tápértékkel bírnak, mint a hús, míg egyenlő mennyiségű enyvvel táplálás az állatok tetemes legenyveszteségét vonta maga után. A peptonok tápértékének elméleti kérdése annyival nagyobb gyakorlati jelentőséggel bír, minthogy összeesik az utolsó években oly nagy számban ajánlott »mesterséges pepton-készítmények« tápértékének kérdésével. Nem tartozik e dolgozat keretébe a különböző készítmények készítési módjával foglalkozni; nem is kívánok azon heves viták bírálatába bocsátkozni, melyekre a legutolsó években annyira szaporodó peptonkészítmények alkalmat adtak. Utasok Zuntze) és Pfeifferz) nagy gonddal végzett 36* 1. 0'5 mgm. HgCl2 fecskendeztetik bőr alá. 0 , 5 mgm. HgCl2 fecskendeztetik bőr alá. 0‘5 mgm. HgCl2 fecskendeztetik bőr alá. II.» » » III.» » » IV.» Beoltatik lépfenés anyaggal. » Beoltatik lépfenés anyaggal. » V. 0'5 mgm. HgCl bőr alá 0'5 mgm. HgCl2 bőr alá. . » VI. A 6*dik napra virradólag elhalt. A 6-dik napra virradólag elhalt. ' 1 mgm. HgCh1 bőr alá. Beoltatik A malacz lépével. VII.— — 2 mgm. HgCl2 bőr alá. VIII. A 8-dik napra virradólag elhalt. *) Arch. f. d. ges. Physiologie. IX. k. 323. 1. 2) U. o. 585. lapon. 3) Monographia. 1877. 4) Physiol. Chemie. IV. 940 1. 5) Arch. f. d. ges. Physiol. XXXVII. k. 5—6. füzet. 301 1. 6) Archiv f. d. ges. Physiol. XXXVII. 5—6. fűz. 313. 1. 7) Berl. klin. Wochenschrift. 1885. 30. sz.